Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-07 / 49. szám

5. oldal SAIGON, november hó . . . Ha véget ér a vietnami hábo ? ru, véget ér az a halál- és szenvedéssorozat is, amely egy egész nemzedék osztály­része. A vietnami háborúban alkalmazott taktika Délkelet- Ázsia dzsungeléit a világ leg­veszélyesebb helyévé tette: szándékosan teletűzdelték ha­lálos teletüzdelteék halálos fegyverekkel, melyek még so­káig fognak gyilkolni és se­bezni azután is, hogy az utol­só lövészek zaj aj elhalt. Vegyük például a posztóba energiát szenteltek a fegyve­­a vietnamiak azt az amerikai fegyvert, melyet az US Army instrukciói Gravel (Homok) néven kódoltak. A Gravel 11 négyzetcentiméter nagyságú és a tea zacskójához hasonló kis zsák, melyet terepszinü anyagból készítettek és igy színe egyáltalán nem válik el a földtől, amelyen fekszik. Belsejében két plasztik golyó van, egy plasztik merevítő és mintegy 20 grammnyi robba­nóanyag, ismeretlen összeté­telű fekete por formájában. A Gracelek millióit helyezték el az erdőkben. Könnyen azt gondolhatná az ember, hogy kötszer vagy akár zsebken­dő. Ha valaki rálép erre az aknára, felrobban és leszakít­ja lábfejét. Raymond Ander­son, az amerikai légierő őr­nagya hozzáteszi: “Az ember­nek a lábfejét szakítja le, de egy teherautónak még a gu­mija sem sérül meg.” Bár az amerikaiak viet­nami beavatkozása ösztönző hatással volt a technológiai háború e legújabb szakaszá­ra, történeti szempontból ez csupán epizód. Az angolok már alkalmaztak gyalogsági aknákat Borneo szigetén és minden habozás nélkül ismét alkalmaznának hasonló körül­mények között. Vietnam már dimenziót adott a háborúnak: a katonai információk az er­dőben szerteszét elhelyezett automata érzékelőktől, nem pedig a felderítő járártől szár­maznak, a halál pedig névte­lenül zuhan alá az égből. A gyilkolás ily módon csaknem kiképzési gyakorlatnak szá­mit. Természetes, hogy ennek a harctérnek két oldala van. Az észak-vietnamiaknak is meg­vannak a maguk találmányai: a legkülönfélébb csapdákat ál­lítják fel, kézigránátokat rej­tenek üres Coca-Colás dobo­zokba ,sőt elesett harcosok holtteste alá. A kézigránát ak­kor robban, amikor a tetemet átkutatják. A brit hadserek rendkívül érdeklődik az érzé­kelők iránt. Ma már rendel­HA A HÁBORÚ VÉGET ÉR: Mi történik a hátrahagyott pusztító fegyverekkel? kezésére áll a különféle gya­logsági aknák egész készlete és ezzel kapcsolatban kidol­gozta a jövőre szóló-, — de napvilágot még nem látott terveit. Az automatizált harctér el­ve ugyanaz, mint a hagyo­mányos hadviselésé: először meg kell találni az ellenfelet, azután meg kell semmisíteni. A detektorok vagy akár az olyan “hagyományos” beren­dezések, mint a radar, a fel­adatnak a felderítéssel kap­csolatos részét rendkívül megkönnyítik. Radarral ma több kilométer távolságból észlelni lehet a mozgást, sőt a*zt is meg lehet határozni, harckocsi, teherautó vagy em­ber mozgásáról van-e szó. A stratégák vizsgálják azt a lehetőséget, hogy a katonai információk összegyűjtésére szolgáló érzékelőket Európá­ban is bevezetik. Jelenleg va­lamennyi hadsereg erőinek je­lentős részét leköti az a fel­adat, hogy az ellenség hollétét felderítse. így a támadásra csak kevesebb erő marad. Ha az érzékelők a felderítő funk­cióknak csupán egy bizonyos százalékát átvehetnék, ezzel az Európában állomásozó amerikai katonák jelentős ré­sze más célra felszabadulna. Az ellenség felderítése a harci feladatnak csupán a fe­le. Lelgalább ugyanannyi energiát szentelytek a fegyve­rek fejlesztésére is, ameny­­nyit az uj felderitő-eszökzök kialakítására fordítottak. Az amerikai hadsereg 86.3 millió dollárért állította elő a WAAPM néven ismert nagy hatótávolságú gyalogsági ak­nát. A WAAPM anyabombá­ból, azaz mintegy 315 kg sú­lyú konténerből áll, amely több száz kis — kézigránát nagyságú — bombát tartal­maz. A repülőgépből ledobott kazetta kinyílik, kidobja eze­ket a kis bombákat. A bom­bák felülete rovátkáit, igy a bombák a levegőben megpör­­dülnek és nagyobb területen szóródnak szét. Biztositószeg óvja attól, hogy földre érés­kor felrobbanjon. Később a bomba, ha rálépnek, több száz golyót repít szerteszét, me­lyek a géppuskalövedék erejé­vel hatnak. Az amerikaiak számos kü­lönféle repeszgránátot talál­tak fel. Az Ananas