Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-31 / 35. szám

14. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 31, 1972 PEZSGŐS CHARLIE" FOGLALKOZÁSA: RABLÓ, RENDÖRGYILKOS ÉS NÖCSABÁSZ Freddie Sewell, körülbelül 20 évvel ezelőtt, alig 20 esz­tendős korában, küldönci ál­lást kapott London egyik legelőkelőbb szállodájában, a iClaridge’s Hotelben. S ezt az állást sohasem heverte ki Freddie és ez az oka annak, hogy jelenleg, életfogytiglan­­ra ítélten, börtönben van. Sewell dagadtra hízott, írástudatlan, igazi londoni va­gány volt. Kidülledt szemmel, irigyen bámulta az elegáns férfiakat és nőket, akik eb­ben az előkelő és drága szál­lodában megfordultak. Ilyen embereket Freddie csak a fil­meken látott. Sóváran bámult a nemcsak elegáns és felékszerezett, ha­nem gyönyörű nők után. E'zek a nők azonban egy pillantást sem vetettek a dagadt, egyen­ruhás küldöncre, amikor cso­magjaikat felvitte lakosztá­lyukba, vagy pedig cigaret­tát hozott nekik. Freddie Sewell arról álmo­dozott, hogy egyszer ilyen ba­rátnői lesznek. A valóság azonban az volt, hogy heti fizetése a szállodában 5 dol­lárnak megfelelő összeg volt és még a borravalókkal együtt sem volt elegendő ah­hoz, hogy ilyen nők közelébe kerülhessen. Freddie érezte, hogy vala­milyen más foglalkozás után kell néznie. Otthagyta a szállodát, lefogyott és hasz­nált autókat kezdett árulni. Ez Londonban a legjövedel­mezőbb üzletágak egyike és néhány év alatt Freddieből Mr. Sewell lett (valamicskét megtanult irni-olvasni) és szép pénzt keresett. Az ezt követő évek során Freddinek 4 “felesége” volt, kettő ezek közül legálisan, a másik kettő amúgy balkéz­ből. Egyidöben London közelé­ben, Surreyben, volt egy 70 ezer dolláros háza, ahol együttlakott egy rendkívül csinos, Mrs. Irene Jermain nevű, 37 éves elvált asszony­­nyal .Egyideig Freddie élvez­te a vidéki életet. Ez azonban nem tartott sokáig, a város “hívta”. — Freddie vásárolt magának egy drága amerikai autót, az­zal szaladgált Londonba^ és költekezett, vagyonokat köl­tött, mindenekelőtt, nőkre. Ekkor kedvelte meg a márkás pezsgőket is az előkelő ven­déglőkben és később az alvi­lágban is ezen a becenéven tartották számon: — Pezsgős Charlie. Elérkezett azonban az idő, amikor a használt autók el­adása már nem hozott any­­nyi pénzt a konyhára, ameny­­nyit Freddie költött és ekkor lépett a bűn útjára. Notting­­hamshireben egy csoport ki­rabolt egy olyan páncélautót, amelyben egy vállalat alkal­mazottainak a fizetését szál­lították. A rablók egyike Freddie volt és egyúttal ő volt az egyedüli, akit a rend­őrségnek sikerült elfognia. Freddie három évet töltött a börtönben a nottinghamshirei kalandért. Büntetése letöltése után Freddie ismét visszatért a használt autók eladásához, a márkás pezsgők azonban idő­közben még drágábbak let­tek, valamint drágábbak vol­tak azok a fiatal, csinos, kok­­télpincérnők is, akik a már­káspezsgőket felszolgálták— (Freddie ugyanis, rövidség okából, a pezsgővel együtt a pincérnőt is megvásárolta), igy tehát ismét a bűnözés út­jára lépett “Mr. Sewell.” Működött Londonban egy olyan háromtagú bünszindi­­kátus, amelyet az igazi “nagymenők” bármikor fel­bérelhettek rablásra és egyéb bűncselekményre. Ez a szin­dikátus gyakorlott, hatékony és kegyetlen volt. Freddie Se­well ennek a szindikátusnak a negyedik tagja lett. Mind­máig kiderítetlen, hogy Fred­die miképpen került ezzen a szindikátussal összeköttetés­be és mi “képesítette” arra, hogy negyedik tagul befo­gadják — tény azonban, hogy ez megtörtént. S egy nap, a most már négytagú szindikátus, megbí­zást kapott arra, hogy hajt­son végre egy rablást Black­­poolban. Blackpool Londontól körül­belül 250 mérföldnyi távol­ságra fekszik, az ír Tenger­re néz és egyike Anglia leg­kedveltebb nyaralóvárosai­nak. A gazdagok fényűző szállodákban lakhatnak, a lakosztályok ablakai a mindig szürke ír Tengerre néznek, a szegényebbek viszont a sok­ezernyi blackpooli penzió va­lamelyikében tölthetik el nyá­ri szabadságukat. Ezek a pen­ziók olcsók és a város sötét sikátorainak valamelyikében találhatók ... de mégis csak a legendás Blackpoolban van­nak. Blackpoolnak elegáns és drága vendéglői, elegáns és drága mulatói vannak és szá­mos nagy ékszerüzlete is van. Az ékszerüzletek egyikét kel­lett kirabolni — ez volt a lon­doni szindikátus feladata. Egy borús, augusztusi reg­gelen, amikor