Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-19 / 42. szám
6. oldal EMLÉKEZÉS NAGYJAINKRA: Jókai álmodta meg “A magyarok bejövetele -t Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Aki végig böngészi a magyar könyvkiadás kimutatását, jóleső érzéssel veszi tudomásul, hogy még mindig Jólkai a magyar közönség elsőszámú írója, őt olvassák a legtöbben, utána szintén egy régi iró, Mikszáth Kálmán Következik a rangsorban. Tehát a klasszikusok közül még mindig veretlenül Jókaié a pálma. Az aranyember, a Fekete gyémántok, a Kárpáti Zoltán, A lőcsei fehér asszony, a Mégis mozog a föld, az Egy az Isten — forog legtöbbet közkézen, úgy magántulajdonban, mint a könyvtárakban. Viszont azt csak igen kevesen tudják, hogy Jókai ispirálta Feszty Árpádot arra, hogy fesse meg “A magyarok bejövetelé”-t. Ki ne emlékezne erre a csodára, ami ott volt a városligetben a körszinházban és tíz fillér belépődíj ellenében mindenki megtekinthette! Ennek a történetét a leánya, Feszty Masa meséli el nekem Budán, a Disz-tér 10. szám alatti lakásán. Masa szép fiatalkori emlékem. Többször találkoztam vele, többször Írtam róla, hálás riport-téma volt, mert köztudomású, hogy ő a nagyapját tisztelte a nagy “mesemondóban”. Masa rendkívül szerény egyénisége, finom úri modora nagy hatással volt rám, még most is felfel bukkan előttem ringó járása, lényének vonzó, szeretetre méltósága. Szobájában költői rendetlenségben hányódnak a könyvek, a bútorok, ezeknek nagy része máig Jókaitól kerültek el hozzá. A karosszékben hajdan jókai szundikált délutánonként, mikor erőt vett rajta az álom. Masa még mindig festeget, az egyik állványon szentkép, Szüzmáriát festette meg az egyik templom részére. Ruhástól fekszik az ágyon, mellette a macskák légiója. Az egyik a fejénél trónol, a másik merengő pózban ül mellette, de a lábán is nyújtózkodik vagy kettő. Szavai közvetlen melegéből csak úgy árad felém az emlékezés. — Apám Párisban járt — mondja —, az az egyik műcsarnokban ki volt állítva egy nagyméretű kép. Áz óriás vászonra a művész Napoleon egyik csatáját festette le. Ekkor elhatározta, hogy ilyen monumentális képet fest ő is. A “Vízöntőre” gondolt, de ennek az ötlete nem váltotta ki barátaiból azt az érdeklődést, amit remélt. Még az édesanyám is ellenezte, mondván, hogy gondoljon szegény Paál Lászlóra, Mészölyre és a többiekre, akik végülis az idegeiket, a pénzüket pazarolták el egy-egy ilyen nagyméretű vászonra. Minthogy majdnem mindenki ellene volt, apósához, Jókaihoz menekült az ötltével. Ott már nagyobb sikere volt. Jókai fantáziáját egyenesen izgatta a méretek nagysága, csak a téma nem elégítette ki. — Szép; szép ez Árpád —, de gondold meg. Pár év múlva Milleniumot ünnepelünk. Nem a magyar történelemből kellene a témát venni? Például mit szólnál, ha azt tanácsolnám, hogy a magyarok 1000 éves bejövetelének megünneplésére fesd meg “A magyarok bejövetelét”? ... — Apám egy percig gondolkozott, aztán öszszevissza csókolta és ölelte nagyapámat és boldogan kiáltott fel: “Nagyszerű, papikám! Megfestjük A magyarok bejövetelét!” Jókai ötletét felkapták a hozzáértők és csakhamar megalakult a tőkés vállalat is, amely előteremtette a pénzt. — A főváros rendelkezésére bocsátotta apámnak pontosan azt a helyet, ahol ma a Szépművészeti Muzeum áll. Eleinte művészeti és hazafias cél lebegett a tőkések előtt és hamarosan össze is gyűlt a 140,000 forint. Apám fáradságot és időt, főleg pedig anyagi áldozatot nem ismert, hogy a világon fellelhető összes adatokat felkutassa. Egész sereg történelmi könyvet tanulmányozott át, még a cár magánképtárába is ellátogatott, hogy az ősök fegyverzetét tanulmányozza ,mert ott volt egy-két kép erről. — A munka ennek következtében csak lassan haladt. Még akkor sem gyorsult meg, amikor segítőtársakat vett maga mellé. A magyarok bejövetele körképén, a következő nagy művészek dolgoztak: Mednyánszky László, Spányi Béla, Újvári Ignác, Vágó Pál, Pállya Celesztin, Olgyai Ferenc, Ziegler Károly, Barsy Adolf és Mihalik Dániel. Ezek aztán felosztották maguk között a körkép tervét és mindegyik azt festette meg belőle, ami neki legjobban megfelelt. A kompozíció az apámé volVAz égbolt és az összes előtérben levő nagy alakokat ő festette meg. A szekereket, ökröket, az előtéri sziklákat, szintén ő, Mednyán-Assisi, oiktóber