Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-20 / 3. szám

Thursday, Jan. 20, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal( VILÁGUNK Premier Londonban.-j a szerző Szibériában A londoni “84-es Színház” elnevezésű szin játszócsoport december havában világpre­mier keretében mutatta be Andrei Amalrik, a szibériai száműzetésben sínylődő és ki­csempészett müvein keresztül ma már világhírű orosz iró két egyfelvonásos színmüvét. A társulat, amely nevét elő­adásai színhelyétől kölcsönöz­te: — a színház ugyanis a londoni Margaret utca 84-es számú házában működik —1 megtudta, hogy Amalriknak hat egyfelvonásosa kijutott Nyugatra és az amszterdami Herzen-alapitvány mind a hat darabot eredetiben, tehát orosz nyelven kinyomtatta, hogy ezzel védje és biztosítsa Amalrik szerzői jogait. A londoni társulat a Herzen-a!a­­pitványtól szerezte meg a da­rabok előadási jogát, az angol nyelvre való fordítás Dániel Weissbort munkája. Amalrikra 1969-ben figyelt fel a világ, amikor első Ízben; Hollandiában, ugyancsak a Herzen-alapitvány kiadásá­ban és orosz nyelven megje­lent a “Tuléli-e a Szovjetunió 1984-et?” cimü könyve. A könyv röviddel azután megjelent Angliában is, majd az Egyesült Államokban. Amalrik akkor már végigkin­­lódott két esztendőt szibériai száműzetésben: 1965-ben, 26 éves korában, mint a társada­lomra veszélyes parazitát le­tartóztatták és kényszermun­kára egy szibériai kolhozba száműzték. A vele szembeni eljárás azonban annyira nél-Irta:Ronald Baker jkülözött minden jogi alapot, hogy két évvel később, bará­tai lankadatlan közbenjárá­sának eredményére, engedé­lyezték Moszkvába való visz­­szatérését. Jóllehet, a “Tul­­éli-e a Szovjetunió 1984-et?” cimü könyv 1969-ben jelent meg, a szovjet hatóságok 1970 májusáig békén hagy­ták, 21-én azonban letartóz­tatták, ügyét Szverdjovszk­­ban tárgyalták, 1.500 kilomé­terre Moszkvától, minél mesz­­szebb a Moszkvában működő külföldi laptudósitók mozgási körétől: újabb háromévi kényszermunkára ítélték s mint azóta kitudódott: Koij­­mába szállították, a legke­gyetlenebb szovjet táborok egyikébe. Tárgyalása idején jelent meg Angliában az az újabb munkája, amelyet Szi­bériában töltött két évéről irt: “Kényszerű utazás Szi­bériába” címmel. Mire a könyv napvilágot látott, te­hát az elnémithatatlan Amal­rik már újra utón volt Szibé­ria felé. S most itt van a hat egy­felvonásos, amelyek közül kettőt bemutatott a londoni színház,- az egyiknek cime: “A kis fehér bika története” s a másiké: “Kelet-Nyugat.” “A 84-es szinház” vezetői hoszasan vivódtak fölötte, hogy vajon nem rontanak-e Amalrik helyzetén szinjáté­­kainak bemutatásával? A tragikus igazság azonban az, hogy Amalrik helyzete már aligha lehet rosszabb, 32 éves korában, tönkretett egészség­gel, megfosztva minden ! gyógykezeléstől, Szibéria der­mesztő klímájában, az inter­nálótábor szörnyű körülmé­­inyei között kínlódik. Moszk­vai barátai közvetett utón a szinház vezetőinek tudomá­sára hozták: az előadás sze­rintük nem ártana, inkább segítene helyzetén, akire a világközvélemény figyel, az­zal szemben a hatalom gátlá­sosabb. A londoni világpremieren a szerző nem jelenhetett meg. Színmüvei bemutatásának talán még hire sem jut el hozzá. GYERMEKNEVELÉS: A SZOKÁSOKRÓL Udvarias, kulturált maga­tartással senki sem születik. Akit nem szoktattak ahhoz, már gyermekkorában, hegy kopogjon, ha egy idegen la­kás, vagy hivatali helyiség ajtaján be akar lépni, vagy adja át ülőhelyét az idősebb­nek, hogy ne vágjon mások szavába beszéd közben stb., stb., mindezeket nem teszi. Vég nélkül sorolhatnánk azokat a tulajdonságokat, amelyek az udvarias embert jellemzik. Nem veleszületett igénye az embernek az étke­zés előtti kézmosás, a renfl-és tisztaságtartás maga kö­rül. Mindezek a tulajdonsá­gaink a szoktatás, a nevelés eredményeként jönnek létre. Egész magatartásunkat a ki­alakított jó vagy rossz szoká­saink jellemzik, ezért is tart­juk az emberre meghatáro­zónak szokásait. Mit értünk szokáson, mi a szokás jellemzője? Minden olyan cselekvést, amit nem előre meggondolva viszünk végbe, hanem szinte gépiesen szokásnak nevezzük. A szokás nem igényel te­hát erőfeszítést és figyelmet. A A bélyegekből hármat is mutatunk: be Nagyon szép motívum bé­­lyegsorozatnak örülhetnek a