a tenger felől hűvös légáramlat érkezett, a londoni szindikátus bement a kérdéses ékszerüzletbe, az al­kalmazottakat és a vevőket a szindikátus tagjai fegyve­reikkel sakkban tartották és az üzletet kirabolták. Az el­rabolt ékszerek értéke vala­mivel meghaladta a negyed­­millió dollárt. Közben azonban egy rej­tett vészcsengő megszólalt és mire a rablók befejezték mun­kájukat, rendőrautók kezdtek gyülekezni az ékszerüzlet előtt. Vad hajsza kezdődött, a rablók különböző autókon menekültek. Freddie véletlenül egy zsákutcába hajtotta autóját és amikor ezt észrevette, azonnal megállt. A fékek csi­korogtak. Freddie kiugrott a kocsiból és szemben találta magát üldözőjével, aki nem volt más, mint Gerald Rich­ardson, a blackpooli rendőr­ség vezetője. Richardson, akárcsak min­den angol rendőr, fegyverte­len volt. Freddie kezében egy nehéz automata fegyver volt, ame­lyet Richardsonra irányitott. Richardson nem vesztette el nyugalmát. — Adja ide a fegyvert — szólt —, ne legyen ostoba, fi­am, semmi értelme, hiszen ... Az automata fegyver hang­ja szinte mennydörgésszerű­én töltötte be a keskeny zsák­utcát. A lövés Richardson balkarját találta, Freddie azonban ismét lőtt és ez alka­lommal a golyó a rendőrkapi­tány hasába füródott, Freddie az autót otthagy­ta és egy mellékutcán ke­resztül elmenekült. A rend­őrök nemsokkal később ráta­láltak az eszméletlen Richard­sonra, akit azonnal kórházba szállítottak. Richardson a kórházban 90 perc múlva meghalt, anélkül, hogy esz­méletét visszanyerte volna. A megyei detektívek fő­nöke, Joe Mounsey, körülzá-Kürthy Miklós: KRÓNIKA A két konvenció lezajlása után, hirtelen felmerült ben­nem a kérdés: mi történnék akkor, haegy szer, egy el-1 nökjelölt, hir télén megvál­toztatná szán-! dékát ? Képzeljünk el egy ilyen je-! lenetet: A delegátu- Kuxlhr Miklós sok megválasztják a párt el­nökjelöltjét, aki másnap es­te, a konvención, az elfogadó beszédet ezekkel a szavakkal kezdené: — Mr. Chairman, distin­guished delegates, my fellow Americans, meggondoltam a dolgot és rájöttem, hogy nem akarok elnök lenni. Nem ér­demes. Ezután pedig részletezné, hogy miért nem akar elnök lenni. Meggyőződésem, hogy egészen fantasztikus lenne a kavarodás. A gondolattal napok óta,, állandóan játszadozom. Tu­dom, nem valószínű, hogy ilyesmire sor kerül, de nem is teljesen .lehetetlen, őirüle­tesen érdekes lenne! . \ * * * Egész életemben állatbarát voltam és gyakran gondolok arra, ha jómódú ember leszek egyszer, két kiskutyám mellé még néhány háziállatot vásá­rolok. Mindenekelőtt, vennék egy kis kígyót. Szakemberek sze­rint a kigyó nagyon intelli­gens és hűséges. A kígyót Dorothynak nevezném. Azu­tán vennék egy kis krokodilt, Elmer lenne a neve. Miért ép­pen Elmer? Hát hogy hívja­nak egy krokodilt? Beszél a múlt: Kennedy elnök és Sargent Shriver a Peace Corps meg­alapításának pillanatában. ratta Blackpoolt. Az alvilági informátoroktól rövidesen megtudták, hogy a gyilkos Freddie Sewell volt. Nem le­hetett kétség affelől, hogy Sewell még a körülzárt Black­poolban van. Valahol Blackpoolban, nem­sokkal ezután, Freddie érint­kezésbe lépett a bünszindiká­­tus másik tagjával, aki szin­tén a városban rekedt, a má­sik kettőnek sikerült kimene­külnie a városból. Megpróbáltak keresztüljut­ni a detektív - kordonon. Rö­videsen kiderült azonban, hogy a kordon szorosabb és hatékonyabb, mintsem azt gondolták. Kétségtelenné vált, hogy külső segítség nél­kül nem lehet kitörni Black­­poolból. Miközben Freddie és ban­dita-társa Blackpoolban rej­tőzködött, eltemették Rich­­ardsont. A felháborodás óriá­si volt. Richardsont olyan tiszteletadással temették el, amilyen csak a királyi család tagjainak, vagy az államfő­nek jár ki különben. A temetési szertartást Rév. Hoskins, Lancaster anglikán püspöke végezte, aki gyász­­beszédében - többek között, a következőket mondotta: — Az angol polgárok több­sége a rend és a törvény olda­lán áll és ennek a többségnek hallatnia kell szavát. Hango­sabban kell felszólalnunk —­­azoknak az erényeknek és alapelveknek a védelmében, amelyek egyszer ezt az orszá­got naggyá tették. A temetésen ‘a blackpooli rendőrség minden tagja jelen volt és a riporterek megjegy­zik : a rendőrök közül az idő­sebbek is sírtak, amikor a koporsót a sírba eresztették. (folytatjuk a következő héten) TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents