Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-19 / 42. szám

16. oldal ÓHAZAI RIPORT: A Galgamenti népi fesztiválról ÓHAZAI TÁJAK: A MAGOBI DOMBOK Mintha tavaszi virágerdő in­dult volna el Hévízgyörk utcáin ezen a vasárnap dél­­előttön. Hömpölyögve, ka­nyarogva, mint a Galga folyó, jött egyre közelebb és közelebb a falu végéről a templom irányába a sok színes élő virág:'népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, férfiak, gyerekek. Ez évben ismét megrendezték Pest me­gyében a galgamenti népi fesztivált. A gödöllői járás tizenhat községéből hormincegy népművészeti csoport jött el Hévízgyörkre. A vendéglátók hóna­pokkal előbb készültek erre az ünnep­ségre. Fesztiválszombatokat tartottak, ahol a falu aprajo-nagyja dolgozott az utcák, házak csinosításán, százezer fo­rintnyi társadalmi munka értékben. Kis múzeumot rendeztek be 'Földiák András járási népművelési felügyelő se­gítségével - összegyűjtve a galgamen­­te legszebb, jellemző népviseleti da­rabjait. (A ruhákat összeadó asszonyok öltöztették a bábokat). A tereken, ut­casarkokon valósággal búcsús hangu­lat uralkodik: lacikonyhák,--evő-ivó sát­rak, - mert a fesztivál nem csupán éneklésből, táncból áll... A veresegyháziak nyitották meg az ünnepséget „Tavaszköszöntő" gyer­mekjátékukkal, s a „kisze babákkal”. Üröm — Tököl - Bag - mind külön színfolt a maga népviseletével. Azután: „Aranygyűrű karika, a menyasszony Ju­­cika..” — robbantak be a domonyi la­kodalmasok. A főtérre érkezők saját gyűjtésű nép­dalaikkal mutatkoznak be: „Isaszegi dombtetőn integet a szeretőm" - da­lolják a tüllpárnás isaszegi lányok. Amott a galgahéviziek: .„Megismerni a hévizi menyecskét. Mert úgy köszön, adjon Isten jóestét" ... Mögöttük újabb nóta csendül: „Réten, réten, sej o zsómboki réten ..." Ám, ho nem jejez­­nék kilétüket, úgy is rójuk lehetne is­merni. Fehér csipkeblúz, kis kerek aranyszegélyes kontykötő, püspöklila posztószoknya, három bársony szalag­gal az alján és virágokkal hímzett fe­kete bársonykötény - ilyet csak Zsám­­bokon viselnek. Mint ahogy a karta­­liak sajátja a lila blúz, Galgamócsáé a rózsákkal kivarrott fehér vószonblúz és kék kötény, Túráé a madeirás fehé­ren hímzett vászon fejkendő, Ikladé a rojtos, fehér selyem vállkendő. A ven­déglátó hévízgyörkiekre meg az a jel­lemző, amit egy pöttöm lányka, Szo­­vics Pannika énekel: „Kékszalogos a galórisom kötője..." Igen, mert a györki lányok kék színű kalárist horda­nak, meg kék szalagot. Hogy meddig, azt éppen most dalolják a menyecs­kék: „Szép a rózsa háromnapos korába Szép a kislány még húszéves korába De mikor a huszonegyet haladja Nem illik a kék szalag a hajába" (Úgy látszik, addigra már férjhez menni illik). A hévízgyörki asszonyok 1969-ben alakították meg kórusukat, dr. Balázs Józíefné pedagógus vezeté­sével. Valamennyien téesztagok, álla­mi gazdasági dolgozók. Olykor a me­zőről hazatérve egyenesen próbálni mennek, - sorbaállítják a kapákat a Művelődési Otthon ajtajában. Eleinte a férjek nem vették jónéven, hogy ma­gukra maradnak a hét egy estéjén, de most már büszkék is éneklés feleségük­re. Az asszonyok meg örömmel újsá­golják a változást: — Nekem az uram szerezte a kék galórist, nekem ő vá­sárolta a fehér harisnyát, az enyém meg most már nem engedi, hogy ab-Énekelve szívvel­­lé lekkel bahagyjam.... - Különben is „kaoó­­sabbok" vagyunk most, mint lányko­runkban. A téesz, meg az ÁFÉSZ azon versenyezik, melyikőjükhöz tartozzunk. Ok alakítottak elsőnek menyecske­kórust a járásban. Azóta sok követőjük van. S ha már összeülnek dalolni tizen­­tizenketten, sok elfeledett nóta előke­rül. „Emlékszel, akkoriban így daloltuk. akkoriban ezt táncoltuk...” Az anyák­tól újból megtanulják a gyerekek - s így él tovább a kor szelleméhez ala­kítva régi szép népművészetünk. S ahogyan Bazán István, a fesztivál ren­dezője mondta: - Éppen az a cél, hogy az ifjúság szeresse is a népművészetet, ne csak kihalóban levő hagyományo­kat élesztgessünk. Szebelkó Erzsébet MI A HORPA? TITOKZATOS KRÁTEREK A ZEMPLÉNI HEGYEKBEN A Zempléni-hegység vadre­gényes és még sok újdonságot rejtő világában nem várt meg­lepetés érheti a turistákat, ha letérnek az ismert erdei utak­ról, s mondjuk, torony iránt szelik át a Telkibánya határá­ban emelkedő Kánya-, Gyepü­­vagy Fehér-hegyet. Az