Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-31 / 35. szám

Thursday, August 31, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL Óh, borzalmak Atyja Irta: HAJNAL ERZSÉBET Tudomásul kell vennünk, hogy egy beteg tár­sadalom tagjai vagyunk. A mai fiatalok azzal ér­velnek, hogy mi, az öregek nem értjük őket. El­avultunk, kimentünk a divatból, sőt, van aki azt vágja a szülei fejéhez, hogy tulsokáig éltek már, ideje, hogy meghaljanak. Kétségbeejtő. Tegnap meglá­togattam egy ismerősömet, aki­ről tudtam, hogy az utóbbi idő­ben nagyon sokat szenvedett a lánya miatt. A lányka—ha még annak lehet nevezni azok után, ami vele történt, lent ült a há­zuk lépcsőjén és én tettetve, hogy semmit sem tudok a történtekről, beszélgetni kezdtem vele. A beszélgetés egyoldalú volt, mert ő csak hum­­mogott valamit az orra alatt, amit" ha akartam, válasznak is vehettem. De hadd mondjam el a történteket. A kislányt elküldték a nagymamához, külföld­re, világot látni. Egy napon sürgönyt kaptak, hogy eltűnt otthonról és sehol sem találják. A kétségbeesett szülök azonnal odarepültek, moz­gósítottak mindent és mindenkit, hogy nyomára jussanak. Egyetlen gyerekük. Elképzelhető, hogy milyen lelkiállapotban tették. Erekmény nélkül tértek haza. A kislány eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Már meggyászolták, amikor valaki, aki ismerte őket és a gyereket, azt a hirt hozta, hogy Egyiptomban fekszik egy kórházban, súlyos betegen, úgy szedték fel az ut­cán. Az eltűnés óta körülbelül egy év telt már el. A szülők mégis habozás nélkül újra elrepültek, és valóban megtalálták. Önkívületben feküdt, kö­zel a halálhoz, az orvosok próbálták kihozni, meg­gyógyítani a valóban értékes fiatal életet, a dó­­pokból, amit magánkívül követelt a tombolásig. A szülők jól állnak anyagilag. Mindent meg­tettek érte, hogy újból emberré váljon. Részben sikerült csak, mert még ma sem akar felvenni egy rendes ruhát magára, tele van cifra gyön­gyökkel a nyaka, fiú nadrágban jár, s bár dolgo­zik, a keresetét a többi, gondozatlan hippivel osztja meg. Megkérdeztem a keserű édesanyát, hogy be­szélhetnék-e vele erről? Azt mondta, próbáljam meg. Mondd kislány, mi az öröm benne, hogy te nem akarsz egy rendes társadalomban élni és csak ezek között, akik szerintem nem normálisak érzed jól magadat. Mi késztet arra, hogy a te gyönyö­rű otthonodból elvágyódsz? Nagyon nehezen lehetett szóra birni. De végül mégiscsak beszélt. — Ti öregek vagytok és bolondok. Rabjai vagytok a rongyoknak, a bútoroknak, mert fel akartok vágni mások előtt, hogy nektek különb van, mint nekik. Látod, nekem nem kell autó, pe­dig a szüleim rögtön vennének. Nem kell flanc, mert a ruha csak arra való, hogy ha fázom, befed­jem vele a testemet. Ez az olcsó gyöngyökből való disz ugyanazt a célt szolgálja, mint a ti, ér­tékes ékszereitek, azzal a különbséggel, hogy nem kell biztosítani. Ha ellopják, vagy elveszterp, -f.