Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-03 / 31. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 4, 1972 BRAZIL VILÁG: EGY FA ELŐTT • Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Richmondban süt a nap ezen a délutánon. A Kew Gardenben a kínai pagodától a libanoni cédrusok felé sétálok. Meg-megállok, körüljárom a fákat ,hisz itt minden fának valóságos “névjegye” van. A világ egyik legnagyobb és legszebb botanikus kertje ez. Az 1600-as évek végén még csak park volt, de az 1700-as évek közepén már céltudatosan és tervszerűen létesítették a botanikus kertet. Herbáriuma egyedülálló a világon és jelenleg mintegy 25 ezer élő növénye van. Az első melegház — trópusi növények számára — 1848-ban épült. Megvan ma is, de inkább az uj, hatalmas üvegházat nézem meg, annál is inkább, mert a régi egyrésze le van zárva. A friss, üde angol tavaszból egyszerre a dunsztos trópusi forróságba toppanok. Mintha csak a brazil tengerpart őserdején járnék. Nézem és újra és újra megcsodálom a cifralevelü pálmákat; az egyik olyan, mint egy legyező, a másik nyitott tenyér, ez itt alacsony, az amott sudár, magasratörő királypálma. Dús trópusi vegetáció, ezernyi élősdi. Kedvenceim a csipkéslevelü őspáfrányok, amelyek túlélték a dinoszauruszokat. Az üvegház körbefutó erkélyéről meg olyan a látvány, mintha egy léghajó kosarából néznék le a trópusi dzsungelre. Majd, ahogy a keskeny ösvényen — melyek az őserdei picadakra emlékeztetnek — járok, ráakadok arra a fára, amelyet keresek. Vékony, sudár fa. A törzse olyan, hogy pálma is lehetne. Fiatal fa még, két marokkal át tudnám fogni a törzsét. Fenn, magasan nyitott ernyő a lombozata. Milyen különös regénye van ennek a fának: Ha a zsebkésemmel megvágnám a törzsét, sárgás, ragacsos anyag kezdene szivárogni belőle. A brazíliai indiánok ismerték, hiszen az amazonaszi őserdők mélyén őshonos fa. Indiánok adták a nevét. Kauchuk — ami azt jelenti: “folyékony fa”. A francia La Condamine, aki 1785—36-ban járt egy expedícióval Brazíliában, írja le először; de már a portugál hódítók is látták, hogy az indián gyerekek ebből a különös, rugalmas anyagból készült labdákkal játszanak. Hevea Brasiliensis. Ezen a néven tartja nyilván a botanika. A múlt században Charles Goodyear fedezte fel a vulkanizálást és Dunlop találta fel a gumikereket. Az indiánok játékszere a “folyékony fa” egyszerre fontos szerephez jutott a világpiacon. És a 19. század végén, a 20. század első évtizedében ez a sárgás, ragacsos anyag tapasztotta össze Amazónia mesés gazdagságát. Igaz, bőségesen vegyítették a kaucsukgyüjtő seringueiró verejtékével és a legyilkolt őserdei indián vérével. S ahogy ott állok a Kew Garden üvegházában a Hevöa Brasiliensis előtt —- a Teatro Amazonas jut eszembe, Manaosban. Mert valamiképp ez a csillogó színház szimbolizálja mindazt, amit a kaucsuk, a boracha-korszak jelentett. Másfélezer kilométerre az Atlanti-óceántól, az őserdő szivében egy eleddig jelentéktelen, szinte multnélküli városban hihetetlen gyorsan nőtt fel ez a színház, amelyhez mindent Európából szállítottak. Az építőkövet Portugáliából, a márványt Carrarából. A szőnyegek Perzsiában készültek, a színes üvegablakok