Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-07 / 36. szám
Thursday. September 7, 1972 MAGYAR K1RADÖ V 11. oldal BÁDENI ANZIX.e e UTINAPLÓ: A Becsbe látogatót könynyen eligazítja az Útikalauz. Így: “Ha a dalok, a muzsika városában Johann Strauson kívül még keres valakit, vagy valakiket, úgy Mozart ügyében Salzburgot ajánljuk, — Haydn esetében Puszta-turt, amely félkilenckor indul az operaház mögül az északburgenlandi Rohrauba, ahol gémeskutak és csárdák tarkítják zenei tudását ... És ha éppen Beethovenre is kiváncsi?” Nos, itt elakad a prospektus, azaz nem is említ semmit. Csak a bennfentesek tudják, hogy körsétát nehéz lenne személye körül tenni, erre felé. Elvégre ő Németországban született. S bár élete tartalma ide kötötte, nem könnyű majd minden második utcánál megállni az idegenvezetős busznak! És a bemondónak megmagyarázni, miért van itt lépten-nyomon Beethoven-ház. Aszerint, hogy a könyörtelen háziurak, vagy éppen házmesterek, — bérnemfizetés miatt felmondottak lakójuknak. Van azonban egy hely. — Baden bei Wien, ahová a bécsi “Hév” — ugyancsak az Opera előtt —, a Ringen indítja járatait. Minden másfélórában, oda-vissza, csupán másfél dollárért. Aki tehát őrá lenne kiváncsi? .. . így tettem én is. Azzal a szándékkal egybekötve utamat, hogy a királyok betegsége, a köszvény, a hülés — ügyében megforgassam magamat a fürdő kénes vizében. És körülnézek ott, ahol ő aránylag nyugodtabban lakott, dolgozott. Mindjárt rájöttem, hogy valóban csak aránylagos nyugodtságról lehetett itt azó. A bádeni parknak kaszinót, szobrokat, emlékműveket rejtő szépségei között, még az eligazító rendőr is megjegyezte, hogy “melyiket keresi”? És ezt nem személyére értette. Hanem a házak egyikére. Lakott ő itt is, sok helyen. A Josef fürdő, a Johannesfürdő oldalában. Sőt, sokszor kastélyok vendégeként, mint ama “Brajten” is. — És az Aranyhattyu-utcában. Valamennyi között azonban a leghitelesebb a Városház utca lő. volt. Ez lett tehát a mai Beethoven muzeum. Megyek a császárok, királyok, hercegek nevét viselő kis utcákon, ahol úgy légirta: IV ÁM ZOLTÁN körben, egybeolvad a múlt, az élő jelennel. A “Félix A u sz t r i a ” gondolatában. Amelynek demokratikus jellegű kormánya van. S melyben a kiváltságosság nem kirívó. Valamiért, valamiféle “heureca”~ért. Jól idéztem? Nem tudom. Iváni Zoltán De a lényeg pontosan ez . . . Csak a müvészsors mindig változatlanul ugyanaz. Itt. Kis oleander bokor díszíti e házat, amelynek felirata hirdeti: Itt lakott 1821-22-23 nyári hónapjaiban Beethoven. Itt irta meg a IX. Szimfóniát. És a ‘Missa Solemnis’ lényegét: A Kyrie — Credo — Agnus Dei-t. Zongora, kották és vitrinek alatti szinlapok láttán éled a múlt. Szerencsére nem úgy, poros-álmosán. Szerzője jóvoltából. Hanem ezeken túl, az emberiség egymásra találásának lényegében. S melyet a bádeni park másik nagy élménye, a Beethoven templom példáz. Egyszóval, kövessük most e beszámoló két lényegét, úgy képes anzix-ban. A házat, a múzeumot, ahol ezekben az években a müvek készültek. Azt írja, Rudolf trónörökös főhercegi beiktatására szánt müvével kapcsolatban, hogy boldog lenne, ha elkészülne erre, (1820) müvével. Annál is. inkább, mert tanítványa volt. Mint éppen az Olmütz-i püspök, gyermekkorában. Aztán a mü mégis késett. Betegsége miatt. Vagy talán azért, hogy -— amint a zongora felirata hirdeti — sokat elidőzött, a részletek bemutatásával, a szomszédos Streicher-családnál. Egy másik szinlap azonban győzedelmesen hirdeti 1824 május 7-én a bécsi Karntnertor-szinház bemutatóját. Amikor Henriette Sonnteg szopránhiresség, — Schuppanzig karnaggyal ismertette a világ zeneirodalmánek müveit. Mire ezek kottában meg is jelentek, Beethoven már halott volt. Alig pár hétre rá, e kéziratok nyomtatását már nem láthatta szerzője. Erről mesél ez a kis szoba. Úgy a látnivalók lényegén túl. És még egy másik rejtekében a bonni manzardos szülőházról. A családfa levezetésénél pedig az egyik dédszülőröl, Beethoven Arnolönéról. Aki mint boszorkány 15Sl5-ben máglyahalált szenvedett. A bádeni fürdőhely kiegyensúlyozottsága úgy parkokban, múltban jelenben — szinte elütő, mikor a látogató kirohan a múzeumból. Majd pompás sétányokon át, odamegy az egyik dombra. Fellelve a nagy zenetitán templomát. A szellem templomát, a zeneköltő templomát. Ahol Hetvenöt esztendeje: 1897 julius 11-én indult léggömbön az Északi-sarkra