Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-31 / 35. szám

IQ. oldal MAGYAR HÍRADÓ BÉCSI LEVÉL: OK Irta: DR. FÁBIÁN SÁNDOR Ahányszor ellátogatunk Becsbe, rendszeresen az Er­zsébet császárné szállodában, a patinás “HOTEL KAISE­RIN ELISABETH ”-ben la­kunk. Az idén is már hetek­kel korábban foglaltunk szo­bát, mert tudjuk, a turista­­forgalom a szezonban olyan erős, hogy előzetes rezerváció nélkül csaknem lehetetlen el­helyezkedést találni. Megemlitem, hogy a szállo­da előcsarnokában, közvetle­nül a kijáratnál, márványszo­bor búslakodik. Egy édes, bá­jos arcra emlékeztet: Erzsé­bet királyné. MATER DOLO­ROSA. Magyarország p-atró­­i-ája. Senki sem veszi észre. Sen­ki sem néz rá. Senki sem tö­rődik vele: a mártír királyné­val; a legendás asszonnyal; a földkerekség legszerencsétle­nebb édesanyjával; a legbol­dogtalanabb feleséggel. HABENT SUA FATA MO­­NUMENTA. Magyarán: min­den szobornak fátuma van. Igaz. Ennek a szobornak eb­ben az előkelő szállodában az a végzete, hogy érzéketlenül, ridegen, hidegen elsétálnak mellette. Ez a közömbösség persze nem érinti a hófehér márványba lehelt szobrot túl­élő halhatatlanságot. Az évek során megismételt látogatásaink alkalmával fel­tűnt nekünk, hogy a szobor talapzatán, a szobor mellett sosem láttunk egy szál virá­got. Annál inkább csodálko­zunk ezen, mert amerre csak barangoltunk szerte a nagy­világban: Erzsébet emlékmű­vén mindenütt ott pompázott a megemlékezés, a szeretet csokra. Megkérdeztem szállodánk vezetőjét, rni a magyarázata, hogy e mellett a szobor mel­lett sosem látunk virágot? — Egyszerű, — Válaszolja. Szállodánk lakói között alig akadnak osztrákok, akik ter­mészetesen szeretettel gon­dolnak a császárnéra és még .kevesebb a magyar vendé­günk, akik nem felejtették el a legnépszerűbb királynéju­kat. Ez az oka, hogy magam sem láttam virágot a császár­né szobrán. A TRAGÉDIA Mi nem feledkezünk meg Erzsébet királynéról és a kö­zel háromnegyed százados év­forduló alkalmából röviden felelevenítjük a tragédia tör­ténetét. 1898. szeptember 10-én egy elvetemült bandita a Genfi-tó partján, élesre köszörült rás­pollyal átdöfte a legnemesebb szivet. Kegyetlenül megölte az ideális királynét. A világ­­történelem egyik legaljasabb leggyávább. gonosztette. Bt. FABIAN SÁNDOR .. . Erzsébet királyné ud­­varhölgyável, Sztáray Irmá­val kettesben a tó csaknem néptelen sétányán haladt a RUE BONNIVARD felé, ahol Erzsébet, a nagymama, játé­kot akart vásárolni az unoká­ja számára. A két dáma gyönyörködött az őszi panorámában, a fák szokatlan másodvirágzásá­ban, de közben feltűnt, hogy egy férfi keresztbe futkos egyik fa mögül a másikhoz, mintha rejtőzni, bujkálni akarna. Nem tulajdonítottak fon­tosságot a dolognak. Az em­ber tovább cikázik ... Egyre gyorsabban ... Még egy pilla­nat ... Egyetlen ugrás ... Villámgyorsan Erzsébet elé toppan .. . Kabátja alá nyúl... Éles szerszám villan... A gyilkos irtózatos erővel mell­be döfi a királynét. Az ütés­től a földre zuhan. Sztáray Irma felemeli. Erzsébet lepo­rolja, megigazítja a ruháját, elhárítja az udvarhölgy felé­je nyújtott karját. ... Megindultak a szálloda felé. Százhúsz lépést mentek. Amikor elérték a hoteljukat, Erzsébet összerogyott, feje lehanyatlott. Amikor az orvos megérke­zett, rövid vizsgálat után kö­zölte : — Menthetetlen. ... Örökre