Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-02 / 44. szám
8. oldal ÉVFORDULÓ: LOEW N. VILMOS EMLÉKEZETE Irta: VASVÁRY ÖDÖN Október 18-án volt ötven esztendeje, hogy 1922-ben Loew N. Vilmos, magyarszármazásu ügyvéd meghalt New Yorkban. Hogy hosszú ötven esztendő után is fel kell újítani emlékezetét, annak az az oka, hogy ez a new-yorki magyar ügyvéd egyik legkiválóbb fordítója volt, angol nyelvre, a magyar költőknek. Munkálkodása révén Loew N. Vilmos irodalomtörténeti alakká vált, akinek igen tekintélyes része volt abban, hogy az angolszász világ megismerkedjék a magyar költészettel. Munkálkodása példátlanul széleskörű volt. Szentkirályi József irodalomtörténész, aki “Magyar költemények angol fordításban” cimü, 1943-ban megjelent kiváló munkájában bővebben foglalkozik vele, megszámolta fordításait: 110 magyar költőnek összesen 473 versét fordította angolra, köztük olyan epikus terjedelmű munkákat is, mint például Petőfi “János vitéz’’-e, “Az apostol”, “Bolond Istók”, valamint Arany' János “Toldi”-ja és “Toldi Estéje”, vagy Madách “Az ember tragédiája.” Munkájának terjedelméről csak elismeréssel és bámulattal lehet megemlékezni, de ugyanakkor ennek a munkának valódi irodalmi értékéről sem szabad megfeledkezni. Szentkirályi, egyik legkitűnőbb bírálója, pontosan, hibátlanul jelöli ki helyét és rangját a két legkiválóbb — és legrégibb — angol-magyar fordító, Sir John Bowring és Watson Kirkconnell között. Loew (magyarosan: Löwe) N. Vilmos Pápán született, ahol apja akkor rabbi volt. Ez a morva származású apa később, mint a szegedi zsidó hitközség rabbija, országos hírnevet szerzett magárnak tudományával és igazi magyar érzésével. Szeged az én szülővárosom, ahol már az én gyermekkoromban (a kilencvenes években) emlegették, pedig már 1875-ben meghalt. Édesanyám, akinek minden őse szegedi volt, erős katolikus családból született az Alsóvárosban, nekem, mint gyereknek emlegette, hogy amikor Löw Lipót meghalt, az egész város meggyászolta, elannyira, még a belváros utcai gázlámpáit is gyászfátyollal húzták be temetése napján. Vasrárr Ödön A vietnami békeszerződés minden más hirt háttérbe szőrit, még a kampányról szóló jelentéseket is. Az Egyesült Államok és ÉszakVietnam közötti 9 pontból álló szerződés legfontosabb része, amely biztosítja Dél-Vietnam önállóságát. Természetesen a hadifoglyok kicserélése és a haderőink kivonása sem másodrangu kérdés. A kongresszus bezárta kapuit és hazamentek a törvényhozók, ki kampányolni, ki pihenni. Annyi törvényjavaslatot hagytak hátra, hogy Nixon elnök alig győzi aláírással. Kilenc törvényjavaslatot meg is vétózott, mert sok billióval emelték volna a szövetségi kormány amugyis túlterhelt költségvetését. Már csak pár nap és az Egyesült Államok polgársága elnököt választ. Mindenki éljen szavazati jogával és november 7-én szavazatával bizonyítsa be, hogy jó polgára ennek az áldott országnak! A mindig magyarosan, zsinóros ruhában, csizmában járó rabbit fia, a még nagyobb hírnévre jutott tudós, Löw Immánuel követte, mint rabbi, aki több mint ötven évig töltötte be ezt a hivatalt. Szegedi papságának 50 éves évfordulóját éppen akkor ünnepelték, amikor első látogatásomra ott jártam. Részt vettem a zsinagógái megható ünnepen, már csak azért