Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-29 / 26. szám
Thursday, June 29, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL REFORMÁTUS ARC A MÚLTBÓL: f CZEGLEDI ISTVÁN ! EMLÉKEZETE — (1619—1671) — A magyarországi és erdélyi vásárokon 1710- ben egy füzetet kezdtek árusítani. A hatvankilenc versszakból álló históriát buzgón kapkodták a vásáros köznépek és nemcsak olvasták, hanem énekelték is, mert dallama is volt a históriának, erre a nótára: “Miként Egyiptusban egy pelikán madár.” A ponyvafüzet ezt a címet viselte: “A Jézus Krisztus hü tanúbizonyságának, nagyhírű s nevű Czeglédi Istvánnak, a kassai keresztyén helvetica ecclesiának hűséges lelkipásztorának életbéli sok szenvedéséről, árestálásáról, Posonyba citáltatásárób és a nagyszombati buzavetések között tett boldog kimúlásáról és Posonyba tett tisztességes temetéséről íratott SIRALMAS VERSEK”. Czeglédi 1619-ben született az abauji Perényben. Barátai előtt többször emlegette, hogy “tizedizig a Czeglédi házból származóttakat felviheti, akik egymás után mind egyházi szolgák voltak.”. Tanult Nagyváradon, Debrecenben, Sárospatakon, valamint a franekeri, utrechti és leydeni egyetemeken. Lelkipásztorkodott Tállyán, Beregszászon s 18153-tól 1671-ig Kassán. Az ellenreformáció innen hurcolta el a pozsonyi vértörvényszék elé, s útközben meghalt. “Szerencsétlen halála a mérgezés gyanúját költé fel a kortársaiban” (Zoványi-féle lexikon). Czeglédi nemcsak a tállyai, beregszászi, kassai gyülekezeteknek szolgált, hanem az egész magyar református egyháznak megbecsülhetetlen nagy szolgálatokat végzett irodalmi működésével, hitvédő irataival. Az' ellenreformáció által támadott magyar református egyházat ő látta el olyan “municióval”, amelyet nemcsak a hivatalosok, hanem a református nép maga is használhatott hite védelmében. Hitvitázó, helyesebben: hitvédő müveiben a legelvontabb teológiai hitigazságokat is közérthető, magyari, népi formában közli. Ő a tizenhetedik század egyik, talán a legnagyobb református népi Írója, aki a nép közmondásainak, szólásmondásainak, parasztpéldáinak, adomáinak, tréfáinak, szentenciáinak felhasználásával a népi lélekhez egészen közel tudja hozni a hitigazságokat, megmutatván az igazi reformációt még az egyszerűbb gondolkozásuaknak is. Rendkívül termékeny iró volt, 1659-ben például egyetlen évben négy könyve jelent meg. Czeglédit rendkívül kedvelték kora olvasói. — Nemcsak a fejedelmi személyek, nemcsak a főurak és főkatonák, akik mindig készséggel adakoztak müvei kinyomtatására, hanem a köznépek is szerették és felhasználták hitvitákban és a hit védelmében az ő “munícióját”. Egy-egy kitünően alkalmazott tréfája, érve, eílenvágása, jó adomája szerte ismert volt a két Magyarországban. Tanultak iásaiból, épültek belőle, derültek tőle, prédikátorok beleszőtték prédikációikba és igy lejutott a népi mélybe is. Czeglédi hitvitázó könyveinek a lapszáma jóval felülhaladja a háromezret, s e roppant irói termésben elhintve több ezer szólást, mondást, hasonlatot, parasztpéldát, közmondást talál a tizenhetedik századból a kutató. Czeglédi müveiben időtlen szépségben benne él a tizenhetedik századi Anonymus Hungaricus szóláskincsének egy jó része. Czeglédit, a háromszáz évvel ezelőtti református mártírt mai szemmel nézve egyik legkiválóbb előfutárának kezdi tartani a magyar néprajztudomány. Persze nála, aki tudtán kívül kitűnő néprajzos tehetség volt, még nem tudatos volt a gyűjtési tevékenység, még csak nem is sejtette, hogy milyen nagy szolgálatokat végez a későbbi magyar néprajztudomány számára. Ma már nyilvánvaló, hogy a magyar néprajztudomány éppen úgy 3zámon kell tartsa őt, mint a nála egy századdal előbb élt nagy prédikátortársát, Bornemisszát. A hithősnek, a pennájával és életével hitvallónak, aki egyúttal a tizenhetedik századi Anonymus Hungaricus