lecsukódtak a jóságos szemek. Arcán, sze­mei alatt, szemei körül elsi­multak a szenvedések szán­totta ráncok. Megfiatalodott. Megszépült. Ajka körül nyu­godt mosoly játszott. Zaklatott élete végállomá­sán őt is utolérte a kiegyensu lyozottság, meg a nyugalom. AZ “EGYETLEN” Számtalan emlék elevene­dik meg szivemben, agyam­ban. A sok közül felidézem azt a történelmi tényt, ame­lyik Erzsébet egyéniségére, A szerénységére nagyon jellem­ző: Bánatos, magányos életé­nek egyik legboldogabb ese­ménye volt egyetlen fia, Ru­dolf leányának a keresztelője. Az első unoka ... A nagyma­ma fenséges öröme. A korabeli divattudósitók szaklapjaikban számoltak be a keresztelőn megjelent elő­kelő dámák öltözetéről. Er­zsébet királynéról ezt írták: “Nilszürke selyemből ké­szült kettős sorú ruhát viselt, elől feltüzött csipkemantillal; bal vállán egy agráffal leszo­rított szalaggal; szürke ca­­pot kalapocskával, hasonló­­szinü tollal díszítve; a derék csipketablettel ellátva és a nem hosszú uszály több puf­fadt ráncban, széles csipkék­kel díszítve; azt ujjak fél­­hosszuak voltak ég magas, fe­hér kesztyűk fedték a fensé­­séges asszonyrííezét.” A teljesség érdekében hang­súlyozom, hogy a pontos di­vattudósitók azt is megemlí­tették szakszerű fogalmazás­sal megszerkesztett cikkeik­ben, hogy “Erzsébet császár­né s királyné volt az EGYET­LEN, aki semmiféle ékszert nem viselt.” Ez érthető. Közismert ugyanis, hogy Erzsébet ön­ként lemondott az uralom pompájáról, c i f r a s á.gairól Csak a természet és poézis vi­lágában élt. A ragyogó gyé­­mántos koronát letette, de megadással viselte a szenve­dések tövises koronáját. ... Ez volt, ilyen volt a le­gendás királyné. Emléke él. A népek szeretete, milliók szivének melege balzsamozza a feledhetetlen, halhatatlan Erzsébetünket, Bécs, augusztus hó. SVÁJCI RIPORT: A pénz beszél ~ le nem Svájcban... ZÜRICH. — A kövér kis ember, Adolf Wilms lübecki kárpitos, hosszú esztendők óta nem a rozzant bútorokból él. Utazik, szimatol (ha éppen szabadlábon van) és szaporít­ja pénzét. Erre sajátos mód­szerei vannak. 1960-ban pél­dául egy bizonyos Mayert ke­resett. Megtudta ugyanis, hogy száz évvel korábban, 1860-ban egy bizonyos Josef Mayer örökösök nélkül halt meg Londonban, és 200 ezer font sterling maradt arra a szerencsésre, aki be tudja bi­zonyítani,hogy rokona.Wilms nem talált Mayert,felfedezett azonban egy Gottlieb Meyert, aki Bernben élt és szegről­­végről az ő rokona volt. Ez a berni Meyer (miközben élel­mes rokona biztatására ant­ropológiai vizsgálatoknak ve­tette alá magát, hogy bizo­nyítsa az örökséghez való jo­gát) váratlanul megbetege­dett és kórházba került. A szomszédos ágyon egy, még betegen is skatulyáából előhú­zott úriember feküdt, Marcel Vénát, az SBG, a legnagyobb svájci bank alkalmazottja. A kórházban ismerkedett meg Meyer és Vénát, és természe­tesen Wilms is. Vénát elha­tározta, hogy részt vesz az örökségért folyó versenyben, ő is (részesedés reményében) vállalkozott a berni Mbyer költségeinek térítésére. Mi­kor pedig készpénze elfogyott a Wilms-féle Szélhámos Tár­saság finanszírozására sajá­tos módot választott: kinyi­totta főnökei páncélszekré­nyét és átadta a kárpitosmes­ternek a bank néhány fontos ügyfelének számlaszámát, ne­vét, lakcímét — a banktitkot. A többit Wilms elintézte. Nemsokára