Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-27 / 4. szám
16. oldal i\1a«;y*k f'iKAíH* Thursday, Jan. 27, 1972 ♦>f Elbeszélések és igaz története! ❖ Ki❖ HATÁRAINK (Folytatás) így Uhura mester régi, emberi arányai felborulnak, egyre korlátlanabbá száguldó gondolatok töltik be az arányok helyét és a száguldás nagyon hamar maga mögött hagyja mindazt, ami igazából Uhura volt. Egyéniségből gondolkodó géppé változik .. . Szenvedélyesen folytatta: — Tudja, al-Mahgub, mekkora szerencsénk volt, amikor Afrika Tanácsa nem engedte meg, hogy már az érdekeltek életében amolyan „alkotóhelyettes”-ként vagy „dolgozóhelyettes”-ként működtessék EKB-felvételeiket? Ha rábíztuk volna a sorsunkat az ő tevékenységükről ezek az agyak nem holmi lézerkáprázatokat működtettek volna, nem gépeket üzemeltettük és tervezettünk volna velük, hanem kezükbe adtuk volna a tettek végrehajtásához szükséges cselekvési lehetőséget — és a hatalmukba kerültünk volna . . . Uhur elismerően bólintott: — Követhető a logikája, fiam! Al-Mahgub odahajolt egyik asszisztenséhez, az felállt, és nagyon udvariasan sorra járta a jelenlevő ujsáirókat és színészeket. Mindannyinak súgott valamit a fülébe, ők pedig felálltak, és halk, sajnálkozó köszönéssel búcsút véve Uhura mestertől, elhagyták a vetítőtermet. így nem sok szivárgott ki a nyilvánosság elé abból, ami a rendező, a szudáni professzor és a halott iró torz káprázata között még lezajlott. Állítólag azóta al-Mahgub doktor a lehetetlenen töri a fejét. Levonva az érdekes beszélgetés tapasztalatit, tovább szeretné tökéletesíteni a személyiséghordozó gépagyak rendszerét, hogy a határtalan információgyűjtő képességek közé mégis beprogramozza az emberi képességek harmóniáját, határait . . . (Vége) A TUDÓS BÉBI Késő estére járt, de a Sanford házaspár még mindig a nappali szobában üldögélt. Idegességükben teljesen megfeledkeztek a kislányukról, Hettyről, aki nagyon illedelmesen és szótlanul egy karosszékben ült, a kandalló mellett. Hettynek már régesrégen az ágyban lett volna a helye, de Sandfordék házirendje már napok óta felborult. . . Hetty e pillanatban, legalább is látszólag, Brehm Állatvilágának egyik vastag kötetében volt elmerülve. All éves kislány olyanynyira jártas volt a biológia rejtelmei között, hogy szinte felnőtteket is megszégyeníthette volna tudásával. A szülők az asztalnál ültek, előttük egy magnetofon forgott. A szalagról, amelyet ma este már harmadszor hallgattak meg feszült figyelemmel, három napja eltűnt fiuknak, Bilinek a hangja hangzott. Újra meg újra meghallgatták fiuk- üzenetét, azt remélve, hogy előbb-utóbb mégis valami támponthoz jutnak, amely megkönnyitheti számukra a nehéz döntést ... S miközben a szülők Hettyről teljeseri megfeledkeztek. a kislány, miközben a könyvet nézte, ugyancsak minden figyelmét bátyja gépi-hangjára összpontosította, s homlokát ráncolva egy darab papírra jegyzeteket készített. A magnószalagról pedig ezt lehetett hallani: „Papikám, szigora őrizetben vagyok . . .” — Bili hangja könnyed volt, gyanúsan könynyed. — „Hogy hol vagyok, azt természetesen nem árulhatom el. De közölnöm kell veled, hogy amennyiben a hétfői közgyűlésen felszólalnál, megteszik ellened — illetve ellenem — a megfelelő lépéseket. Ne ijedjetek meg, nem az életem forog veszélyben. Ezt a körülményt külön is hangsúlyoznom kell. De, ha jól sejtem, a fenyegetés a kezeimmel van kapcsolatban . . . Többet nem mondhatok nektek. Gondoljátok meg jól a dolgot. Egyébként ebben a pillanatban jól érzem magam . . .” — Hallod — kiáltott föl Sanfordné —, Bili kezeit fenyegetik! Hogy milyen aljasok! Bili finom ujjait! — Meggyőződésem — felelte tompa hangon Sanford —, hogy Ed Coray keze van a dologban. Mindig is az alattomosságról volt nevezetes. így akarja elérni, hogy távol maradjak a közgyűlésről, s amikor a szavazásra