Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-03 / 31. szám
Thursday, August *, 1 9 7 2 MAGYAR B.IKADŐ 7. OLDAL Kutya a Kertben Irta: MIKES MARGIT Mikes Margit Valaki csöngetett. Sharon felvette a hálóköntösét és az ajtóhoz sietett. Még mindig a ma éjjeli garden party hangulatában úszott, szeme előtt a fáik lombjai közt fénylő lampionok hullámoztak, az orrában érezte a tűz égbecsapó füstjét, amelynél a hamburgereket sütötték, fülében a nevetések, hangfoszlányok muzsikája, az asztalokon a jégbehütött italok garmadája . . . milyen jó is egy ilyen hétvégi kikapcsolódás az unalmas, szürke mindennapi bankmunka után, kisöpri az ember fejéből a felgyülemlett szemetet, valóságos nagytakarítás, a nekifelejtkezés aranyporával szórja tele a holnap útjait ... A házigazda, Mr. Huszár, ez a gazdag magyar, aki ketátgva.ö -jp shrdlu shrdlu shrdlu shrdlu hrd gyárat alapított Amerikában, milyen kedves, vendégszerető, jókedvű ember! A kert sötét bokrai mögé táncolt vele a gramofon zenéjére és ott - magához szorította és alaposan szájoncsókolta. De hogyan! Mennyi tűzzel tud csókolni ez a magyar! A magyarokról általában azt mondják, hogy heves vérmérsékletű, a szerelemben féktelem, tüzes temperamentumu nép. Pedig már nem mai gyerek. Alig tudta a derekáról lefejteni a karjait, mint a vaspántok fonódtak köréje. Ne hezen tudott kibontakozni az öleléséből, jó, hogy a felesége, aki egy távoli csoportban beszélgetett, nem vette észre. Mr. Huszár szája erőszakosan tapadt az ajkai hoz és már érezhető volt rajta a számtalan koktél, Martini illata... De ki lehet ily késő éjszaka a váratlan látogatója? Kinézett a kis kémlelőnyilás üvegén és legnagyobb meglepetésére Mr. Huszárt látta állni a küszöbön., :— Ó, maga az, Mr. Huszár? — kiáltott fel mosolyogva. — Mi járatban van ilyen késő éjszaka? — A kutyám ... — hallatszott kívülről egy borús hang —, a kutyám elveszett . . . illetve elcsavargott az átkozott dög. Azt keresem, ha a sintér megtalálja és megfogja, száz dollár a kiváltása. Nincs itt a maga háza körül, a kertben? Talán itt randevuzik a beste a maga kutyájával? —• csattant fel az alkoholba pácolt hang cdakünn. ... —• Kutya a kertben ? — nevetett Sharon — itt nincs. De talán valamelyik szomszédnál van? Már be akarta csukni a kis kémlelőablakot, mikor Mr. Huszár hangja kívülről újra behallatszett: — Nem nyitná ki az ajtót, nem eresztene be, ha már erre járok? — Hova gondol? Ilyen későn? Mit szólnának a szomszéd villák lakói, ha meglátnák, hogy éjszaka férfivendégeket fogadok? Az ajtónyitás zajára az összes ablakok függönyei mögül leselkednének a kiváncsi arcok, ki lehet az, akit Sharon beeresztett, — Pedig azt reméltem, hogy annak a csóknak folytatása lesz ... — Arról mondjon le! Úgy látszik, mindketten sokat ittunk, hogy úgy elkapott a hangulat. — Hát el tud engedni az ajtaja elől, még meg sem. ölelhetem, — El bizony, mert ismerem az ölelését. Alig tudtam kibontakozni belőle! Lehántani a karjait a derekamról . . . —-‘ Hát akkor elmegyek, maga kegyetlen ... Jó éjszakát. — Mr. Huszár még morgott valamit és ingatag léptekkel elindult a kertajtó előtt álló kocsija felé ... ez a Sharon be se eresztette, pedig mikor a felesége odaszólt, hogy-ménjén, ke-, resse meg a kutyát, csak azért vállalkozott rá, mert remélte, hogy itt szives fogadtatásra talál... Ez a Sharon legalább egy feketét főzhetett