Franciaországban, s ugyanott a páholyok, a bársonyszékek, a XIV. Lajos-Stilusu cédrus bútorok. Az óriási kristálycsillárt Csehországból hozatták, a porcelán kandellábereket Sévreből, a tükröket Velencéből, olasz művészek — Capranesi, De Angelis, Centofani — festették a faliképeket. És mikor 189'5- ban először gyulladtak ki a rivaldafények Brazília — bizvást mondhatom — legszebb színház zában, Enrico Caruso tenorja csendült fel; táncolt itt Anna Pavlova és Dél-Amerikában itt csendültek fel először a Faust akkordjai. Manaosban — az őserdő gyűrűjében. Manaos volt a második brazil város, amelyet villamosítottak. A Rua Itamaraca és az Avenida Epaminondas mulatói, a Floreaux, a Mulata, a Chalé Jardin vetekedtek a párisiákkal, s ide jöttek a világ legszebb kurtizánjai, a szépséges szőkék, akiket polacanak (lengyelke) neveztek. Folyt a portugál bor, a skót whisky, a divat angol volt, a parfüm francia, a kalap Panama, a szivar Havanna, a vaj dán, az ásványvíz francia... a verejték brazil, a vér indián . . . S ahogy a Kew Garden üvegházában elgondolkodom a ikaucsukfa előtt, az is eszembe jut, hogy Manaosban még javában folyt a nagy karnevál, táncolták s énekelték a Peperepe polgák, amikor tulajdonképpen már minden eldőlt, s éppen itt, a Kew Gardenben, abban a száz évnél öregebb üvegházban. Amikor 1915-ben a végzet brutális erővel elsöpörte Manaos talmi csillogását, csak a végső akkordja volt valaminek, ami sokkal régebben kezdődött. Második kísérletre, 1876-ban Sir Henry Alexander Wickham egy tehergőzösön, a belémi vám-ÉLETKÉPEK: SZERELMI MUTATVÁNY Napfényes délutánon, csúcsforgalomban az egyik főútvonalon két fiatal önfeledten csókolódzik. Az ingyen mutatványnak számos nézője akad. És mivel a művészetnek ehhez a műfajához kortól, ideológiai beállítottságtól függetlenül mindenki ért, rövidesen kritikai megjegyzések is elhangzanak. Egészen más itt a probléma, és teljes felelősséggel állíthatjuk, hogy nemcsak itt, hanem egyre több helyen. A nézőközönség körében arról folyik a vita, hogy vajon a helyszín — a forgalmas utca — valóban a legmegfelelőbb hely-e a szerelmi kettős nagy jelenetének bemutatására? Sietve megjegyezzük, hogy a vélemények különbözőek. Egy idősebb nénike a főszereplő nőről nyilatkozik nagyon markánsan és tömören, a lényeg csupán egy szó, mindössze a jelzők gazdagabb változatán csodálkozunk. Nehogy félreértés essék, a lényeges szó nem a zárdaszüz. Egy érzékeny lelkű fiatalember a lényeges szót rendkívül zokon veszi és lovagi kötelességének tartja, hogy az idős nénikét szigorú hangon rendreutasitsa. Ebből aztán szenvedélyes vita keletkezik a nénike és a lovagias fiatalember között, amiből rövid idő alatt kiderül, hogy szépséges nyelvünk árnyalt kifejezéseiben mindketten rendkívül nagy szókinccsel rendelkeznek. Ha pedig van két vezéralakokét pólus,, akkor a nézőközönség is természetesen két pártra szakad, mert a semlegesek továbbállnak, mondván: a Sophia Loren, meg a Mastroianni ezt a jelenetet jobban adják elő. A vita váltakozó hangerővel mindaddig tart, amig a daliás fiatalember és a csinos, mini-szoknyás ifjú hölgy be nem fejezi az előadást. És most megkockáztatjuk, hogy a mi — egyeseknek