Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-07 / 49. szám

8. oldal MAGYARÁZZÁK A BIZONYÍTVÁNYT Irta: ACZÉL BENŐ A címet Karinthy Frigyestől kaptam. Egy most megjelent könyv kapcsán nemrégiben ír­tam arról, hogy a “humoristák királya, a ma­gyar Karinthy Frigyes, érthe­tetlen okból sohasem kapta meg azt a nemzetközi elismerést, amely kijárt volna neki. A cikk­ben felemlítettem, hogy vala­hányszor politikai kérdésekről irok, eszembe jut a nagy ma­gyar humorista valamelyik megvilágító írása. Ezúttal a “Tanár ur, kérem” cimü könyvének arról a fe­jezetéről van szó, amelyben a kisdiák “megma­gyarázza” szüleinek, miért bukott meg a leg­több tantárgyból. A matematikából azért, mert a tanár félreértette a feleletét, a fizikából azért, mert a tanár éppen nem, figyelt oda, mikor ő he-Mire e sorok napvilágot látnak, az űrhajósok talán már útban vannak a Hold felé az Apollo 17- en. Ez az utolsó Hold-kutatás egy jó ideig. Az űrrepülés és kutatás tudományánaó uj eszközök­re lesz szüksége ahhoz, hogy az eddigi eredmé­nyeket fleülmulják, Az apolló 17-et csak az kü­lönbözteti meg elődjeitől, hogy hosszabb ideig kutat a két űrhajós annak megállapítására, hogy van-e, vagy lehet-e élet a Holdon, csakúgy mint a Földön. Talán a Hold-repülés egy kicsit eltereli Ame­rika figyelmét a bábeli zűrzavarról, amely körül­veszi a vietnami békekonferenciákat. Nixon el­nök valószínűleg kijelölte a teljes visszavonás határidejét, csak még egy utolsó alkalmat akar adni a délvietnami diktátornak arra, hogy önként beálljön a békés megoldást keresők táborába. Az hogy Richardson került a hadügyminiszteri szék­be, annak bizonyítéka, hogy Nixonnak fontosabb a békét követelők hatalmas tábora, mint Thieu és a katonai klikk. Az nem vitás, hogy a délviet­nami nép is békét akar. Az ir felkelők terrorista taktikájukkal Íror­szágban is kormánykrizist idéztek elő. Most már nemcsak az északiakkal és az angolokkal találják maguat szemben, hanem az eddig velük rokon­szenvező ir közvéleménnyel is. Ugyanakkor Ar­gentina volt gyászos emlékű diktátorának, Peron­nak hazatérése is azt bizonyítja, hogy nemcsak az emberek, de a nemzetek is hamar felejtenek. Az argentinok szemében Peron ma már nem a népszerű hős, hanem egy öregedő politikus, aki nem akarja tudomásul venni, hogy Argentínában más szelek fújnak. A vietnami béke még mindig csak remény, ha­bár a Fehér Ház sajtójelentései bizakodók. Mi még mindig hisszük, hogy Karácsonyra meg lesz a fegyverszünet, ahogy Nixon elnök beígérte. Az elmúlt hét magyar szempontból egyik leg­érdekesebb eseménye Leonyid Brezsnyev és And­rej Gromiko, a két szovjet vezér budapesti láto­gatása volt. A baráti jellegű látogatás igazi célját csak azok tudják, akik jelen voltak a bizalmas természetű megbeszéléseken. A nagy nyilvános­ság előtt Brezsnyev nem győzte eleget dicsérni Kádár Jánost és a magyar ötéves tervet. Kádárt a Lenin-renddel is feldíszítették. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a két hatalmas szovjet vezető bu­dapesti látogatása intés akart lenni Romániának, amelynek kormánya tüntetőén barátkozik a kí­nai kommunistákkal. lyesen felelt, az irodalomból azért, mert összeté­vesztették egy hasonnevű rossz tanulóval — és igy tovább. Amerikában november 7-én osztották ki a bi­zonyítványt, amelyből kiderült, hogy a nép túl­nyomó többsége helyesli a jelenlegi elnök poli­tikáját. Ez nem lehet, mondják a “szakértők”: hogyan helyeselheti a nép a háborút, az infláci­ót, a drágaságot, a munkanélküliséget? De a szavazás eredményét nem lehet letagadni: mind­össze Massachusetts és Washington, D.C. szava­zott az elnök ellen, egyébként az egész ország minden államában és az amerikai nép minden ka­tegóriájában mögéje állt a többség: még az if­júság is, amely tüntetett ellene, még a négerek is, a katolikusok és a zsidók is, akiktől a demok­rata párt legtöbbje döntő többséget várt. És mindez annak ellenére történt, hogy köztudomá­súlag az egész országban a demokrata párt van többségben. Mindez természetesen magyarázat­ra szorul és most vezércikkekben, neves politikai irók cikkeiben és a szerkesztőségi levelezési ro­vatokban áradnak a magyarázatok. A New York Times, az ország legtekintélye­sebb napilapja, amely a demokrata párt mellé állt, azt