Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
I 6. oldal KÜLPOLITIKÁNK ÚTVESZTŐBEN: ESZMÉNYEK HELYETT HATALMI TÖREKVÉS "Éhes disznó makkal álmodik.. BUENOS AIRES, Argentina. — Juan Peron volt diktátor saját bevallása szerint 77 éves, de magas kora ellenére, még mindig magas célokra törekszik. Megint vezére szeretne lenni a nemzetnek, amelyet 17 évvel ezelőtt gazdasági válságba vitt esztelen politikájával. Napjaink világában oly sokan oly erőteljesen hallatják hangúkat — beleértve az újságírók éles és sürgető hangját is —, hogy ritkán halljuk meg bölcsebb és meggondoltabb férfiak halkabban kinyilvánított gondolatait. Hamilton Fish Armstrong, a Foreign Affairs szerkesztőségének ötven év óta tagja és jelenleg a folyóirat főszerkesztője is, azoknak a New York-i férfiaknak egyike, akik már akkor is politikával foglalkoztak, amikor Amerikának még alig volt külpolitikája. Most pedig, életének 80. évében, összefoglalta gondo-Juan Peron beszédet tart híveinek BOHÓC-FŐISKOLA latait az amerikai külpolitikáról a Foreign Affairsben. Mindaz, amit Amerika mai ihelyeztéről a világban elmond, kissé eltér azoktól a szubjektív politikai és újságírói küzdelmeket tükröző napi megnyilvánulásoktól, amelyeket megszoktunk, és ezért nagyon is érdemes meghallgatni szavait . Armstrong következtetése megdöbbentő és nyugtalanító: “Amióta 1920Joan visszavonultunk kényelmes izolacionalizmusunkba, sohasem volt még az Egyesült Államok tekintélye ilyen mélyponton” irta a Foreign Affairsben. Ezt pedig egy olyan férfi állítja, aki a legkevésbé sem kötődik valamelyik politikai párthoz, és aki helyeselte Nixon elnök merész diplomáciai misszióit Kínában és a Szovjetunióban. Talán éppen ezért ennyire meghökkentő, amit mond. “A vietnami háború — jegyezte meg Armstrong — történelemünkben a leghosszabb, és bizonyos értelemben a legvészterhesebb háború. Szellemileg és politikailag megosztotta az amerikai népet. Ebben a háborúban nem győztünk és nem is lehetett győzni; ezt a háborút a korlátok közé szorított kezdettől a borzalmak ijesztő sokaságává fejlesztettük; e borzalmak közül sokat csak fokozatosan ismertünk fel. A háborúban általunk alkalmazott módszerek megbotránkoztatták és undorral töltötték el majdnem minden ország közvéleményét.” Armstrong nem próbált politikai szempontokat hangsúlyozni. Már régen túljutott a pártviszályokon, ha valaha is részt vett bennünk. Nem beszélt az elnökválasztási kampányról, hanem Amerikáról, az Egyesült Államok integritásáról és eszményeiről a világhoz fűződő kapcsolataiban. Amennyiben jól értelmezem szavait, azt akarja mondani, hogy Amerika a hatalomra koncentrál, és ennek következtében elvtesziti eszményeit, erkölcsi alapjait és vonzerejét —, megállapodásokat köt Moszkvával és Pekinggel, ugyanakkor lebecsüli Európát, Japánt és Kanadát, politikai okokbóól mindent leegyszerűsít, de lebecsüli a földrajzi, a gazdasági viszonyok, valamint az erkölcs tartós hatalmát. Armstrong hosszú életében sokat tanult. 1918-ban az amerikaiak belgrádi missziójánál volt katonai attasé; 1942-44 között a külügyminisztériumban a háború utáni problémákkal foglalkozott; 1944-ben az Egyesült Államok londoni nagykövetének különleges tanácsadójáként dolgozott; 1945-ben pedig a külügyminiszter mellett töltött be hasonló feladatot, részben mint bennfentes, de elsősorban mint tudós, szerkesztő és történész. Most pedig, amikor a Foreign Affairs szerkesztőségéből nyugdíjba vonul 80 éves korában is előre tekint. “A helyes irány — mondja — nem nosztalgikusan hátrafelé mutat, atyáink erényeire, ha csak olyan értelemben nem, hogy át kell venni tőlük tettrekész szellemüket, és ebben a szellemben kell megválaszolnunk a kérdést: “Mi a baj ?” Mégpedig ugyanazzal a válasszal, amelyet ők adtak: “Cselekedjünk a baj leküzdése érdekében.” A helyes irány előre mutat: fel kell ismernünk társadalmunk mostani bajait és neki kell látnunk, hogy meggyógyítsuk.” Nos, ezek