Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
5. oldal SAIGON, november hó . . . Ha véget ér a vietnami hábo ? ru, véget ér az a halál- és szenvedéssorozat is, amely egy egész nemzedék osztályrésze. A vietnami háborúban alkalmazott taktika Délkelet- Ázsia dzsungeléit a világ legveszélyesebb helyévé tette: szándékosan teletűzdelték halálos teletüzdelteék halálos fegyverekkel, melyek még sokáig fognak gyilkolni és sebezni azután is, hogy az utolsó lövészek zaj aj elhalt. Vegyük például a posztóba energiát szenteltek a fegyvea vietnamiak azt az amerikai fegyvert, melyet az US Army instrukciói Gravel (Homok) néven kódoltak. A Gravel 11 négyzetcentiméter nagyságú és a tea zacskójához hasonló kis zsák, melyet terepszinü anyagból készítettek és igy színe egyáltalán nem válik el a földtől, amelyen fekszik. Belsejében két plasztik golyó van, egy plasztik merevítő és mintegy 20 grammnyi robbanóanyag, ismeretlen összetételű fekete por formájában. A Gracelek millióit helyezték el az erdőkben. Könnyen azt gondolhatná az ember, hogy kötszer vagy akár zsebkendő. Ha valaki rálép erre az aknára, felrobban és leszakítja lábfejét. Raymond Anderson, az amerikai légierő őrnagya hozzáteszi: “Az embernek a lábfejét szakítja le, de egy teherautónak még a gumija sem sérül meg.” Bár az amerikaiak vietnami beavatkozása ösztönző hatással volt a technológiai háború e legújabb szakaszára, történeti szempontból ez csupán epizód. Az angolok már alkalmaztak gyalogsági aknákat Borneo szigetén és minden habozás nélkül ismét alkalmaznának hasonló körülmények között. Vietnam már dimenziót adott a háborúnak: a katonai információk az erdőben szerteszét elhelyezett automata érzékelőktől, nem pedig a felderítő járártől származnak, a halál pedig névtelenül zuhan alá az égből. A gyilkolás ily módon csaknem kiképzési gyakorlatnak számit. Természetes, hogy ennek a harctérnek két oldala van. Az észak-vietnamiaknak is megvannak a maguk találmányai: a legkülönfélébb csapdákat állítják fel, kézigránátokat rejtenek üres Coca-Colás dobozokba ,sőt elesett harcosok holtteste alá. A kézigránát akkor robban, amikor a tetemet átkutatják. A brit hadserek rendkívül érdeklődik az érzékelők iránt. Ma már rendelHA A HÁBORÚ VÉGET ÉR: Mi történik a hátrahagyott pusztító fegyverekkel? kezésére áll a különféle gyalogsági aknák egész készlete és ezzel kapcsolatban kidolgozta a jövőre szóló-, — de napvilágot még nem látott terveit. Az automatizált harctér elve ugyanaz, mint a hagyományos hadviselésé: először meg kell találni az ellenfelet, azután meg kell semmisíteni. A detektorok vagy akár az olyan “hagyományos” berendezések, mint a radar, a feladatnak a felderítéssel kapcsolatos részét rendkívül megkönnyítik. Radarral ma több kilométer távolságból észlelni lehet a mozgást, sőt a*zt is meg lehet határozni, harckocsi, teherautó vagy ember mozgásáról van-e szó. A stratégák vizsgálják azt a lehetőséget, hogy a katonai információk összegyűjtésére szolgáló érzékelőket Európában is bevezetik. Jelenleg valamennyi hadsereg erőinek jelentős részét leköti az a feladat, hogy az ellenség hollétét felderítse. így a támadásra csak kevesebb erő marad. Ha az érzékelők a felderítő funkcióknak csupán egy bizonyos százalékát átvehetnék, ezzel az Európában állomásozó amerikai katonák jelentős része más célra felszabadulna. Az ellenség felderítése a harci feladatnak csupán a fele. Lelgalább ugyanannyi energiát szentelytek a fegyverek fejlesztésére is, amenynyit az uj felderitő-eszökzök kialakítására fordítottak. Az amerikai hadsereg 86.3 millió dollárért állította elő a WAAPM néven ismert nagy hatótávolságú gyalogsági aknát. A WAAPM anyabombából, azaz mintegy 315 kg súlyú konténerből áll, amely több száz kis — kézigránát nagyságú — bombát tartalmaz. A repülőgépből ledobott kazetta kinyílik, kidobja ezeket a kis bombákat. A bombák felülete rovátkáit, igy a bombák a levegőben megpördülnek és nagyobb területen szóródnak szét. Biztositószeg óvja attól, hogy földre éréskor felrobbanjon. Később a bomba, ha rálépnek, több száz golyót repít szerteszét, melyek a géppuskalövedék erejével hatnak. Az amerikaiak számos különféle repeszgránátot