Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-17 / 7. szám

2. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, February 17, 1972 HIRES NOK BESZELNEK A HALLGATAG BILLIOMOSRÚL HOWARD R. HUGHESRÓL Fényszóró CANBERRA, Ausztrália— A Statisztikai Hivatal közöl­te: Ausztráliában az 1971-es év első 9 hónapjában 9,398 házasság; bontott fel a bíró­ság, 588 házassággal többet, mint az 1970-es esztendő azo­nos periódusában. CHICAGO—A 17 éves Mi­chael Doylet hazaküldték a Brother Rice High Schoolból, mert vállig érő hosszú hajat viselt. Mike nem vágatta le haját, hanem feltüzte, vásá­rolt egy parókát 24 dollárért és úgy ment az iskolába. Az igazgató meg volt elégedve jzzel a megoldással. Mike íommentárja igy hangzott: Rendkívül hülyén éreztem magam a rövidhaj u paróká­ban. DAVENPORT, la. — Vér­­ion Smithart megdöbbentem átta egyik nap, amikor múm­iájából hazaérkezett, hogy házát lerombolják. A vállal­kozó azt állította, hogy a ház lerombolását Smithart felesége rendelte el. A dolog­ban az a meglepő, hogy Smit­­lart agglegény. Fogalma úncs arról, hogy ki lehetett PIHENŐHELY A FÖLD ALATT OSAKA — Az elmúlt év­­jen Osakában megnyílt Ja­bán legnagyobb föld alatti be­vásárlási központja. Az uj bevásárlási központ az állami vasutak osakai állomásához :satlakozó metró állomáson épült fel, teljes alapterülete körülbelül 20,000 négyzetmé­­:er. A talaj szint alatt és fe­­ett egyaránt négy-négy szint­it van. A harmadik felső szinten a peremvárosok felé szétágazó három magánvasut végállomását alakították ki, b negyedik szinten pedig par­kolótól’ létesült körülbelül négyszáz gépjármű befogadá­sára. Az üzletek — mintegy 200 van belőlük — négy ízintet foglalnak el: kettőt a 'öld felett és kettőt a föld blatt. Hűség-rekord LONDON — A hűség világ­bajnokaiként ünnepük Man­chesterben a 105 esztendős Edd Hollent és 99 éves fele­ségét, Margaretet, akik 82 éve, hét hónapja és 10 napja élnek boldog házaséletet. A iát gyereknek, 38 unokának és 60 dédunokának örvendő Sollenék egy londoni házas­bár 82 éves és egynapos re­kordját döntötte meg. a nő. A rendőrség most ke­resi az ál Mrs. Smithartot, aki — valamilyen okból — nyilvánvalóan gyűlöli Vernon Smithartot. LONDON — Cyril Robin­sonnak önkiszolgáló gazolin­állomása volt Londonban. — Egyik este jelentést kapott arról, hogy az állomás előtt szokatlanul hosszú autó-sor várakozik. Mr. Robinson a helyszínre sietett, ahol kide­rült, hogy az egyik szivaty­­tyu elromlott és már addig 400 gallon gazolint szolgálta­tott ingyen az autósoknak. Mr. Robinson most felvett egy alkalmazottat és a ga­rázst minden este fél hétkor bezárja. SYDNEY, Ausztrália — A 42 éves Robert Palioca, aki Amerikából emigrált Auszt­ráliába, a közeljövőben visz­szatér Bostonba. Magyará­zat: Az ausztrál kormány évi 16,000 dolláros állást ígért neki, ezzel szemben csak évi 4,800 dolláros állást tu­dott találni és illetékesek ki­jelentették előtte: A jólfize­tett állásokat csak ausztráli­aiak kapják, nem pedig be­A közvélemény hangja PÁRIS — Franciaország­ban először tartottak “ame­rikai mintájú” közvélemény­kutatást Pompidou államel­nök