talán konzervatívnak, maradinak tűnő — véleményünket elmondjuk. Tehát: a szerelem az egyik legszebb emberi érzés, az élet egyik legnagyobb ajándéka. Annyi szálból szövődik össze, hatóságok éberségét kijátszva hetvenezer kaucsuk-magot csempészett ki, melyet a Rio Tapajos vadonéban gyűjtött össze. Itt a londoni Kew Garden üvegházában ápolták, csíráztatták a magvakat, s innen indultak el a szállítmányok Ázsia felé. Ceylonban, Malakka félszigetén, a Kelet-indiai szigeteken kaucsuk fák milliói nőttek fel,katonás rendben, s mig Amazóniában a seringueiró egy nap alatt a dzsungelben legfeljebb száz-százötven kaucsukfát tudott megcsapolni, az ázsiai kuli az ültetvényeken négyszázat. És 1914-ben a kaucsuk világpiaci ára felére esett. Ázsia eltaposta Brazília monopóliumát ugyannyira, hogy ez a hatalmas ország, amelynek birtokában van Amazónia négyötöde, kénytelen kaucsukot importálni, hogy szükségletét fedezze. A Teatro Amazonas rivaldafénye drasztikus hirtelenséggel kihunyt. Végétért, szinte egyik percről a másikra a nagy, örökkétartónak vélt karnevál. A gazdátlanná vált színházból eltűntek a mesés csillárok, a fényűző cédrus bútorok, betörtek a szines ablakok, elrepedtek a hires velencei tükrök, lecsorbultak a márvány lépcsők. A Manaos jellegét többé nem a Teatro Amazonas határozta meg, hanem a Rio Negro fekete vizén lebegő nyomorúságos lakóbárkák sokasága, amelyeknek párját Keíet-Ázsiában láthatni. És a második világháború idején a Teatro Amazonas épülete — kaucsuk-raktár left ... Ez a magányos, fiatal kaucsukfa nyilván egyik kései leszármazottja azoknak a magokból kihajtott cserjék valamelyikének, melyeket még a Tapajos-menti őserdőből csempészett ide Sir Henry. S hirtelen úgy tűnik, mintha egy szines, kavargó, tragikus, vérrel és verejtékkel összetapasztott, majd szétbomlott és elsüllyedt korszak — fejfája előtt állnék. hogy minden kornak minden nagy költőjét, művészét megihlette, mégpedig úgy, hogy újat tudott mondani erről az ősi emberi érzésről. Egy azonban bizonyos: a szerelem a férfira és a nőre tartozik. Senki másra. És talán nem tűnik kenetteljesnek az a szerény vélemény: tiszteljük anynyira a saját érzelmeinket, hogy ne vigyük ki az utcára. Hiszen ez igazán magánügy. Spectator NEVESSÜNK j MAI HÁZASSÁG ‘ A mama aggódva kérdi a lányát: — Tényleg olyan boldog vagy a férjeddel? — De anyuka, miért olyan hitetlen, mikor mondom hogy boldog vagyok. Úgy szeretjük egymást, hogy már harmadszor halasztottuk el a válóperünket . .. AZ EGYETLEN FELTÉTEL Valaki megkérdi az üzemi pszichológusnőtől, hogyan lehet bekerülni a vállalatihoz. így felel: — Csak a tesztemen keresztül . . . ARANYOS FÉRJ — Képzeld Ödön, a kalaposnő azt mondta, hogy ez a kalap tiz évvel fiatalít — Akkor miért nem vettél mindjárt hármat? IDEÁLIS A házasságközvetitő puhítja a fiatalembert: — Ha ezt a lányt elveszi, nagyon boldog lesz, ezt ígérhetem. Hazamegy a munkából az asszony repesve várja, aztán kimegy a konyhába, megmelegiti az. ebédet, s addig maga a térdén lovagoltatja a kisfiút ... --oW.: — A fiatalember közbeszól: — Honnan tudja, hogy fiunk lesz? — Lesz? Mi az, hogy lesz?! — kérdi a házasságközvetitő. — Van! Kulisi Korán Lajot