Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-10 / 6. szám
Thursday. February 10, 1972 MAGYAR SIRA DO 7. oldal A SZÉPASSZONY írta: PAPP VARGA ÉVA A vasúti pénztáros feleségének Ila volt a neve, de hátamögött "csúfilának” nevezték a falubeliek. Ezt a melléknevet nem a külseje miatt kapta, hanem a természete miatt; rosszindulatú, kötekedő nő volt Benkéné. Gyermekei nem voltak, férjét pedig foglalkozása egésznapon távoltartotta, így idegeneken köszörülte amúgy is éles nyelvét. A házkörüli munkát maga végezte, de ha nagytakarításra, vagy mosásra hívott kisegítőt, nehezen kapott, mert tudták róla, hogy fukar, minden- VARCJA ÉVA ken ta]ái hibát, stb. Hetivásárkor karján kosárral végigjárta a piacot, de az árusok nem találták kívánatos vevőnek, mert mindent kritizált és alkudozott. Feltűnően figyelte a mérleget és a hentesnél a felvágottat megszagolta ... Nagyvásárkor történt, hogy a mészárosnál, a vevőkkel teli boltban rászólt a segédre: — Marhahúst kérek, de nehogy véletlenül nyerítsen ...! A segédet elöntötte a méreg, de a vevők előtt nem akart gorombán felelni, csak magában fogadkozott: "No várj csak te csúnyaszájú, adok én neked lovat, de te fogsz nyeríteni!” Késő este szemébehúzott kalappal ment a kertekalatt a mészárossegéd a Benke-porta felé. Olyankor falun az emberek már behúzódnak a házakba, mintha a sötétséggel a fáradság is rászállna a falura, és a koraőszi esték olyan sötétek, mint a bűn. Az utcákat nem világítják, akinek dolga akad, az vigyen lámpást. A házak ablakain vastábla van, az uraknál — jegyzőéknél, doktoréknál —, ha kártyáznak is leeresztik a zsalugátert és a függőlámpa fénye csak az asztalra vetődik, így az életnek egy szikrája sem világít az utcára. De a kert ébren van: ott olyankor fénylenek a szentjános-bogárkák és az illatot úgy ontják a fodormenták, a jázminokba bodzabokrok, mint a Patikák .húsvét előtt. A kerítés csak giz-gazos elevensövény, könnyű átlépni. A diófák lombos ágai egymásrahajlón, titokpártolón borulnak össze és így alattuk surrant a legény a ház faláig ... A konyhaajtó nem volt kulcsra zárva, de előtte a földön, feküdt a házőrző, a hatalmas kutya. Egyet-kettőt vakkantott is, de nem ingerelte az idegenszag, ismerte a legényt a mészárszékből, ahová gazdaasszonyát kísérgette. Ott is, most is kijárt neki a sonkacsont és mialatt rágni kezdte, a legény már belépett az ajtón. Nyugodt volt, tudta, hogy egyedül van az asszony, mert így vásárkor egy kofavoimt is indul éjjel a vicinális-állomásról és azt még bevárja a pénztáros. A háziasszony is tudta ezt, tehát regényolvasásba mélyedve várta az urát. A kertrenyíló hálószobából kiszűrődött a lámpafény, tehát oda nyitott be a legény. Hiába kutatnánk milyen szóváltás zajlott le ott, abból ami történt nem hallatszott ki semmi... Lehet, hogy a látogató befogta a nő száját az egyik kezével, míg a másikkal megpofozta az asszonyt, lehet az is, hogy sikított a nő, de semmit nem lehetett kihallani, mert a vásárosszekerek hosszú sorokban nyikorogva mentek kifelé a faluból és a kutyák ezúttal nem a holdra, hanem a szokatlan zajra ugattak, vonyítoltak. Egy azonban biztos: Csufila emberére talált ..., az arcán hatalmas kék folt és daganat mutatta, hogy a sértett elégtételt vett magának és mint aki jól végezte dolgát, ugyanazon az úton távozott. A nő, amint kissé magához tért, kabátot kapott fel, hogy rohanjon feljelentést tenni a csendőrségen. Tudja, ki volt a támadó, ámbár tanúja nincs rá ..., de aztán hirtelen eszébejutott valami; amitől megtorpant ... Szemébehullott haját hátratólta és rémült arcán foltokká mázolta a lefolyt könnyeket. Mi lesz, ha megtudják a faluban? Mindenki nevetni fog rajta és a szégyen miatt biztosan kikap az urától is. Mást kell tennie! Visszament a szobába, összetépte magán a ruhát, a haját mégjobban összeborzolta és segítségért kiabálva rohant ki a kapun. A lármára az egyik szomszéd kijött, mire ő jajveszékelve mondta neki, hogy egy idegen férfi belopódzott a házba és tisztességtelen szándékkal próbálta megtámadni. Ö erősen védekezett, tehát a férfi megverte: — Az Istenért Márton bácsi, hívjon csendőrt, mert most még elfoghatják ... — Márton bácsi öregember volt, de annyit még értett a női szépséghez, hogy ezt az esetet sehogyse értse ..., de azért visszakiabált: — Megyek, megyek, csak a lajbimat magamra kapom... — Bent a lakásban aztán kitört belőle a nevetés. A felesége már szundikált, de felébredt és az ura nevetve mesélte neki: — Kéjj fel anyjuk, mért ilyen komédia még nem történt a falunkban ... Egy idegen férfi megkívánta Csúfilát, biztosan olyan, aki nappal még nem látta, setéiben meg minden tehén fekete ... Mikor a pénztáros hazajött, már ott voltak a csendőrök és az asszony sírva diktálta jegyzőkönyvbe a "vásáros” személyleírását. Másnap a faluban már csak erről & szenzációról beszéltek az emberek. Sokan csodálkoztak, sokan nevettek, de Benkéné az érdeklődés központjába került, azontúl már kíváncsisággal vegyes szánalom kísérte. Mikor már a daganat lelohadt az arcán és a foltok elhalványodtak, kimerészkedett az udvarra. Olyankor az arramenők beköszöntek és egyik-másik hogyléte iránt érdeklődött. Egy napon a borbély felesége megállt a kerítésnél. Köszönt és beszólt Benkénéhez: — Hallottam azt a borzasztó esetet, asszonyság. Megkerült-e már a tettes? — Ila a muskátlikat öntözte, de a cél érdekében letette az öntözőkannát és tőle szokatlanul barátságos hangon felelt: — Dehogy került, pedig a csendőrök sorra vallatták a vásáros férfiakat. Úgy eltűnt a támadó, mintha a föld nyelte volna el. Az biztosan akkor láthatott engem, mikor a sátrak közt jártam délután. Nem is tudom, mi az, ami megtetszett neki rajtam ... Ennél a mondatnál Ila kissé kacéran elnevette magát, mire a másik nőből kitört az őszinteség...: — Hát a fogai biztosan tetszettek volna, ha látta volna, de azt én is most látom először, mert maga asszonyság sohse mosolyog. Pedig a nőnek a legszebb ékessége az, nameg a haja. De a maga haja, megmondom őszintén, nem tetszhet senkinek. Az csak olyan se varkocs, se konty. Ha levágná btibisra, mint a mostani fiatalasszonyok, hát az igen! Mióta ez a divat, az én férjemnek rengeteg a dolga, mert most minden valamirevaló nő rövidre vágatja a haját. Az levesz a korbúi tíz évet is ... Másnap estefelé Ila már bubisra vágott hajjal, divatosan fésülve nézett ki az ablakon és ha egy-egv ismerős odaköszönt, látta az arcukon a meglepetést. Mikor Malvinka, a házakhoz járó varrónő ment hazafelé, megállt és bámulva mondta: — Nohát Nagysád, alig ismertem meg kegyedet az új frizurával. Ila már kedvesen mosolyogva kérdezte: — Tetszik, Malvinka? — Őszinte lehetek? Nagyan jól áll nagvsádnak ez a divatos hajviselet, de ehhez irtás is kell! Én nem "hazabeszélek”, mert annyi a munkám, hogy csak győzzem, de jóakarója vagyok nagysádnak, és mióta az a támadás érte, még sajnálom is. Nem is értem, miért épp kegyeddel történt, mikor a viselkedése és az öltözete elriasztó. Tudom, hogy magavarrja a ruháit, de őszintén szólva, abban a nőiességnek még a vonala se látszik. Olyan ruha kell az ilyen nőnek, amilyet most csinálok a póstamestemének. Búzakék batiszt, az állna jól a szemeihez és a hajszínéhez, mert okos nő még akkor is áldoz egy szép ruhára, ha a szájától vonja el a rávalót... Ila egy percig sem habozott, hogy megfogadja a jó tanácsot. Igaz, hogy leginkább a férje szájától vonja el, mert a vagdalt húsban a kenyér több lesz ezentúl, mint a hús, a kalácsban több a víz, mint a tej és amihez eddig négy tojást vett, ahhoz kettő is elég ... Utóvégre a férjének is érdeke, hogy szépaszszonynak tartsák a feleségét. Nohát azt ezután lehet is! Még Márton bácsi is elismerte és mondta is a feleségének: — Tudod anyjuk, én abba a hiszembe vótam, hogy az asszony verve jó ... de most már úgy látom, hogy verve szép is, mert ez a csúf ila attól lett szép, hogy jól “helybehagyták” ...! Benke úr, a férj csak bámúlta maga is a csodát és kereste a magyarázatát! Bölcselkedö természetű volt a pénztáros, úgynevezett széptélek, de a vonatok mindig egyforma sípolása agyongázolt benne mindent, ami nem tartozott a számokhoz. Olyan egyforma volt minden nap, mint a vonathoz csatolt mozdony. Valamikor más pályáról álmodozott, de a vágyakból, hogy valamikor a filozófia tanára legyen, csak annyi maradt meg, hogy esténként egy-egy pohár sör mellett bölcselkedik, mint most is; mert ez pl. egy nagyon érdekes tétel: mitől lesz szép egy asszony? A megfejtés egyszerű: attól, ha jókedvű. Igen ám, de miiül lehet jókedvű a nő? Attól, ha észreveszi, hogy tetszik! De az ő felesége azt nem láthatta senkin, legkevésbé a ..férjén..., mert ő bizony nem sokat törődött vele. Amikor jött a leváltás, indult hazafelé, de többnyire betért a Maxi-sörözőbe. Mi a különbség? Ha hazaér, az asszony is keserű, mint a sör. De a sörtől megvidámodik, az asszonytól meg elszomorodik. Mert nem elég az, hogy jó étellel várja, ha soha nincs egy mosolya, vagy egy kedves szava. Nohát mostanában már van. Mert mióta lemaradt róla a csúfnév, olyan, mint akit kicseréltek. Kedves és mosolygós, érzi, hogy tetszik és a nőnek úgy kell ez a tudat, mint a földnek a májusi eső ... Most már ő is szívesen indul haza, pedig az étel, amivel az aszszonv várja, talán nem is olyan jó, mint régebben, mert egy idő óta kevesebbet törődik a konyhával és többet önmagával, no de az a férj, akit a felesége mosolya és kedvessége kielégít, nemkeresi a hibát a háztartásban. Tehát Ben ka úr most siet haza! Már az utolsó számadást végzi, mikor benyit az irodába az állomásfőnök. Mosolyogva néz a pénztárosra: — Ügylátom, hogy sietős a hazamenetel..., no hiszen értem én azt. Jól is teszi, ha nem sokat hagyja egyedül az asszonyt. Utóvégre, akinek elismert szépasszony a felesége, az vigy ázzon is rá, az ebadta! ... PILINSZKY JÁNOS: OMEGA összeomlásunk mindent befalaz egy pillanatra és örökre. A vánkos keményebb lesz, mint a szikla és testünk szemétdombnál súlyosabb. Ezért élünk. Valamiképpen ezért születünk a világra. Korszerű meghatározások OPTIMISTA: Az olyan férj, aki megkéri a feleségét, segítsen neki törülgetni a mosogatásnál. PESSZIMISTA: Aki tavasszal azt mondja, hogy a helyzet aggasztó, mert közeleg az ősz, a tél... KIVÁNCSI VŐLEGÉNY: Aki a nászéjszaka előtt előbb az ajándékokat vizsgálja meg. SZAKEMBER: Semmilyen kérdésre nem tudja a választ, de megfelelő fizetésért hajlandó úgy tenni, mint aki előbb-utóbb megtalálja. ß