kerül a sor, senki sem lesz, aki megakadályozza azt a piszkos üzletet. Corey igy simán és főként olcsón megszerezheti a Devon-völgyet, a városunk pedig örökre lemondhat arról, hogy üdülőhellyé fejlődjön . . . — Igazad van, Joe — mondta az asszony —, de minden hiába. Tiszta lelkiismerettel alhatsz. Zsarolás áldozata vagy, és semmi áron nem kockáztathatjuk meg, hogy Bili kezével valami történjék. Az asszony komor arccal nézett a férjére. Gondolatai a múltban kavarogtak: milyen boldogok voltak, amikor fölfedezték fiuk zenei képességeit, s ez a boldogság most kínzó bánattá torzult. A család évek óta mindent erre az egy lapra, fiuk virtuóz módon ügyes kezeire tett föl. És most mégis arra kell gondolniuk: mennyivel jobb lett volna, ha Bili inkább jogi pályára lépett volna, vagy a matematika iránt, vagy bármi más iránt érdeklődött volna, ahol a kéz nem olyan fontos . . . És ennek a szerencsétlenségnek is éppen most kell történnie, egy héttel a nagy hangverseny előtt, amikor Bill, a városi szimfonikus zenekar kíséretében Beethoven C-dur zongoraversenyét játssza. Föltéve, ha Corey gengszterei tönkre nem teszik az ujjait. . .Corey mindig nagy tételben játszott, s a tét most is nagy . . . Nem kétséges, hogy a fenyegetést beváltja. S ezzel vége egy szépen indult zenei karriernek, Bili szétrocsolt ujjait semmiféle csodadoktor sem gyógyíthatja meg többé. Nem, nem! A város jövőjénél fontosabb a család boldogsága. — Igazad van —sóhajtott föl gondterhelten Mr. Sanford. — Sose állítottam, hogy ninca igazad. És mégsem tudom eldönteni, hogy mit is tegyek. Szóljak a rendőrségnek, vagy inkább hallgassak és tétlenül nézzem, hogyan süti meg ez a gazember a város tüzénél a maga pecsenyéjét? — Én már döntöttem, Joe: Nekem nem a város jövője a fontos, hanem a fiamé. — De nemcsak a fiunk jövőjéről van szó, hanem az én jövömről is. Ha ebben a kérdésben engedek, politikusként is befejeztem a pályámat. Az ilyen látványos bukást nem lehet kiheverni. Az egész város engem figyel ... — Tudom, tudom — sóhajtott föl az aszszony. — De mi egyebet tudnál tenni? Mit tehet például a rendőség, ha feljelentjük a dolgot. Hol találhatják meg Bilit? Lehet, hogy itt rejtették el valahol a szomszédban, de az is lehet, hogy kint a hegyek között tartják fogva . . . Három nap múlva itt a közgyűlés . . . Gondolj a fiadra. Itt már nem segíthet senki sem . . . A csendet Hetty hangja törte meg. — Talán én tudnék rajtatok segíteni: — A hang tisztán és magabiztosan csengett. A szülők fölriadtak. — Hetty! — kiáltotta Sanfordné. — Te még mindig itt vagy? Hiszen már éjfélre jár! És te mindent hallottál? — Igen, mami, hallottam Bili üzenetét, és közben már számoltam is egy kicsit. — Kislányom, ez nem számháború, — szólt az apa is szigorúan. — Ez igazi háború ... — Tudom, papi, nem is játékból számoltam, — felelte a kislány nem minden sértődés nélkül.-Hetty ugyanis nagyon szerette a szüleit, de az volt a véleménye róluk, hogy nem ártana, ha kevesebb gyengédséggel, de több logikával közelítenék meg a valóságot... Az ilyen emberektől, akik kereken kijelentik, hogy a denevérek és a rovarok utálatos dögök, voltaképpen nem sok jót lehet várni. — Még valami eszembe jutott, — folytatta Sanford ur a megzavart beszélgetést.—Corey győzelme még akkor sem biztos, ha én nem is megyek el a közgyűlésre. Egyik legfőbb hívét, Hugh Mortont autóbaleset érte és kórházban fekszik. Ezt éppen a ma reggeli lapokban olvastam. A mérkőzés tehát pillanatnyilag döntetlenre áll. A mérleg nyelve Leavitt polgármester, ő viszont az én véleményemet osztja. Ahhoz pedig már késő, túlságosan elkötelezte magát a korábbi nyilatkozataival, hogy a véleményét most megváltoztassa. Leavitt tisztességes ember. — Csak éppen olyan szaga van, mint a penészes rozskenyérnek — csendült meg újra Hetty kedves hangja. (Folytatjuk.)
