Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-27 / 4. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 27, 1972 ÍGY FÉRFI, AKI 29 ÉVEN KERESZTÜL NYOMOZOTT NAGYAPJA GYILKOSA UTÁN A világ egyik leglátványosabb, legkitartóbb és legeredményesebb nyomozását a Wilmingtonban (Del) élő Sigmund Gorson hajtotta végre. A nyomozás végétért és eredménnyel ért véget. Mr. Gorson, aki egy husnagykereskedelmi vállalat alapitója. tulajdonosa és elnöke, a következőkben mondotta el a riportereknek a történteket: — Huszonkilenc évig tartó fáradhatatlan nyomozást és kutatást hajtottam végre eredményesen. — A történet a második világháború idején kezdődik, amirok a németek lerohanták Európát, világuralomra és a zsidók teljes kiirtására törekedtek. — Családommal együtt Lengyelország Lodz nevű városában laktunk akkor. A náci katonák szögesdrót kerítést emeltek a zsidó negyed Iköré és megkezdték az ott élő zsidók összefogdosását. Családom az elsők között volt, akiket elfogtak a nácik. — Nagyapám és én, szinte csodával határos módon elmenekültünk a fogságból és elrejtőztünk a ghettóban. Családom többi napját két nap múlva lemészárolták a németek. — Mi ketten, a nagyapám és én, egyideig sikeresen elkerültük a náci halálbrigádokat, egy téli napon, 1942-ben azonban a következő történt i — Elmentem oda, ahol a. ghettóban egy jókora halomban tartották a szenet és néhány széndarabot a kabátom zsebébe dugtam. Egy őr azonban észrevett és elkezdett ütni. Nagyapám észrevette a dolgot és megkérte az őrt, hogy hagyja abba a verést. Én 17 esztendős voltam akkor. —- Az őr valóban abbahagyta az én ütlegelésemet —- helyettem azonban nagyapámat kezdte verni. Sírtam. könyörögtem, azonban minden hiába volt; az őr könyörtelenül ütötte a nagyapámat, egészen addig, amig az öregember orrán-száján foiyott a vér és összeesett. Nagyapámat elvonszoltam onnan. azonban soha többé nem nyerte vissza eszméletét és másnap meghalt. — Akkor megesküdtem, hogy a háború után, bárhogyan is és bármilyen módon is, felkutatom nagyapám gyilkosát és gondoskodni fogok arról ,hogy elvegye méltó büntetését. A dologban a legszörnvübb az volt, hogy az ő, aki engem kezdett ütni s azután a nagyapámat agyonverte, nem volt náci, sőt, német sem volt, hanem úgynevezett “Kapó” volt. Ezeket a kapókat a nácik a zsidók közül választották ki arra, hogy a többi zsidót ellenőrizzék. Minden tisztességes zsidó gyűlölte ezeket a Kapókat, akiknek kegyetlensége még a nácik kegyetlenségét is felülmúlta. — Nemsokkal nagyapám halála után a nácik elhatározták, hogy véglegesen “felszámolják” a lodzi ghettot. A többiekkel együtt engem is elfogtak és először az auschwitzi haláltáborba kerültem, aztán Bergen-Belsenbe vittek s onnan a nyugati szövetségesek előretörő csapatai szabadítottak ki a többiekkel együtt, azokkal együtt, akik még életben voltak. — Nemsokkal később Amerikába vándoroltam, Wilmingtonban telepedtem le és ma már jómódú ember vagyok, saját husnagykereskedelmi üzemem van. A wilmingtoni Brandywine College igazgatójává választottak, feleségem és két fiam van, családi életem boldog — szóval, minden okom megvolt arra, hogy elégedett legyek sorsommal. — Elégedett is voltam és áldottam azt a napot, amelyen Amerikába kerültem. Nagyapámról azonban sohasem feledkeztem el és nem feledkeztemel arról sem, hogy felkutatom kegyetlen gyilkosát. Amig az az ember nem kerül rendőrkézre, nem lesz egyetlen nyugodt éjszakám sem — mondottam a feleségemnek. — Számos hamis nyomon jártam, amig rátaláltam a nagyapám gyilkosára. Nemsokkal a második világháború befejezése után kaptam a hirt, hogy nagyapám gyilkosát Lengyelországban látták. Haladéktalanul odautaztam, az illetőnek azonban addigra már nyoma veszett. — Később, 1967-ben, ismét hamis nyomot kaptam Lengyelországban, 1969-ben arról kaptam hirt, hogy nagyapám gyilkosa Izraelben bukkant fel. Nyomban odautaztam, az illetőt azonban nem találtam a jelzett helyen. — Az elmúlt júliusban arról értesítettek, hogy az illető Izrael Nahariya nevű városában tartózkodik. Odautaztam, kiderült, azonban, hogy ez a személy, akit ott találtam, nem volt azonos nagyapám gyilkosával. Nemsokkal ezután azonban egy másik értesítést kaptam arról, hogy nagyapám gyilkosát ezúttal Izrael Acre nevű városában látták. Annak ellenére, hogy majdnem feladtam a reményt ekkor, mégis azonnal elutaztam Acrebe, mert egyetlen lehetőséget se akartam elszalasztani. — S ez volt az az eset, amikor siker koronázta fáradozásomat. 