Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-28 / 52. szám
10. oldal SOK ÚJÉV VAN ESZTENDŐNKÉNT Irta: SIMA FERENC A történészeken kívül alig tudja valaki, hogy az újévet nem a kereszténység tette át január elsejére, hanem még maguk a rómaiak, Krisztus előtt 153-ban. Tettüknek oka ismeretlen, mert az erre vonatkozó krónikák a tűz martalékai lettek, amikor Néró, a tébolyult császár felgyújtotta Rómát. A kereszténység kezdetén különböző, híressé válni törekvő pápák azzal igyekeztek magukat felejthetetlenné tenni, hogy változtatták az újév napját. Feljegyzések szerint 255-ben I. István pápa rendelte el, hogy az esztendő Három királyok napjával, vagyis január hatodikán kezdődjék. Jó száz évig ez igy is maradt, akkor azonban Siricius pápa helyesebbnek találta, hogy az év a Szeplőtelen fogantatás ünnepével, vagyis december 8-ával kezdődjék. Ez igy maradt a Róma kapujától Attila hun királyt visszatérésre bíró I. Leó (vagy Bölcs Leó) koráig, aki 449-ben úgy döntött, hogy az újévnek pedig Jézus születése napján, december 25-én, tehát karácsonykor kell kezdődnie. A folytonos ide-oda helyezgetések arra vezettek, hogy különböző európai országokban különböző pápák újévét fogadták el, sőt a királyok egyik-másikának egyéni időszámítása volt, fittyet hányva minden pápai rendeletre, annál is inkább, mert országuk nem vette fel a kereszténységet. Priszkosz Rhétor, Attila király görög udvari krónikása feljegyzi, hogy 450-ben Európának hat különböző időszámítása volt. Európa megtérésével az ezt követő századok során a különböző egyéni és nemzeti időszámítások megszűntek ugyan, de a még mindig folytatódó pápai kísérletezgetéseknek, az újév ide-oda tologatásának csak 1681-ben lett vége, amikor XI. Incze pápa ünnepélyesen és örök időkre (?) visszahelyezte az újévet annak második római változatára, vagyis január elsejére. Ez az “örökérvényüség” azonban csak egy évszázadot birt ki. A nagy francia forradalom harmadik esztendejében, 1972 szeptember 12-én törvényfhozásilag jul. 14-et, a forradalom kitörésének napját tették meg az újév első napjává. A tizenkét hónap is uj, haladószellemü elnevezést kapott. A hét, mint a hónap része megszűnt, ezeket dekádökkal, vagyis tizedekkel helyettesítették, igy csak minden tizedik nap volt pihenőnap. Ezt a forradalmi időszámitát Franciaországon kívül mindazokban az országokban is rendszeresitették, amelyeket a forradalom zseniális hadvezére, Bonaparte tábornok meghódított. Ám amikor Bonaparte tábornok megdöntötte a forradalmat és kikáltották a császárságot, Bonaparte Napoleon 1805-ben eltörölte a forradalom uj időszámítását is, visszaállítva a keresztény időszámítást, január elsejei újévvel. A zűrzavar elkerülése végett manapság a nemzetközi érintkezésben ezt a dátumot használja az egész világ, nemcsak a keresztény országok. Belföldi használatra azonban szinte végé-hossza sincs a “saját külön” újévnek. A japán újév egy teljes hétig tart, közepén a keresztény újév napjával. De a főünnep a hét utolsó napjára esik, amikor a családfő retekből, csalánból, retekből és kelkáposztából főzeléket készit, ezt mint “egészségvédelmi tápszert” megeszik reggelire, majd a család minden tagja átugorja a ház küszöbét. Ez azt jelképezi, hogy mindaz, ami előző évben baj volt az életünkben, most már mögöttünk marad. Az indián rezervációkban száz nappal a keresztény