népszerűségéről. Esze­rint a megkérdezettek 63 százaléka elégedett Pompidou tevékenységével, 25 százalé­ka elégedetlen, a többi kö­zömbös. Az ügy érdekessége, hogy DeGaulle ezt az arányt csak egyszer, 1960 februárjá­ban szárnyalta túl, amikor a franciák 74 százaléka volt elégedett kormányzásával. Charles de Gaulle népszerű­ségi aránya egyébként, 1959 és 1969 között, mindössze 59 százalék volt. ANGOL MUNKÁSVEDELEM LONDON — Drasztikusan korlátozza a jövőben a kül­földieknek adandó munkaen­gedélyeket az angol kormány. Erre az intézkedésre azért ke­rült sor, mert az országban egyre több a munkanélküli. Októberben 930 ezer munka­­nélkülit számoltak. Fontos a stilus MADRID — Két tigris és három oroszlán jelenlétében tartotta esküvőjét Madridban egy oroszlánszeliditő és egy akrobatanő. Howard R. Hughes, a hall­gatag billiomos körül zajlik a botrány és minden bizony­talan. Senki sem tudja, hogy valójában hol tartózkodik, senki sem tudja, hogy való­ban ő szolgáltatta-e Clifford Irving könyvéhez az adato­kat. A közelmúltban egy ujság­­irócsoport megintervjuolt né­hány ismert és hires szülész­nőt, akik valaha közeli kap­csolatban állottak a hallga­tag billiomossal. Olivia de Havilland törté­nete a következő: — Howard Hughessal elő­ször 1938 újév éjszakáján ta­lálkoztam. Luelle Parson azt irta kolumnájában. hogy Hughes eljegyzett engem és formális (habár titkos) menyasszonya vagyok. — Azelőtt sohasem talál­koztam Hughessal, akinek az volt a hire, hogy egyike a legnagyobb aszfaltbetyárok­nak. Hughes egy nap felhí­vott telefonon: — Hallom, hogy jegyesek vagyunk — mondotta. — Nem kellene találkoznunk? — Arra kért, hogy töltsem vele az újév éjszakáját. Meg­tettem. Táncoltunk, majd pezsgőztünk, azután haza­vitt. Hosszú ideig jártunk együtt azután és Howard Hughes iránt komoly vonzó­dást éreztem. Házasságról is beszéltünk és Hughes őszin­te volt: elmondta, hogy egész életét előre megtervezte és semmiképpen sem akar 50 éves kora előtt megnősülni. — Azt hiszem, Hughes képtelen arra, hogy egyetlen nő mellett állandóan megma­radjon. Hughes nagyszerű ember, segítésre kész és va­lóságos pénzügyi zseni. Ször­nyű arra gondolnom, hogy talán most egyedül van és boldogtalan. Gina Lollobrigida: — Senki sem tett engem olyan ingerültté, mint Ho­ward Hughes, ennek ellenére nem érzek haragot, ellenszen­vet iránta. Amikor először találkoztunk, azt mondottam magamnak: — Ez a magas, sötéthaju, amerikai férfi rendkívül von­zó, és azt hiszem, bele tud­nék szeretni. Majdnem meg­történt — tény az viszont, hogy Hughes belém szereteti. Ez 1950 őszén történt. Hu­szonkét éves voltam akkor és két esztendeje voltam Milko Skofic felesége. Meglehetős sikerem volt az olasz filmek­ben, nem akartam azonban ott megállni. Álmom — ter­mészetesen — Amerika volt. Miután képem egy amerikai folyóirat fedőlapján megje­lent, Mr. Hughes elhatároz­ta, hogy megtekinti a fény­kép eredetijét. — Megkaptam az értesitést Rómában, hogy Mr. Hughes látni akar engem és küldött egy repülőjegyet Hollywood­ba. Milko velem akart jönni, Hughes azonban mindössze 1 jegyet küldött. — Hollywoodban egy ho­telba vittek