Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-28 / 52. szám
14. oldal MILYEN LESZ AZ UJ ESZTENDŐ? Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A régi év végén valamilyen zsibbasztó aggodalommal tekintünk az egyre közeledő, már küszöbön levő uj esztendő felé. Milyen lesz? Vajon mit hozhat? A szilveszteri mulatozás, dorbézolás, ivás, “boldog újévet” kívánság is mind ama vall, hogy az ember, bármenynyire igyekszik is derűsen felfogni a helyzetet, lelke mélyén, különösen ha már nem fiatal, egyre nagyobb rettegéssel gondol az Ismeretlenre. Lucio D’Ambra népszerű olasz iró igy nyilatkozik erről: “A régi esztendő itt lebeg még körülöttem, a sötét homályban. A régi esztendő, amely úgy ahogy békés és nyugalmas volt, szinte becsületes. Legalábbis e pillantban úgy érzem, hogy a tizenkét hónap alatt, mióta megszületett, minden a régi helyén maradt . . . Vannak lusta, kényelmes esztendők; ezek éppen csak hogy elhaladnak felettünk és valójában érintetlenül hagyják a dolgokat. Vannak viszont más évek, amelyek tevékenyek, harciasak, kötekedőek, elpusztítanak, fenekestül felforditanak mindent. Vajon milyen lesz a most küszöbön álló? Az uj év hajnalán mindenki lelkében óriási kérdőjel ágaskodik. De ki tudna a kérdésre válaszolni, ki mondhatná meg, milyen lesz az uj esztendő, ki oldhatja meg látatlanban a nagy Ismeretlent? Vannak évek, amelyek szelídeknek születnek és később megbokrosodnak, mások, melyek fele útig komiszak, azon' túl lecsillapodnak. A valóság az, hogy mindig derűs, szerencsés években reménykedünk, melyek legrosszabb esetben is udvariasan megkérdezik tőlünk, miként pusztíthatnának el minket úgy, hogy azért mégse haljunk bele?” Forrón szeretett, megboldogult férjem sohasem volt babonás, sohasem volt pesszimista, de szentül hitt abban, hogy 1960-ban valami rettenetes fog történni a világban, ugyanis nagy érdeklődéssel olvasta a fatimai csodáról szóló Írásokat és úgy vélte, az fog állni abban a borítékban, melyet éppen ez időben bont fel a pápa, hogy küszöbön áll valami borzalmas földindulás. Nagyon csalódott, amikor látta, hogy nem hozták nyilvánosságra a borítékban foglaltak tartalmát, a nagy jövendölést, azaz kinyilatkoztatást és most még inkább hitt abban, hogy 1960-ban valami oly nagy szörnyűség történik, hogy nem akarják annak bemondásával megrémíteni az emberiséget. Ami azonban valóban megtörtént, az ő halála volt. Egészségesen utazott New Yorkba és koporsóban hozták haza 1960 februárjában. 1 HETI NAPTÁR JANUÁR 1. Hétfő: Újév i 2. Kedd: Ábel, Makár ; 3. Szerda: Genovéva ; 4. Csütörtök: Angela 5. Péntek: Emilia 1 6. Szombat: Vizkereszt ’ (. Vasárnap: Lucián ) Volt idő, amikor én is féltem bizonyos évektől, más évektől viszont sokat vártam. Mindenféle jelet fedeztem fel, azaz véltem felfedezni, amely arra utalt, hogy az elkövetkező esztendőben már mindenden jó lesz és szép lesz. Különösen fiatalkoromban voltam ilyen optimista és sokszor méláiig vártam, hogy befusson az uj esztendő. A mai időkben azonban megváltozott a felfogásom, lelki megállapodottságom. Egyetlen percig sem, tekintek sem örömteli várakozással, sem aggodalommal az uj év elébe, inkább valamilyen csendes rezignációval, mivel most már tudom, hogy minden Isten akaratától függ, amely ellen hiába hadakozunk, lázadozunk és melyet hiába próbálunk idő előtt firtatni — titok marad előttünk, míg Isten le nem leplezi előttünk. Arra is rájöttem, hogy balgaság, felesleges energiafecsérlés a holnap után kutatni. Elég nekünk a mai nap baja, gondja, fájdalma, nehézsége. Az Ur Jézus annak idején figyelmeztetett, hogy ne aggodalmaskodjunk a jövő, a HOLNAP miatt, éppen elég a mai nap terhét elviselni. Éljünk egyik napról a másikra. Éljünk a MÁNAK és bízzuk az Úristenre a holnapot. Újévi imádság Uram, tegnap este hálát adtam neked az elmúlt év kegyelmeiért. Hálaadás közben a lelkiismeretem furdalt: egy év mily gyorsan elszállt, s mennyi szépet és jót elmulasztottam! Ma reggel meg azzal az örömmel ébredtem: itt az uj esztendő, a vigságszerző