találtak fel. Az Ananas néven ismert aknák belsejéből vékony zsinegek ugranak ki, melyek érintése működésbe hozza az aknát: az akna embermagasságra ugrik fel a levegőbe és jelentős távolságra golyókat repít ki magából. Egy másik akna, a Claymore könyvnagyságu ovális plasztik konténer. Telepítéskor beletúrja magát a földbe. Az aknában robbanótöltet és több ezer acélgolyó van. A brit hadsereg szóvivője szerint a Claymore-t Borneo szigetén alkalmazták és “néhány darab még van belőle raktáron”, bár jejlenleg nem, alkalmazzák. Még az egyik leghatékonyabb gyilkos fegyvert — a napalmot — is sikerült továbbfejleszteni. A napalmot L. E. Feiser vegyész találta fel a második világháború idején és jó eredménnyel ki is próbálták Tokióban 1945-ben. Jelenlegi változata sűrűbb, azaz égés közben hozzátapad az áldozat testéhez. A napalm és a többi gyújtó harcanyag, mint például a fehér foszfor, az ENSZ főtitkára, Kurt Waldheim által megvizsgálásra ajánlott harcanyagok között szerepel . . . William Westmoreland tábornok úgy véli, hogy az automatizált harctér — igy nevezték ugyanis el ezt a koncepciót — olyan haladás, amely felér a tankok vagy helikopterek bevetésével, Barry Goldwater szenátor pedig egyenesen a puskapor feltalálásával hasonlítja össze. Moszkvában idegesek: a vallás nem akar megszűnni MOSZKVA — Oroszországban rengeteg templomot és mecsetet bezártak, de a vallás még mindig idegesíti a vezetőket. A pártvonal szerint a vallás a műveletlenek vigasza. De lám, ahogy növekszik a Szovjetben a műveltség, úgy fokozódik az érdeklődés a vallás iránt. A hivatalos pártszócső, a Pravda arról panaszkodik, hogy a növekvő vallásosság nemzeti törekvésekkel van összekötve. A Szovjetunió nem-orosz nemzetiségei, sóvárogva, hogy kimutathassák nemzeti hovatartozásukat, a régi vallásos szokások feleelevenitéséhez fordulnak. A kommunisták a nemzeti különbözések lefaragcsálására tö rekszenek. Még érdekesebb a vallás makacs életbenmaradása a hadseregben. A hadsereg napilapja, a Vörös Csillag vezércikkben kesereg “a múlt életbenmaradása miatt a hadsereg tudatában és gyakorlati életében.” Felhozza, hogy egy baptista “szekta” képes volt megnyerni híveinek még tisztek feleségeit és sok katonát is. Tovább elpanaszolja a lap, hogy alumíniumból készült keresztek voltak elszórva egy kaszárnyában, amelynek parancsnoka rendíthetetlen kommunista. Ugyanez a lap egy másik számában felháborodva nevez meg egy csomó katonát, akik nem hajlandók sem a katonai esküt letenni, sem pedik fegyvert fogni, mert vallási meggyőződések ezt tiltja. Ezek az öntudatos ellenál-NEM ÁLLT LE A B0MBAZÄP0R Mialatt folynak a béketárgyalások Vietnámban nem szünetel a bombazápor. Képünk egy haiphongi utcáról készült az amerikai bombázás után. lók részben az úgynevezett “Kezdeményezők Mozgalmához” tartoznak, részben az elnemfogadott baptista egyházhoz, amely ellentétben az államilag elfogadott baptista egyházzal, szembeszáll a szovjet állam sok intézkedésével. Amikor a politikai tisztek erőszakhoz nyúlva már-már eskütételre kényszeritették az ellenálló újoncokat, megérkeztek azoknak szülei, vagy egyházuk tagjai és az újoncok ismét tántoríthatatlan ellenállókká keményedtek. A cikkíró hozzáfűzi: “Az elvtársaknak meg kell érteniük, hogy egy ember vallásossága nem bűn ugyan, de szerencsétlenség, és elvtársak kötelessége hogy embertársát bármiként is kimentse a szerencsétlenségből.” Végül keserűen jegyzi meg* hogy az ateista kuzusoknak nagyon kevés a látogatójuk. Tévedés volna arra a következtetésre jutni, hogy a vallásnak döntő befolyása lett az ifjú szovjetpolgárok között. Még nem! De már veszélyezteti a párt és a hadsereg fegyelmét, ott is hódítva, miközben a nép között már széles arányokban terjed. Különösen Fehéroroszországban, Ukrajná, Kazahsztánban,a Transz-Kaukázusban és Szibériában a helyi lapok gyakran jelentik a nemengedélyezett Baptista, Pünkösdista és Adventista egyházak tevékenységét és ítélik el a vezetőiket hosszú börtönbüntetésre. A vallások életbenmaradását rendszerint a külső kör zetek makacs maradiságának tulajdonítják, továbbá a vallásos nyugati rádióelőadásoknak és az országba turistaként érkező hitterjesztőknek.