ősbük­kösök, fiatal gyertyánosok és fenyvesek között olybá tűnik, mintha szőnyegbombázás súj­totta volna a terepet, holdbé­li tőre serekre emlékeztető krá­terek sora nehezíti a járást. A furcsa ‘bombatölcsérek’ között szép számmal akad rendhagyó nagyságú — közel száz méter átmérőjű is —, de nemcsak a méret, hanem a kráterek mé­lyén gyökerező évszázados fák is jelzik, hogy nem napjaink­ban keletkeztek az útvonalak hullámvasuttá alaki tó mélye­dések. A hegyköz lakói horpának nevezik e képződményeket s ez az elnevezés több évszázados múltra tekinthet vissza. A bá­nyatörténeti kútfők szerint ugyanis a 13—14. században kincskereső őseink felfedezték a helyenként felszínre kibúvó arany és ezüsttartalmu érces teléreket, s az akkori külszíni fejtéstechnológia eredménye­ként születtek a hegyvidék kü­lönös forradásai. Az akkori ércbányászok töl­­csérszerü műveléssel aknázták ki és követték az érces tartal­mú teléreket, s ezt a módszert a mélyedések régi nevéből ma is horpabányászatnak nevezi a szakirodalom. Hirdessen lapunkban! „Réten, réten, sej a zslmboki réten .. Békés megye északi részén, a régi Sárrét területén még ma is fellelhetők az egykori mocsarak, lápok szigeteinek maradványai. Ilyen, kimagasló, sok titkot rejtő emléke a környéknek a Szegha­lom—Vésztő közötti út mellett fekvő mágori halom is. A mágori kettős domb csak addig maradt titokzatos, míg egy kíváncsi tudós tanító, Szeghalmi Gyula ásója 1908-ban ki nem fordította az el­ső emberi csontot. Egy téglával kirakott sírt bontott ki. A tég­lák alakjából arra a következtetésre jutott, hogy Árpád-kori te­metkezési helyre talált. A sírból két Szent László korabeli di­nár és egy bizánci stílusú szétnyitható ereklyetartó bronzkereszt került napvilágra. Az első ásatás óta egy emberöltő telt el, míg a mágori halom teljes és szakszerű feltárását elkezdték. A Sárrét ősrégi lakhelye volt a történelem során az erre vándorló népeknek. A halom északi oldalán bronz, réz és újkőkori kultúrák rétegeződtek. Itt két fel­nőtt csontvázat találtak az ácsolt fakoporsó maradványaiban. Ez szenzációs lelet volt, mert Európában ilyen koporsós temetkezés az újkőkorból még nem fordult elő. A mágori halom kettős domb­ja más meglepetést is tartogatott vallatói számára. Az ásatások során 1100 körül épült háromhajós — a főhajó 36 méter hosszú — román stílusú templom és apátság alapfalaira bukkantak a régészek. A török kivonulása után még álltak a templom falai. A XVIII. század végén azonban a közeli Vésztő lakói széthordták a templom és a monostor köveit. A földdel betemetett romokra szőlőt telepítettek. A legfrissebb ásatások során feltárták a há­romhajós templom alapfalait. Itt is megtalálták a téglával kira­kott sírokat, amelyekből már egyet Szeghalmi Gyula is feltárt. A sírból előkerült ezüst dinárok III. István pénzei voltak. A nagyszabású, több évre szóló ásatás' leletei között márványlapo­kat, márványoszlopot, turbános fejű oszlopfőt, kutyát ábrázoló márványtöredékeket is találtak. Valaha az Árpád-korban tíz falu népe is felkereste vasárna­ponként a templomot. Ma még csak régészeti körökben ismertek a mágori halom leletei. Lehet, hogy a közeli jövőben az Alföld egyik ritkaságszámba menő romkertjéhez zarándokolhatnak a történelmi kövek imádói. A templom szentély felőli részén Jól látható az egyik téglával körbe­rakott sir. A feltárt alapfalakat ideiglenes borítással védik az időjárás viszontagságai ellen ÓHAZAI KBÓNIKA Tolna megye dombvidéki völgyeiben szeptember kö­zepére tömegesen nyíltak ki az őszi kikerics halvány­lila szinü virágai. Fehér szinü példányokkal is talál­kozhatnak a turisták a Szekszárd és a Szálka környé­ki sötétvölgyi erdőben. Ezen a tájon nem ritka tavasz - szál a fehér ibolya sem, valószínűleg a talaj vegyi ösz­­szetétele okozza a kikerics elszíntelenedését is. Nyíl­nak az erdei ibolyák is a szekszárdi dombvidéken. * * * Spanyolországban vendégszerepeit a Magyar Álla­mi hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével. A santanderi fesztiválon San Sebastianban és La Co­­runában adtak hangversenyt. * * * Elhunytak: Mészáros Sándor színművész 83 éves korában; Rajz Ferenc 78 éves színművész; dr. Győri Jánosné tanárnő 71 éves korában; Vattai Szabó Gyu­la tanár; dr. Csiszár Vilmos egyetemi tanár. I

Next

/
Thumbnails
Contents