Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
% 10. oldal CECIL KING NAPLÓJA Irta: HALÁSZ PÉTER Ezekben a hetekben az angolok kedvenc vasárnapi olvasmánya Cecil King naplójának egyegy újabb részlete a Sunday Telegraphban. Mig a nagyközönség jóleső derűvel, s a napló-részlettől remélhető politikai intimitásokba való bepillantás kellemesen bizsergő előérzetével nyitja föl a lapot vasárnap a reggeliző-asztal mellett — a politikai személyiségek öröme kisebb. A napló ugyanis róluk szól, közreadott föl jegyzéseiben Cecil King halmozza a politikia indiszkréciókat. Néhány hónappal ezelőtt alkalmam nyílt arra, hogy Cecil Kinget közvetlen közelről megfigyeljem: a Sohóban levő magyar vendéglőben, a “Gay Hussar”-ban, a szomszéd asztalnál ebédelt Lord Longforddal, a főrendiházi taggal, az illetlen könyvek, filmek és magazinok ellen nagyobb szigort követelő bizottság elnökével, aki egyébként az egyik nagy könyvkiadó-vállalat élén is áll. Cecil King közel kétméter magas, vállas és tagbaszakadt ember, homlokába hulló ősz hajjal, ártatlan érdeklődéssel szemlélődő naiv-kék szempárral. King, aki most 71 esztendős, hosszú ideig elnöke volt az International Publishing Corporation nevű vállalatnak, amelynek kiadványai közé tartozik az egyik legmagasabb példányszámú angol napilap, a Daily Mirror is. Azonkívül egyik igazgatója volt az Angol Banknak. Közéleti és lapkiadói funkcióitól visszavonulva, Cecil King elérkezettnek látta az időt arra, hogy megjelentesse naplóját, amelyet az 1965-ös és 1970-es évek között vezetett. Erről a tervéről az újságolvasó akkor értesült, először, amikor az egyik lapban kis hir jelent meg, hogy a Longford-féle könyvkiadó-vállalat, amely a King-napló megjelentetésére és a Daily E'xpress cimü napilap, amely annak folytatásos közlésére készült, lemondott szándékáról és igy a naplót a Cape-vállalat adja ki és a Sunday Telegraph közöl belőle részleteket. Ennyi volt a bevezető, amely nekem később eszembe juttatta az “Előjáték Lear királyhoz” cimü egyfelvonásost, amelyet vagy harmincöt évvel ezelőtt oly emlékezetes sikerrel játszott Ráday Imre a budapesti Teréz-köruti Színpadon. Az angol közélet ugyanis drámai, sőt tragikus botlásnak tekinti az azóta megjelent és egyidejűleg folytatásokban is futó naplót, mig az én véleményem szerint inkább a vígjáték, sőt helylyel-közel a bohózat műfajába tartozik. Tehát inkább “Előjáték a Lear királyhoz”, mintsem “Lear király.” Cecil King Lear. Cecil King főszerkesztői mintaképe — saját közlése szerint John Thadeus Delane, aki a Times szerkesztője volt 1841-től 1877-ig. Delane bizalmasa volt a mindenkori miniszterelnöknek, tanáccsal szívesen szolgált, egyszer bírálattal, máskor támogatással, féltve őrizte függetlenségét és igy nem fogadott el sem hivatalt, sem méltóságot. Cecil King is ragaszkodott ehhez az elvhez. — A kellemes borzongásnak, amelyet az vált ki, ha a pincér Mylordnak szólítja az embert, csak igen kevesen tudnak ellenállni — mondja Cecil King és hozzáteszi: — nos, én ezen kevesek közé tartozom. Az akkori miniszterelnök lordságot ajánlott fel neki, mint a naplóból kiderül, sőt egyizben miniszteri tárcát is, de Cecil King ezt is, azt is visszautasította. Bizalmas tanácsadó szeretett volna lenni, nagyhatalmú lapja élén a szürke eminenciás szerepét betölteni, ebből azonban a miniszterelnök nem kért. Cecil King mind borusabban, s kiábrándultabban szemlélte a politikai látóhatárt, véleménye a miniszterelnökről mind kedvezőtlenebb lett, sőt, az akkori kormány és adminisztráció tagjainak többségéről is és ezt a véleményét nem titkolta el — naplója elől. Befolyásos pozícióinak és régi közéleti szerepének köszönhetően az akkori miniszterelnök és a miniszterek, nagyállásu közhivatalnokok gyakran hívták meg magukhoz, vagy fogadták el az ő meghívását, alig múlt el nap, hogy ezzel, vagy azzal a nevezetes személyiséggel ne ebédelt volna együtt, fogadások, díszvacsorák egymást érték, Cecil King mindenkivel bizalmasan csevegett és mindenki bizalmasan csevegett vele. Azután hazatért, letelepedett íróasztala mögé, fiókjából elővette a naplóját, meggyujtotta az Íróasztal lámpát és szorgalmasan föl jegyzett mindent. Följegyezte, hogy ez, vagy az a nevezetes személyiség mit mondott neki, de ezenkívül a saját benyomásait is a személyiség akkori viselkedéséről, elhelyezve mindent a nap villámkrónikájában, kül- és belpolitikai konstellációjában. Mint