Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-17 / 33. szám
10. oldal MAGYAR KIR ADO Thursday, August 17, 1972 Mi van még a titkok inéMn? Ki tud erre felelni? Látjuk, hogy az élet minden nap hoz valami újat. A kutatásoknak olyan eredménye van, amiről mi még soha nem álmodtunk. Valamelyik este figyeltem a holdat, amiről kislánykoromban azt hittem, hogy tündérek lakják. Szentül meg voltam győződve róla, hogy van szeme, szája, orra. Ott ragyogott akkor is előttem az égbolton a csillagok között, fényesek voltak, az ég bársonytakaróján. Itt «oha nerrt láttam még olyan ragyogást, annyi csillagot. Ma már egy mesével kevesebb. Eltűnt z holdhercegnő a listáról, a többi mesealakokkal együtt, amik lassan leváltak, eltűntek az életünkből*. Nagyon sajnálom őket. Most, ma volna szükségünk a mesére, ami megszínesített mindent körülöttünk, amiben (hittünk. A tudomány megoldotta, hogy amit Verne Gyula és Jókai Mór egy évszázaddal ezelőtt megálmodott, valóra vált. Az ember eljutott a (holdra, hazahozott egy csomó kőzetet tanulmányozni, de arra felelni, hogy miért más ott az atmoszféra, miként keletkezett, még a mai tudomány sem ad választ. Valamikor a királyi udvarok, alchimistákat tartottak maguknak, hogy behatolhassanak a természet titkaiba. Aranyat akartak mesterségesen előállitani, megtalálni az öröklétet, a fiatalságot. Jó néhány évszázad telt el azóta, de dacára a kutatásoknak, még a rák eredetét sem tudják megállapítani. Hogy mi változtatja át az egészséges ember sejtjeit máról holnapra, halálát okozó sejtszaporulattá. Van Amerikában egy kutató központ. New York államban,Lake Piacidban. Nem régen nyílt meg. Rengeteg megoldásra váró probléma van a programúkban. Még a világ-béke is szerepel benne. A politikai helyzet olyan feszült az egész világon, hogy egy szikra kirobbanthatja a háborút. A nagyhatalmak úgy játszanak a tűzzel, mint a felügyelet nélküli gyerekek a gyufával. S hogy uszítják egymás ellen az országokat. Ragozni lehet. Én gyűlöllek, Te gyűlölsz, ő gyűlöl. Mi gyűlölünk és igy tovább ... Mit lehetne ez ellen kitalálni? Miként kellene megváltoztatni az emberi természetet, mely kapzsi, meg akar Irta: HAJNAL ERZSÉBET szerezni a maga számára mindent, kiveszi a falatot a másik szájából, anélkül, hogy arra gondolna, hogy az élet mindenki számára véges. Csak az élet utolsó szakában döbben rá arra, hogy mitsem ért, hogy kapart, habzsolt, várnak ezektől a kutatásoktól. Megoldani az öregedés problémáját, mely a legfájdalmasabb korszaka az életnek. Megöregedni, amig az ember szelleme fiatal, a legnagyobb katasztrófa ami valakit érhet. Tudni azt, hogy napról-napra tehetetlenebbek leszünk, ráutalva mások segítségére, amelyet ha szerencsések vagyunk és még tudjuk fizetni, mégcsak elviselhető. De megöregedni anélkül, vagy hozzátartozók nélkül, vagy hozzátartozókkal, akik már leírtak bennünket az életükből, olyan lelkifájdalom, hogy csak azt kérdezheti az ember önmagától, hogy miért kellett megszületnie. UTIJEGYZETEK: Hajéval a Mississippin... lew Orleansfél Natchezig... Hajnal Erzsébei mert minden itt marad, amikor a halál ráteszi a pontot az életére. A kutató központ nagyon szép helyen fekszik. Egy domb tetején épült és 24 biológusnak ad helyet. A laboratóriuma gyönyörű. A legmodernebb az