a svéd August S. Andrée. — A Verne Gyulától Jégszfinxnek nevezett Északi sarkot a kutatók mindaddig szánokkal próbálták megközeliteni. Az akkor 43 éves Andrée viszont léggömbön akarta átrepülni Nils Strindberg (a világhírű iró unokaöccse és Frenkel Kurt mérnök társaságában. A tervet 1895 februárjában nyilvánosságra hozták. A vállalkozásra közadakozásból, 128,870 svéd korona gyűlt össze. Andrée elképzelése: a sarkvidéken állandóan viharzó déli szél a léggömböt rövid időn belül elviszi az Északi-sarkra, s onnan két-három nap alatt tovább. Alaszkába vagy Szibériába. — Ötezer köbméteres ballont készítettek a légi expedícióhoz. Ez szükség esetén harminc napig a levegőben maradhatott volna. A léghajó burka kínai selyem volt. Andrée és társai már 1896 júniusától a Spitzbergák északi végén várták a kedvező szelet. S 1897 julius 11-én, a légköri viszonyok megfelelőnek tűntek. “Két társam indulni akar, nekem alapos ellenérveim nincsenek — közölte Andrée a kisérő hajó kapitányával. Elindulunk, bár nem vagyok egészen biztos a dolgomban.” S felszálltak, örökre eltűntek a magasban, a messzeségben. — A három bátor férfiről évtizedekig nem tudtak. oszlopos kiképzések közötti emlékműben, mégis a természet, a bukszusokban, fákban és levegőégben foglalt szabadságot érzi. Igen, az igazi templomot. Nagy érdeme a bádeni polgároknak, hogy ily megértőn és találón emeltek emléket neki. Halálának 100 éves évfordulójára, 19'27-ben. Missa Solemnis . . . Kilencedik szimfónia! . . . Itt a “Baden bei Wien”-i parkban. Ahol a Hotel Herzegshoff neoncsöves felírásánál, az, utolsó “f” betűnél -— hogy meghittebb legyen a felhívás még egy m a dár f észk e t is odabiggyesztettek. Eredeti száraz gallyakból. És ahol a botokkal sétáló és gyógyulásra váró csinos asszonyok mellett nyugodtan megfér, a tánclokálck beatzenéje. Andréeék postagalambja viszszarepült ugyan, azonban üzenet nélkül. S kihalászták palackpostájukat is. A levél belül olvashatatlannak bizonyult. Harminchárom év múltán, 1933 nyarán találta meg Horn, norvég geológus — a Spitzbergáktól északra, Vitr szigetén a jégbe fagyott holttesteket. A meglelt naplóból kiderült, hogy a léghajó a starttól 480 kilométerre, 1897 julius 14-én leszállt a jégmezőre. A kutatók gyalogoltak, s több hónapi menetelés után, október elején érkeztek Vitő szigetére. Élelmük még volt, de itt akartak áttelelni. Tervük az ok: ismeretlen! — nem sikerült. A napló utolsó bejegyzése Nils Strindbergé: “Október 17. Hazafelé. 7.05 délelőtt.” ILLYÉS GYULA: FELESÉG Veled jó, veled jó . a mező, a folyó, meg a szél, meg az éj meg minden, ami él. Ha fele nem tiéd, izetlen az ebéd, a nap, a letűnő, a harag, a jövő. Amihez csak érek, válik ketté rögtön, két részre a földön: egybefüzni véled. Ha fele nem tiéd, kevés a föld, az ég, meg a nyár, meg a tél, meg a dél, meg az éj, a mult, a kikelet, a kisgyerek. ÉVFORDULÓ: a "jégszfinx" mártírjai NEVESSÜNK ' SZÉP EMLÉK — Emlékszel, hogy 1947- ben mennyire el akartál venni feleségül? — Hogy emlékszem-e? A legszebb emlékeim közt tartom nyilván. A baj csak az, hogy 1949-ben tényleg el is ivettelek . . . BIZTOSÍTÁSI TÖRTÉNET — És mondja kérem — fordult az ügyfél bizalmatlanul a biztosítási ügynökhöz —, elég gyorsan fizet az ön társasága ? —- Gyorsan? Nem kifeje— Gyorsan? Az nem kifejezés, kérem. Ha ön kiugrik a nyolcadik emeletről, a kedves özvegye máris jöhet a pénzért, s mire ön a negyedikig ér, már meg is kapta... TÁRSASÁGBAN — Ki az a férfi a jobbsarokban ? — A “Reggeli hírek” szerkesztője. — És ki mellette az a nő? — Az a nő a “Reggeli hi) rek” esti melléklete ... ORVOSI TANÁCS — Megőrültél ? Legalább 20 éve nem láttam rajtad kívül embert, aki maga csavarná a cigarettáját! — Orvosi -tanácsra teszem. — Mit mondott az orvos? — Több testmozgást ajánlott. BÍRÓSÁGON I. Az ügyvéd igy fejezi be a védőbeszédét: — Tisztelt biróság, nekem szent meggyőződésem, hogy védencem ártatlan, egyben azonban ígéretet teszek, hogy a lelkére fogok beszélni, többet ilyet ne tegyen . . . II. A biró megkérdezi a vádlottként előtte álló asszonytól: — És mit csinál a férje? — Amit mondok neki, biró ur! III. Azt kéri a biró a vádlottól, hogy ne fecsegjen annyit, csak arra fele jen, hogy bünös-e, vagy ártatlan. A vádlott gondolkozik egy ideig, s igy válaszol: — Honnan tudhatnám, tisztelt biróság? Hiszen még nem hallottam a terhelő tanuk vallomását . . .
