Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-26 / 43. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET IpV ’ÄL M LELKI KLINIKÁJA DÖNTÉS JELIGE — Kedves Miss Homoki, két férfiről van szó, a férjemről és egy másikról és nem tudom, hogy mit határozzak. Én itt születtem Amerikában, apám magyar, anyáin amerikai. 17 éves koromban szerelmes lettem egy fiúba és gyerekem lett tőle. A fiú itthagyott. A gyerekei a szüleim gondozták, az anyám vigyázott rá. mert ő háztartásban van, nem jár dolgozni. Én állást szereztem magamnak és a szüleimnél laktam a gyerekkel. Azután megismerkedtem és másik fiúval, aki mindenben nagyon rendesen viselkedett velem, de a szüleim nem látták szívesen a barátságunkat, mert a fiú nős ember. Nem sokkal azután, hogy a barátságunk megkezdődött, el kellett mennie Califomiába, mert ott kapott állást. Többször iri, hogy várjak rá, mert ő rendezni fogja a dolgait, visszajön és feleségül vesz. — Ugyanakkor megint előkerült a másik fiú, a kisfiam apja, megint kezdtünk együtt járni és aztán megesküdtünk. Azóta pokol az életem. Iszik és nem dolgozik. A munkanélküli segély ideje lejárt, nem kapja tovább a segélyt, de nem is megy munkát keresni, én pedig a szomszédban 3 embernek takarítom a házát1, abból élek a gyerekkel, nem tudom, hogy ő hol csavarog, csak néha jön haza, hogy kicsaljon tőlem valami pénzt, — olyankor nagyon mutatja, hogy szeret és Ígéri, hogy mindent rendez, aztán nincs tovább, csak akkor látom újra, amikor már egy pennyje sincs. Szeretnék elválni tőle és hozzámenni a kaliforniai fiúhoz. írtam neki, de azt válaszolta, hogy most már nem vehet el, mert közben elvált ugyan első feleségétől, de újra megnősült, el kellett vennie egy lányt, akitől gyereket kapott. De azt Írja, hogy ha belemegyek, akkor ő otthagyja a női, feljön hozzám New Yorkba, váljak el a férjemtől, ő is elválik és elvesz. Megírta azt is, hogy nem hiszi, hogy hamar kap munkát New Yorkban, igy tehát csak akkor jöhet, ha én el tudom tartani addig, amíg munkát kap. Mi a véleménye kedves Miss Homoki, hogy melyik megoldást válasszam? Maradjak a férjemmel, vagy váljak el és menjek a másikhoz? VÁLASZ — Mondhatom, kétszer kellett elolvasnom a levelét, hogy tisztán lássam az esetet, a részleteket a két férfiről. Egyik a férje: ez iszákos, munkakerülő, a maga nyakán élősködik. A másik: nős ember, dupla válással állítólag elvenné magát, de addig maga tartsa el. Maradjon a férjével, vagy menjen a másikhoz? Válassza a harmadik megoldást. A férjét dobja ki, a kaliforniai fiúnak pedig Írja meg, hogy maradjon a fefeleségével, az édesanyját pedig kérje meg, hog? ismét gondozza a gyereket, ajkkor maga rendes munkát tud szerezni és nem kell a szomszédban házakat takarítania. Elég korai, 17 éves fejjel kezdte, de már elég tapasztalatot szerzett: nöjjön be a fejelágya. Ne ugráljon egyik férfitől a másikhoz, mert nemcsak belefárad az ide-oda ugrálásba, hanem tönkreteszi vele magát is, a gyereke életét is. ★ NŐVÉR JELIGE — Kedves Miss Homoki, \endégségben vagyok egyetlen fivéremnél, aki nős ember, itt nősült meg, magyar lányt vett el és két kisgyerekük van. A sógornőm olyan szép fiatalasszony, amilyet csak ritkán lehet lá!ni és nagyon jó asszony, mindenki szereti, velem úgy bánik, mintha édestestvérem volna. Nem gazdagok, csak jól keresnek és folyton visz az áruházakba válogatni nekem ruhákat, cipőket. A nagyobbik kislányuk véletlenül elszólta magát, hogy a mama az idei karácsonyra uj bundát akart, de nem vesz, meri,' a pénzen nekem akarnak egy szép bundát ajándékozni, amilyet otthon nem vehetek magamnak. A sógornőm azt mondta a fivéremnek, neki még jó lesz a régi, majd később vesznek egy másikat, az a fontos, hogy én most itt vagyok, nekem szerezzenek örömet. Ilyen nő az én sógornőm. Kedves Miss Homoki, sírva Írom, hogy mi történt. Megbetegedeit és kórházba vitték. Minden délelőtt bemegyek hozzá. Én angolmagyar tolmács és fordító vagyok, specialista az orvosi és gyógyszertani fordításokban. A folyosón vártam, hogy az orvosok kijöjjenek a vizitről, aztán bemehessek a kórterembe. Mikor kijöttek, éppen róla beszéltek és csinálták a bejegyzéseket az ívbe. Másik osztályra viszik. Súlyosan rákos, előrehaladt állapotban. Már kevés ideje van. Nem részletezem, minden szót megértettem. Mit csináljak az Istenért? Mondjam meg a fivéremnek? Készítsem elő őket? Jogom van hallgatni? VÁLASZ — Nem joga, hanem kötelessége hallgatni. Ilyesmiről csak az orvos beszélhet és csak annyit mondhat, amennyit az ésszerűség és a szakmai belátás engedélyez. Magának nem szabad halálos Ítéletet hirdetnie egy véletlenül kihallgatott orvosi beszélgetés alapján. Kettőt