nagyhatalmú lapve-INFLÁCIÓ Marika tavaly ment férjhez. Csak egy esztendeje háziasszonykodik, de már szembe találta magát a háziasszonyok rémével, a drágasággal. Igazán nem kell reggelenként végiglapoznia az újságokat, átböngészni az inflációról szóló cikkeket. A saját bőrén, jobban mondva a saját háztartási pénzén is le tudja mérni a drágulást. Panaszkodik is Pistának a vacsoránál: — Borzasztó, már megint megdrágult a sertéskaraj. — Hát ez igazán disznóság! — méltatlankodik Pista. — Még jó, hogy elismered, de mit használ ez nekem ? — Én igazán nem tehetek róla. — Persze, hogy nem, én azonban nem jövök ki a háztartási pénzből. — Nézd angyalom, praktikusabban kell csinálni. Az újság azt tanácsolja, hogy az árak alakulása szerint kell vásárolni. Ki kell egyensúlyozni a dolgot. Mindennap figyelni kell az árakat és ha valaminek az ára emelkedett, olyat kell venni, aminek az ára nem változott. Elég egyszerű: valami mást vásárolni, ennyi az egész. Másnap, amikor Pista hazaérkezik a munkából, Marika ismét panasszal fogadja: Képzeld, ma is drágább lett a sertéskaraj. — Remélem, hogy valami mást vettél ? — Természetesen. Megvettem azt a cuki lapossarkú cipőt, amit tegnap láttam a kirakatban .. . Annak az ára nem emelkedett. REJTVÉNY Szenzációja van egy elegáns new-yorki mozinak. Az utolsó előadás után, amikor kigyulladnak a lámpák és a nézők kivonulnak, a takarító-személyzet az utolsó széksorban egy alaposan összegyűrt szoknyát talált. Tulajdonosa eddig még nem jelentkezett érte. Ez érthető, talán még az is érthető, hogy miért vetette le a sötétben a szoknyát, az viszont már kevésbé érthető, hogyan libegett ki a kivilágított moziból szoknya nélkül. zér, egyként jóban volt a kormánnyal és az ellenzékkel, annak csaknem összes exponenseivel, az 1965 és 1970 közötti esztendőkben volt tehát mit följegyeznie a naplójába. Most azután mindezt a nagyközönség elé tálalja, akkora vihart támasztva vele, amire Angliában emberemlékezet óta nem volt példa. A naplóból ugyanis nemcsak arról értesülünk, hogy a magas pozícióban lévő emberek hogyan vélekedtek bizonyos politikai kérdésekről, de arról is, hogy miként vélekedtek egymásról. S természetesen nem mindig hízelgőén. Az, hogy az akkori miniszterelnök egyizben megjegyezte Lord Longfordról, hogy derék ember, de szellemi képessége nem haladja meg egy 12 éves gyerek értelmi színvonalát — egyiküknek sem lesz éppen kellemes legközelebbi találkozásuk alkalmával. Sem a volt miniszterelnöknek, sem Lord Longfordnak. És ilyen csemegéből számtalan kínálkozik. Ez ezt mondta erről, az ezt mondta amarról és Cecil King igy vélekedik mindkettőjükről. Körülbelül ez a napló képlete. A politikusok dühöngenek és leveleket Írnak a Timesnak. A levélírók nem is annyira a King által idézett megjegyzéseiket cáfolják — “ki emlékszik évek múltával ebédelés közben tett egy-egy megjegyzésére” mint inkább a hajdani pesti vicclap, az “Ojság” emlékezetes átkát hívják uj életre és variálják: “Hívjon meg téged legközelebb ebédre Cecil King!” LÁB Monsieur Wong, Páris hires kínai pedikűrösei a nemzetközi felső tízezrek lábmüvésze 30 évi működés után nyugalomba vonult. Monsieur Wcng sok titkot tud, mert hiszen a felső tízezreknek is van tyúkszeme- Most kijelentette, hogy a windsori hercegnének, az egykori Mrs. Simpsonnak van a legszebb lába a világon. TANÁCS Father Joseph Jones southwelli pap a sok válás láttára igy intette férfinemü híveit: “Óvakodjatok feleségül venni olyan nőt, aki hiú, hanyag, lusta, nyűgös, féltékeny, zsörtölődő, uralkodni vágyó, pletykás költekező és szeszes italt iszik.” Szegény southwelli férfiak . . . Ha megfogadják a tanácsot, alighanem holtukig kénytelenek lesznek agglegénysorban maradni. MAMA Az egyik new-yorki nagy áruházban egy sirórivó, kétségbeesett kisfiút találtak, aki elveszett, eltévedt anyja mellől. Egy jószivü hölgy pártfogásába vette és miközben kézenfogva kisérgette, megkérdezte tőle: — Fiacskám, miért nem kapaszkodtál bele a mamád szoknyájába? Mire a gyerek: -— Én megpróbáltam, de nem értem fel. VESZÉLY A pszichológusok szerint feleségek részéről többnyire robbanásra legveszélyesebb nap a vasárnap, amikor a férj papucsban és borotválatlanul lézeng otthon egész nap mondva, hogy sehová se megyünk, itthon igy is jó lesz. Férjek részéről legveszélyesebb a hétfői nap: megint kezaoGik egy munkahét.-(Folyi. a 11. oldalon) CSAK NŐKNEK... írja: NÓGRÁDI ERZSI Halán Páter