volna, kissé zavaros a feje, jól esett volna egy csésze kávé. Nagyon őrzi az erkölcseit ez a kis banklány ... Az autó elhaladt egy villa előtt, melyben a tudós Mr. Henry Wallard lakott, a csészealjak hivatott-specialistája, aki már több könyvet irt a repülő tárgyakról és szentül meg van győződve a létezésükről: Bolond ez az ember, már sokat vitatkozott vele, de hajthatatlan, a fanatikusok hitével állítja, hogy vannak, holott humbug az egész, sose látott egyet se, mások se láttak, olyan ez, mint a spirit izmus ... szellemet se látott még senki ... — Nem is értem, hogy ilyen könyvet kiadnak, hisz ez alklamas arra, hogy pánikot keltsen, de itt Amerikában minden lehetséges, itt szabadság van, minden csak üzlet! Tudják a kiadók: csak az emberiség butaságán lehet meggazdagodni. Most is világosság van az ablakában, talán megint egy uj könyvet fabrikál, kell neki a pénz. Becsöngetett. Mr. Wallard kidugta a fejét a kémlelőnyiláson. —- Ó, Mr. Huszár, hogy van, Kerüljön beljebb! — szólt és kitárta az ajtót. Mr. Huszár belépett s közben gondolta, ez legalább beereszt, Sharon meg elküldött. Újra felforrt benne a düh a lány ellen. És miután fütötte belülről az alkohol, az még csak olaj volt a tűzre, hogy meglátta ezt a vén baglyot, eszébe jutottak a végehosszanélküli vitatkozások vele, amikor be akarta bizonyitani neki, hogy léteznek UFO-k, színtiszta tudomány, amit a könyveiben ir róluk. De most eltökélte magában, hogy ezúttal megmondja neki a magáét, nem fog udvariasan elhallgatni ... — A kutyámat keresem, — szólt borús homlokkal, — elcsavargott. — Akkor ne is keresse tovább, mert itt van, — nevetett Mr. Wallard, az én kutyámnál van látogatóban. Inkább jöjjön be, megiszunk egy pohár whiskyt. — De ránézve az ingatag lábakon álló magyarra és megérezve a szájából dűlő alkoholszagot, nevetve folytatta — de magának jobb lenne egy csésze fekete, majd főzök egy .jó erős kávét. Mr. Huszár leült, jobban mondva lezuhant a konyhában egy székre, mig Mr. Wallard hozzáfogott a kávéfőzéshez. Aztán odaszólt neki: —- Már azt hittem, a csészealjakat lesi, hogy világosság van magánál. Talán azt reméli, hogy valamelyik leszáll itt a környéken . . . hukk . . . hogy végre maga is elhigyje, mielőtt hozzákezd uj könyve megírásához, Hej, Mr. Wallard, van magának szive . . . , Hukk . . . folyton ijesztgetni az embereket? Dörzsöli a tenyerét, hogy begyullasztotta őket . . . — Igen, uj könyvet fogok imi a bizonyítékokról, amelyeket Alaszkábón kaptam ... — Alaszkából? — legyintett Mr.' Huszár. — Nagyon messze van. Hiába ir könyveket, mig nekem nem mutat egyet érti? Legalább csak egyet, addig én nem hiszek az egészből semmit. Én viszont most elolvastam az egyik honfitársam könyvét, aki bebizonyította, hogy lehetetlenség a csészealjak létezése, mert... hogy is van csak? — félresimitotta a haját, s összeráncolt homlokáról látszott, hogy nagy erőfeszitésébe kerül a gondolatait karámba teregetni, de végül is az asztalra csapott: —- Azt írja, hogy a legközelebbi naprendszer sokszázezer fényévnyire van tőlünk, nekünk évmilliókat jelent . . . hukk . . . noháf ez tiszta lehetetlenség, hogy valaki ideérjen addig, senki se él évmilliókig, hogy ide-oda utazgasson, mig ideér, a mi naprendszerünk más bolygóin pedig, mint tudjuk, nincsen élet . . ,:1 Akkor honnan a csodából jönnének? He? — nézett Mr. Wállardra bizonytalan