tehet. Esetleg csak úgy mint rokon, felvetheti a kérdést, hogy nem lenne-e jó más orvosokkal is megvizsgáltatni. Hátha! A másik: maga még egy ideig itt lesz, ezalatt adjon sok-sok szeretetet a családnak, különösen ennek a jó sógornőjének. Igazán megérdemli. ★ ÜZENETEK — 1. Fogadás. Mindketten vesztettek. Selye János professzor komáromi. — 2. Magyarok jelige. Ferenczy Ida, Erzsébet királyné legendásan hűséges bizalmasa hivatalosan felolvasónő ranggal került az udvarba. FÉRFI SAROK: FIFI A mester a lámpa felé fordította poharát, átnézett rajta, majd tanítványaira emelte mély tekintetét: — Most elmesélem nektek életem legszebb kalandját — mondta. — Egy feltétellel. Ha megígéritek, hogy nem okultok belőle. .. * * * Fifi — kezdte a mester — egy szőke és bodros felhő hevességével robbant az életembe. Az egyik pillanatban még csupa csend és békesség volt a világ, a következő pillanatban ott volt Fifi. Az Oktogonon végeztem megszokott és tűnődő sétámat, amikor egyszerre csak elhajított kő módjára ki vágódott valahonnét, és minden teketóriázás nélkül a nyakamba ugrott. — Nicsak — kiáltotta csupa örömmel —, hiszen ez Kóficer Rudi! Nevem — mint tudjuk — Szigvárt Bence, ezt a lényegtelen körülményt azonban óvakodtam Fifi tudomására hozni, hiszen kegyetlenség lett volna gyermeteg álmait azonmód szalagokká szaggatni. Másrészt nem mindennap ugrálnak az ember nyakába bodros és szőke viharfelhők az Oktogonon. Fifi — ezt férfiúi kötelességem hangsúlyozni — maga volt a boldogság. A szája ugyan pillanatra sem állt be és szóbősége leginkább a tavaszi csermely szüntelen csacsogására emlékeztetett, viszont mellette szólt az a körülmény, hogy csupa csacskaságot csacsogott, amelyre gondolkozó ember amugysem figyel oda. Ily módon szellemi erőim teljét a vonzó és izgalmas kérdés kibogozására fordíthattam. Nevezetesen: ki az ördög az a Kóficer Rudi? Egyenes rákérdezéssel semmire sem jutottam volna. Csak elriasztom Fifit, és akkor törvényszerűen véget ér a kellemes kapcsolat. Bizonyos jelekből mégis sikerült legalább vázlatosan kiformálnom amaz érdekes férfiúi képmását, akinek a szerepét most Fifi körül eljátszani sorsomul adatott. Rudi elsősorban Fifi vonalainak szem előtt tartásával — olcsó és eldugott kis falatozókban étkezett és emiatt nem győztem ünnepelni. Volt azonban egy undorító szokása: lépten-nyomon apró ajándékokkal halmozta el Fifit, kötött holmik, márkás kozmetikai áruféleségek, sőt, csekélyebb fazonékszerek garmadáit hintvén a lábai elé. Minthogy azonban saját egyéniségem csorbítása nélkül most már semmiképpen sem utálhattam meg méltóképpen ezt a szerencsétlen, kihasznált embert, tehát kölcsönt vettem fel, s egy bizonyos idő elteltével már a leveleimet is Kóficer Rudi néven Írtam alá. Fifi aztán úgy tűnt el az életemből, mint egy álom. Egy reggel kinyitottam a szemem és ő már sehol sem volt. Elillant, mint a futó köd. Talán azzal a különbséggel, hogy a köd viszonylag ritkán viszi magával az ember havi fizetését pénztárcával együtt. És ha mégis, legalább egy búcsúlevelet hagy. Nos, mindegy már, amig tartott, szép volt, s én a mai napig gyengéd szívvel gondolok Fifi fitos figurájára ... Pét érdi Pál TŐZSÉR ÁRPÁD: Akiben megtagadtatik A forrásból kitömi készülő patak árad aztán visszaloccsan Mozdulatok lógnak le rólam két irányban is cafatokban Mintha én lennék az eggyé vált ember a létezésből kihajolva akiben megtagadtatik az anyaméh és sír „Adjatok”-ja Még lázadok a szó még enyém (csak a mozdulat gazdátlan árva) míg ki nem teszik a vizek számat is egy kihűlt arc kőpartjára HUMORESZK: JÖ EJT (Folyt a 10. oldalról) — Az ördögbe is, mi történt volna? Semmi. Csak felvettem a telefonikagylót és felhivvtalak. Hogy megy neked, öreg harcos? — Köszönöm, minden rendben. És önnél? — Szintén. Mi újság nálad? — Ugyanaz, semmi. De mi van? — Ha tudnád, milyen fáradsággal tudtam meg a telefonszámodat! — Kíván valamit tőlem? — Ugyan, ugyan, ki kívánna valamit tőled? Csak felhívtalak. Gondoltam, örülni fogsz. — Igen .természetesen, örülök. Köszönöm szépen. — Nincs miért? Igazán semmi mondanivalód sincs a számomra? — Mégis . . . Van. Például szeretném megkérdezni magától, hogy tulajdonképpen hány óra van? — Fél .három. Talán valami megbeszélésed van? — Hova mennék ilyenkor? — Csak úgy kérdeztem. Igazad is van. Hova sietnék ilyen időtájt. Aztán ebben a zuhogó esőben ... — Kérem, mondja meg, egyáltalán honnan hivott fel engem? — Az automatából. — De hát miért nem megy inkább haza? — Értetlen vagy, pajtás? Mondtam már, hogy úgy szakad, mintha dézsából öntenék, és már nemi tudom, ebben a fülkében mit kezdjek unalmamban. Frank Vidor T i
