Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-19 / 42. szám
5. oldal LONDONI PANORÁMA: SZÍNES ablaküvegek Irta: HALÁSZ PÉTER Nem múlik el hét Angliában anélkül, hogy valamilyen csoport, érdekképviselet, testűiét, a világ minden részéből érkező képviselőkkel, konferencián ne találkoznék. Az értekezletek egyrésze fontos és joggal tart számot nemzetközi érdeklődésre, akadnak azonban bőséggel olyanok is, amelyek jelentősége csak viszonylag kis szektorra korlátozódik, a bűvészekére például, akik a közelmúltban tanácskoztak Londonban. Kívülálló nehezen képzeli el, hogy miről tanácskoznak zárt ajtók mögött a világ bűvészei, akikről köztudomású, hogy érthető gonddal őrzik saját trükkjei két, feltehető azonban, hogy inkább érdekeik védelmében vonták szorosabbra soraikat, s nem mágikus tapasztalatcserével töltötték idejüket. Nemrég az uriszabók konferenciáztak Londonban s őket nem sokkal később a tenyér jósok követték, majd a gomba-specialisták. A nemzetközi tanácskozásokról minden esetben megemlékeznek a lapok, jelentőségük arányában. Mig a spiritiszta médiumok szimpóziuma is megkapja a maga nyolc-tiz sorát a Times-ban (és ugrató-hangu humoreszkjét a Guardian ban), a nagy légitársaságok képviselőinek évi találkozójáról már nyolc oldalas külön melléklet jelent meg a Timesban. De ha a lapok egyetlen sort sem imának ezekről a colloquimokról, én akkor is értesülnék róluk, minthogy — úgy tűnik — csaknemkivétel nélkül mindegyikre érkezik valahonnan barátom, vagy ismerősöm. Az előrelátók két-három érkezésük előtt értesítenek, mások csak akkor telefonálnak, amikor megjöttek. Könyvtárosok és pszichiáterek, impresszáriók és mikrobiológusok — mind jobban találkoznak egymással Ottawából és Melbournebői, Seattleből és Caracasbóí. Úgy látszik, hogy London a nemzetközi konferenciák gócpontja, s bár ez rám, a világméretű forgalom perifériáján meghúzódó személyre is bizonyos kötelezettséget ró és készenléti állapotban tart, őszinte örömmel regisztrálom az értekezletek számának évről-évre való növekedését. A világturizmus káprázatos iramú fejlődéséről tömérdek cikk és szak-tanulmány lát napvilágot, de az, hogy a nemzetközi értekezletek korszakát éljük, kevésbé került a figyelem fókuszába. Pedig fontos körülmény. A ma turistája ugyanis a holnap értekezője. Sőt, megkockáztatnám az állítást, hogy a turista olykor, mint az elkövetkező konferenciák színhelyének felderitője érkezik, előőrs, szállás-csináló. És ez tökéletesen rendben is van, a dolog igen örvendetes A turista őgyeleg, nézelődik, az értekező azonban előbbre viszi a világ ügyét, esetleg csak parányi lépéssel, alig-alig kimutathatóan és szűk keresztmetszetben, de mégis. Nagyon helyes az, ha találkoznak egymással az uriszabók, a magándetektívek és a röntgenológusck a világ minden részéből és azzal is egyetértek, hogy Londonban találkoznak egymással. London, a maga toleráns és minden furcsaságot magátólértetődő természetességgel tudomásulvevő modorával és atmoszférájával a világszervezetek ideális színhelye. Ezekben a napokban éppen a kedvenc konferenciám pereg Angliában, s bár személyesen, sajos, kevés közöm, van hozzá és még csak vendégként sem ülhetek be időről-időre sajtókarzatára, minthogy úgynevezett vándor-konferenciáról van szó, amelynek résztvevői New Yorkban töltik az egyik napot, Canterburyben a másikat, Oxfordban a harmadikat, a kiszivárgó híreket mégis érdeklődéssel követem. A colloquiumot rendező nemzetközi testület neve : Corpus Vitrearum Medii Aevi, résztvevői restaurátorok, művészet-történészek, iconográfusok, ugyancsak a világ legkülönbözőbb országaiból — szakemberek, akik nek az a hivatásuk, hogy hires székesegyházak és kevésbé ismert kis kápolnák ősi, festett ablaküvegeit megmentsék az enyészettől és megőrizzék az utókor számára. Amióta ennek a világtanácskozásnak fejleményeit követem, hangulatom derűsebb és bizakodóbb. Úgy is mondhatnám: erőteljesebben bízom az emberiség jövőjében. Történelmi jelentőségű és értékű épületek—az évszázadok során reájuk rakódott szennyes rétegektől való — megtisztításának programját André Malraux kezdeményezte, amikor Franciaország kultuszminisztere volt. Az angolok követték a francia példát. Mosással, homokfúvással eltávolították áz épületekről a koromnak, algának, galambpiszoknak vastag rétegeit és ezzel nemcsak helyreállították egykori szépségüket, de megmentették az elkövetkező századokra is. A lerakódások alatt az enyészet romboló erői tízezres gyorsasággal hatnak. Az első angliai épület, amely a restauráló munka nyomán visszanyerte hajdani pompáját, a hires yorki katedrá-VIDÁM SAROK ELSŐ ÓRA Első óra az uj tanévben. A tanító néni füzetet vétet elő velük. — Gyerekek, ez a kis füzet arra kell, hogy a legfontosabb dolgokat beírjátok magatoknak. Utána elmondja a legszükségesebb tudnivalókat. Később kíváncsian néz bele a füzetbe: — Hadd látom, mi nálad a legfontosabb? Ezt olvassa: “Fél tizenkettőkor haza lehet menni.” MÁR KÉSŐ ... Szeplőczi a vállalati mulatságon karonfogta a büfében darvadozó Durcsák Jenőt: — Jöjjön fiatalember, bemutatom a kislányomnak. — Ne fáradjon velem, Szeplőczi kartárs . . . Mi már szakítottunk. ADÓHIVATALBAN Egy kereskedő felmegy az adóhivatalba. Mindenkinek udvariasan bemutatkozik. Végre az egyik tisztviselő megkérdi tőle: — Mit óhajt, kérem? — Semmit. — Akkor miért jött? — Meg akartam ismerni a társaimat, akikkel megfelezem a jövedelmemet... GYEREKSZÁJ Az 5 éves kislány megkérdi a mamáját: — Anyu, ti hány éves házasok vagytok a papával ? — 12 éves házasok. — Szörnyű! És mennyi van még hátra? EGY FILOZÓFUS NAPLÓJÁBÓL — Minél többet tudunk, annál többet felejtünk. Minél többet felejtünk, annál kevesebbet tudunk. Minél kevesesebbet tudunk, annál kevesebbet felejtünk. Minél kevesebbet felejtünk, annál többet tudunk. Miért kell tehát annyit tanulni ? Kiss Vince HaMas Ptter lis. S a pazar gótikus székesegyház falaival együtt helyreállították hires középkori színes ablaküvegeit is — úgy ragyognak, mint az áttetsző ékszer, amikor napfény süt rájuk, olvadt aranyrubin, azúr, s olajzöld színek káprázatos zuhataga vonja fényözönbe a katedrális belsejét. Az ablakok letisztításakor azonban megállapították: az üveg romlása, pusztulása előrehaladott stádiumba jutott, s ha meg akarják menteni, akko; egyes táblákat ki kell emelniök kereteiből és múzeumi módszerekkel a feltételeknek megfelelően kell biztonságba helyezniük. Hogyan lehet tehát megmenteni a világ összes festett középkori ablaküvegeit? Ebben az ügyben konferenciázik most Angliában a Corpus Vitreanum Medii Aavi A restaurátorok a fizikusokkal és optikusokkal karöltve bámulatosan okos készüléket szerkesztettek a festett üvegen hajdan meglévő, de az idők során eltűnt és olvashatatlanná vált Írások olvasására. Nem lehetett belenyugodni abba, hogy az üzenetek, amelyeket ezek a középkori templomok tartogattak elkövetkező nemzedékek számára mindörökre elvesszenek, anélkül, hogy a szöveget az ablakokról lejegyezték s rögzítették volna. Felfedezték, hogy az eltűnt irás nyomai félhullámhossznyi fénytávra ott vannak az ablakokon, oly optikát kell tehát készíteni, amelynek segítségével láthatóvá válik a láthatatlan. Megoldották a feladatot s az elillant írást mégegyszer, utoljára — utolérték. A konferencia résztvevői elhatározták, hogy olyan könyvek sorozatát publikálják, amelyekben bemutatják az egyes országok középkori ablaküvegeit. Többszáz ilyen kötetet jelentetnek meg: harminc kötet tartalmazza a Nagy Britannia-i ablakokat, huszonöt a franciaországit, tizenöt a németországit, négy az ausztriait, három a bel giumit és kötetek készülnek az olaszországi, lengyelországi, csehszlovákiai középkori üvegek ábrázolására és ismertetéseire az Egyesült Államok múzeumaiban őrzött üvegek bemutatására. Sokéves program, nemzetközi együttműködésre alapozva. y Nap nap után tanácskoznak tehát ezen a héten Yorkban és Canterbury ban és Oxfordban a Corpus Vitrearum Medii Aevi tagjai és tervezik programjukat. És ez az, ami engem, az újságolvasót, az értekezletről szóló rövid hírek figyelemmel kísérőjét bizakodással és hangulattal tölt el. A nemzetközi tanácskozások angliai menetrendjén szerepelnek szép számban olyan konferenciák, amelyek jelentősebbek és fontosabbak. Orvosok uj gyógymódokról cserélik ki tapasztalataikat, környezet-védelmi szakemberek azt vitatják, hogyan kellene megmenteni a szennytől a folyókat, a tengereket, s a levegőt, állatvédők pedig pusztuló speciesek érdekében emelik fel szavukat. De ha vannak is hasznosabb világértekezletek, a középkori templomablakok megmentésére gyülekezett szakemberek tanácskozásánál jelképesebbet nehéz elképzelni. Tömérdek gond, viszály, brutalitás és kíméletlen erőszak veszélyeivel szemben olykor a földgolyó s rajta az emberiség szinte reménytelenül védtelennek és törékenynek tűnik. Hogyne volna biztató az, hogy vannak- komoly és nagy felkészültségű és bölcs emberek, akik nem csak ennek a törékeny világnak a jövőjében bíznak, de szentül hiszik, hogy megmenthetők a jövő nemzedékek számára továbbadhatók még a festett, színes ablaküvegek is. Hiszen mi mindent élt át az emberiség az elmúlt századokban és ezek a középkori színes üvegek még mindig itt vannak velünk. Pazar színekkel halk és csöndes jeleneteket ábrázolnak. Mint a tizenharmadik századból való köralaku színes üveg a canterburyi katedrálisban: Szent Márton megosztja köpenyét a nincstelennel. S a többiek is mind, életnek és emberségnek ilyen egyszerű példái. Régi, varázslatos ablaküvegek, amelyeken át — aki akar és aki hisz az emberben — a jövőbe lát.