ü­­zök magamnak másikat. Ti egy hazugságban él­tek, amit magatoknak kiépítettetek, éltek egy házasságban, akár jó, akár rossz, mert nem mer­tek elválni egymástól, mert mit szólna a világ? Mint egy patak, amit mesterségesen elzártak, aztán eltávolították az akadályokat, folyt belőle a szó. Elgondolkoztató volt, amit mondott. De ki a felelős azért, hogy idáig jutott ez a ge­neráció ? Kétségen, kívül az, aki megengedi, hogy a hal­lucinációs drugok olyan könnyen juthassanak a fiatalok kezébe. Aki megengedi, hogy olyan rock koncerteket rendezzenek, ahol a fiatalok transz­ba esnek a kakofoniás zenétől, a maskarának öl­tözött fiuk és lányok olyan hatalmas seregétől, akik a koncert végén már semmi határt nem tudnak szabni az elszabadult, kötetlen erkölcsi normáknak. Miért, mi az oka annak, hogy ebben találják meg az életük értelmét ? A mai generáció erkölcsi elferdüléséért elsősor­ban a TV felelős. Másodsorban a mozi. Harmadikként, de elsőnek is beválva, a gyere­kek kezébe adott játékok. A játékon kezdem, mert az élet elején, amikor egy emberpalánta ismerkedik mindennel, ami körülötte történik, amit lát maga előtt, az döntő behatással van a további életére. A mai gyerek olyan játékokat kap a kezébe, amik engem, a felnőttet megrémítenek. Tudjuk, hogy ami na-LELKI KLINIKA (Folytatás a 8-ik oldalról) A fiam örül ugyan ennek, de rettentően el van keseredve a lány miatt, akit nagyon szeretett és igy viselkedik. Mit' lehet tenni? VÁLASZ — Bármi is kötötte a lányt a maga fiához, igaz szerelem nem lehetett. Ez fájdal­mas megállapítás, de sajnos nem segít a dolgon, ha egy csomó egyéb negativ megállapítást is te­szünk róla, például azt, hogy lelketlen, lelkiisme­retlen, szívtelen és még szánalom sincs benne az iránt, aki őmiatta lett félkarjára béna. Talán a sors rendelése volt az, hogy a fia ilyen drága áron, de előre megszabadult ettől a lelketlen te­remtéstől, mert a rossz tulajdonságai a házas­ságkötés után úgyis kibújtak volna belőle. Per­sze érthető, hogy a fia, mint minden szerelmes, még most is egy kissé a lány, illetve érzései ha­tása alatt áll. Most minden erőt arra kell összpon­tosítani, hogy segítsen neki belsőleg elszakadni a lánytól. — Nem azzal, hogy szidják, hanem inkább azzal, hogy bátorságot öntsenek bele a jövendő élethez, ahhoz, hogy uj kapcsolatokat keressen. Ehhez szüksége van a maga segítségé­re és arra, hogy ismerősei, barátai támogatását is megszerezze hozzá. ☆ ☆ ☆ ÖREG VAGYOK — Kedves Homoki Erzsébet, nagyon megöregedtem, romlott a látásom, rosszul hallok, az étel nem Ízlik, mindig fáradt és gyen­ge vagyok, a gyerekeim szépen viselkednek, sze­retnek és ellátnak, gyógyszereket is kapok az orvoslói, de azért hiába, ha egyszer már olyan öreg vagyok, hogy nem ér semmit az élet, nincs már minek örülni, ez már nem élet. Minek ez? VÁLASZ — Az életet nem mi rendeljük. Fel­sőbb akarat szabja ránk. Felsőbb akarat szabja ki azt is, hogyan múlik el. Kiss József, a költő, idős korában ezt irta: izekben elmúlni, lassan, embe­ri sorsunk, levelekben hull el az erdő lombkoro­nája és betlétörődve nézi merész szárnyaknak tovahullatását, lobogó vére lassú apadását. A jó egészség, a fizikai erő adta gyönyörűségek lassan csökkennek, de ezeket nagy mértékben kárpótol­hatják a lelki-szellemi szépségek, például akár csak öröm egy szép derűs napért és amit meg is irt, hogy része van benne: az