Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-07 / 36. szám
IC oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, September 7, 1972 PEZSGŐS CHARLIE" FOGLALKOZÁSA: RABLÓ. RENDŐRGYILKOS ÉS NÖCSÁBÁSZ (Folytatás) Miközben mindezek történtek, Freddie Sewell Blackpoolban maradt, egyszerűen azért, mert a detektiv-kordont nem tudta kijátszani, végülis, valamilyen módon, összeköttetést tudott teremteni Londonban lakó régi szerelmével, Mrs. Jermainnal. Már korábban is tervezték, hogy összeházasodnak, valószínű, hogy Freddie blackpooli kalandja megfelelő pénzügyi alapot nyújtott volna ehhez a tervezett házassághoz. Mrs. Jermain autójával Blackpoolba hajtott, majd Freddievel és cinkostársával együtt autója csomagtartójában nyugodtan visszahajtott Londonba. A blackpooli «defektiv-kordonnak eszébe se jutott az autót feltartóztatnie. Freddienek Londonban is rejtőzködnie kellett, égető szüksége lett volna segítségre, az alvilág azonban nem segítette: Freddie nem volt igazi, bennfentes alvilági vagány. Ezenfelül: az angol alvilág íratlan “erkölcsi törvénye“ az, hogy minden rendőrgyilkos megvetésre méltó személy, mivel az angol rendőrök nem viselnek fegyvert. Freddie Sewell azonban mégis kapott valahonnan segítséget, ha nem is az alvilágtól, de Mrs. Barbara Palmertől. Barbara nagyon szép és jóalaku elvált asszony volt, viszonyuk évek óta tartott, Freddie annakidején vásárolt Barbara számára egy 17,000 dollár értékű családi házat, közvetlenül London mellett. Barbarának egyébként volt egy 4 éves kislánya Freddietől. Talán nem érdektelen ezúttal megjegyeznünk, hogy Mrs. Jermain nem tudott Mrs. Palmerről és Mrs. Palmer nem tudott Mrs. Jermainről. Barbara Palmer amolyan balkézből való “felesége” volt Freddienek és amikor Freddie Londonban egyik helyi*ől a másikra volt kénytelen költözni, hogy rejtekhelyét fel ne fedezzék, Barbara látta el őt ruhával és az élethez szükséges egyéb kellékekkel. A londoni rendőrség ekkor már tudta, hogy Freddie Sewell a fővárosban van. Aprószoknyás rendőrök, polgári ruhában, járták a földalattiállomásokat és a bárokat, abban a reményben, hogy rábukkannak Freddiere. Detektívek végigjárták az öszes mulatókat, ahol azelőtt “Pezsgős Charlie” járt — teljesen eredménytelenül. Anglia lázban volt a rendőrgyilkosság miatt és a meggyilkolt blackpooli rendőrfőnök özvegye feltette a kérdést egy intervju alkalmával: — Nem érkezett el az ideje annak, hogy visszahozzuk a halálbüntetést a rendőrgyilkosok és a börtönőrök gyilkosai számára? A londoni Daily Mail végülis 25 ezer dollár jutalmat ajánlott fel Freddie Sewell nyomravezetőjének. Ez hatott, a jutalom felajánlása eredményesebb volt, mint mindenfajta nyomozás. Egy alvilági besúgó, a 25 ezer dollárért hajlandó volt közölni a rendőrséggel, hogy Freddie merre bujkál. London Holloway nevű külvárosában egy szürke házat körülfogtak a detektívek és berúgták a bejárati ajtót, — majd benyomultak. A szobában ott feküdt Freddie az ágyon, ezúttal kivételesen egyedül. Freddienek ekkor már bajusza és szakálla volt. A látvány siralmas volt: Pezsgős Charlie, aki valamikor nem is olyan régen, szórta a pénzt és előkelő szállodákban lakott, egy piszkos szobában lakott, az ágynemű rongyos volt, a falakat kirágták az egerek. Mrs. Alice Pepper, aki a Freddie felett levő szobában lakott, kijelentette: az alatta lakó férfi Dávidnak nevezte magát. — Kedvesnek és vonzónak találtam — mondotta Mrs. Pepper és körülbelül minden nő igy volt Freddievel: kedvesnek és vonzónak találta, Freddie Sewell, — Pezsgős Charlie, igazi nőcsábász volt. A detektívek letartóztatták Freddiet, aki nem tanúsított ellenállást' és miközben Blackpoolba s z á 11 it o t ták, megjegyezte: — Tudom, hogy maximális védőberendezésekkel ellátott fegyintézetbe kerülök és azt is tudom, hogy tíz éven belül halott leszek. Ilyen helyen nem élhet soká az ember, ilyen helyet csak koporsóban lehet elhagyni. Amikor ebben az évben — márciusban —, megkezdődött Freddie Sewell ügyének tárgyalása, amely 34 napig tartott, a bírósági tárgyalóterem zsúfolva volt, különösen a nők érdeklődtek Pezsgős Charlie iránt. Védője kijelentette: — Freddie Sewell mélységes 1 e 1 k i i s m eretfurdalást érez a rendőrgyilkosság miatt. Ez az ember korántsem az