Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-27 / 4. szám
Thursday, Jan. 27, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal 1 A MAGYAR MÚLTBÓL: A Murányi Vénusz regénye Irta: KELECSÉNYI GÁBOR II. A látvány elképzelhetjük egy néhány évvel azelőtt róla irt erdélyi levélből: Lóháton, két pisztolya feltekerve, szablya a nyeregfőben, béllelt süveg a fejében, abban medáj, előtte két vezetékló, azon is pisztolyok . . . A várakozók ámulva nézték a kipirult arcú “jó lóháti szemes asszonyt”, amint könnyedén lepattant a lóról és kezét nyujtottaa Wesselényinek. A kapitány leteritette köpenyét a fűre és megkezdődött a tárgyalás. A tét Murány vára, azt kellene a királynak visszaszerezni, aki bizonyára bőkezűen jutalmazná a vállalkozást. Mária eleinte szabadkozott. Nem könnyű feladat, a várat 600 fegyveres őrzi, a kulcsok nem nála vannak. Hogy miért jöttem el, — adja ajkára a francia krónikás a további szavakat — az olyan titok, amelyet magam sem értek. Főleg mert. be kell vallanom,.hogy korántsem bánom, hogy eljöttem, és kegyelmedet láthattam... Végül is megszületett a megegyezés: Wesselényi feleségül veszi Máriát, ő pedig kezére játszsza Murány várát. KÖTÉLHÁGCSÓ, MINT OSTROMLÉTRA A bátor nő nem könnyű feladatot vállalt magára, s a következő napok ugyancsak lázas tevékenységet róttak rá. A kapu megnyitására nem gondolhatott, csak kötélhágcsó jöhetett szóba. Nagy perpatvart rendezett a cselédséggel, hogy állandóan lopkodják az udvaron száradó fehérneműt, s elrendelte, hogy ezentúl a padláson kell teregetni. Még egyik húga is, mit sem sejtben, segítségére sietett, s létrákat bocsátott rendelkezésére, s igy észrevétlenül el tudta készíteni a padláson a megfelelő kötélhágcsót, s ment a titkos üzenet Fülekre: a legközelebbi csütörtökön éjjel Wesselényi legyen embereivel a várfal alatt megjelölt helyen. Az ostromló kapitány és vőlegény útnak indult egy éjszakával előbb, 500 főnyi sereget vezetve. Nagy kitérőt tettek, hogy se a katonák ne sejtsék hová mennek, se Murányt ne értesíthesse valaki a közelgő veszélyről. Csak csütörtök este, a bevehetetlennek tartott vár alá érkezve tudták meg a vitézek, hogy mi lesz a feladatuk. Wesselényi elrejtette seregét, s 35 embert maga mellé véve nyaktörő utón felkapaszkodott a bástyák tövébe. A megbeszélt helyre érkezve azonban hiába keresték a kötélhágcsót. Rászedték, elárulták őket? Izgatottságukban zajt csaphattak, mert egyszer csak az őr kiáltása hasított bele az éjszakába: Állj! Ki vagy ?! A kitűzött csütörtöki napon Széchy Máriának is akadt elég dolga és izgalma. Elérkezvén az este, leghívebb embereit be kellett avatnia a vállalkozásba. Busás jutalom Ígéretével rávette őket, hogy parancsai szerint járjanak el. A kapuőr kivételével — ez kiáltott rá Wesselényiékre — az összes őrszemet, a főstrázsamestert és még néhány veszedelmesnek tartott embert ártalmatlanná tettek és bezártak. Éjfélkor Mária két pisztollyal a kezében kiment a megjelölt bástyára, hogy mihelyt észreveszi Wesselényiéket, leengedje a kötélhágcsót. Azok azonban olyan óvatosan lopakodtak, hogy még Mária sem észlelt semmit. Most ő is megijedt, hogy cserben hagyták, pedig akkor már nem volt visszaút. Kétszer is leküldte legbizalmasabb emberét, hogy nézzen körül a fal tövében, s már azon gondolkozott, hogy a legveszedelmesebb embereket megölve, maga hajtja végre a tervet, amikor egyszer csak Wesselényi átpattant a mellvéden: — Hol az úrasszony? ^ j — Itt vagyok — lépett hozzá a sötétben Mária. A többi ment, mint a karikacsapás. A eltér zeket elbújtatta a palotában, majd sorra szobájába rendelte a várkapitány és a többi tisztet. Valamennyit foglyul ejtették, s utána, könnyűszerrel meg lehetett szerezni a Mária húgánál őr* zött kapukulcsot. Ekkorra már pitymallött, trombitaszó és dobpergés között bevonult a fősereg, erre ébredt, fel a várőrség. Harmadnap, 1644. augusztus 7-én megtartották az esküvőt. A murányi regény, amelyet a család hűséges embere, Gyöngyösi István barokkos pompával, de a történethez híven ragaszkodva énekelt meg a Murányi Vénusz cimü versében, ezzel befejeződött. E' huszárvágás után Wesselényi pályája merész Ívelésnek indult, s egy évtized múltán ő lett az ország nádora. Rengeteget kellett hivatalos ügyekben úton lennie, de murányi fészkükből, “szerelmes feleségemtől, ily drága dajkámtól és tartogatómtól” — mint égjük levelében irta — mindig nehezére esett az elválás* AZ ÖSSZEESKÜVÉS Wesselényinek akadt dolga elég. A 17. század második felében heves megrázkódtatások színhelye lett a királjü Magyarország. Az akkor már másfél százada tartó török rombolás, a rendi és felekezeti ellentétek, az udvari és nemzeti irány örökös küzdelmei az örvény szélére vitték a magyarságot. Egyetlen biztató csillag volt a török állam gjrengülése. Az ország sürgette a török elleni háborút: 1664-ben diadalt is arattak fölötte a szentgotthárdi csatában — ami után a király a magyarok tudta nélkül Vasváron megkötötte a legcsufosabb békét, amely valaha a törökkel létrejött. (Nemhogy kiaknázta volna a győzelmet, jelentős területeket hagyott a törkök birtokában.) Az udvar a szultán jóakaratát hajhászta, hogy egész erejét a magyarok ellen fordíthassa. Ez még a .habsburgpárti főurakat is úgy elkeserítette, hogy összefogtak a király ellen. Wesselényi nádor, Lippay György esztergomi érsek, Zrinyi Péter horvát bán és Nádasdy Ferenc országbíró fantasztikus terveket dolgoztak ki I. Lipót foglyulejtésére, a franciával, s a törökkel való szövetkezésre. A francia diplomáciával — mint említettük — Zrinyi Péter neje vette fel a kapcsolatot, a nádor szervező munkáját pedig Széchy Mária vezette. Wesselényi akkoriban már sokat betegeskedett, s nemsokára követte Lippayt, aki már előbb távozott az élők sorából. A körülmények igy alakulván, a szervezkedők feltárták az ügyet a császár miniszterei előtt, de ennek ellenére 1670-ben Zrinyi Péter megindította a felkelést. A császári csapatok közeledtének hírére azonban újra Bécsbe sietett kegyelemért, közben pedig lányának, Zrinyi Ilonának férje, I. Rákóczi Ferenc fegyverbe szólította a felső-magyarországi megyék nemességét. Csupa habozás, tétovázás volt az egész vállalkozás, amely eleve bukásra volt ítélve. A vezetők egyike sem mert — feudális gondolkodásában meggyökerezve — a népre támaszkodni, ebből pedig esak vereség származhatott. Az összeesküvők Bécsbe siettek kegyelemért, — de az udvar nem ismert könyörületet. Zrínyit és Frangepánt Bécsújhelyen, Nádasdyt pedig Bécsben kivégezték. I. Rákóczi Ferenc 400 ezer forinton válthatta meg életét, a királyi Magyarországot pedig az összeesküvés felszámolása ürügyén elárasztották német zsoldosokkal. Bécs elérkezettnek látta az időt a rendi ellenállás teljes megtörésére. Sikertelenül. Kezdetét vette a kuruc mozgalmak sora. (Vége) A lélek békéje 1. Fiam, most már megtanítalak a béke és az igazi szabadság útjára. 