gyűjtők. A Budapesti Egye­temi Botanikus Kert alapítá­sának 200. évfordulójára je­lentetett meg a magyar posta 8 cimlétből álló, virágokat áb­rázoló bélyegsorozatot. A 40, 60, 80 filléres, 1,—, 1,20, 2,—, 3,— és 5,— forintos címleteken sorrendben a kö­vetkező virágok láthatók: Waldsteinpimpó, bromélia, virágzó kő, pusztai meténg, karmin sünkaktusz, kék tün­dérrózsa, homoki nőszirom és bánsági bazsarózsa. A soro­zat első bélyegén, bal oldalon a Botanikus Kert alapítójá­nak, Winteri Jakabnak arc­képe látható, fekete-fehér színben. Cziglényi Árpád grafikusművész grafikája alapján készült a sorozat, a virágok eredeti színeiben. Ezért mondjuk azt hogy a szokás tehermentesíti tuda­tunkat. Mig a megszokott te­vékenységünket végezzük, közben képesek vagyunk másra is gondolni. Jellemző­je a szokásnak az is, hogy ha elmulasztjuk, hiányérzet lép fel. A mindennapi életben a szokások jelentőségére szá­mos példa mutat. Amihez a gyermeket hozzászoktatjuk, azt minden nehézség nélkül véghezviszi. Tiltakozás nélkül kezet mos, vagy tanulás után összerakja tanszereit. A meg­szokás kellemessé teszi a gyermek számára az alkal­mazkodást. Ha ellenben nem alakítjuk ki a megfelelő szo­kásokat, akkor minden alka­lommal külön rábeszéléssel, meggyőzéssel, vagy éppen büntetéssel tudjuk csak kény­szeríteni arra, hogy megfele­lően viselkedjék! Az elmondottakból úgy tű­nik, hogy a nevelési feladat nagyon egyszerű. Rá kell szoktatni a gyermeket a he­lyes viselkedésre, és akkor nincs is már többé probléma. A gyerek engedelmes, kész­séges lesz, és még neki is jó, mert a szokások számára is kellemesek. Ezeket kialakíta­ni komoly, és sok türelmet igénylő nevelési feladat. Nagy figyelmet igényel a szü­lőtől és a nevelőtől egyaránt. Ahhoz, hogy a jó szokások kialakul j anak, terv szerű nek és rendszeresnek kell len­nünk. A gyermek fejlettségi szintjéhez kell mérnünk a fel­adatokat. Nem kívánhatjuk meg egy kisgyermektől, hogy tisztán, rendesen egyék, ha még az evőeszközt sem tudja kézben tartani. A szok­tatás első nagyon fontos fel­tétele, gyermek már ké­pes legyen a feladat végre­hajtására. Emellett a na­gyobb gyermeket meg is kell győznünk arról, hogy amit kívánunk tőle, szükséges, he­lyes. Ez nem nehéz, különö­sen akkor, ha a szoktatás már kicsi gyermekkorban elkez­dődött, és a feladatok min­dig egymásra épülnek. Amig kicsi a gyerek, vele közösen teremtünk rendet. Ha min­den játékának meghatáro­zott helye van — és ehhez ö már hozzászokott —, akkor, mire már képes egyedül is elrakodni, maga is elteszi a játékait, mert csak akkor ér­zi jól magát, ha minden a helyén van. Mivel a szokás csak akkor alakul ki, ha többször ugyan­olyan feltételek között végzi el a gyermek a cselekvést, rendkívül lényeges, hogy kö­vetkezetesen elenőrizzük: ele­get tett-e a feladatának. Mindezek megteremtése következetességet és figyel­met igényel. Nem alakulhat ki a gyermekben a megfelelő szokás, ha mi magunk vé­gezzük el a gyerek helyett a feladatot, mert nincs türel­münk kivárni, mig a gyerek ténykedik, és nekünk folyton biztátgatni kell. Utoljára hagytam a leglé­nyegesebb tényezőt a szokás kialakításánál: az -utánzást. A környezetben élő személyek viselkedését, magatartását, egyszóval szokásait a gyerme­kek utánozzák, és a megismé­telt utánzás kialakítja ä szo­­kásformát. Éppen ezért a szülők példája döntő a szoká­sok kialakításánál. Ha mi magunk udvariatla­nok, rendetlenek vagyunk.' ne­hezen érjük el a gyermeknél a helyes magatartási szoká­sok kialakulását. Sok időt, tü­relmet igényel a szokás kia­lakítása, de a következetes szoktatásra szánt idő megté­rül. A gyermek helyes maga­tartása, udvariassága érvé­nyesül távollétünkben is, helyt tud akkor is állni, ha a közvetlen irányításra nincs lehetőségünk. dr. Huszka Antónia Hangyák exportra VARSÓ — A legyen és a bolgár erdőgazdasági szolgá­lat szokatlan kereskedelmi szerződést kötött: Lengyel­­ország Bulgáriába exportál — hangyákat. Kiderült, hogy a legyen hangyák sokkal job­ban pusztítják az erdei kárte­vőket, mint bolgár rovaríár­­saik. PILINSZKY JÁNOS: GYERMEKKOR Elsüppedek a hóesésben, eltűntem, eltűnők a fiatal intézeti lányok, ligetek, fák, első játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek áhitaíos szemléletében.

Next

/
Thumbnails
Contents