újév után, vagyis április 10-én, szökőévben április 9-én van a saját külön újév. Erdei tisztáson ekkor óriási máglyát gyújtanak és azt táncolják körül fehér ruhában, színes álarccal, a kezében mindenki egy vékony bottal, amelynek végére egy krumplit szúrnak, azt pedig ki-ki teleszurkálja annyi tollal, ahány haragosa van. Az egyre szilajabb táncolás végén a botot a lángok közé dugják, mire a tollak elégnek. Ezt ujjongással fogadják, mert minden toll elégése egy-egy rossz-akarójuk gonosz szándékának megvalósíthatatlanná válását jelenti. Burmában az újév április elsejére esik, amikor ott már rekkenő hőség van. Ezért a szomszédok, a szerelmes párok ,sőt az utcai járókelők is kölcsönösen nyakonöntik egymást egy-egy veder hideg vízzel, s boldog újévet kívánnak egymásnak. ŐRSÉGEN: 100 FILM-AMAZON, LÍZ BOMBÁI, SZIGORÚ CENZOROK, VALENTINO ES VILMA Hírszerző körutamon a newyorki müvészkocsmában, ahol tudják rólam, hogy bár nő vagyok, nem túlságosan rajongok a Women’s Lib. mozgalomért, széles mosollyal fogadott egyik asztaltársam : — Jöjjön csak, jöjjön, éppen egy magának való témáról beszélgetünk. Terence Young és a dublőzök esetéről. Letelepedtem az asztalhoz és hallgattam a történetet. Dino de Larentiis produkciójában, Terence Young rendezésében különleges filmsorozat indul. The Amazon a cime, az amazonok országában játszódik, rengeteg kalanddal, valamiféle James Bond lesz belőle. A Women’s Lib. aligha fog tapsolni neki, mert a ciklus tanulsága végig az, hogy a férfi nem tud nő nélkül élni, de a nő sem férfi nélkül. Node nem ez a lényeg, hanem a dublőzök, a filmcsinálás névtelen hősei, akik a nyaktörő mutatványokat végrehajtják: ők azok, akik a sztár helyett kiugranak a robogó vonatból, velük bukik fel a vágtató ló, ők esnek le a háztetőről, ők kapaszkodnak a repülőgép szárnyába. Angolul szakszerűen stuntman a nevük. A The Amazon sorozathoz nemcsak a sztárok mellé kellenek a dublőzök, hanem a jelenetek egész sorához, tucatjával. Hollywoodban stuntman-szakszervezet van, ott annyit kaphatnak, amennyit akarnak. Igenám, de ezek férfiak, nő nincs köztük, Terence Youngnak viszont nem stuntman, hanem stuntwoman kell. Ebből eddig csak egy van, az is Kanadában játszik. Nem maradt más hátra, mint hogy kiképezzen magának a sorozathoz 100 stuntwomant. Megcsinálták a költségvetést: 400 ezer dollárba kerül. Mindegy, szükség van rá. Szardínia szigetén, az Aga Khán Hotelben nyitották meg az iskolát. Olasz, német és francia nők jelentkeztek. Megkezdődött a kiképzés. Egy hét múlva a 100 nő közül 32 egyszerűen megszökött, 6 megsebesült, 11 pedig betegen ágyba került. Egy hét leforgása alatt felére csökkent a létszám. Most Jugoszláviában és Spanyolországban toborozzák az utánpótlást. Sürgős a dolog, mert mig nincs meg a 100 dublőznő, nem kezdhetik meg a filmsorozatot. A nehézségekből mindenesetre látszik, hogy a Women’s Lib. erre a mesterségre nem gondolt, amikor mindenben meghirdette az egyenjogúságot. Ilyen gondokkal küszködik Terence Young. A bajor belügyminiszter viszont megszabadult gondjától: befejeződött a Divorce His és a Divorce Her kettős-film forgatása. Egy házasság Báli szigetén háromévenként négyszer van ujesztendő, mégpedig a legkülönbözőbb évszakokban. Ennek az a titka-nyitja, hogy az ottani esztendő csak kilenc hónapból áll. Innét van aztán, hogy Báliban “hosszabb