egész világon. Könyvtáruk magában foglalja a világ minden tudományának elért eredményeit. Minden eszközük meg van a modern kutatáshoz és gőzerővel folyik a munka minden irányban. Van egy elektronikus mikroszkópjuk, amely egymilliószorosra nagyit. Szinte hihetetlen, hogy ezt meg tudták konstruálni. Az elmúlt időkben csak egy teleszkóppal rendelkeztek a tudósok, ezzel vizsgálták a csillagok világát, ami dacára a mai milliósra nagyitó lehetőséggel is, éppen olyan titkok-titka, mint évszázadokkal ezelőtt. Hogy van-e még valahol ebben a nagy világűrben olyan szerves élet, mint itt nálunk. Lehetséges volna az, hogy' csak a földön, mely a semmiben lebeg, fordul önmaga körül és a nap körül, a hold, amely körülöttünk forog, . a napfelkelte, a napnyugta, amit az ember tudomásul vesz, hogy van, milyen csodálatos titka a természetnek. Ki volt az alkotója? A sejtek világa. Az egymilliós nagyítás lehetővé teszi, hogy olyan parányi sejteket is tanulmányozhassanak, amiknek a létezéséről az orvostudománynak még a mai napig sem volt fogalma. Minden sejtben egy parányi élő világ van. Gének, kromoszómák, amik meghatározzák egy ember karakterét. Egy rejtélyes laboratóriumot hordozunk magunkban, amiről nem tudunk s ami irányítja az egész életünket. A tudósok sok mindent Augusztus hó ... A Mississippit, a “Nagy Vizet” Tamás bátya városában, New Orleansban pillantottam meg. Éjféltájban érkeztünk a városba és reggel első utam a “Vizek Atyjához” vezetett. Vendéglátóink a széles folyam partja közelében, a régi francia negyed luxus-szállójában, a Monteleónban béreltek szobát. Innen a város legfényüzöbb utján, a Canal Streeten tizenöt perces séta a Mississippi. Ott, ahol a Canal Street a j Mississippibe torkollik, található a sétahajó-állomás. Éppen a “Mark Twain” horgonyzott a kikötöben, várva, hogy egy öbölbeli kirándulásra szállítsa a turistákat. New Orleans régi, francia negyedében, a Vieux Carrén még ma is mutogatják azt a kovácsmühelyt, amely a két kalóznak, Jean és Pierre La Fitte-nek szolgált búvóhelyül. A Royal Street 1140. szám alatt pedig még áll a borzalmak háza, ahol egykor Madame Lalaürie korbácsolta halálra rabszolgáit. New Orleanst a francia gyarmatosítók, egészen pontosan az Indiai Társaság egyik ügynöke, Bienville alapította, 17184>an. Innen kiindulva hódították meg a francia gyarmatot, Louisianát,, amely akkor a Mississippi völgyének nagy részét magában foglalta. A franciák Louisianát 1763-ban átadták a spanyoloknak, akik elismerték az amerikaiaknak azt a jogát, hogy New Orleansban szabad kikötőt tartsanak. Az államot a spanyolok 1803-ban Toscanáért viszszaadták Franciaországnak, .majd néhány évvel később Napoleon tizenötmillió dollárért eladta az Egyesült Államoknak. E történelmi múlt levegőjét árasztja ma is a régi ■francia negyed. A “Delta Queen” fedélzetén felfelé indultunk a folyón. A “Delta Queen” a Mississippi halálraítélt hajója: 1973 novemberében kivonják a forgalomból, mert nem felel meg a korszerű biztonsági követelményeknek. Erről és még sok mindenről, a hajó gyomrában elrejtett romantikus matrózbárban a kapitány helyettese, Vic Tooker jazz-muzsikus tájékoztatta a csoportunkat. A “Delta Queen”-! 