Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-26 / 43. szám

16. oldal PETŐFI NYOMÁBAN: ■ ■ rr A KÖLTŐ UTOLSO ÚTJA »ÁTÓL SEGESVÁRIG (BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY) Segesvár, október hó ... Autóval követjük a sze­keret, amelyen Petőfi Szé­­kely-Kereszturra (akkor: — Szitás-Keresztur) utazott. Az egykori Gyárfás-kúriát és melléképületét most a ke­resztúri kórház használja — laboratóriumot és gyermek­­ambulanciát rendeztek be itt. Petőfi kocsin jött Székely­­kereszturról Fehéregyházára. Katonatársa, Gyalókay Lajos a szemtanunk: “Petőfi életé­nek utolsó jelenete úgy ábrá­zoltatok, mint ha ő akkor aranygalléros honvédőrnagyi ruhában, magasan lengő tol­las kalappal a fején, hol gya­log, hol büszke ménen lova­Az emeletes filzgória Fehéregybázán. Itt ugrott le a kocsiról, amikor meghallotta a csatajelt, s futott a csapatok felé Ebben az udvarházban töltöt­te Petőfi életének utolsó éj­szakáját. A kertben — mi­lyen hatalmas kert! — pár lépésre a kúráitól apró fake­rítés védi a haldokló körte­fát: akkor még dús lombjai alatt üldögélt a végzetes nap reggelén. A kerítésre illesz­tett kőtáblába vésve Kányá­­di Sándor négy szép verssora. Epitáfium, s inkább a fáé, hiszen csak ő fog eltűnni az emlékezetünkből. Segesvártól a hegyre szök­kent, tornyos-boltíves vén várostól keletre, a Küküllő völgyében, Fehéregyházán át Héjjasfalváig, széles síksá­gon, s a kétoldalt szinte pár­huzamos dombláncolat erdei­nek alján folyt az ütközet azon a napon, 1849 julius 31- én. A városban: a császár és a cár összevont csapatai. Fe­héregyházán: Bem tábora. A mju-osvásárhelyi, egykor Görög féle hé», ahonnan Bem kíséretében a csatatérre Indult bucsuzás nélkül leugrott és sebesen előreszaladt.” Az omladozó Haller-kastély már rég eltűnt a föld színé­ről (odébb a másik kastélyuk még ma is áll), de ez a bi­zonyos filagória itt tanúsko­dik most is az ut szélén. Dehát merre ment innen Petőfi? Pap Lajos alezredes, Bem vezérkari főnöke: “Megje­lent balszárnyunkon egy kis­sé egy dombra előretolt két ágyunknál, hol Bem és én állottunk, de Bem, amint Pe­tőfit megpillantotta, egész nyersen e veszedelmes hely­ről utasította, rákiáltván: “Herr Petőfi, Sie haben hier nichts zu suchen, gehen Sie zurück!” Petőfi kelletlen engedel­meskedve, visszahúzódott, de azt hiszem, nem messze.” Bem tehát, aki fiának ne­vezte Petőfit, most rákiál­tott: “Petőfi ur, önnek itt nincs keresnivalója.” Féltet­te a “fiát”, hiszen egy csatá­ban a fővezér, a főhadiszál­lás megsemmisítése az elsőd­leges cél. Az esemény színhelye pe­dig : a Monasteria-kertnek nevezett, enyhén kiugró dombtető, ahonnan Bem átte­kinthette az egész terepet. Mikor keresgéljük, melyik lehetett az, megszólít minket egy ballonkabátos, harmine­­va1 ahány éves asszony. Ro­mánul beszél, s nem értjük, mit mond, de szerencsére al­kalmi tolmács is akad. Az asszony a fehéregyhá­zi néptanács munkatársa, s amikor megtudja, mi járat­ban vagyunk, kezdi monda­ni az 1849-es csata esemé­nyeit, mutogatja a helyszíne­ket: hol sorakoztak Bem csa­patai, merre járt Petőfi, mi­ként találta el egy ágyúgo­lyó a cári csapatok egyik tá­bornokát. A Sárpatak hidjánál áll­tunk. Ahol . . . Lengyel József katonaor­vos leveléből idézem: ‘^Délután négy óra felé a csata öldöklőbb-kezdett len­ni, a sebesültek szaporodtak. Éppen egy kassai fuvaros fel­karját metszém ketté — me­lyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elha­ladott, s a Fehéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. Itt állott mint­egy fél óráig elmerengve — tőle mintegy 200 lépésnyire dolgozott egy 6 fontos, s lőt­te az országút mentén fölállí­tott orosz lovasságot.” Majd később: “Előttem csakhamar kitá­rult a vész egész nagysága. Tőlünk alig ezer lépésre azon percben bontá meg két ezred dzsidás a tömeggé alakult zászlóaljat. A huszárság ve­rekedett, de mit tehetett 300 annyi ellen? Rákiálték Pető­fire, odamutaték az esemé­nyekre. ő odamardt s csak annyit mondott: ‘potomság!’ Csakhamar az egész arcvo­nal megfutott. Petőfi szemét odaveté, szó nélkül megfor­dult és futni kezdett.” Más visszaemlékező sze­rint csak akkor kezdett me­nekülni, amikor látta, hogy szeretett vezére, Bem is meg­hátrált. A cári lovasság a Küküllő partján ijesztő gyor­sasággal végigszáguldva, s Héjjalfalvánál visszakanya­rodva bekerítette Bem csa­patát. Csak az menekülhetett meg, akinek idejében sike­rült kivülkerülnie ezen az ör­dögi körön. Hátrébb állt, — vagy lova volt. Kőváry László történész és báró Heydte ezredes, osztrák katonai parancsnok szinte egybehangzóan tanúsítja, — szemtanukkal és szemtanú­ként Petőfi halálát. Az utóbbinak a jelentésé­ből idézünk: “Én az országúton lova­goltam, a kozákok után siet­tem, amikor közvetlenül a szökőkutnál, Fejéregyháza és Héjjasfalva között, egy le­szúrt felkelő tiszt mellett, ki már nadrágjáig le volt vet­­kőztetve, több vérrel bemocs­kolt iratot láttam heverni . . . A lelet, amelyből azt kellett következtetnem, hogy a ha­lott tisztnek Bem mellett volt az állása, arra birt, hogy kö­zelebbről szemügyre vegyem a holttestet, vajon nem isme­rek-e rá benne egy régebbi ismerősömre. De a halott előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kife­­lyezéssel a nagy fekete kör­­szakállal. Nadrágja fekete pantalló volt. Később tudako­zódtam több felkelő tisztnél ezeknek az adatoknak a köz­lése mellett ezután a sze­­mélyleirás után és legtöbben úgy vélték, hogy a halott bi­zonyosan Petőfi volt, kit az ütközetben még láttak Bem oldalán, de akit az ütközet után többé senki sem látott.” Kőváryt helybeli lakosok vezették ugyanarra a helyre: a Héjjasfalvának tartó -ut kanyarulatától, amely kap­tatónak megy, jobb felé, ahol egy holdnyi kaszálón kuko­ricát vetettek. Domborműves emlékmű a müut mentén: itt esett eL Pe­tőfi. Mögötte szelíd emelke­dő, összebújt bokrok csoport­ja, szétszórtan fák. Az ezre­des jelentésében említett szö­kőkút a földbe süppedt beton­karika — a viz innen az em­lékműig csordogál. És bár jártunk a csatatér kis múzeumában, s mellette megnéztük a sasmadaras obeliszket — őrzi a helyet, ahol a hősöket egy közös sír­nak adták — mégis, az emlék­mű kőfalának kútját érzem jelképnek és emlékeztetőnek. Életadó viz fakad itt az utókornak. Marthv Barna Ó1IAZAI KRÓNIKA Egy tiz tagú amerikai ke­reskedelmi küldöttség, a De­partment of Commerce kép­viseletében Budapesten tár­gyalt a Magyar Kereskedelmi kamara képviselőivel a keres­kedelmi kapcsolatok kiépíté­séről. Az indianai De Paw egye­tem negyven hallgatója ta­nulmányúton, van Magyaror­szágon a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem meghívásá­ra. Az amerikai diákok a na­pokban átrándultak Bécsbe, ahol meglátogatták a Collegi­um Hungaricumot. • Óbudán a Vöröskereszt ut­ca és a Harrer Pál utca ta­lálkozásánál a Budapesti Tör­ténelmi Muzeum munkatár­sai II. századbeli római épü­letmaradványokat találtak. Állítólag a római légió egy­kori táborát védő várfal ma­radványaira bukkantak. A történelmi adatok szerint az I.—V. században mintegy 6 ezer főnyi római helyőrség táborozott Óbudán. A budapesti Nemzeti Szín­házban lesz Arthur Miller neves amerikai iró uj szin­­darabjának európai premier­je. A világbemutató színhelye a new-yorki Broadway. * ELHUNYTAK: Dr. Dezső Gyula egyetemi tanár 85 éves korában, dr. Kulitzy Gyula főorvos, dr. Barabás Tibor szemszakorvos, dr. Ferenczy Károly egyetemi előadó, — Szekszárdy Márta Inga ir­galmas nővér, Witkovszky Tihamér főorvos. WWWHWWWWWHVWW TERJESSZE LAPUNKAT! golva, villogó karddal küz­dött volna az őt megtámadó orosz dzsidásck ellen. Én őt ilyennek sohasem láttam, ha­nem azt határozottan tudom és bizonyltom, hogy egész felső öltözetét egy vitorlavá­szonból készült blúz, mellény és nadrág,' továbbá egy szür­ke köpeny képezte, fején pe­dig egyszerű katonatiszti sapka volt, a válláról szíj or függő bőrtáska lógott.” így érkezett meg Fehér­­egyházára, hol az úttól jobb­ra, nagy parkban állt a Hal­ler grófok kastélya. Közvet­lenül az országúinál egyeme­letes, filagóriának nevezeti épület. Éppen az elé értek amikor felhangzott a roha mot jelző kürtszó. Vissza adom a szót Gyalókaynak: “Petőfi is, a csata első je lét meghallva, üléséből izga tottan felpattant, a kocsibó

Next

/
Thumbnails
Contents