is, mert egyetlen fia, Lipót, egész gimnáziumi életem alatt osztálytársam és barátom volt, akivel 1907-ben együtt érettségiztünk a piaristáknál. Pár éve halt meg Izraelben, ahol élete utolsó éveit apja nagy könyvtárának rendezésével töltötte, amit ugylátszik, sikerült Izraelbe átvinni. Loew N. Vilmos ennek a Löw Immánuelnek volt a fivére. Élete nem úgy indult, mint akinek valamikor az irodalomtörténetben lesz helye. Iskoláit túl hamar abbahagyta és munkás fiú lett. 1847-ben született, tehát 19 éves volt, amikor uj életet akart kezdeni és kivándorolt Amerikába. 1866 volt ez az esztendő, az a kavargó korszak, amikor az Egyesült Államok szédülten kezdett kitámolyogni a négy esztendeig tartott gyilkos testvérháboru kábulatából. Amerikában is eleinte fizikai munkával kereste kenyerét, de hamarosan beiratkozott az egyik esti tanfolyamra, melynek elvégeztével ügyvédi képesítést kapott. Ügyvédi pályafutását már nem ismerjük, de neve örökre benne marad a magyar irodalom történetében, mint a magyar költők legszorgalmasabb s egyben leglelkiismeretesebb angol fordítója. . Dacára annak, hogy Petőfit nem túlságosan nehéz angolra fordítani, a versfordítás mégis a legnagyobb és legnehezebb feladatok egyike, amire irodalmi emberek vállalkozni mernek. Fordítói lelkesedés és szorgalom tekintetében Loew N. Wilmost egyetlen egy versfordító sem múlta felül a magyar irodalomban. A fentebb közölt számuk magukért beszélnek. Még elképzelni is nehéz azt a munkatömeget, amit Loew fordítói munkája termelt évtizedek alatt. Aki csak itt-ott is próbálkozott hasonló munkával, az tudja, hogy mit jelent csak egyetlen idegen versnek elfogadható lefordítása is. Kétféle fordítás van: idegen nyelvből anyanyelvre, vagy az anyanyelvből idegen nyelvre. Az utóbbi sokkal nehezebb. Az ideális fordítónak mindkét nyelvben tökéletesnek kell lennie — ilyen ember azonban igen ritkán akad. A legtöbb esetben a másik nyelv csak tanult, később magára szedett tudomány, amelyet teljes tökéletességgel művelni még a legnagyobb tehetségű műfordító sem képes. A magyar irodalomban, amennyire én tudom, alig egy pár ilyen fordító akadt. Az első világháborúban hősi halált halt Békássy Ferenc, aki sokáig Angliában diákoskodott, volt az egyik, akinek maga Babits Mihály állított emléket az irodalomban. Valószínűleg tökéletesen tudott mindkét nyelven. Az évekkel ezelőtt elhalt Szebenyei József volt a másik, aki fiatal éveit Amerikában töltve, tökéletesen megtanult angolul, majd visszamenve magyar földre, tökéletesítette anyanyelvét is. Érdekes volna hitelesen megállapítani, hogy voltak-e mások is? Magyarországon elég sokan éltek angol nyelvű irodalmi emberek, mint pl. Yólland Arthur, akik megtanultak magyarul, de kérdéses, hogy magyarságuk tökéletes és kifogástalan volt-e? A legjobb magyarról angolra fordítók, mint pl. Bowring és Kirkconnell, nem tudtak magyarul. Loew fordítói munkájának tömege valóságos cscdaszámba megy, ha meggondoljuk, hogy elsősorban ügyvédi munkájából kellett megélnie. A fordítói pálya aligha hozott anyagi gyümölcsö két. Könyveit majdnem minden esetben ő maga adta ki, s ha azok el is fogytak valamikor, igazi jövedelmet alig hoztak. Ennek a munkatömegnek uj kiadása valamikor a jövő feladata lesz. Loew nem volt