1926-ban építették, s azóta szállítja az utasokat a Mississippin és mellékfolyóin.' Ma már az egyetlen olyan hajó, amely a műit századi gőzhajók illúzióját kelti az emberben. A vizimalom-kerekes “Delta Queen” nagyrészt fából készült, ezért tűzveszélyes. Emiatt kell a jövő év novemberében kivonni a forgalomból. A “Delta Queen” este tiz órakor szedte fel a horgonyt New Orleansban. Vic Tooker a hajó farában a romantikus gőzorgonán eljátszotta a hagyományos indulót. Az utasok az Orleans-teremben elfogyasztott ünnepi vacsora után még éjfélig együtt maradtak az ismerkedési esten. Reggel a nap már magasan az égbolton állt, amikor felsiettem a fedélzetre. Hideg, csípős szél fújt. — Valóságos tenger ez a folyó, olyan széles — mormogta mellettem egy öreg amerikai, némi büszkeséggel. A “Delta Queen” kerekének lapátjai egyhangúan csapdosták a vizet. A tájat szemléltem. Nem nagyon hasonlitott ahhoz, amit Tamás bátya látott, amikor a folyón lefelé ereszkedett, New Orleansba. Ő még csupán gyapotültetvényekben gyönyörködhetett, és a fekete rabszolgák egyforma kunyhóit nézhette . .. 1A keleti partot most iá erdős vidék övezi, a nyugati parton azonban óriás gyárak sorakoznak. Szemlélődésemet a hangszóró zavarta meg: reggelihez szóllitották az utasokat. Nem volt rá sok idő. Zsúfolt program várt ránk. Reggeli után sárkányeregető verseny következett. Szórakoztató látvány volt, amint a hajó idős utasai kis gyermekekhez hasonlóan azon versengtek, melyikük sárkánya kúszik a legmagasabbra a Mississippi felett. Amikor véget ért a sárkányeregető verseny, Baton Rouge-hoz, Louisiana állam központjához közeledtünk. Baton Rouge ma vegyipari város. Finomítóiban, üzemeiben Louisiana kőolaj kincsét dolgozzák fel. A “Delta Queen” igazgatósága az utasok szórakoztatására néhány órás autóbusz-kirándulást szervezett az állam központjába, főként egy régi, hires ültetvényes kastélyába, Ro3edownba. Jó két órát töltöttünk a rózsakertjéről hires ültetvény parkjában. Az idegenvezető tájékoztatója szerint, egykor, Észak és Dél háborúja előtt, ez volt a vidék leggazdagabb gyapotültetvénytelepe. A márvánnyal díszített kastély termei ezt csak megerősítették. Annál kevesebb időt tölthettünk a városban. Éppen csak végigszáguldottunk Baton Rouge legjellegzetesebb utcáin, az óriás vegyiüzemek között és siettünk vissza a hajóra. Este kiderült, nincs szerencsénk a Mississippivel. A Vizek Atyja rohamosan áradt, és emmiatt a “Delta Queen” -— közölte a kapitány — csak másnap délben köthet ki Natchezben. Minket, az újságíró csoport tagjait viszont tiz órára vártak oda. így elbúcsúztunk a “Delta Queen”-től, és autóbuszon (még aznap este Natchezbe robogtunk. Ez a város a folyó keleti partján már Mississippi államhoz tartozik. Natchez, a Mississippi partján anakronizmusnak hat, egy darabka tizenkilencedik század a huszadik század utolsó harmadában. A bennszülöttek hévvel és szenvedéllyel mutogatták meg az egykori ültetvényesek, olykor őseik legrégibb és legszebb kastélyait, palotáit. A Routhland kastély háziasszonya, Ratcliffe-né rakta elénk az ősöktől örökölt rabszolga-nyilvántartó könyvet, amelyben pontosan vezették, hogy egy-egy rabszolgát mikor, hány éves korában és hány dollárért vásároltak meg. A bejegyzések között akadt olyan is, amikor alig 15—20 dollárt fizettek egy rabszolgáért — egy fekete emberért. Bőgős László
