Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-26 / 43. szám

1 14. oldal Ethel Waters vallomása Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Azok, akik Billy Graham keresztes hadjáratát figyelik, bizonyára ismerik Ethel Waters éne­kesnőt, aki vallásos énekeket ad elő, de főszáma, mondhatnánk; slágere a “Szeme egy verében van’’ c. himnusz, amely megindította nemcsak a hívőket, de még a hitetleneket is, hiszen ez a dicséret azt fe­jezi ki, hogy Istennek még a ve­rébre is van gondja, ne kese­regjünk és ne rettegjünk hát, hanem bizzunk Benne. Ethel Waters ma 76 éves, amidőn “To Me It’s Wonderful” cimü ön­életrajzában elmondja, hogyan lett Saulból Pau­­lussá és hogyan szentelte életét az Ur Jézusnak. Ethel Waters szomorú gyermekkorra tekint­het vissza. Anyját tizenkét éves korában meg­erőszakolták, igy gyűlölet és keserűség volt a kenyere odahaza. Mégis — tizenkét éves korá­ban a kisvárosi néger templomban előrevonult oltárhivásnál, hogy életét Krisztusnak adja: szi­vét őszinte áhítat szállta meg és úgy érezte, eb­­ban az órőban egész élete átalakult. Az ördög azonban nem akarta, hogy már ak­kor boldog legyen. Másnap a templomban egy társnője belekötött, csúnyán csúfolta, szidalmaz­ta és amikor ő visszafeleselt, ráugrott és össze­karmolta az arcát. Ethel Waters nekiment volna, de társai vissza­tartották. Noha támadóját egyetlen ujjal sem érintették, lelke mélyén ádáz gyűlöletet érzett iránta és mivel mindig ellensége volt a hazug­ságnak, nem tartotta illőnek, hogy az Ur Jézus színe előtt megjelenjen. És bármennyire is vá­gyott a Megváltó után, bármennyire sajgott is a szive, amiért lemondott róla, attól a naptól fog­va elkerülte a kis templomot és sohasem lépte át semmiféle templom küszöbét. Telt múlt az idő. Ethel Waters hires énekesnő és színésznő lett, a legtöbb számottevő színház­ban szerepelt, jómódban élt, autót tartott, minde­ne megvolt, amit kívánhatott, de lelke mélyén mindig ott szunnyadt a kielégíthetetlen vágy Jé­zus Krisztus után és kimondhatatlanul magá­nyosnak, boldogtalannak érezte magát. így múlt az idő, miglen hatvanegy éves lett. Élete alko­nyán még mindig szerepelt a színpadon, szép há­za volt Los Angelesben, melyet el akart adni, hogy máshol telepedjen le, mivel nem találta he­lyét sehol és mindenütt elhagyatottnak érezte magát. HETI NAPTÁR OKTÓBER 29— Vasárnap: Melinda 30— Hétfő: Stefánia 31— Kedd: Volfgang NOVEMBER 1— Szerda 2— Csütörtök: Viktóri 3— Péntek: Szilvia I........................................................ Amint egy este new-yorki szállodájában egy­magában gondolataiba mélyedt, sóhajtozva azon, hogy minek is él voltaképpen, meghívót és jegye­ket kapott egy előadásra, melyen a new-yorki Ma­dison Square Gardenben Billy Graham tart be­szédet. 4 Ethel Waters elkényelmesedett a jómódban és úgy érezte, nem néki való odanyomakodni abba a tömegbe, utálta a tolakodást, a sok embert, amel­lett türelme se szokott lenni az effajta előadások végighallgatására. És mégis — ezúttal valami­lyen ellenállhatatlan erő vonzotta oda. Úgy érez­te, a fiatal evangélista képes lesz rá, hogy vá­laszt adjon az ő kérdéseire, melyek már annyi év óta gyötrik és végre megnyugvás költözhet a lei­kébe. Amint ott ült és egyre repesőbb lélekkel itta magába Billy Graham minden szavát, már tudta, hogy rejtélyes kérdéseire választ kapott. Úgy érezte, élete mostanáig egy hosszú, fájdalmas vándorlás volt, kutatás Valaki után, Akit soha­se tudott megtalálni. És most ráébredt, hogy a Megváltó szereti és hívja őt, hiszen elvezette ide, hogy megtalálja önmagát és őreá is rátaláljon. Sirt és nevetett egyszerre, szive megtelt hálá­val, békével és szeretettel. Úgy érezte, végre ha­zaérkezett. Ettől fogva minden este ott ült szokott he­lyén és egyre nagyobb lelkesedéssel hallgatta az evangélista szavait. Pedig az ördög mindent elkö­vetett, hogy elvonja az