tekintetével, akj éppen eléje tette a forró feketét. — Maga többet ivott a kelleténél, csak úgy dől a szájából a pálinkaszag. Ezt igya meg, ettől majd kitisztuj az agya! — Maga legalább ad egy csésze feketét, nem úgy, mint a Sharon, aki be se eresztett. Félt tőlem, hehehe ... — szólt kissé megenyhülten a kávé láttára Mr. Huszár. — Magától? — szólt nevetve Mr Wallard, — ilyen öregurtól? Hiszen az apja lehetne! — Ha öreg is vagyok — felelte újra fölpaprikázva Mr. Huszár —, azért még nem adtam a fejem a csillagok vizsgálatára, mint maga. Látja, ez egy igazi csészealj, meg egy igazi csésze, benne a jó fekete, ehhez ért, kávét főzni, de amiket ir, az csak koty valók — mondta elégedett mosollyal a házigazdára nézve. — Mr. Wallard, maga rémhirterjesztő, magát más országokban lecsukták volna, vagy munkatáborba vinnék, ott kapálhatna inkább . . . — Most nem tárgyalok ilyen komoly dolgokról, maga most nem alkalmas erre . . . — Azt bízza csak rám! És vegye tudomásul, hogy én egy cseppet sem hiszek a maga tudomá nyában, nem is fogok. Hol a kutyám? Mint végszóra besomfordáit Szultán a konyhába. Farkát csóválva közeledett a gazdája felé és meg akarta nyalni a kezét. Mr. Huszár nagy üggyel-bajjal felemelkedett a székről, leoldotta a nadrágsziját és ráhúzott a kutyára, az ki akart rohanni a konyhából, de a gazdája még néhányszor ráhúzott, újra n'elriveresedett a dühtől, hogy Mr. Wallard megint ilyen kurta nyerseséggel intézte el: — Nesze neked, te éjjeli csavargó! Majd adok én neked éjszaka kóborolni, más kertekben hemperegni! ... Te gyalázatos! No, aló mars. be a kocsiba, viszlek haza. Egy-kettő, upre púpos — Még egyet rávágott, aztán visszatette a nadrágszijat a hasára. A kutya nyüszitve, vinnyogva somfordáit ki a konyhából. — Ne bántsa azt a szegény állatot. Maga se különb a Deákné vásznánál ... A kutya előreszaladt, fölugrott a hátsó ülésre, Mr. Huszár búcsúzóul odaszólt vendéglátójának: — Köszönöm a kávét! De akárhogy is nem, akar vitatkozni most velem, még se hiszek egy szót se magának! Jóéjszakát! Kiballagott a konyhából, fölkászálódott a kocsiba, érezte, hogy a feje kissé tisztul. A kávé jó volt, a friss hajnali levegő is megteszi a magáét. Lám, már világosodik, a Nap fölkuszik megint az égre, elindul megszokott pályáján, a jó öreg Nap, nem a Mr. Wallard hőbörgős elmeszüleményei. Hogy itt Amerikában mi mindennel lehet pénzt keresni! De most végre megmondtam neki a véleményemet, hogy nekem hiába du mái akármit, engem nem fog átejteni... Azt hiszem, meg is sértődött. De megmondtam a maga. mét, ha nem ittam volna, megint csak udvariasan hallgatok. Még arra is, hogy Alaszkából . . . még az Alaszkát is lenyeltem volna . . . Bizonyítson^ Ha most leszállna előttem itt az országút mellett a gyepen egy csészealj, akkor elhinném, ha látnám a narancssárga, meg az ibolya fényeket. — Hallgatsz, az ördög bújjon beléd! — szólt hátra a kutyájához, amely idokolatlanul morogni kezdett. Közben megérkezett a háza elé. Az autót be vitte a garázsba és bement a hálószobába, a fe> lesége már ágyban feküdt. — No; meglett a kutya? — kérdezte felkönyökölve a vánkoson. — Meg. Jól elvertem. A csészealjas embernél volt. Annak is megmondtam a véleményemet. — Csak nem voltál goromba hozzá? — Megmondtam a magamét. Hogy lássa, nem lehet büntetlenül rémhíreket terjeszteni. Leg(Folytatás a 9-ik oldalon)