29 évvel a történtek után ott állott előttem nagyapám gyilkosa, Izrael Acre nevű városában. Az illető ellenkezés nélkül elismerte, hogy Lodzban volt a ghettoban, sőt, azt is elismei-te, hogy “Kapó” volt, az általam említett inindensre azonban “nem emlékezett.” — Ez azonban nem sokat jelent, mivel vannak tanúim. Az izraeli törvények értelmében mindaddig nem lehet ennek az embernek nevét nyilvánosságra hoznom, amig hivatalosan vádat nem emelnek ellene. — Az acrei rendőrség befejezte nyomozását az ügyben és a nyomozásról szóló jegyzőkönyvet eljuttatta a körzeti ügyészhez. A körzeti ügyésznek kell döntenie arról, hogy az előtte fekvő rendőrségi jegyzőkönyv adatainak és dokumentumainak birtokában eljárást indit-e az illető ellen, vagy sem. — Annyi bizonyos, hogy ez az ember váltig és körömszakadtáig tagadja az ellene emelt vád valóságát. Meggyőződésem, hogy végülis a bíróság elé kerül majd az ügy, ahol felvonultathatom tanúimat. — Huszonkilenc esztendő nyomása és hajszája tehát, ezzel végétért. Számomra megnyugtató, hogy megtaláltam nagyapám gyilkosát és megnyugtató az, hogy eleget tettem annak az igéretem-Kiirthy Miklós: KRÓNIKA Cleveland egyik külvárosában a közelmúltban viasz-szobor kiállítás volt. A kiállítás két napig tart o 11. azután, az á 11 a lános érdektelenségre való tekintettel a művész, v i a s zszobraival együtt visszautazott lakhelyére, New Yorkba. A nem mindennapi kiállítást egy üzletember finanszírozta, aki úgy érzi, hogy nem élet az Élet viasz-szobor nélkül. A kiállítás második (és egyúttal utolsó) napjára engem is meghívtak. A terem homályos volt és a hangulat olyan volt, hogy bármelyik pillanatban előléphetett volna a háttérből Boris Karloff. A viasz-szobrok politikusokat és bűnözőket ábrázoltak. Nem tudom bizonyosan, volt-e valamiféle szándékosság abban, hogy a művész éppen ezt a két kategóriát tette egymás mellé. A művésznek valaki suttogva elmondotta, hogy újságíró vagyok és ezután a művész kétségtelenül túlbecsülve a viasz-szobrok, a politikusok és a bűnözök iránti érdeklődésemet, mellém szegődött. Érdekes módon, a kiállítási teremben, úgy sorakoztatták fel a szobrokat, hogy egy politikus mellett, egy bűnöző állott. Az első politikus Lyndon Johnson volt. A művész demonstrálta Mr. Johnsont és amikor viasz-szobra előtt álltunk, texasi akcentussal beszélt. Johnson után következett a düsseldorfi kéjgyilkos. — Nem elég félelmetes jegyeztem meg. — Ha az ember arra gondol, hogy kicsoda, akkor félelmetes — válaszolta a művész. Amikor a következő politikus, Richard M. Noxon viasz-szobra elé értünk, a művész igy kezdte magyarázatát : nek, amelyet önmagámnak, a nagyapám emlékének tettem annakidején a lodzi ghettoban. — Egy háborús bűnössel többet találtunk meg és ez nem is jelentéktelen. Hiszem, hogy a náci kegyetlenségek ideje nem jön soha többé i vissza. — Talán még egy érdekes — I want to make it crystal clear . . . A Hasfelmetsző Jack viaszszobra nem hatott meg, tekintettel arra, hogy senki sem tudja, ki volt Hasfelmetsző Jack és milyen volt a külseje. A művész egyszerűen egy polgári ruhába öltözött férfit formált meg, kezében jókora mészáros-késsel. — Mindnyájan ilyenek vagyunk — jegyezte meg rezignáltam — mindnyájunkban van valami Hasfelmetsző Jackből. A művész a továbbiak során egyszerűen igy beszélt a hírhedt gyilkosról: Jack. A művész a massachusettsi boszorkánypereket is megmintázta, a vádló gyerekekkel és a boszorkányként kivégzettekkel együtt. Késő este volt már, amikor a kiállításról távoztam. A kiállítás semmiképpen sem volt hasonlítható Madame Tussaud hires londoni viaszmuzeumához. Mindenesetre azonban, viasz-szobor kiállítás volt, az alkalomnak megfelelő, titokzatos légkörrel és félhomállyal. — Rám ilyen marhaságokkal nem lehet hatni!—mondtam akkor két kiskutyámnak, Beautynak és Sweetheartnak. Azon az éjszakán a düsseldorfi kéj gyilkossal és Hasfelmetsző Jackkel álmodtam. A hawaii Jaycees elnöke Ronald Au, 35 éves ügyvéd. Az egyesület 325,000 tagot számlál, s a korhatárt 18 évre szállították le, hogy megegyezzék a szavazási életkorra vonatkozó federális rendelkezéssel. dologról akarok említést tenni: aznap, amikor Izrael Acre nevű városában felismertem nagyapám gyilkosát, először történt meg 29 év óta. hogy az éjszakát nyugodtan és megszakítás nélkül végig tudtam aludni. Abban a tudatban feküdtem le akkor éjjel, hogy kötelességem teljesítettem. Kürthv Miklós
