Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-01 / 1. szám
11. oldal t HOMOKI ERZSÉBET I 't/ LELKI KLINIKÁJA i FELESÉG JELIGE. — Kedves Homoki Erzsébet, üzeneteiből látom, hogy nem elfogult, nem mindig pártolja az anyósokat, de nincs is mindig ellenük. Ezért kérem őszinte véleményét. 19 évvel ezelőtt jöttünk Amerikába a férjemmel és a fiammal Csehszlovákiából. Nagyon nehéz volt kijutni. Izraelbe indultunk, de aztán Olaszországon át mégis eljutottunk ide. A férjem itt élő bátyja segítségével egy kis üzletet alapítottunk. Nagyon sokat dolgozott, szerencsénk is volt, azonban elsősorban szorgalmának és szakértelmének köszönhettük, hogy ez az üzlet szépen fejlődött. Én is az üzletben dolgoztam az első naptól fogva, azonban később betegség miatt abba kellett hagyni. A férjem szerencsére betanította a fiamat is. Sajnos, a i erjem hat évvel ezelőtt hirtelen meghalt. Azóta a fiam vezeti az üzletet. A fiam most nősülni akar. Nekem nincs jó véleményem a lányról. Egészen más a természete, mint egy olyan lányé, aki feleség korában segíteni tud a férjének az üzletben. Neki pedig szüksége lesz ilyen segítségre, mert az üzlet még mindig fejlődőképes és bővíteni lehet. Ismétlem azonban, hogy a lány nem az a típus, aki jó üzletasszony lesz, egészen másként néz ki a természete. Máskülönösebb kifogásom nincs ellene, ettől azonban nagyon félek és szeretném, ha a fiam meggondolná magát, ha megmondom neki, akkor talán meg tudom győzni őt, hogy ez nem jó házasság lenne neki. Mi a véleménye? VÁLASZ — Még nem is anyós és máris kezdi Beleesik abba a hibába, amibe bizony nem egy anya esik bele: ferde szögből nézi a fia boldogságának lehetőségét. Abban tökéletesen igaza van, hogy jó, ha az üzletember felesége munkájával hozzá tud járulni férje munkájához. De honnan tudja előre, hogy nem lesz belőle jó üzletaszszony? Miféle “természetéből” állapítja meg ezt ilyen határozottan. Ne haragudjon, de maga nem gondolatolvasó, nem pszichológus, nem emberi tulajdonságokat és képességeket kutató tudós. Tévedhet. De tegyük fel, hogy nem üzleti zseni. Munka közben majd belejön. Végeredményben pedig mégsem ez a legfontosabb. Éppen elég kereskedő van, akinek a felesége nem perfekt üzletasszony, mégis boldogan élnek. A jó feleség többet ér, mint a jó üzleti munkaerő. Véleményem : ha a fia nem elsősorban üzlettársat, hanem élettársat keres, akkor értse meg őt és ne próbálja meggyőzni az ellenkezőjéről. ★ MRS. R. B. — Kedves Miss Homoki, elég jól beszélek már angolul, de olyan jól még nem tudok, hogy a finomabb árnyalatokat is megértsem. Egy magazinban olvastam egy cikket a házasság problémájáról. Nagyon érdekes a cikk, csak van benne egy mondat, amit nem értek. Azt írja, hogy total marriage. Erről még nem hallottam. Milyen eset ez? Szeretném, ha részletesen megírná, mert érdekel, hogy az én házasságom total marriage vagy nem és azt hiszem, rajtam kívül is sok olyan olvasó van, akit az ilyan házassági problémák érdekelnek. VÁLASZ — Total magyarul teljes, latin eredete után úgyis mondjuk, hogy totális, ezt tudja, A házasságok bizonyos fajtájú osztályzása John Cuber amerikai szociológus professzor tanulmánya alapján jött “divatba” a tudományban és az irodalomban. Cuber több osztályba sorolta a házasságokat. Egyik a “vitális” vagyis az élet jelenségeivel kapcsolatos, ezekkel összefüggő házasság. Ez olyan visszhangokra, helyesebben talán olyan összhangokra épül, amelyek hétköznapokon sem vesztenek erejükből. Ezt az erőforrást táplálhatja a gyermek vagy közös feladat, vagy az erotika vagy egyszerűen az, hogy a házastársak állandó örömöt lelnek egymásban. A totális házasság, amelyik a legritkább, hasonlít a vitális házassághoz, azzal a különbséggel, hogy ez esetben a házastársak között nem egy, hanem több, mondhatnánk végtelenül sok rokonvonás található és a házastársi vonzalom az ész, a szív és a test közötti egyensúlyban harmonikusan mindjobban szerteágazik. Cubert azt mondja, hogy a totális házasság feltehetően azért ritka, mivel csak kevés olyan érett ember akad, aki egymást teljesen meg tudja érteni. A legtöbb emberből ugyanis hiányzik az ehhez szükséges értelem vagy jóság, vagy szenvedély. Ez a tudományos megállapítás. Tisztelem a tudósokat, de azt hiszem, a saját házasságáról mindenki meg tudja FÉRFI SAROK: A GYOMORBAJ — Végre leülhetek egy kicsit. Rumlis napom, volt. Hadd lám, mit ir az újság. Már megint egy orvosi cikk. “Négyszer annyi férfi kap gyomorbajt, mint nő.” Ejha! Tényleg, mintha nekem is nyomna valami a gyomromnál . . . Négyszer anynyi férfi . . . Mitől lehet egyáltalában gyomorbajt kapni? — Itt a finom kis vacsora! — Remek, édesem. Mit főztél? — Uj receptet próbáltam ki: lobster bostoni módra. Neked biztosan nem fog izleni. — Hogy nekem nem fog izleni a lobster bostoni módra? Remek ötled volt tőled. — De őszintén mondd meg a véleményedet róla. Ha nem ízlik, egy falatot se egyél belőle! — Finom! Nagyon finom! (Félre). Fogadni mernék, hogy a legközelebbi kérdése az lesz, el van-e sózva az étel? — Nem sóztam el? — Dehogy! Éppen a legjobb. — Tudom, hogy túlsók bors van benne. — Én nem érzem. — Nem érezni, hogy bors is van benne?! — Dehogynem, dehogynem. Csak nem sok, éppen amennyi kell. És a rizs is kitűnő. — Sajnos, seholsem kaptam olyan rizst, amilyet a recept előír. Csak ez volt. Biztosan emiatt rossz . . . — Nem, nem. A rizs nagyszerű. A lobster is. Ez az a vacsora, amely után egész nap áhítoztam. — Ezért még nem kell rögtön gúnyolódnod! Én jót akartam, hogy valami újszerűt készítsek neked vacsorára. — De édesem,. Hogy én gúnyolódom?! De mit mondják???? Csak azt mertem megjegyezni, hogy a vacsora ízlik nekem. — Az egyetlen, amit kérek tőled: az őszinteség. Ez talán túlzott kívánság egy feleségtől? (Sir). És ha tudni akarod, egyáltalán nem érdekel, hogy eszel-e belőle, vagy sem. Ezért még nem fogok kétségbeesni! — Süssek gyorsan rántottát? — Nem akarok rántottát. Én lobstert akarok, bostoni módra. Elvégre ez van vacsorára. Vagy nem?! — Azért még nem kell kiabálni. Ha tudnád, milyen drága vacsora Volt! — No és? Megérte, vagy nem? — Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Megérte! De a kosztpénzből ugy-e én jöjjek ki? — Talán beszélgethetnénk már másról is, mint erről az átkozott lobsterről. — Tudtam! Tudtam, hogy nem Ízlik majd neked. — Ezt meg honnan veszed?! állapítani, hogy milyen, anélkül, hogy tudományosan osztályozná. ★ ÜZENETEK — 1. Mrs. R. 0. — Porcelánt már a 14-ik században is szállítottak Kínából Európába. őshazája Kina. Az európai porcelánkészités a 1'8-ik század elején kezdődött. Szakértők szerint az európai anyaga tartósabb, mint a kínaié. — 2. F. J., Passaic. Mondja meg az ismerősének, hogy nem igaz. Bajor Gizi sem szóban sem írásban sohasem tagadta le, hogy Beier Marcell a Muzeum körúti Báthory kávéház tulajdonosa volt az édesapja. — 3. Kérdés jelige. Salvador de Madariaga spanyol politikus, diplomata, publicista. Az európai egység hive. Mindenfajta diktatúra ellenzője, magyarbarát, a magyar emigráció pártolója. — 4. Irodalom jelige. A Kisfaludy Társaságot a költő-iró Kisfaludy Károly emlékére alapították 1836-ban. Első elnöke báró Jósika Miklós volt. — Te mondtad, hogy átkozott lobster! — Ugyan. Ez csak olyan kifejezést. Én nem a te lobsteredre értettem, hogy átkozott, de általában a lobsterre. — Szóval utálod a lobstert?! — Eszem ágában sincs. De ezt a lobstert itt a tányéron, speciell, nagyon szeretem. — Van még, ha gusztusod van rá. — Szívesen. — Persze nem kell, hogy puszta udvariasságból vegyél még. — Drágám, én nem azért kérek még, mert udvarias vagyok, hanem mert éhes vagyok. — Kérlek. (Csörömpölés, majd csend.) — A gyerekeknek nem Ízlett. — Mit tudják a gyerekek, mi a jó. — Azt hiszem, legközelebb párolni fogom a lobstert. Valószínűleg a szósz nem ízlett nekik. — Lehetséges. A gyerekek általában nem szeretik a vastag szószt. — Tehát neked is az a véleményed, hogy a mártás túl zsíros?! — Nem ez a véleményem. Én csak azt mondtam, hogy esetleg a gyerekeknek egy kissé zsíros volt. — Gondoltam. Ezért tettem bele bort is. — Tudom ... Én is tudok ízlelni. — Megint orditsz?! Hát már semmit sem mondhat az ember?! — Más nincs ma Ha akarod, kaphatsz pudingot tegnapról Vagy felbonthatok egy üveg kompotok — Semmit sem kérek. Tele vagyak. — Hiszen alig ettél valamit?! — Igen .. . Nem tudok többet . . . Azt hiszem, gyomorfekélyem van. ... — Ha gyomorfekélyed van, miért eszel ilyen zsíros ételt? Art Buchwald HUMOR A PÁDON — Szeretem a csillogó szemed, finomságod, remek alakod, — ömleng a fiú. — Mindent, mindent. És te mit szeretsz rajtam ? — A jóizlésedet. * * * CSALÁDI VONÁS A teniszversenyen igy szól egy öreg ur a szomszédjához: — Hallatlan, ezek a fiatal lányok hogy néznek Nézze csak azt ott, alig lehet egy fiatalembertől megkülönböztetni. — Ah az az én lányom. — Bocsánat, nem tudtam, hogy ön az apja. — Pardon, én az anyja vagyok. galambos