a szívtelen, kegyetlen gyilkos, akinek a vád be akarja állítani. Kilner Brown biró azonban igy vélekedett: — A í’endőrgyilkosság rettenetes bűncselekmény volt. Bárki, aki — szolgálata közben — agyonlő egy rendőrt, el lehet készülve, hogy a bíróság a legszigorúbb büntetést alkalmazza, amit csak lehet a fennálló törvények értelmében. A biró ezután életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítélte Sewellt, azzal a kikötéssel, hogy minimálisan 30 évet kell börtönben töltenie, annál előbb nem is kérheti feltételes szabadlábra helyezését. Amikor Pezsgős Charliet a fegyőrök megbilincselve elvezették, hogy büntetését megkezdje, két nő zokogott: Mrs. Palmer és Mrs. Jermain, akik ekkor már tudták, hogy egymás vetélytársai voltak Freddie életében. Egyébként, mindkettejüket letartóztatták, mert azzal vádolták őket, hogy Freddiet segítették, annak ellenére, hogy a rendőr gyilkosságról tudtak. George Shindler, ügyvéd, Mrs. Jermain védője, ezeket mondotta: — Ez az asszony teljes mértékben Sewell befolyása alatt állott. Olyan volt ez, akár egy görög tragédia: a szomorú, tragikus vég, elkerülhetetlen volt. — Mrs. Jermain nem egyéb, mint egy átlagos aszszony, aki egy sokkal erősebb egyéniség hatása alá került. Ennek az asszonynak az élete szétzuzódott, a darabokat most kell majd összeszednie — ha tudja. Brown biró ítélete: — Mély részvétet érzek maga iránt. Maga komolyan és mélyen szerette ezt az embert. Maga arra gondolt, hogy a felesége lesz. Maga Már erősen készülődünk. Már erősen készülődünk két heti szabadságomra, úgy értem, hogy mindhárman készülődünk, jómagam, Beauty és Sweetheart, két kiskutyám, Elmegyünk Cleveland ból s két hétig állandóan együtt leszünk. Barátokhoz megyünk, akik szeretnek bennünket' és szívesen várnak. Időnkint, csendes estéken, mesélek Beautynak és Sweetheartnak arról, hogy milyen helyre megyünk. Amikor elmondom nekik, hogy ott is lesz két kutya, Beauty ugatni kezd, Sweetheart pedig fenyegetően morog. — Az viszont nem jelent semmit — nyugtatom meg őket é3 megsimogatom fejüket. — Én csak benneteket szeretlek. Erre megnyugszanak és fényes szemmel hallgatják a ! mesét az idegen helyről, ahová megyünk. Este, lefekvés után hozzám bújnak, egészen közel és mindhárman a kétheti szabadságról álmodunk. Ismét mindenki Howard Hughesről, és zárkózott amerikai billiomosról beszél. Állítólag ismét Vancouverben van. Őszintén bevallom, nem értem, hogy miért olyan nagyon fontos ez az ember. Talán azért, mert különc? Nála érdekesebb különcöket is ismertünk-már. Talán azért érdekes, mert gazdag különc? Gazdag különcöket is ismertünk. nem tudta, hogy ennek az embernek az életében más nő is van. A bíróság 15 hónapi börtönbüntetésre ítélte Mrs. Jermaint. Mrs. Palmert azonban felmentette a biró, miután figyelmeztette : — Igyekezzék ezt a szerencsétlen kalandot elfelejteni, igyekezzék életét újra kezdeni. Barbara azonban r .ás véleményen volt: — Soha nem fogom tudni Freddiet elfelejteni Szerettem őt, mélyen és igazán szerettem. ; Olyan életet biztosított számomra, amilyet senki más nem tudott volna adni nekem. I — Nem lehet valakit öt Én, magam, rokonszenvesebbnek találom a különc Aristotle Onassist, mint a különc Howard Hughest. Onassis, valamiképpen, nőügyeivel és éjszakai szórakozásaival, emberibb, mint Hughes. Nem tehetek róla, mindig úgy érzem, hogy Hughes pózol. A Társadalom bedől neki. Bedőlünk ennek az erőszakolt titokzatosságnak. Hol van Hughes? Nem tudom és nem is érdekel. Annyi érdekesebb ember van a világon, mint Howard Hughes. Hughes még a gazdagok között is az egyik legeilenszenvesebb gazdag, ez pedig nem könnyű. A nyár végét jelenti az őszi tatarozás. perc alatt elfelejteni, akivel hosszú időn keresztül együtt éltünk és szerettünk. így tehát, Frederick Joseph Sewell, legalábbis, egy álmát beteljesülve látta: csinos nőik versengtek érte, csinos nők szerették, habár ezek a nők távolról sem voltak olyan előkelőek, mint azok a nők. — akikről akkor álmodott, amikor a Claridge’s szállodában dolgozott. A jelen pillanatban azonban, Freddie Sewell nem ihat pezsgőt és mire szabadon bocsátják, Pezsgős Charliet, 2002-ben, 70 esztendős lesz, ha él is addig, az a valószínű, hogy már nem fogja igazán élvezni a pezsgőt. (Vége) .