írja, hogy a vereség főoka balszeren­cse, a bizalom hiánya és az volt, hogy a jelölt nem bizonyult elnöki méretű személyiségnek. És különben is, írja a lap, a demokrata párt szená­tor- és képviselő-j elöltj ei, továbbá kormányzó­jelöltjei ugyanolyan arányban kerekedtek felül ezen a választáson is, mint azelőtt; szóval a párt­arányok nem változtak. De az voltaképpen nem gyengíti, hanem aláhúzza az elnök sikerét. A vá­lasztók nem tántorodtak el a párttól, csak azt akarták, hogy a jelenlegi elnök vezesse tovább az országot. Ugyanabból a politikából akartak még további négy évet, — jegyzi meg keserűen az a lap, amelyet magam is nemcsak az ország, ha­nem az egész világ legjobb napilapjának tartok. BÁCSKI GYÖRGY: És ha örömszegény örökség, gyérfényü gyatra gyerekkor súlya nyomasztja is áldozatos tusákban időnek előtte kikezdett szivünk, és ha erőnk el is ernyed, ha szárazzá szikkad a szánk, akkor is, minden irigység nélkül ma áradjon dúsan elétek, gyerekek, szép szeretet lobogásában fogant köszöntőnk.. Minden irigység nélkül köszöntünk benneteket, ti irigykedők, kik gyönyörű Ígéretes korba nőttök bele, térben-időben messze túl szabadjára engedett képzeletünk határán, hősei bátor jövőnek. Benneteket köszöntünk — magunkat is bennetek —, gyerekek, nagyra törő ábrándok, évezredek lázában vajúdó vágyak büszke, nyugodni sose tudó kiteljesitői: lám, tietek lesz a kincsekben, szüretekben gazdag Föld egészen, és diadalmasan törtök maholnap bolygóról bolygóra utat. De hogyan tévedhetett ekkorát? Igaz, a bal­­szerencse sokat rontotta jelölt esélyein: a jelö-. lési versenyben alulmaradtak keserűsége kétség­telenül csökkentette buzgóságukat a választási kampányban; Chicago polgármesterének sérel­me sem használt és az Eagleton-affér sokat ár­tott a jelölt hitelének. A kampány-propaganda sem volt a legszerencsésebb: mint ezen a he­lyen rámutattam, egyenesen oktalanság volt oly nagy súlyt helyezni az úgynevezett Water­­gate-afférre, vagyis arra, hogy a demokrata párt kampányterveit lehallgató készülékekkel kikém­lelték —, ez a sérelem nagyon kevés embert in­dít fel annyira, hogy szavazatát megváltoztas­sa, — írtam. De talán mind ez sem elég arra, hogy megmagyarázza a feltűnően nagy arányú kudarcot. Most megmondom, hogy a bizonyitvány-ma­­gyarázatok közül melyik tette rám a legnagyobb benyomást. A New York Times levelezési rovatá­ban találtam a következő pár sort: “McGovern egyetlen szóval vágta el a saját nyakát. Azzal, hogy ő hajlandó elmenni “könyö­rögni” Hanoiba, az amerikai nép, amely oly büszke arra, hogy ő a legerősebb, a leggazdagabb, a legigazságosabb és egyáltalán mindenben a leg­első ,nem volt hajlandó olyan elnökjelölt mellé állni, aki hajlandó megalázkodni és könyörgni. Még hozzá Hanoiba, egy jelentéktelen kis ország fővárosába, amelyet, ha akarna, egyetlen moz­dulatával lesöpörhetne a föld színéről. A demok­rata párti jelölt nagy vereségének főoka az ame­rikai önérzet és hazafiság volt”, vélte a levéliró. Én hajlandó vagyok elhinni, hogy nagyjában igaza volt. A demokrata jelölt azért bukott meg, amiért Karinthy kisdiákja. A rossz bizonyítványt nem lehet “megmagyarázni”: nemcsak a közép­iskolában, hanem az élet iskolájában is a rossz bizonyítvány igazságos, hiába magyarázzák. SZILÁNKOK FÉRFI SZEMMEL — Uram, imádtam azt a nőt, mindent meg­tettem volna érte, és egy napon, legnagyobb meg­lepetésemre — otthagytam egy másikért... HIRDETÉS “Megbízható, erkölcsi bizonyítvánnyal rendel­kező utasokat keres a taxivállalat.” NÉZŐPONT Brahovácz elégedetten meséli: — Közeleg a tavasz. Első jele, hogy nemsoká­ra itt a karácsony. KÉSŐI BÁNAT Két hölgy beszélget: — Képzeld, tegnap este egy férfi belopózott a szobámba. — Hát miért nem zártad be az ajtót kulccsal? — Bezártam, csakhogy a férfi akkor már bent volt. CSAK BÍRJA . . . Gyerekek egymás közt: Apámnak idegölő foglalkozása van. — Mi a foglalkozása? — Fogorvos. ELKÉSETT . . . Az ifjú férj azt mondja az asszonynak: — Tudod fiacskám, csak arra kérlek, hogyha egyszer más férfi jobban fog tetszeni, jobban fo­god szeretni, mint engem, mondd meg azt nekem, mielőtt megcsalnál. Jaj! — sikoltott fel az asszonyka — most szólsz! ? garabonciás ACZÉL BENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents