Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-03 / 5. szám
Thursday, February 3, 1972 MAGIAK HtHAi»«*» 9. oldal HOMOKI ERZSEHET LELKI KLINIKÁJA Mrs. ANNA KOVÁCS — Kedves Erzsébet, írja ki az egész nevemet, mert azt akarom, hogy a férjem és az ő barátai is tudják meg, hogy nekik is szol amit írok, ami minden férfinek szól. Ha vendégségbe me■ gyünk vagy vendégek jönnek hozzánk, egy félóra ■ múlva a férfiak már levegőnek veszik az asszonyokat és elkezdenek egymásközött beszélni kedvenc témájukról, ami az asszonyokat nem érdekli. A futballal kezdik, aztán jön az autó, mintha más nem is volna a világon. Hagyják abba a férfiak ezt a viselkedést. VÁLASZ. — Igaza van. De azért még mindig jobb, ha a férfiak a futballról és az autóról beszélgetnek, mintha politizálnának, mert magyarok között a politikai beszélgetésből akkor is veszekedés lesz, ha mindenkinek ugyanaz a véleménye. Ami az autót illeti, a feleségek joggal vágyódhatnak valamire. Arra, hogy milyen szép is lenne, ha a férj néha legalább olyan elismeréssel beszélne a feleségéről, mint az autójáról: milyen keveset kell rá költeni, milyen keveset fogyaszt és még egyszer sem hagyta cserben, még mindig használható, pedig már 10 éve nyúzza. ☆ ☆ ☆ KANADAI ASSZONY. — Kedves Homoki Erzsébet, én egyszerű asszony vagyok, több gyereket neveltem fel, nem volt okom panaszra, nekem nem volt más csak a család, a férjemnek én voltam a mindene és a gyerekeim szerettek, mert tudták, hogy értük élek és boldogságban öregedtem meg. A mai nőknek semmi sem elég, de én azt mondom, hogy jobb volt az asszonyoknak régen, amikor még nem voltak a nők miniszterek, professzorok és többet törődtek a férjükkel, a családjukkal, mint a mai nők, mert akkor a férfiak is jobban megbecsülték, jobban tiszteletben tartották az asszonyokat. VÁLASZ. — Bizony örülhet, hogy a csendes, szép családi élet révén elérte azt, amit olyan kevesen mondhatunk magunkénak: a boldogságot. A régi nő és a mai nő... Nem maga az egyetlen akiben ez a. gondolat felvetődik. A vélemény azonban nem egyhangú, eltérő módon ítélik meg. Sok nő sóhajtozva emlegeti a régi időket, amikor az asszony elkényeztetett virág volt, tehát szerintük boldog volt. Igen,, voltak ilyenek is és ma is vannak. Kivétel mindig volt és lesz. A valóság azonban, hogy a régi idők egyszerű asszonyai éppen úgy küzdöttek, ha más formában is, mint ma. “Feleség” ez a szép magyar szó fejezi ki legjobban, hogy az asszony mindig férjének segítőtársa is volt. De nemcsak segítőtársa, hanem lelkének fele. Hogy aztán a jobbik vagy a rosszabbik fele, az már az asszonytól függött. Mert jó asszony és rossz asszony is mindig, volt. A régi egyszerű asszonynak a helyzete azonban korántsem volt olyan rózsás. Még álmodni sem mert a technika ezer vívmányáról, ami a mai asszonyok életét mégis megkönnyíti. Az igaz, hogy nem voltak lelki, hivatásbeli és társadalmi problémái, legalábbis nem annyi, mint ma. Az igények kisebbek voltak, az asszony teljes erejéből igyekezett családi kötelességét teljesíteni. Megtette, amit tehetett. A régi római nők sírkövére ezt a feliratot vésték: "Otthon ült, fonalat font”. Akkor ez volt a legnagyobb dicséret. A világ azonban halad előre. Az idők változnak és életünk formája is változik az idővel. ☆ ☆ ☆ TÉVEDÉS JELIGE. — Kedves Miss Homoki, fiatal özvegy vagyok. Két évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfivel, szimpatikus volt nekem, de nem éreztem szerelmet, ő azonban hangsúlyozta, hogy szeret. Sokszor mentem vele moziba, színházba és táncolni, jól szórakoztam vele, szerelmet azonban nem éreztem. Most levelet küldött, megköszönte az együtt töltött kellemes időt és megírta, hogy egy másik nőt vesz feleségül. Mióta a levelet kaptam, nagy változás történt bennem. Csak most érzem, hogy tévedtem, mert mégis szerelmes vagyok belé és én már mindent megtennék, hogy visszaszerezzem őt, de nem tudom, hogyan kezdjem. VÁLASZ. — Mielőtt elkezdené, máris fejezze be. Gondolkozzon egy kicsit. Nem furcsa, hogy csak most most ébredt rá, hogy szereti, amikor fölmondta a barátságot?.Hirtelen fellángolásának oka csak a sértett hiúság. Nem tudja elviselni, hogy egy másik nő mellé szegődött, ezért szeretné őt visszaszerezni. Vizsgálja csak meg jobban az érzéseit és rájön, hogy így van. Ne reménykedjen abban, hogy ha valamit tesz, a férfi hirtelen mégis felfedezi önmagában a maga iránti szerelmet és visszatér. Két éven át folytatott magatartásával alaposan lehűtötte ennek a férfinek az érzéseit. Azt írja, mindent megtenne azért, hogy visszaszerezze őt. Nem tudom, mi az a "minden” amire gondol, de kár a gőzért. GÖRBE TÜKÖR FÁJDALMAS TÖRTÉNET Leejtettem a nyakkendőmet és amikor lehajoltam, nem vettem észre, hogy a szekrényajtó közben kinyílt. Úgy bevertem a fejemet, hogy sebes lett. De a seb volt a kisebbik baj. A nagyobbik akkor kezdődött, amikor egy vicces ismerősöm megpillantotta a bepólyázott fejemet. Most sem tagadta meg önmagát. A kötésre mutatott és megjegyezte: — Biztosan sokat gondolkoztál! Min törted a fejedet? Délután négyig tizenhétszer kellett vázolnom sebesülésem történetét. A tizennyolcadiknál már be sem vártam a kérdést, röviden csak ennyit mondtam: — Beütöttem a fejemet a szekrénybe! A legközelebbi érdeklődő csak ennyit kapott tőlem: — Szekrény! Ez a módszer azonban nem mindig vált be, mert voltak, akik karon fogtak és részvéttel kérdezték : — Meséld el részletesen, hogy történt . . . És ez igy ment napokon át . . . Talán az Ötvenedik ismerősöm támadott meg, amikor mentőötletem támadt. Leírtam a baleset történetét, azután bementem egy sokszorosító irodába és 100 példányban megrendeltem. Másnap már bátran jártam a városban. Ha egy ismerős megpillantotta a kötést a fejemen — mielőtt kérdésre nyithatta volna a száját —, már meg is kapta a cédulát. Harmadnapra elfogytak a nyomtatványok. És pont akkor jött szembe velem Kovásznai. No, ez agyon fog kérdezni és vártam a kérdésözönt. Kovásznai ránézett a pólyára, azután megszólalt: — Mit szólsz a Fellegihez? — Mi van vele? — Osztályvezető lett. Ismét a fejemre nézett. Na, most megkérdezi... — Szerintem nem érdemelte meg. Nem válaszoltam, mert szerettem volna túl lenni a baleset ürügyén. Vártam, mikor tér rá a pólyára. — Már azt se érdemelte meg, hogy főelőadó legyen! Kis szünet. Na most! — Te ismerted a kis Ilonkát, az unokahugomat ? — kérdezte. — Már tízéves. Enyhe kanyarója volt. Nem válaszoltam. — De már jobban van — nyugtatott meg. Feltoltam a kalapomat és ravaszul megigazítottam a kötést a fejemen, de ez se használt. Megsértődtem. Másokat kegyetlenül megfosztottam a történettől, neki részletesen elmondtam volna a balesetemet, és nem kérdez! Nem bírtam tovább. Én kezdtem el: — Képzeld, tegnapelőtt úgy bevágtam a fejemet a szekrényajtóba, hogy . . . Félbeszakított: — Jaj, mindjárt kezdődik a lóverseny-közvetítés a TV-ben. Mérgesen néztem utána. Nem ártana, ha az ilyen érzéktelen ember egyszer jól beütné a fejét a szekrény ajtajába. Palásti László SIMON LAJOS: Fiatalok Engem kétségbe nem ejt, engem nem szomorít felhőt-karcoló álmaitok. én gyomorbajos-keserüen nem duzzogom. hogy tőlünk idegen! Ha négy gumikereket forgat: akkor is! Ha négy egyforma ütemre robban: akkor is! Ha mint madárijesztőt verdesi rajta a szél az Én-birodalmam-táblát, akkor is, azt akarom, hogy valóság legyen, Azt akarom, hogy megteremtsétek, ezen a tájon, minél előbb, és mindannyian lehetőleg. Csak kérlek titeket: már a teremtés előtt szépen, komolyan mossatok kezet, mint dagasztáskor a tiszta feleségek. BÖRTÖN-TÖLTELÉK • AZ ÖNÉRZETES A tolvaj hozzávetőlegesen 50 ezer dollárt “forgalmazott” a lopott holmikból. Biró: — Mit csinált a pénzzel? Önérzetes: — Lecsúszott a gégészeten . .. Biró: — A gyermekeinek adott a pénzből? Önérzetes: — Csak nem gondolja, hogy lopott pénzzel támogatom őket ? ... • NADRÁG Besurranó tolvaj ül a vádlottak padján. A károsult házaspárt a férj képviseli. Folyik a tárgyalás, tételesen felsorolásra kerül a lopott tárgyak listája. Férj: — volt egy szürke harisnyanadrág is! Vádlott: — Eldobtuk! Férj: — Azt a remek darabot? Vádlott: — Olyan koszos volt, hogy magától ment! — Férj: — Szerencsétlen! Benne volt a stikapénzem, ötszáz dollár, még a feleségem sem tudott róla! • PÉNZ ÉS KÖNYV A platinaszőke, egyértelmű külsejű hölgyet éppen szembesítik az egyik tanúval. “A pillangót” üzletszerű kéjelgéssel vádolják, teljesen jogosam Biró (a tanúhoz): — Ismeri a vádlottat? Tanú: — Ezt, persze, nagyon jól. Biró (a vádlotthoz): — Ismeri a tanút? Vádlott: — Ebben a rumliban? Tanú: —, Két tízest kaptál, te ... Vádlott: — Én? Addig ne vegyél levegőt... Tanú: — A könyveid közé tetted a pénzt. Vádlott: — Egy szó sem igaz az egészből. Egyetlen könyvem van, mert az ágyam egyik lába rövidebb! • VÁDLOTT TANÚ Sikkasztási bünperben azért ment nehezen a tanuk összetorborzása, mert legtöbben éppen büntetésüket töltötték — más ügyek miatt. Biró (a tanúhoz) — Miért izeg-mozog, álljon, nyugodtan. Tanú: — Nyugtalan vagyok. Biró: — Miért ideges? Tanú: — Eddig még csak vádlott voltam, tanú sohasem. Olyan furcsa. Szabó Ferenc