hó ... — Hogyan, hát nem tudja, hogy Vittorio de Sica itt filmez Assisiben és Raf Valloné is vele van?! Mintha álmomból ébresztettek volna fel! A kiváló, világhírű filmrendet zőt Párisból ismerem. Egyszer Michele Morgannal filmezett és kért, hogy maradjak, nézzem a sül set-et. Azután az olasz követ fogadásán találkoztam vele, egy konferencia után . . . Ez a nagy ember az olasz törvények miatt arra kényszerült, hogy felvegye a francia állampolgárságot, hogy asszonyát, aki két remek fiúval ajándékozta meg, oltárhoz vezethesse ... De nem akarok Sicábói szentet csinálni, ő sem szeretné. Ugyanakkor szivem mélyéből meghatódtam, amikor megtudtam, hogy az amerikai TV számára a ““Violetta” történetét újra színes filmre viszi! Mily naiv, milyen, francisikánus történet, amely a kis Peppinoról szól, amelyet húsz esztendővel ezelőtt az angolok Assisiben, — a csodálatos Giotta freskókkal ékesített Szent Ferenc bazilikában — megfilmesítettek. Amikor olvasóim előtt lepereg a kis Peppino és beteg kis szamarának története, küldjenek egy gondolatot galambszárnyon felém ... De Sica — miközben az arcát a Subasic Hotelben a filmfelvételekhez kikészítették —, elmesélte röviden a film történetét. Peppino, a szegény kis árva, kehes szamarával él ... Az állat megbetegszik, nincs mentség, az életét ki kell oltani. A ferencrendi barát (Raf Valloné) hiába vigasztalja, a gyermek erősködik, hogy menjenek a pápához és annak áldása meg fogja mentem a kis szamár életét ... A barát szky László, Újvári Ignác, Spányi Béla és Olgyai Ferenc a háttéri tájakat vállalták, Pállya Celesztin a toborzási és sátorverési jeleneteket, Vágó Pál a lovakat. Hogy a többiek, akiket már említettem, mit festettek, azt már nem tudom. A gyönyörű aranysárga hegyoldal Mednyánszky remekműve volt, sajnos, ez a rész teljesen elpusztult a háború alatt. — Sajnos, a körkép nem készült el a szerződés szerint kitűzött időre, nem két, hanem három évig tartott a festése. Az utolsó hónapokban már éjjel-nappal kellett dolgozniok. Anyám valósággal kondérokban főzte a kávét, hogy bírják a munkát. A feketekávé mellé még szellemi frissítőket is kaptak. Kijártak hozzájuk az iró és színész-barátok, akik meséltek, anekdotáztak, szavaltak a körkép festőinek, hogy azok el ne aludjanak. Messze kihallatszott sokszor Gyenes László gyönyörű hangja, óraszámra énekelte a régi magyar nótákat. Dankó Pista hegedűje és Lányi cimbalma mellett. — Ezek az esték felőrölték apám életerejét, s mikor kész lett a kép a Milleniumra, az egész ország visszhangzott a Feszty-körkép diadalától. Szép volt, nagyon szép, csalk az apám ment tönkre miatta, nemcsak idegileg, de anyagilag is. A részvényesek kötötték magukat a szerződés szerinti megállapodáshoz, a két évhez, a harmadik évet Feszti a saját zsebéből fizette ki. Nemhogy keresett volna rajta, de 10,000 forint volt a ráfizetés. Ezt az anyagi csapást soha sem heverte ki. Ez hát a körkép hiteles története ... hiába ellenkezik, szentferenci lelke s hite erőt adnak arra, hogy a pápától — aki nem lesz más, mint VI. Pál pápa — kihallgatást kérjen. A pápa beleegyezik, hogy a kis szamarat megáldja. A Vatikán mellékajtajainak egyikén felbandukolhat a szamár. A munkások utat vájtak, kiszélesítették a sokszázéves oldalbejáratot, hogy a szamár azon keresztül a vatikáni terembe jusson. És csodák csodája: a feltárt falak között megtalálták Szent Ferenc egy kis dobozát, egy olvasóval, imakőönyvvel és alázatosan szerény holmikkal. Csoda történt. A szamár életerőre kap! A pápa örömmel adja áldását mindannyiukra és a csoda előtt ő ereszkedik térdre, hogy a Szentet imájába foglalja ... A KI NEM MONDOTT SZAVAK A szavaknak, amiket nem mondunk ki, ruhája csönd, mint halott kicsinyeknek. Nem bántották a távollévőket, és a zajuk sebet nem ütött senkiben iti. Talpig ártatlansággal beborítva szunnyadnak szivünkben, mely bölcsőjük ezentúl. Bennünk vannak, mint a pecsétek elmoshatatlan vésetei. Ők a lámpa a véka alatt, mit Isten lát egyedül elrejtőzve a föld mélyébe, akár a vetőmag; hatalmas remény ringatja őket az éjben ... Ki nem mondott szavaim rátok várnak a paradicsom óta, fogadjátok el tőlem kedveseim: Meglátjátok majd, virágba borulnak a déli verőfényben. VASADI PÉTER Saékely-Molnár Imre OLASZORSZÁGI SZÍNFOLTOK: A KIS “CSOOA”... Irta: MAJOR ILONKA