Ur szolgálatától. Szerep­léseit le kellett mondania, hogy New Yorkban maradhasson, majd barátnője sürgette Los An­gelesből, hogy menjen vissza és rendezze anyagi ügyeit házával kapcsolatban, ajánlva, hogy vala­mi ügyvédet bízzon meg azok rendezésével. “Már van ügyvédem — Jézus” — mondta Ethel mély meggyőződéssel, hiszen minden ügyét az ur kezébe tette le. Arra is ráébredt, hogy szerep­léseit nem folytathatja tovább, mivel Krisztus tanai annyiszor ellentétben állnak azzal, amire öt a színpad kényszeritette. így hát mindentől visz­­szavonult, ami világi és ezentúl csak Billy Gra­ham szervezete számára énekelt. Nem volt köny­­nyü elhatározás, mert mindenről le kellett mon­dania, amiért annyi éven át küzdött. De nagy volt a jutalma — mert végre rátalált Arra. Akit egész életén át keresett. Őszi megbékélés Erdőn-mezőn a békitő-kezü ősz pasztellkrétával fürgén festeget. Törli az alkony piros kendőjével horizontomról a rémképeket. Arra tanít, hogy nem kell megriadni, ha jégcsap-ujjal fenyeget a tél. El kell fogadni belenyugvó hittel, hogy nem veszhet el semmi, ami él. Csírázó magban, sarjadó tavaszban, örök életben váltig hinni kell, mig öreg testünk fáról hullt levélként földdé enyészve csendben tűnik el. MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN: A "LENGYEL” LIPPÖCZY, AKI MAGYARUL ÁLMODIK Hetek óta szebbnél-szebb ex-librisekben, kjs­­grafikákban gyönyörködhetnek a Magyar Me­zőgazdasági Muzeum látogatói. Az ex libris gyűj­temény legnagyobb részét több mint ezer darabot Lippóczy Norbert, a lengyelországi Tarnowban élő, magyar származású, nyugdíjas mezőgazdasá­gi főmérnök adományozta a múzeumnak. Vele beszélgettünk az értékes adományról, amelyről az első borvilágversenyre érkezett külföldi sző­lész-borász szakemberek és képzőművészek egy­öntetűen megállapították, hogy a világ egyik leg­gazdagabb, legszebb szőlő- és bortémáju ex lib­ris-gyűjteménye. — Családunk 1768 óta foglalkozott szőlőmű­veléssel és borászattal Tokaj-Hegyalján. Mintegy 22 hold szőlőnk volt Tállya vidékén. A család két évszázadon át szállított Lengyelországba bort — mondotta Lippóczy Norbert, aki Kassán kezdte, majd Debrecen-Pallagpusztán fejezte be mező­gazdasági tanulmányait. Mi vezette az ex librisek gyűjtésében? — Az ex libris élmény különleges élmény, kép­zeletbeli utazás térben és időben. Ezeken a könyv­jegyeken keresztül betekinthetünk a szőlészek, a borászok, a borisszák, köztük a képzőművészek életfelfogásába. A gyűjtött ex librisek kitárják az esetleg már réges-rég elpusztult magánkönyv­tárak ajtaját, minden esetben utainak a tulajdo­nos életfelfogására. Az első borvilágverseny alkalmából küldte el gyűjteményét a múzeumnak? — Több mint kétszázat az első borvilágver­seny alkalmából, de az első ex libris-gyűjteményt, 800 darabot 1969 őszén juttattam el a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Engem lengyelorszá­gi életem folyamán is mindig szülőföldem, To­­kaj-Hegvalja inspirált, foglalkoztatott. Habár jól megtanultam Írni, beszélni lengyelül, oroszul, né­metül, franciául, szlovákul és finnül, még ma is mindig magyarul álmodom és ahol csak hozzá­juthatok, tokaj-hegyaljai bort iszom. Miniatűr “szőlővilágot” teremtettem magamnak az ex lib­risekből, metszetekből, és arra ösztönöztem Ame­rikában élő öcsémet, dr. Lippóczy Miklóst, azon­kívül Varsóban tanító jogtörténész fiamat, hogy gyűjtsék a Tokaj-Hegy alj ára vonatkozó adato­kat. Mint mondtam: az ex librisekből, a tokaj­(Folyt a lő. oldalon) HETI FOHÁSZ Mennyei Atyánk! Napról napra eléd visszük életünk sokféle megoldatlan kérdését. Tudjuk, hogy meghallgatsz minket. Add, hogy elfogad­juk válaszodat is és megértsük, hogy egy paran­csolat van: a szeretet. Indíts őszinte szeretetne, hogy embertársaink javát szolgálva és a tetszé-DÖMÖTÖR ILONA séd szerint éljünk. Ámen. Dohnányiné Dr. FABIAN

Next

/
Thumbnails
Contents