becsöngetett Páris XVII. kerületében a Rue Legendre egyik házában, Léon Chertock orvoshoz. Elé tett egy-cédulát. Ezen az állt, hogy a doktor felesége, Odette Fernande az SBG-nél két kontóval rendelkezik. Az egyik száma KAG 24 848, a másiké KAG 13 037. Össze­sen öt és fél millió dollár van rajtuk. Az orvos sápadt lett, kérdezte Wilmstől: mennyit óhajt? Mármint pénzt. .Ezután a túl élelmes kárpi­tos kapcsolatba lépett az ant­werpeni Goldmuntz gyémánt­­kereskedő család ügyvédjé­vel. (Kontószámok: K 165 254, PVB 18,65.7, KSG 18 853, KSG 1853, összérték 17 millió dollár.) Az ügyvéd — Walter Schie$s |T7T előbb cso­dálkozott a j ólértesültségen, majd a család utasítására fi­zetett. Egy héttel később ma­ga is kénytelen volt a zsebébe nyúlni, mert,egy,Lujabb cédu­láról megtudta (-amit persze, már tudott), hogy az ő bank­számlájának jeligéje BAG 1558 és 1,3 millió dollár van rajta. A jól érttsült Wilms tőle is tömött tárcával (per­sze, csak képletesen, mert ek­kora összegeket már csekk­ben fizetnek) távozott.Össze­­sen még 17 családot (ennyi derült ki) zsarolt Wilms és a megszerzett összegből talán még ma is nagyszerűen élne, ~ ■ . .1" V ha nem tör üzleti babérokra. A már millió dolláros nagy­ságrendű összeget szeretőj é­­nek, Denise Basilico, dun­­querque-i panziótulajdonos­nak vállalkozásába fektette — több szállodát vásárolt, az­tán tönkrement. A francia rendőrség nyomozni kezdtq a csőd körülményeit és rájött: honnan is volt Wilmsnek tő­kéje. Ekkor azonban jelent­kezett Svájc, kérte a zsaroló kiadatását, aztán rendkívül furcsa pert rendezett ügyé­ben. A büntető törvénykönyv 273. paragrafusára hivatkoz­va, zárt tárgyalást rendeltek el, s mint a Weltwoche irta, úgy becsukták a termet, mint egy trezort. Tanukat nem hallgattak meg, csak az ak­ták alapján hozták meg az Ítéletet. A bírák a dokumen­tumokat haza sem vihették, csak egy bezárt szobában ol­vasgathatták. Wilms hét évet kapott és most szabadult. A kétes üzletek miatt, so­kan bírálják Svájcban is a 273-as paragrafust. Reálisan azonban elképzelhetetlen az, hogy ez megváltozzék. Telje­sen nyilvánvaló, hogy bank­titok nélkül Svájcot csőd fe­nyegetné. így hát az ország élvezi az esztendőről eszten­dőre dagadó pénzfolyam ál­dásait és tudomásul veszi a pénzügyi rendszer furcsasá­gait. Például azt, hogy egy Kuhn nevű ügyvédet biróság elé idézhetnek. A svájci ügyvéd egy izraeli szélhámos, Berci Raanani ügyében nyomozott,aki majd­nem 40G ezer dollárral köny­­nyebbitette meg üzlettársa zsebét. Kuhn hangyaszorga­lommal nyugtákat,csekkeket, befizetési lapokat gyűjtött össze, amivel bizonyította Raanani csalását. De ugyana­zon a napon, amikor az ügy­véd a bizonyítékokat a haifai biróság elé terjesztette, a szélhámos feljelentette őt, Svájcban. M e g s z e g te — mond­ta — a banktitkot. A feljelen­tést tudomásul vették. S ha lehet hinni a Neue Zürcher Zeitungnak, akkor Kuhnt börtön fenyegeti. Kérészty András Thursday. August 31, 1972 HUMOR KESERŰ HUMOR Egy közismerten csúnya zeneszerző társaságban van, ahol egy nagyon szép asszony ül mellette és beszélgetnek. Az asszony megkérdi: — Mondja mester, miért maradt maga agglegény? — Azért feleli —, mert sen­ki sem akart igazán hozzám jönni. Aki mégis jött volna, — azt nem vettem el a rossz Ízlése miatt . . .

Next

/
Thumbnails
Contents