Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-27 / 4. szám
9. oldal Thursday. Jan. 27, 1972 ............... ■ • ; 90M0K1 EfiZSKKET ___ KLINIKAJA IRIGYSÉG JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, biztosan különösnek tartja, hogy nő vagyok és ennek dacára nem azok ellen beszélek, akiket úgy szoktak hívni, hogy szoknyavadászok. Az ügyetlen férfiak irigységből szoknyavadászoknak mondják azt, akinek sikere van a nőknél, azért, mert ért a nőkhöz és ért a szerelemhez. A nők pedig irigységből szoknyavadásznak hívnak minden stramm, jóképű férfit, aki más nőket kedvel, de ők nem kellenek neki. Nálunk is van egy jóvágásu, fess férfi, aki nagy nőbarát és azok a nők, akiknek nincs szerencséjük ahhoz, hogy észrevegye őket, azok minden elképzelhető rosszat beszélnek róla. VÁLASZ — Lehet, hogy maga a ‘szerencsések’ közé tartozik? Akkor gratuláljon önmagának, de az én gratulációmat ne várja, őszintén bevallom, nem is értem, hogy miért szerkesztette ezt a lelkeshangu védőiratot a szoknyavadászok mellett. Néhány tévedését azonban helyreigazítom. A szoknyavadász nem ért a szerelemhez. A szerelem élmény. Neki csak kaland. Önző, nem törődik azzal, hogy mi jó a nőnek, csak a saját gyönyörűsége érdekli. Gyújtogat, oltani azonban nem tud. A férfi, aki nyakra-főre cserélgeti a nőket, kevesebbet ért a nőkhöz, mint az úgynevezett ‘szürke’ férfi, aki hűséggel áll a partnere mellett. A szoknyavadász a nőkhöz sem ért. Nem válogat, neki a könnyű zsákmány a fontos, ez pedig nagyon ritka kivétellel csak az értéktelenebb nők sorában találja meg. A szoknyavadász természetrajza olyan primitiv, hogy messziről árulkodik, mi a célja. Rögtön általános támadással kezdi a hódítást. Gyors, precíz. Minden szava, minden tekintete, minden gesztusa kiszámított. Sikert kell elérnie, mégpedig villámgyorsan, különben a nőnek ideje lenne gondolkodni és nemet mondani. Azonnal megjátssza a lángoló szerelmest, mert egy pillanatig sem bántja a visszautasítás. Ila valaki nemet mond, akkor veszi a kalapját és a másnál próbálkozik. Értékes nőt nem is tud megtéveszteni a. szinészkedésével. A szerelmes férfi és a szoknyavadász viselkedésében úgy különbözik egymástól, mint a nagy művész a ripacstól. Az ál-hősszerelmesnek többnyire háromfajta nő dől be. Egyik: a teljesen tapasztalatlan. A másik: az unintelligens. A harmadik típusnál a legkönnyebb a szoknyavadásznak: annál a nőnél, akinek a szoknyáján amúgy is könnyen nyilik a kapocs. * * * ANNI — Kedves Miss Homoki, pontosan 7 hónappal ezelőtt mentem férjhez, a férjem elektronikus mérnök, született amerikai. 2 héttel az esküvő után egy kanadai vállalat vezető állást kínált neki. Gyorsan eladtuk a lakásunkat a berendezéssel és átjöttünk ide. Kertes környéken lakunk, ahol 5 nagy bérház van. A férjemnek sokszor kell üzleti partykra menni, ahová a feleségeket is meghívják. Nekem ezek az esték kínlódást jelentenek. Mikor odamegyünk, a férjem 5 perc múlva otthagy és mire körülnézek, már a lakás túlsó végén van, mások társaságában, én pedig ott vagyok, egyedül, mert senkit sem ismerek. Sajnos, én nagyon félénk vagyok, a telepen ahol lakunk, többen laknak a férjem vállalatától, még