Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-13 / 28. szám
6, OLDAL MAGYAR-HÍRADÓ Thorsday, July 13, 1972 Rövid és hosszú lépések Irta: VASVÁRY ÖDÖN Nixon elnök Moszkvában leadott, ma már hires televíziós beszédében elmondott egy régi orosz anekdotát, amely ilyenképpen hangzik: Valamikor régen egy vándorló ember át akart menni egyik faluból a másikba. Mivel nem tudta, hogy a falu milyen meszsze van, megkérdezett egy embert: Mennyi idő alatt érek át a másik faluba? A mogorva válasz ennyi volt: “Nem tudom”. Emberünk elindult, pár lépést tett, de a kérdezett utána kiáltott: tizenöt perc alatt. Visszafordulva megkérdezte: — Miért nem mondtad ezt meg, amikor kérdeztem ? — Azért — volt a válasz —, mert akkor még nem tudtam, milyen hosszukat lépsz. Amint az elnök elmondta az anekdotát, rögtön eszembe jutott egy másik eset, amelyben ugyancsak a lépések hosszúságáról van szó. A,z anekdota szereplői magyarok, abból az időből’ amikor a párbajozás valóságos mánia lett a magyar politikai életben, de az irodalmi életben is, ;unikor politikusok és irók, költő, tehát intelligensnek számitó emberek karddal és pisztollyal, sebesüléssel és halállal igyekeztek elintézni vitáikat. Bizonyára annak a meggyőződésnek az alapján, hogy aki győz, fetétlenül annak az igaza bizonyosodott be. Se szeri, se száma nem volt-akkor ezeknek a párbajoknak, amelyekről még külön könyveket is Írtak. A politikusok között ott voltak Tisza István, Sigray Antal gróf, Károlyi István és Mihály, Bán-Észak-Irországban végétért a kezdettől fogva ingadozó fegyverszünet', amely mindössze 23 na pig- tartott. Az Irish Republican Army provizórikus szárnyának első offenzivája alkalmával 7 személy vesztette életét. Az Irish Republican Army azt állítja, hogy az angol katonák Belfast egyik katolikus körzetében megtámadták a katolikusokat. Az angol katonai parancsnokság ezt az állítást cáfolta. Az észak-irországi polgárháború tehát, amelynek eddig már több, mint 400 halottja van, újra kezdődött. A munkaügyi minisztérium statisztikai osztálya jelenhette: Junius hónap folyamán az Egyesült Államokban csökkent a munkanélküliségi arányszám, ezzel szemben emelkedtek az árak. A munkanélküliségi arányszám júniusban 5.5 százalék volt (májusban 5.9 százalék), a nagykereskedelmi árak viszont 0.5 százalékkal emelkedtek. Ezen belül a marhahús nagykereskedelmi ára 4.7 százalékkal, a baromfié pedig 6.9 százalékkal emelkedett. Athenagoras pátriárkát, az orthodox keresztény egyház fejét ,eltemették. Athenagoras 86 éves korában halt meg vesebajban, 250 millió orthodox keresztény szellemi vezetője volt és évszázadok óta először kereste a megbékélést az orthodox keresztények és a római katolikus egyház között. Anglia Ki wer nevű városában történt: A Johns házaspár egyik hajnalban felébredt és két kisfiát nem találta ágyában. A 2 és 4 éves gyerekek a szomszédos utcában vártak a cukrászda kinyitására, hogy fagylaltot reggelizhessenek. fíy Dezső báró, Fejérváry Géza báró, Keglevich István gróf, Verhovay Gyula, hogy csak az'ismertebbeket említsem, az irók között olyanok, mint Ady Endre (mint segéd), Gyulai Pál és Tóth Kálmán költők (régebben), Rákosi Jenő, Biró Lajos, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Herczeg Ferenc, Tóth Béla, Hatvány Lajos báró és Osvát Ernő, sőt az amerikai “Szabadság” későbbi szerkesztője, aki “egy régi amerikás” név alatt irt, Dienes Márton és sökan mások. (Herczeg Ferenc egy halálos végű párbaj miatt négy hónapot ült a váci államfogházban s akkor irta első regényét “Fenn és lenn” címmel. Ady párbajsegéd volt s ezért ült pár napot a szegedi Csillag börtönben.) Elég az hozzá, ilyen “irodalmi” párbaj volt az is, amely Ambrus Zoltán, a jeles iró és kritikus, valamint Keszler József újságíró között folyt le. (Keszler bácsi úgynevezett “színházi” kritikus volt, aki igen szépen tudta elmondani az előadott színdarabok meséjét. Egyébként fivére volt az amerikai magyarok által valamikor jól ismert Kessler Gyulának, akinek emlékezetére még ma is forgalomban van egy whisky fajta.) A pisztolypárbaj le is folyt, eseménytelenül, vagyis: egyik fél sem sérült, még kevésbé halt meg; A párbaj után Keszler bácsit bizonyos hősiességi nimbusz vette körül. A viadalról szívesen beszélt és bizonyára remélte, hogy emléke maradandó lesz a párbajok hosszú történetében. Ő maga igy mesélte el a dolgot: “Ambrusnak a hosszú sváb volt egyik segédje, Herczeg Ferenc, ő lépte ki a 25 lépés távolságot, de olyanokat —^ nem is lépett, hanem ugrott ,hogy végül 50 lépésnél is messzebb voltunk egymástól. A kis, vékony Ambrus alig