2. Tedd meg, Uram, amit mondasz, mert szives örömest hallgatom. 3. Igyekezzél fiam, inkább más akaratát tenni, mint a magadét. 4. Válaszd ki, mindig a kevesebbet, ne a többet. 5. Törekedjél mindig az utolsó helyre jutni és mindenkinek alárendelve lenni. 6. Kívánd és kérd szüntelen, hogy benned Isten akarata egészen teljesedjék. 7. íme, az ilyen ember jut el a béke és a nyugalom földjére. 8. Uram, rövid a beszéded, de nagy tökéletességet foglal magában. 9. Rövid a szava, de mélységes az értelme és bőséges a gyümölcse. 10. Mert ha híven megtartanám, nem egj’könynyen keletkeznék bennem nyugtalanság. 11. Mert valahányszor érzem, hogy nyugtalan és levert vagyok, azt találom, hogy a tanitástót eltértem. 12. De Te, aki mindent megtehetsz és a lélek előmenetelét mindig szereted, növeld bennem kegyelmedet, hogy végrehajthassam tanításodat és üdvösségemet munkálhassam! Kempis Tamás SIMON LAJOS: De az öregember vállán... Mikor az ember fiatal, fél vállán viszi a napot, de az öregember vállán rokkant félhold szundikál Az is gyorsan fogy ogat, el is olvad hirtelen, mint a lángoktól a zsir, akár tavasztól a hó. EMLÉKEZZÜNK . . . HÁROM ARCKÉP • CÉHMESTER FIA Rottenbiller Lipót Pesten született 1806-ban. Apja a halászok céhmestere. A fiú jogász, s 1843- től Pest alpolgármestere, 1848-tól főpolgármestere. Elsőnek irta alá 1848. március 15-én a városi tanács elé terjesztett tizenkét pontot, ő volt a forradalom vívmányainak védelmére alakult Közcsendi Bizottmány elnöke. Az abszolutizmus idején elmozdították tisztségéből. 1861-ben egy ideig ismét főpolgármester, pár hónap múltán lemondatták és csak 1865-ben foglalhatta el újra hivatalát, ő kezdeményezte a mai főváros területének feltöltését és a pesti vízvezeték építését. 1870-ben halt meg. • PETŐFI ZENÉSZE Egressy Béni — családi nevén Galambos Benjámin — 1814-ben született a mai Kazincbarcikán. Kezdetben tanító, majd színész. 1838-ban elgyalogolt Milánóba, hangját képeztetni. Hazatérte után, 1843-tól a Nemzeti Színház baritonistája. 1843-ban a Szózat megzenésítésével pályadijat nyert, ő komponált először Petőfi verseire dalokat, Erkel operáinak, igy a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak szövegírója. Hires szerzeménye a Klapka-induló, a Ne menj, rózsám a tarlóra, a Juhászlegény, szegény juhászlegény. Pesten hunyt el 1851-ben. • JOBBÁGYOK VEZÉRE Tokaji 'Ferenc, a hegyaljai kuruc felkelés vezére. Jobbágysorból származott, Thököly seregébe állt, 1682-ben a regéd vár hajduhadnagya. 1697. julius 1-én ötszáz, a Habsburgok ellen fegyvert fogó jobbágy élén rajtaütéssel elfoglalta Tokaj várát. A császári katonaság a felkelést leverte. Tokaji megsebesült, fogságba került, Bécsbe vitték. Az osztrák főváros börtönében 1709-ben fejezte be életét.