azokkal sem ismerkedtem meg. Már többször kértem a férjemet, hogy paríykon maradjon mellettem, de nem teszi meg és ez nem fair dolog tőle. Azt kérdezem, mi lenne, ha nem fogadnám el a meghívásokat, menjen a férjem egyedül és én itthon maradnék. Nem lenne jobb? VÁLASZ — Nem bizony. Inkább igyekezzen MAGVAK hozzászokni a társasághoz. Azt meg különösen ne kívánja, hogy party kon a férje folyton a maga szoknyáján üljön. Az ilyen üzleti partykon a szórakozás mellett neki emberekkel kell érintkeznie. Amit maga félénkségnek nevez, az inkább bizalmatlanság. A bizalmatlanok szokása elhúzódni az emberektől és kerülni az ismerkedést. Kezdje azzal, hogy a telepen ne sajnáljon egy hallót, egy jóreggelt a szomszédasszonyoktól. Két-három ilyen üdvözlés után már beszélgetés kezdődik az időjárásról és észre sem veszi, már benne van az ismeretségben. Ha ismeri őket, már nem lesz egyedül és egyik ismeretség hozza a másikat. Végül: taktikai okokból se szoktassa rá a férjét, hogy esténként egyedül járkáljon el hazulról, mert akkor túlságosan rászokik. ❖ # VITATKOZÓK - Kedves Erzsébet, látom, hogy elfogulatlan, nem nő-párti és nem férfi-párti. örülnék ,ha eldöntene egy vitát. A férjem azt mondja, hogy a nők akkor sem tudják a tiszta igazságot mondani, ha igazat akármik mondani. Szerintem ez nem igy van. Kinek van igaza, nekem, vagy a férjemnek? VÁLASZ — Valahogyan mind a kettőjüknek igaza van. A nők megmondják az igazat, csak úgy adják elő, mint a meztelen táncosnő a mutatványát : kifestve. ÉLMÉNY-RIPORT: OLASZORSZÁGI KALAND Ervin barátom néhány nappal ezelőtt tért haza olaszországi útjáról. Alig vártam az élménybeszámolóját. Munka után betértünk egy presszóba. — Nos, hogy sikerült az utad? — kérdeztem. — 4581 kilométert tettem meg. Szicíliát is beleértve. Ahhoz képest, hogy csak néhány hónapja vezetek, szép teljesítmény, ugye? — Valóban szép. No, mesélj. Láttad füstölögni az Etnát? — Ne is beszélj róla! Én füstölögtem csak igazán. Már azt hittem, bedöglött a kocsim. Ott álltam beköpött gyertyákkal, és még az olajom is szivárgott. — Biztosan voltál Pompeiben is? — Csak ne emlékeztess Pompeira! Nápoly felé haladva nekem jött egy teherautó. A motorházam behorpadt. A rendszámtáblám elgörbült! Ezek az olaszok . . . mondhatom . . . — Hát Róma, az örök város, hogy tetszett? Végigmentéi a Via Veneton? — érdeklődtem és odaintve a pincért, két konyakot rendeltem. — Röviddel Rómába érkezésem után elvesztettem egy diszktárcsámat. A jobb hátsót. Képzelheted, milyen állapotban voltam. — Jártál Pisában is? Megtekintetted a ferde tornyot? — Ha Pisára gondolok, fel tudnám magamat pofozni. Ottfelejtettem a benzinkannámat! — És milyen volt az olasz Riviéra? Csodálatos az a Savona, ugye? És Alassio. Ervin felhajtotta a konyakot és mérgesen mondotta : — Alassio! Ott lopták el a pótkerekemet! És Milánóban, képzeld ... — A milánói dóm valóban fehér márványból van? — vágtam közbe türelmetlenül. — Fogalmam sincs róla. Milánóban az egyik kocsma előtt egy motorkerékpáros meghuzatta bal első sárhányómat. Ezek az olaszok úgy száguldanak, mint az őrültek. Újabb konyakot rendeltem. — Képzelem, milyen boldog voltál, amikor az olasz határt elhagyva hazafelé tartottál — mondtam együttérzően. — Nincs is kellemesebb, mint a gyors, de fegyelmezett vezetés a kényelmes, széles autósztrádán. — 0, te naiv lélek — fojtotta belém a szót Ervin. — Képzeld csak el, belekerültem a vasárnapi csúcsforgalomba és lépésben kellett haladnom. De alig százkilométerre otthontól, még volt egy kisebb karambolom. Szerencsésen megúsztam egy lámpaüveg töréssel és némi horpadásokkal az ajtómon. — Egyébként hogyan sikerült az utad? Úgy értem, hogy milyen élményeid voltak? Kalandok, flörtök? . . . Éi’dekes látnivalók? — Tessék?! Tessééék?! ... — nézett rám álmélkodva a barátom. És miközben újabb italt rendelt, hozzátette: — Hiszen mindenről részletesen beszámoltam! Willi Wegner ANEKDOTA A második világháború végén, Páris. felszabadítása után, a haladó gondolkodású Picassot rengeteg barátja, csodálója, tisztelője kereste fel. Legtöbbje — az idők parancsának megfelelően — élelmiszercsomagot is hozott ajándékba. Ha nem találták Picassot, akkor ajándékaikat néhány üdvözlő sor kíséretében otthagyták a művész lakásán. Ernest Hemingway, Picasso régi fegyvertársa és benső barátja is felkereste a művészt, s hogy nem volt éppen otthon, a háziasszony megkérte, hogy nem akar-e ajándékot és üdvözletét küldeni a mesternek? — Eszembe se jutott volna — mormogta Hemingway —, de nem rossz ötlet. Azzal kisietett a ház előtt álló jeep-jéhez, s mint afféle régi harcos, leemelt egy láda kézigránátot, becipelte a lakásba és ráírta: “Picassonak küldi Hemingway.” Midőn a háziasszony meglátta a láda jelzését és rájött a tartalmára, kétségbeesetten sivalkodni kezdett. — A teremétsit! — szitkozódott Hemingway “papa”. — Micsoda gyáva népség! S magas irói szinten kicifrázott káromkodások közepette visszatranszferálta a kézigránátokat a jeep-be. H-u-m-o-r FÉRFIAK Két férfi beszélget. Az egyik ezt mondja: — Két dolgot nem tűrök otthon: A rendetlenségöt és a takarítást . . . ❖ >:■ * MAI GYEREK A tanító bácsi megkérdezi a második elemista nebulót: — Tegnap miért nem voltál iskolában? — Tanító bácsi kérem — válaszolja a gyerek —, azért, mert örvendetesen megszaporodott a családunk. — No, ehhez gratulálok. Kisfiú, vagy kislány ? — Nem, tanító bácsi, 46 éves férfi. — Hogy-hogy? — A mamám szerencsésen újra férjhez ment... * * * JÓ OK Egy komoly külsejű ur a feleségével sétál. Egyszer csak oldalba löki: — Azonnal vágj kiegyensúlyozott, sőt boldog képet. — Miért? — kérdi hüledezve az asszony. — Mert itt jön szembe az első feleségem ... MEGÁLL AZ IDŐ GREENWICH — Megállt az idő az elmúlt szilveszterkor — legalábbis egy tizedmásodperc erejéig. 1971. december 31-én ugyanis hozzáigazították a greenwichi középidőt a párisi nukleáris órához. A francia fővárosban működő szerkezet hoszszu távon pontosabb, mint a greenwichi óra. A párisi nukleáris időmérő központban ugyanis a legpontosabban figyelemmel tudják kisérni a föld keringési adatainak legkisebb változásait is, ezért időről-időre ehhez igazítják a greenwichi középidőt. Legutóbb 1958. január 1-én hozták szinkronba a két szerkezet működését. A másodperc tizedrésze fontos a csillagászok, a tudósok és a navigátorok munkájában.