érzés, hogy a gyer­mekei szeretik. A fizikai, testi erő apadásába már csak azért is bele kell nyugodnunk, mert ez valamiféle elvonókúra az élettől, hogy mire meg­áll a szivünk, már ne sok kössön ide a földi élet­hez. ponta történik velünk, azt az agy tárolja és visz­­szajár az álomban. Akár hiszik, akár nem, lát­tam játékokat, ahol egy emberformáju bábu si­koltozott, amikor rárakták egy olyan szerkezet­re, ami kicsavarta a karjait és a lábait. Sőt még a szemét is kiszúrta, amit vissza lehetett rakni. Láttam halálfej ü csontvázakat, amelyeket szét­szedni és összerakni lehet. Em berfenevadakat, akik vért sajtoltak ki kicsi gyerek babákból. Bor­zalmakat. A TV hozza a rémfilmeket. Nem is film, ahol nincs benne legalább 10-15 halott. Ezzel traktál­­ják a serdülőket, hogy hozzák az élő háborút az, összes szörnyűségeivel együtt. A mozi. Hát erről aztán már nem is lehet mit mondani. Láttam nyolc-tiz éves gyerekeket egy szex-flimnél. Hova vezet ez? Ki a felelős ezért az erkölcsi csődért? Ki fogja ezt a társadalmat kordában tartani és az életet vezetni tovább, ha a maiak, akik még képesek lennének erre, meghalnak? Cselekedni kellene, mig nem késő. Határt húz­ni a jó és a rossz között, mert ha azok, akik még­­ma józanok és látják, hogy milyen veszedelem­be rohan a világ, nem tesznek ellene semmit, a jövő generáció elpusztul a saját mocsarában. KÍVÁNSÁG JELIGE — Kedves Erzsébet, olyan sok különös dolog van az életben és egyszer arról akarok Írni, ami énvelem történt. Sohasem vol ám túlságosan követelő az élettel szemben, sohasem kértem és akartam sokat és mégsem ér­tem el azt a keveset sem, amit akartam. Nem szomorú ez? g VÁLASZ — Abban igaza van, hogy a élet sok különös dolgot rejt és ezekre a különös kérdések­re többnyire csak különös választ lehet adni. Két­féle tragédia van a világon. Az egyik az, ha a a ember nem éri el azt, amit akar, a másik, ha elé­ri. Akármilyen furcsán hangzik, az utóbbi talán rosszabb, mert ha mindent elért, akkor már nincs mit kívánni. ÜZENETEK — 1. F. D., Passaic. Nyerskoszt: kizárólag nyers, növényi eredetű táplálék neve. Csak orvosi rendelésre tanácsos használni. — 2. Kossuth család. Kossuth Lajos idősebb fia, Fe­renc mérnök volt, vasútépítési, hídépítési és alag­­utfurási szakember. Édesapja halála után haza­ment Magyarországra. Képviselő, majd kereske­delmi miniszter lett. A fiatalabb Kossuth fiú, La­jos Tódor is mérnök volt, az olasz vasutak igaz­gatója. Haláláig Olaszországban élt. H-U-M-O-R ! BALESET A skót felesége vezeti az autót az utcán. Egy­szerre csak rémes dolgot vesz észre: — A fék felmondta a szolgálatot. Nem tu­dok megállni! Mit csináljak?! Csak a férj nyugodt: — Erősen támaszkodj meg, és hajts neki valami olcsónak. i BIZTOS Uj ember kerül a meterológiai intézethez, s megszerkeszti első jóslatát: “Este növekvő sötétedéssel lehet számolni.’* SZAKÉRTELEM A tóparton horgászik valaki. Mögötte megáll egy férfi, s megkérdezi: — Harapnak a halak? I — Csak ha dühösek. 1 \ BÜSZKESÉG Párisból hazajön a turista. Remekül érezte magát. — Voltak nyelvi nehézségeid? < — Nekem nem! Csak a franciáknak. Hajnal Erisébe!

Next

/
Thumbnails
Contents