látszott olyan messziről. Azért is hibáztam el. Csak a nadrágját sikerült keresztül lőnöm. — De hát csak nem akarta Józsi bácsi agyonlőni? — Dehogy is nem akartam. Persze, hogy akartam. Agyon akartam lőni. Igenis ... Egy királlyal kevesebb . . . egy rendkívüli történelmi emlékkel több ... A windsori herceg “megtért őseihez”. A személyével foglalkozó életrajzi adatokat közölték a világlapok, lapjaink is megemlékeztek róla, igy én csak arra szorítkozom, hogy az özvegyet méltassam, aki bebizonyította, — hogy egy nő trón nélkül is elérheti a legmagasabb rangot, úgyis, mint feleség . . . Mikor az angol anyakirályné kedvenc fia Edward lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét, a kétszer elvált, polgári származású amerikai Wallis Simpsont, Mary királyné éppúgy kitagadta fiát, ahogyan egyszerű anyák szokták tenni, ha fiuk nem kedvükre házasodik. A szenzáció közvetlen hatása alatt akkor még valahogy hajlamosak voltunk arra, hogy megértsük a királyi anyát, aki nem volt hajlandó befogadni menyét. Be kellett látnunk, milyen óriási csalódás érte azt az anyát, aki trónra nevelt fiát már a helyén latta ... Megértettük, hogy így írja le az esetet Csathó Kálmán, annak a kornak jó ismerője. Nos, a Nixon elnök által elmondott anekdotában is a lépések hosszú vagy rövid volta játssza a főszerepet. Hogy micsoda tanulságot tudunk levonni belőle, az nem egészen világos. Nixon azt teszi hozzá, hogy úgy az Egyesült Államoknak, mint a Szovjetuniónak alkalma volt megmérni azoknak a lépéseknek a hosszát, amiket a béke és biztonság irányában tettek. (A lépéseket ugylátszik, a Kissinger és Gromyko-féle emberek mérték ki.) Nixon azt hiszi, hogy ezek a lépések elég hosszúak voltak és az a fontos, hogy hasonlóképpen lépegessünk továbbra is. Az anekdota tehát kissé sántikál az alkalmazásban. Az orosz verzióban, a két falu távolságát a lépkedés ideje határozza meg, a magyarban pedig a két fél közötti távolság a fő mérvadó. A szovjet-amerikai ellentétek megoldását ma már nem, segíti elő, hogy —- mint a pisztolypárbajban— a felek minél messzebb legyenek egymástól. Az atomkorszakban távolság nincsen, vagy ha földrajzilag van is, nem határoz. A pisztolypárbaj tehát visszavonhatatlanul elavult. A küzdelem, közelharccá lett, amelyben nem a fizikai távolság vagy közelség dönti el az eredményt, hanem a két különféle lelkűiét remélt azonosulása, egybeolvadása az egyetlen lehető, közös emberi cél szolgálata felé. A történelmi lépések méricsikélése ugylátszik divatos lett a mostani időkben, Amikor Armstrong, az első ember, aki a holdra tette a lábát, megtette a holdon az első lépést, valami ilyesfélét mondott: “Egy rövid emberi lépés, de óriási lépés az emberiség történetében ...” Vagyis: szinte önkéntelenül, szavakba próbáljuk önteni a nagy eseményeket, de rá kell jönnünk, hogy az emberi nyelv túlságosan gyenge és szegényes ahhoz, hogy szavakba tudja összefoglalni a világtörténelmi fontosságú tényeket. A lépések hasonlatához vagyunk kénytelenek fordulni és hosszúnak vagy rövidnek jelezzük azt, amit semmiféle emberi mértékkel felmérni nem lehet. Fizikai mértéket próbálunk alkalmazni ott, ahol csak a lelkűiét számíthat, amelynek nincs se hossza, se súlya. A lépések hossza vagy rövidsége többé nem számit — a lelkűiét a fő, ami mögöttük áll. A világot ennek a lelkületnek őszintén egészséges, emberi voltáról kell meggyőznünk — ha lehet. rángjabeli feleséget óhajtott fia számára, aki majdan királyi unokákkal, trónörökösökkel örvendezteti meg felséges nagymamát és alattvalóit ... de mikor az évek múlása alatt Wallis bebizonyította, hogy rendkívüli nő, aki méltó férjének, akkor szerény népi szemszögből alkotott véleményünk szerint elérkezett volna a megbocsátás ideje. Akkor már köztudomású volt, hogy Wallis boldoggá teszi az élettől minden vonatkozásban elkényeztetett férjét, hollott a király nemcsak a trónról mondott le érte, hanem mindarról, ami születési kiváltsága folytán járt volna neki. Az is kitűnt lassan, hogy ez a polgári feleség nemcsak mint élettárs állja meg a helyét, hanem férje mellett úgy tud reprezentálni, ahogy született hercegnőnek is dicséretére válna; műveltség és megjelenés tekintetében is felvehette volna a versenyt a királyi hölgyekkel. Mégis, egy-egy jelentős udvari esemény alkalmával hiába kísérleteztek a benfentesek, hogy Wallis számára meghívást eszközöljenek ki az udvarnál, ahová pedig olyan szívesen visszatért volna vele Londonba, különösen az édesanyjához ... az (Folytatás a 9-ik oldalon) V&iváry Ödön NŐI SAROK : MESE ÉS VALÓSÁG ... Ir Ja: PAPP VARGA ÉVA VARGA ÉVA