a halk megnyilatkozások bizonyára valóban fontos közölnivalók hordozói, hiszen az élet oly bonyolult. Egyelőre nincsenek közöttünk Az Egyesült Államok legnagyobb cirkuszvállalata, Ringling felsőfokú tanfolyamot nyitott Floridában azok számára, akik a közzönség mulattatásának kívánják szentelni életüket. Ezer jelentkező közül harmincnyolc férfit és nőt választottak ki. A tanfolyam elvégzése után a Ringling mindegyiküknek egyéves szerződést birtosit. VILÁGUNK: SZOMÁLIA ÍRNI TANUL kólái tankönyv összeállítása céljából, s ezek között szerepelt egy nyelvtankönyv és egy tízezer szót tartalmazó kezdetleges szótár is. A szavak papírra történő átültetése nehéz -feladatnaik bizonyult. A Szomáliái nyelvben 10 magánhangzó van. A névelők száma hét, amelyek a mondatban a főnevek után következnek, a főnév nemétől és számától függően változnak. Sok modem szónak és kifejezésnek a Szomáliái nyelvben nincs megfelelője. A rakétát például “nyílnak” fordítják, az ENSZ Biztonsági Tanácsát pedig “a béke házának” nevezik. A nyelvi probléma az országban levő alapvető politikai és társadalmi problémákkal függ össze. A nyelvi probléma megoldásának egyik lehetséges változata, hogy körülbelül tiz ábécé közül egyet hivatalosan elfogadnak. Évek telnek el, amig az írott Szomáliái nyelv valamelyik mai hivatalos nyelv komoly vetélytársa lesz. Nagy nehézségekkel jár ennek a nyelvnek az elterjesztése a nomádok és a távoli települések lakói között. Ezenkívül meglehetősen hosszú idő szükséges a hivatalos iratok, dokumentumok lefordításához, a pedagógusok képzéséhez is. Alejandro Lanusse, a jelenlegi argentin katonai junta elnöke lehetőséget ad Peronnak arra az esetre, ha a volt argentin diktátor szeretne részét venni a jövő évben tartandó általános, és szabad argentin választásokon. Peron ugyanakkor mindeddig elkerülte az egyenes kijelentéseket, maguk a peronisták sem tudják, vajon vezérük mit akar. Egyelőre argentin körutat tervez a volt elnök, de a további lépéseket, talán még maga sem tudja. Az argentin néptömegek között, Peron népszerűsége nem egyértelmű. Sokan emlékeznek még arra, hogy 17 évvel ezelőtt, Peron gazdasági káoszban hagyta ott Argentínát. A száműzetés sem mindenki előtt tudta megszépíteni szerepét. Bár Peron az argentin politikai és gazdasági élet újrarendezésének szükségességéről beszél, multbeni szereplése, ehhez a tervhez, nem a legjobb ajánlólevél. filozófus-politikusok. Nem hallunk ékesszólóan meggyőző politikai hangot a világban azóta, hogy meghalt Churchill, De Gaulle és Stevenson. Egy ideig az a nézet uralkodott, hogy a friss, uj hangok utat mutatnak majd, de időközben a múltból, régi barátoktól bizonyos bölcsességet vettünk át, s tény, hogy Armstrong pontosabban közli velünk az igazságot, mint a fiatalabb tanítók és barátok. James Reston Szomália kormánya hozzálátott az afrikai országok előtt álló egyik legfontosabb probléma megoldásához. Ez a probléma: az írásbeliség. A Legfelső Forradalmi Tanács az elkövetkező fél év folyamán dönti el, hogy milyen írásbeliséget fognak alkalmazni az országban: latin ibetüset-e, mint a nyugati nyelvekben, vagy az arab ábécét fogadják el, esetleg külön, speciális Szomáliái betűket fognak kidolgozni. Szomália költészetében, népmeséiben, mondáiban, az ősi hamita nyelvet használják. A sivatagban élő nomád szomáliaiak nem alkották meg ennek a nyelvnek az ábécéjét, a városlakók pedig a hódítók nyelvét sajátították el. Minden Szomáliái anyanyelvén beszél, de sokan közülük többé-kevésbé ismerik a három hivatalos nyelv: az arab, az olasz és az angol valamelyikét is. Egyes kormányintézmények főleg az olasz, mások pedig az angol nyelvet használják. Másfél évvel ezelőtt a nyelvi problémákkal foglalkozó különbizottság alakult 12 is-The National Defender amerikai teherhajó Houstonból búzát visz Oroszországba. Ez az első buzaszállitmány a nemrégen kötött egyezmény alapján. BÚZA A SZOVJETNEK