és két és fél hó­napi tartózkodásom egész ideje alatt ott laktam. Csak Hughest láttam, vagy vala­melyik megbízottját. Nem­csak Hughes vendége —- fog­lya is voltam. Hughes gyak­ran vitt el repülőgépen Las Vegasba, vagy Palm Springs­­be vacsorázni. A gépet ő ma­ga vezette. — Hughes rendkívül ked­ves volt, igyekezett megtaní­tani angolul. Érdekes módon, Hughes sohasem készített ve­lem próbafelvételt, ennek el­lenére azonban aláíratott ve­lem egy 7 esztendős szerző­dést. Azt mondta, hogy a többit majd elintézik Rómá­ban. — Hazautaztam. Hughes sohasem szerepeltetett, vi­szont azt sem engedte meg, hogy más hollywoodi stúdió­val kössek szerződést. Hét éven keresztül nem is jöttem Amerikába. Amikor 1957- ben fiam született, Hughes egy gyönyörű ezüst-keretet küldött a fénykép számára. Ez volt az utolsó alkalom, hogy hallottam felőle. Jean Simmons: — Úgy emlékezem vissza Hughesra, mint aki rendkívül félénk ember. Hughes min­dig nagyon jó és megértő volt hozzám. MISS ROBINSON SIDNEY — Meleg nadrá­got, egy flaska rumot és süte­ményt kapott Ausztrália női Robinsonja, a 19 éves Jane Cooper. A Tasmániától délre fekvő szigeten, ahol augusztus óta él, karácsony este kiköt egy kis hajó, fedélzetéről lelép Chesterman kapitány és fe­lesége, megkeresik Jane-t, s átadják neki anyja ajándé­kait. Cooper kisasszony, “elmé­lyülni és verseket Írni” érke­— Először 1948-ban talál­koztam vele a hollywoodi Beverly Hills motelben. Ti­zenkilenc éves voltam akkor és halálosan szerelmes vol­tam Stewart Grangerbe. — Walter Wanger, film-produ­cer, meghívott ebédre. Tár­saságában volt egy hallgatag, magas férfi, aki egész idő alatt alig szólt valamit. Ké­sőbb megtudtam, hogy ez volt a legendás hirü Howard R. Hughes. — Nem egészen két évvel később megvásárolta szerző­désemet a Rank Organiza­­tiontól, s 1950-ben ismét Hollywoodba jöttem Angliá­ból, hogy feleségül menjek Stewart Grangerhez. — Meglepetésemre, Hug­hes rendelkezésünkre bocsá­totta magánrepülőgépét s pi­lótáját és repülőgépen érkez­tünk esküvőnkre. — Hughes később gyakran ellátogatott otthonunkba. — Úgy tűnt nekem, hogy min­dig magányos. Kapcsolatunk később feszültté vált és a bí­róságtól kértem a Hughes stúdióval kötött szerződésem felbontását. — A pert megnyertem. — Egész idő alatt az volt az ér­zésem, hogy Hughes enged­te, hogy megnyerjem a pert, mert mindkettőnket, Stewar­­tot és engem is, nagyon sze­retett. A per leghevesebb stádiumában meglátogatott s azt mondotta: őszintén cso­dál engem, amiért művészi in­tegritásomért feláldozom a pénzt. — Ezután sohasem láttam többé Howard R. Hüghest. vándorlók. zett az addig lakatlan sziget­re. Az ausztrál intimpisták tudják, hogy Jane Coopernek azóta már volt látogatója, mégpedig egy bizonyos “Bili”. Ez a Bili primtiv kunyhót ácsolt össze a szép Robinson­­lánynak, aki mellesleg szólva ragaszkodott hozzá, hogy mi­helyst a kalyiba elkészül, Bili­nek távoznia kell. További adalék a ’’flörthöz”: a fiú nem hozhatta magával óráját a szigetre, mert a lány kötöt­te magát szigetlakóságának “időtlenségéhez”, igy hát: se óra, se pásztoróra ...

Next

/
Thumbnails
Contents