néven is­mert aknák belsejéből vékony zsinegek ugranak ki, melyek érintése működésbe hozza az aknát: az akna embermagas­ságra ugrik fel a levegőbe és jelentős távolságra golyó­kat repít ki magából. Egy másik akna, a Claymore könyvnagyságu ovális plasz­tik konténer. Telepítéskor beletúrja magát a földbe. Az aknában robbanótöltet és több ezer acélgolyó van. A brit hadsereg szóvivője szerint a Claymore-t Borneo szigetén alkalmazták és “néhány da­rab még van belőle raktáron”, bár jejlenleg nem, alkalmaz­zák. Még az egyik leghatéko­nyabb gyilkos fegyvert — a napalmot — is sikerült to­vábbfejleszteni. A napalmot L. E. Feiser vegyész találta fel a második világháború ide­jén és jó eredménnyel ki is próbálták Tokióban 1945-ben. Jelenlegi változata sűrűbb, azaz égés közben hozzátapad az áldozat testéhez. A napalm és a többi gyújtó harcanyag, mint például a fehér foszfor, az ENSZ főtitkára, Kurt Waldheim által megvizsgálás­ra ajánlott harcanyagok kö­zött szerepel . . . William Westmoreland tá­bornok úgy véli, hogy az au­tomatizált harctér — igy ne­vezték ugyanis el ezt a kon­cepciót — olyan haladás, amely felér a tankok vagy helikopterek bevetésével, Bar­ry Goldwater szenátor pedig egyenesen a puskapor felta­lálásával hasonlítja össze. Moszkvában idegesek: a vallás nem akar megszűnni MOSZKVA — Oroszország­ban rengeteg templomot és mecsetet bezártak, de a val­lás még mindig idegesíti a ve­zetőket. A pártvonal szerint a vallás a műveletlenek vi­gasza. De lám, ahogy növek­szik a Szovjetben a művelt­ség, úgy fokozódik az érdek­lődés a vallás iránt. A hivatalos pártszócső, a Pravda arról panaszkodik, hogy a növekvő vallásosság nemzeti törekvésekkel van összekötve. A Szovjetunió nem-orosz nemzetiségei, sóvá­rogva, hogy kimutathassák nemzeti hovatartozásukat, a régi vallásos szokások feleele­­venitéséhez fordulnak. A kommunisták a nemzeti kü­lönbözések lefaragcsálására tö rekszenek. Még érdekesebb a vallás makacs életbenmaradása a hadseregben. A hadsereg na­pilapja, a Vörös Csillag ve­zércikkben kesereg “a múlt életbenmaradása miatt a had­sereg tudatában és gyakor­lati életében.” Felhozza, hogy egy baptista “szekta” képes volt megnyerni híveinek még tisztek feleségeit és sok kato­nát is. Tovább elpanaszolja a lap, hogy alumíniumból ké­szült keresztek voltak elszór­va egy kaszárnyában, amely­nek parancsnoka rendíthetet­len kommunista. Ugyanez a lap egy másik számában felháborodva ne­vez meg egy csomó katonát, akik nem hajlandók sem a katonai esküt letenni, sem pe­­dik fegyvert fogni, mert val­lási meggyőződések ezt tilt­ja. Ezek az öntudatos ellenál-NEM ÁLLT LE A B0MBAZÄP0R Mialatt folynak a béketárgyalások Vietnámban nem szünetel a bombazápor. Képünk egy haiphongi utcáról készült az amerikai bombázás után. lók részben az úgynevezett “Kezdeményezők Mozgalmá­hoz” tartoznak, részben az el­­nemfogadott baptista egyház­hoz, amely ellentétben az ál­lamilag elfogadott baptista egyházzal, szembeszáll a szov­jet állam sok intézkedésével. Amikor a politikai tisztek erőszakhoz nyúlva már-már eskütételre kényszeritették az ellenálló újoncokat, megér­keztek azoknak szülei, vagy egyházuk tagjai és az újon­cok ismét tántoríthatatlan el­lenállókká keményedtek. A cikkíró hozzáfűzi: “Az elvtársaknak meg kell érte­niük, hogy egy ember vallá­sossága nem bűn ugyan, de szerencsétlenség, és elvtársak kötelessége hogy embertársát bármiként is kimentse a sze­rencsétlenségből.” Végül keserűen jegyzi meg* hogy az ateista kuzusoknak nagyon kevés a látogatójuk. Tévedés volna arra a követ­keztetésre jutni, hogy a val­lásnak döntő befolyása lett az ifjú szovjetpolgárok kö­zött. Még nem! De már ve­szélyezteti a párt és a hadse­reg fegyelmét, ott is hódítva, miközben a nép között már széles arányokban terjed. Különösen Fehéroroszor­szágban, Ukrajná, Kazahsz­tánban,a Transz-Kaukázusban és Szibériában a helyi lapok gyakran jelentik a nemenge­délyezett Baptista, Pünkös­dista és Adventista egyházak tevékenységét és ítélik el a vezetőiket hosszú börtönbün­tetésre. A vallások életbenmaradá­­sát rendszerint a külső kör zetek makacs maradiságának tulajdonítják, továbbá a val­lásos nyugati rádióelőadások­nak és az országba turistaként érkező hitterjesztőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents