Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-03 / 31. szám

Thursday, August 4, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 8. OLDAL HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA KIVÁNCSI JELIGE — Kedves Miss Homoki mi a véleménye arról, hogy meddig mehet el egy ártatlan flörJben egy asszony, aki csak tréfának tartja az egészet és biztos abban, hogy nem lesz belőle komoly dolog. VÁLASZ — Legjobb, ha el sem indul és se-, meddig sem megy. A flörtöt valahogyan azzal lehet összehasonlítani, hogy a nő a jobbkezével integetve hívja a férfit, a bal kezével pedig visz­­szatartja, nem engedi egészen közel magához. De ha a balkéz elgyengül, baj lesz a lábbal, az asz­­szony félrelép. ★ NŐVÉR — Kedves Miss Homoki, tanácsot ké­rek egy családi ügyben. 1956-ban jöttünk a fér­jemmel Magyarországról Amerikába. Van ott­hon egy 44 éves húgom. 1947-ben, 21 éves korá­ban férjhezment. Az első férjétől elvált. Volt egy udvarlóje, az elvette, de 3 évvel ezelőtt elvál­tak. Mi sokat dolgoztunk, elég szerencsénk volt, kerestünk valamit, de nem vagyunk gazdagok. A húgom két évvel ezelőtt irta, hogy szeretne kijönni ide. A férjem belement, mindent elintéz­tünk, a húgom is megszerezte az útlevelet és nem­sokára jön. A repülőjegyet mi küldtük neki. A húgom elsőrendű szabónő. A 86-ik utcában van egy ismerős német varrónő, aki azt mondta, hogy amint megérkezik és megkapja a zöld kár­tyát, rögtön felveszi dolgozni, mert neki éppen erre van szüksége, egy európai varrónőre. Én azt gondoltam, hogy az első időben lakjon és kosz­toljon nálunk, a férjem azonban nem akarja ezt. Azt mondja, hogy a húgomnak rossz a termé­szete, nagyon sértődős, sokat veszekszik, az első férje is azért vált el tőle és biztosan a második is. A férjem azt akarja, hogy lakjon a barátnőm­nél, aki özvegyasszony és mindig tárt egy lakót koszttal, azt is mondja, hogy amíg a húgom nem áU biztosan a lábán és nem spórol össze valamit, addig mi fizetjük a lakását és az ellátását, a fér­jem mindig szívesen látja vendégnek, de abba nem megy bele, hogy nálunk lakjon. Nekem ez nagyon fáj, hogy a húgom idejön és idegennél lakjon, azonkívül sokkal kevesebbe kerülne ne­künk, ha nálunk van, mintha másnak fizetünk érte, ez legalább havi 100 dollárral több. Én is tudom, hogy a húgommal nehéz kijönni, ezt már otthon is tapasztaltam, csak fáj, hogy a férjem nem ért meg engemet, azonkívül kidobja a ne­hezen megkeresett pénzt. VÁLASZ — A férje korrekt módon és helye­sen, okosan cselekedik. Semmi oka panaszkodni rá. Belement a kihozatal költségeibe, az eltartás költségét is vállalja egy időre és szívesen látott vendégnek tekinti maguknál a húgát. Rossz ter­mészetű, veszekedős rokont, akivel maga szerint is nehéz kijönni, nem ajánlatos beköltöztetni a házba, mert abból kölcsönös idegeskedés, feszült ség és végül haragba fulladó veszekedés lesz. Inkább száz dollárral több kiadás egy hónapban, mint egy hónapban egy veszekedés. ★ FELESÉG — Kedves Erzsébet, 10 éve vagyok férjnél, biztosan tudom, hogy a férjem nem csal meg, anyagi gondom nincs, sajnos azonban azt tapasztalom, hogy a férjem már nem tekint úgy, mint amikor elvett. Hiába öltözködöm csinosan, hiába ápolom magamat, egyszerűen nem veszi észre, soha nincs egy elismerő szava rám, mint nőre, vagy a ruhámra vagy ha változtatok vala­mit a frizurámon, stb. 10 év elég ahhoz, hogy a feleség ne számítson nőnek a férj szemében? VÁLASZ — Ez a probléma különböző formák­ban olyan gyakran vetődik fel a levelekben, hogy jóformán előre nyomtatott formulával válaszol­hatok. Sötét szemüveget használ. Igaz, hogy az idő múlásával a legtöbb esetben meggyengül a férjekben a készenléti hangulat, az állandó, sza­kadatlan figyelmességre. Ez azonban nem azonos az érzelmek kihűlésével. A férj akkor is szereti a feleségét, ha nem tör ki üdvrivalgásban va­lahányszor uj ruhát vagy uj hajviseletet lát raj­ta. A házasság éveiben bizonyos külsőségek je­lentősége gyakran kissé háttérbe szorul és a kap­csolatokat egyre inkább a házastárssal való azo­nosulás, a halkabb, csendesebb, ugyanakkor el­mélyültebb szeretet, az áldozatkészség, az együtt érzés jellemzi. Ez nem szürkülés, inkább újabb és nemes színek hozzáadása, az érzelmek gazdagodá­sa. Levelében említi, sőt hangsúlyozza: biztos abban, hogy a férje hü magához. Ez kétségtelen bizonyíték arra, hogy szereti és ez a döntő. Ter­mészetesen kedvesebb az a férj, aki a szeretetét abban is kimutatja, vagy önkéntelenül is kifeje­zi azzal, hogy észreveszi a felesége csinosságát és beszél róla. Sok férj nem is fukarkodik ezzel. Mások elmulasztják. A maga férje az utóbbiak közé tartozik. Végeredményben azonban örüljön, hogy jó férje van, ne csináljon magának fölös­leges lelki problémákat AZ ANYÁK MEGMENTŐJE (Folytatás a 6-ik oldalról) szerek fertőtlenítése nélkül a vérmérgezés el­pusztítja a beteget. Azután Bécsből Budapestre költözött és a Ró­kus kórházban volt a működési tere. Megirta az Orvosi Hetilapban felfedezését. Magyarországon megmagyarázta orvostársainak felfedezése jelen­tőségét, akik kellő megfigyelés után elismerték felfedezését “az anyák megmerrtőjének”, aki a leghatalmasabbat nyújtotta az emberiségnek. Semmelweis Ignác élete továbbra is tragédiák­kal volt tele. A sok vita és elkeseredett harc el­borította elméjét és Döblingbe, a Bécs melletti ideggyógyintézetbe vitték, ahol egy elhanyagolt vérmérgezés okozta halálát. Hogy ma a kis csecsemők nyugodtan pihennek és a szülőanyákat messze elkerüli a halál fagyos keze, az a magyar Semmelweis Ignác érdeme. Pár évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének gyermekvédelmi osztálya “az ovrostu­­domány óriásának” nevezte őt. Mi magyarok le­gyünk büszkék hazánk eme nagy fiára, kit sem az idegenben, sem szülőhazájában nem akartak elismerni olyan magyarnak, mint amilyen óriássá lett később az egész világon. MEGINT Megint sikerült átszöknöd a határon — megint a lélek tájain csatangolsz. Nem vizbe — tüzbe, az álom. tüzébe merülsz. Minden tüzbe mártott test annyit vészit súlyából, amennyit nyer a lélek. Szó­val mindent. Felhághatsz a horizontokig és még tovább. Negativ világok nyers illata csap meg — orrcimpád remegne, mig csődöré a kanca sza­gától — ha volna cimpád és volna kanca. Tér ég kaland. Tér és kaland. Nem is tudom, minek térsz meg ezekről a fényperzselte kitágult mezőkről. Talán, hogy újra átéld a cihelődés, a tüzbe merü­lés pillanatát. Ha nem tudnál minden éjszaka megsemmisül­ni — akkor már nem is élnél.,. Képes Géza GONDOLAT Minden apa boldog lenne, ha csak feleannyit tudna, mint amennyit kisebb fia feltételez róla, illetve, amennyit nagyobbik fia feltételez önma­gáról. Ki iiíva a kertben (Folytatás a 7-ik oldalról) alább is nekem nem. Még egy csésze kávét is adott. — Most is részeg vagy. Vetkőzz le és aludj! Holnap nem tudsz bemenni az üzembe. Mit mond­tál neki? — Hogy semmi sem igaz abból, amiket ösz~ szefirkál. De nem ilyen finoman. — Honnan tudod te azt? Hogy mersz olyan, dolgokról vitatkozni, amikhez nem értesz? Egy ilyen elismert tudósnak megmondani a vélemé­nyedet? Micsoda szemtelenség 'kell ehhez? Lát­szik, hogy be vagy rúgva, ő is biztosan elnézéssel hallgatta az ostobaságaidat. A felesége volt az egyetlen, akivel nem mert; vitába szállni. Levetkőzött és bebújt a takaró alá. Néhány perc múlva repülő csészealjak kava­rogtak előtte, az egyiknek ablakából Sharon ha­jolt ki és integetett feléje: — Good bye, Mr. Huszár, good bye! — Látja, Sharon, nem eresztett be, most vi­szik . . . Good bye! — kiáltott fel neki. A másikból Mr. Wallard nézett ki és leszólt: — No, ez se elég magának? — So long, Mr. Wallard, kissé goromba vol­tam magához. Dühös voltam . . . Sorry ...-------------------­­I Gyanú ( Lassan ritkul az erdő. “Legszebb éveim” mondom és ez is ok a gyanakodásra: mitől figyelek ennyire oda? Azelőtt én voRam a MÁRMEGINT, most MÉGMINDIG vagyok----------­Mindenhová rakódik valami. Derekamra zsir, homlokomra ránc. észak felől moha. KERESZTES ÁGNES---------------------­­| MOSOLYOGJUNK j FÉRFIAK \ L I — Akárhogy ellene vagy a házasságnak, lefo­gadom, hogy kétszer is meggondolod, mielőtt este egyedül hagyod otthon a feleségedet. — Ez igaz. Először meggondolom, hogy milyen jogcím alapján mehetnék el hazulról, azután ki kell gondolnom egy jó kifogást, hogy miért kell egyedül mennem . . . II. — Hallom üzletet akarsz nyitni és társat kere­sel. Beszéltél már Garával? ő is valami hason­lón töri a fejét. Talán társulj vele. — Arról szó sem lehet. — Mi kifogásod van ellene? Szolid, becsüle­tes kereskedő. — Más baj van. Ezelőtt 20 évvel jegyben járt a feleségemmel, s a végén nem vette el. — Már megbocsáss, ez igazán nem lehet aka­dály. — De igen. Nálam okosabb emberrel nem tár­sulok ... * I UGANDÁI VICC 1 A két nagy törzs főnökeinek fiai hazatérnek Londonból, ahol ösztöndíjas egyetemisták vol­tak. Útban hazafelé, már az őserdő mélyén, ta­lálkoznak egy turistával. Megölik, megsütik és jóízűen megeszik. Falatozás közben azt mondja egyik diák a má­siknak: — Látod pajtás, ez kaja. Nem az a sok főze­lék, amit az egyetemen kellett ennünk ... ,

Next

/
Thumbnails
Contents