az élet” mint máshol; aki nálunk megéri a 70 évet, az ott már száz évesnek számit. Indiában ahány táj, annyiféle újév. Az északi részeken április tizedikén tartják, ott ez egyúttal a nyár kezdete is. Vidám énekkel, táncokkal és kölcsönös vendéglátásokkal köszöntik. Dél-Indiában márciusban van újév, Kerela tartományban julusban, Bengáliában augusztusban. Hogy miért akkor, arra nincs magyarázat. Akkor van és pont. Viszont akkor jár arrafelé a Mikuláshoz — Santa Claushoz — hasonlítható Nyárapó, aki Cihabolának hívnak és teljesiti a gyerekek kívánságát, természetesen szüleik zsebének tartalmához mérten. illetve válás történetét mutatja be: egyik a férj, a másik a feleség szemével látja. A férjet Richard Burton, a feleséget Elizabeth Taylor játszotta. Liz nnakidején aláírta az ismert tiltakozó felhívást az arab terroristák ellen. Kapott is pár tucat bombával fenyegető levelet. Amig a házaspár Németországban volt, a rendőrség legalább úgy őrizte őket, mint Washingtonban Nixont őrzik — ha ugyan nem jobban és szigorúbban. Egyenruhás rendőrök és civilruhás detektívek légióját mozgósították, nehogy az arab terroristák merényletet kövessenek el ellenük. Olyan nagy volt a “drukk”, hogy a film forgatása közben jóformán több volt a rendőr és a detektív, mint a színész és a technikai személyzet együtt. De ha a vége jó, minden jó, Liz baj nélkül utazott el Bajorországból Olaszországba és a belügyminiszter nyugodtan alszik. Annál élénkebb azonban az olasz belügyminiszter és az olasz igazságügyminiszter. Az olaszok elég szigorúan veszik a “film-erkölcsöket”. A cenzúra betiltotta a newyorki filmfesztiválon nagy sikert aratott The Last Tango in Paris cimü filmet. A vállalat ügyvédje fellebbezett és a New York Timesban megjelent dicsérő kritikával akarja bizonyítani a film művészi értékét. Hasonló sorsra jutott a The Canterbury Tales is, ezt a nápolyi ügyész foglalta le és most a fellebbviteli törvényszék előtt folyik a vita, hogy szabad-e játszani Olaszországban, vagy nem. Kifogást emelt a cenzúra a Deliverance ellen is, egyes részek kihagyását követelte. Warnerék fellebbezése ebben az esetben sikerrel járt: megkapták az engedélyt, hogy a filmet kivágás nélkül játszhatják. A Portnoy’s Complaint sem elégíti ki a cenzúra erkölcsi érzékét, ezt is megvétózták s most várják a végleges döntést, hogy láthatja-e az olasz közönség. Olaszországban a hatósági emberek erkölcsösebb szemüveget tesznek fel, amikor filmet néznek, nem úgy, mint amerikai kollégáik. Befejezésnek is Olaszországnál maradunk. Ami Amerikának az Academy of Film Award, abból az olaszoknak féltucatnyi van. Illetve volt eddig. Számuk egy újabbal szaporodott: az Oscar-szobor mintájára megcsinálták a Valentino-szobrot, a némafilm világhíres, feketebarkós ámorozó járói. A Valentinét egy déli kisvárosban osztják ki azzal, hogy ez Valentino szülővárosa. Igaz, hogy innen pár kilométerre, Castellaneta falucskában látta meg a napvilágot 77 évvel ezelőtt, de kicsire nem néznek, mert a városban rendezett díjkiosztással még jobban fel lehet lendíteni a turistaforgalmat. Most a nagy kiosztási ünnepen Elizabeth Taylor kapta meg a dijat. A dijkiosztási ünnepen mi magyarok is képviselve voltunk. Bemutatták a Blood and Sand cimü némafilmet. A film férfi-főszereplője Rudolf Valentino, női főszereplője Bánky Vilma . . . Jet Set SIMA FERENC