szeretet ideje! Mennyi lehetőség, mennyi kínálkozó uj alkalom a jóra, a boldogság és a béke munkálására! Ó, Mindenható Kulcs, ki megnyitod a jövendő évet, megnyitod bezártságomat, szabaddá teszel az élet számára. Hogy ne rettegjek a múlandóságtól: Te állj mellettem az uj esztendő minden napján, Csanád Béla GONDOLATOK: A magányosságról A magányosság a nagylelküek számára jutalom, nem pedig engesztelés. Ünnep, a biztos jó előestéje, a belső szépség teremtő ideje, a kibékülés szabadsága minden távollevővel. A hozzánk hasonlókkal csak a magányosságban élünk együtt: ők is magányosságukban találják meg azokat a gondolatokat, melyek megvigasztalnak az elhagyott javakért. Hogy az embereket szerethessük, hébe-hóba ott kell hagynunk őket. Távol tőlük újra közelebb jutunk hozzájuk. Aki nagy, csak a jóra emlékezik, s hálából ezért a kevéske jóért elfelejti azt a sok rosszat, amiben része volt. Még az is elillan szivéből, amit azon nyomban nem bocsátott meg. S visszatér testvérei közé a régi szeretettel. PAPIN I Heti fohász Uram! Szent nevedben fejezem be ezt az évet, hálával minden könyörületességedért, melyet irántam bizonyitottál. Hála legyen Néked, hogy ismét megtoldottad egy évvel életemet, s minden napját lelki és testi áldásokkal gazdagítottad. — Buzdítottál szent Igédnek hirdetése által, megörvendeztettél, vigasztaltál, s az örök élet útjaira vezéreltél. Ilyen bizodalomban kérlek Tégedet, küldj reám újabb és újabb lelki áldásokat. Add, hogy az elkövetkező uj év a megtérésnek, lelki megújulásnak, az örvendetes hálaadásnak és a tökéletesség felé törekvésnek az esztendeje legyen. Az uj esztendővel uj feladatok és kötelességek merülnek fel, Uram Legelső feladatunk az Te ügyednek hűséges szolgálata. Az uj esztendőben újra felhívsz, hogy a nagy küzdelmet felvegyük az emberi bűnökkel és nyomorúsággal. Sokszor megfáradtunk már a küzdelemben. Megvalljuk Urunk, hogy boldogtalanok volnánk, ha nem teljes szívvel szolgálnánk Téged, mert a szivünkbe költöztél és mint tűz égeszt bennünket. Ezzel a diadalmas hittel indulunk neki az uj esztendőnek. Adj, kérünk világosságot is, hogy mindig meglássuk, hová kell menni és mit kell tenni. Ámen. MESÉL A MÚLT: PETŐFI SZILVESZTERE FEHÉRVÁROTT 1842-BEN Pápáról gyalog indult Veszprémbe 1842. november 3-án Petőfi, majd tovább folytatva útját november 4-én érkezett meg Székesfehérvárra Szabó József társulatához, amely akkor a vidék egyik legjobb társulata volt. Fehérvári tartózkodásának napjait még 1913- ban nagy kutatómunkával dolgozta fel dr. Rexa Dezső, a székesfehérvári levéltár egykori vezetője, aki persze nem nélkülözhette Szuper Károly “Naplóját”. A Kiskunhalasról származó Szuper Károly színész visszaemlékezései az 1830—185C közti évekről 1889-ben jelentek meg Aigner Lajos kiadásában. Szuper Károly Naplójában az első feljegyzést Petőfiről irta 1842. november 11-én: “A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, aki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogy mint földije, ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, régi vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kisérelte egyszer, Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat, s fel is vétettem a társulathoz. Ez az ifjú Petőfi, ki tegnap lépett fel először a színpadra a Párizsi Naplopóban egy inas szerepében.” Ekkor irta Petőfi Első szerepem cimü versét, benne ezekkel a sorokkal: “Színésszé lettem. Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepen jóizün S szivemből neveték; Pályámon óh, úgy is tudom, Leend ok simi még.” A tizenkilenc éves Petőfinek sok csalódással kellett megküzdenie a társulatnál. Tulajdonképpen Sbakespeare-szerepekről álmodozott, holott legfeljebb csak néhány szavas szerepet kapott léha bohózatban. Szuper Károly és Petőfi barátok lettek. A Borostyán néven szereplő költő gyakran olvasta fel verseit Szuper Károlynak. A naplóból tudjuk azt is, hogy Petőfi télen fütetlen szobában lakott. November 18-án Szuper Károly ezt irta a Nap(Folyt. a 15. oldalon)