önhitt, elbizakodott ember. Esze ágában sem volt azt hinni, hogy amit alkot, az sérthetetlen, megbirálhatatlan remekmű. Tudta, hogy költőt igazán csak költő fordíthat, ő pedig nem volt költő, viszont tudta azt is, hogy azok a fordítók, akik maguk is költők, sok esetben igen sok szabadságot engednek meg maguknak a fordításban, ami a hűség rovására esik. A költő-fordító nem csinál lelkiismereti dolgot abból, hogy az idegen költőt a saját képére faragja és versébe az eredeti iró helyett önmagát ültesse át. Loew ebbe a hibába nem esett. Mindig teljes erővel igyekezett híven visszaadni a magyar költő lelkiségét, még akkor is, ha emiatt a saját nem könnyű munkája kevésbé sikerült. Erről ő maga tett bizonyságot egyik könyvében, amelyben azt mondja, hogy valamikor bizonyára eljön az az igazi költő, aki hivatott lesz Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt úgy angolra fordítani, hogy munkája nem egyszerű verselés lesz, ami elárulja a fordító keserves gyötrődését és izzadását a rímek és szavak keresgetésében, hanem igazi költői alkotás, amely minden tekintetben méltó az eredetihez. Loew N. Vilmos mint ember is érdekes, nem mindennapi egyéniség volt. Szeretetreméltó egyénisége mindenütt népszerűvé tette. Hires volt arról, hogy még téli csikorgó hidegben is fürdött és úszkált a szabadban. Mulatni is szeretett, amikor a magyar virtus felgyülemlett benne. Hagyományul maradt fenn róla, hogy ilyenkor olyan mulatságokat rendezett, hogy tört, zúzott. Leánya, Rosalie, aki maga is neves ügyvéd lett (később Mrs. Whitney) másnap azzal töltötte az idejét, hogy sorra járta a mulatozás helyeit és ki* fizette a kárt. Pásztor Árpád, Incze Sándor, Lengyel Menyhért (Amerikai Napló) Írtak róla meleghangú cikkeket. Hogy apja mellett milyen magyar nevelésben részesült, arról érdekesen tanúskodik az a kis. angol nyelvű könyve amelyet apja életéről irt. Az apa, Löw Lipót születésének százéves évfordulóját 1911-ben ülték meg. Ebben a kis kötetben közli saját versét apjáról (lehet, hogy ez vöt az egyetlen vers, amit irt (közli az emlékünnepen elhangzott beszédeket, Kármán Mór, Venetianer Lajos beszédeit. — Nagyon érdekes, amit Beöthy Zsolt beszédéről mond. A hires professzor, kemény kálvinista, leutazott a szegedi emlékünnepre, s beszédében elmondta, hogy apja Löw Lipót beszédeit adta a kezébe gyerekkorában, hogy azokból tanuljon hazafiasságot. Löw Lipót halálát maga Kossuth Lajos és Tisza Kálmán is a nemzet gyászának tekintette. Hogy Loew N. Vilmos még öreg korában is hogy tudott magyarul, álljon itt végül néhány sor abból az ajánlásból, amit Kisteleki Ede költő-ujságirónak adott Szegeden, 1911-ben, beleírva saját fordítású “Az ember tragédiája” kötetébe. A “Feltámadunk” és “Könyörgések” és egyéb magasztos dalok ihletett bárójának, ki bennem az uj nemzedék lírája iránti bámulatomat, bizalmamat rendbehoztak, de kit, ha analfabéta volna is, nagyrabecsülnék, mivel Istenben boldogult, felejthetetlen, nekem halhatatlan apámról velem oly szeretetteljesen beszélt. Aki Löw Lipótot úgy megértette, úgy szerette, mint ön, annak én odaadó, hálás, barátságos szeretettel nyújtom jobbomat és tárom ki szivemet.” Az anyanyelvűket semmibevevő, magyarul elfeledni igyekvő magyarok tanulhatnának ebből a példából.