hűséges Íródeákja is volt, magyar eleink régi szokásai és régi szólásai nótáriusának, jó Czeglédi Istvánnak adassák tisztelet halálának háromszázadik évfordulóján. Dr. Szabó Lajos LEGENDA, VAGY VALÓSÁG? HOL VAN ATTILA SÍRJA? Hol van Attila sírja? A legenda szerint a hunok fejedelmét tömérdek kinccsel együtt, hármas koporsóban temették el egy folyó medrébe, feltehetően a mai Magyarország területén: Eddig még senki sem találta meg a másfél ezer évvel ezelőtt föld alá helyezett koporsót. Hollétéről viszont újabb és újabb hipotézisek születnek. A legfrissebb — miszerint Attila sírját a mintegy három kilométer hosszú óbudai Duna-ágban a Hajógyár és a Római fürdő között — kell keresni. Ez a variáció teljesen eltér az előbibektől, amelyek azt állítják: a Tiszában vagy annak valamelyik mellékfolyójában, de mindenképpen Szeged környékén fekszik a nagy hun fejedelem koporsója. Eszerint a koporsó a Tisza alatt van. Az V. században ugyanis a Tisza és mellékfolyói környékén még ősmocsár volt — ez mentette meg sokszor a tatár, a török elől menekülő magyarokat is — s éppen emiatt technikailag lehetelen volt a temetéshez elzárni a folyót. A kellő technikai segédeszközök hiányában a Dunába sem tudták máshova, mint Aquincum mellé, a keskeny Dunaágba elrejteni az értékes koporsót. Anonymus is azt vallja: Attila székhelye Hadriánus egykori palotájában, Aquincumban volt, s igy logikus, hogy ezen a környéken temették el. Ezt az elméletet természetesen bizonyítékokkal is alátámasztják. Ezek közül néhány: 1. A német nyelvű krónikákban Aquincum Etzelburg néven szerepel, ami magyarul Attila várát jelenti. 2. Arany János “Buda halála” cimü elbeszélő költeménye és a történelmi kódexek is azt igazolják, hogy Aquincum volt a hunok székhelye: Attila itt, a Nagyszombat utcai amfiteátrumban ölte vagy ölette meg 430 és 435 között testvérét, Bledát, (magyarul Budát), amikor átvette a teljes hatalmat. 3. Erre utalnak az Attila halála után egy évvel,, 454-ben történt események leírásai is: két fia, Aladár és Csaba Aquincum mellett csapott össze a hatalomért. 4. A fennmaradt krónikák szerint az 53 éves fejedelem Krimhilddel, egy német nővel történt esküvőjén kapott halálos orrvérzést. Esküvőjét minden bizonnyal állandó székhelyén tartotta. Tehát a temetés is ezen a környéken történt. Javaslat: kezdjék meg a kutatást megfelelő műszerekkel. Viszonylag kis költséggel átkutatható a rövid óbudai Duna-ág. Czippán György GONDOLATOK A kritika olyan legyen, mint az eső, amely a a növekedést elősegíti, anélkül, hogy a gyökereket kiszakítaná. ☆ ír ír Hulló csillagként C3ak azt tarthatják számon, aki már ragyogott az égbolton. ír ír ír Ne próbálkozz ellentéteket kirobbantani, mert sohasem tudhatod, elég hösszu-e a gyujtózsinórod. ‘ - ír ír ír Úgy dolgozz, mintha száz évig élnél, és úgy imádkozz, mint alti bármely pillanatban meghalhat. garabonciás MAGYARORSZÁG FŐVÁROSAI Budapest közelgő centenáriuma alkalmából nem érdektelen tudni, hogy az évszázadok során több ízben változott Magyarország fővárosa. — Az első főváros Esztergom. Innen Székesfehérvárra költözött az uralkodó. (Az 1000 éves Székesfehérvár 'kiállítás dokumentumai igazolják, hogy itt koronázták legtöbb királyunkat, s itt is van legtöbbnek a sírja.) A királyi székhely később Visegrád, majd Buda. Az ország három, részre szakadása után a királyi Magyarországé Pozsony, a keleti országrészé: Erdélyé Gyulafehérvár, Buda pedig a török uralom alá került terület székvárosa, a budai basa lakhelye. A törökök kiűzését követően hosszú ideig Pozsony a főváros. Buda csak 1848-ban nyerte vissza régi rangját. S ismeretes, száz esztendeje, 1872-ben egyesítették Óbudát, Budát és Pestet — Budapestté, Magyarország fővárosává. — Magyarországon Szombathely, Pécs, Győr, Sopron, Óbuda helyén már a római időkben nagy városok voltak. A Fejér megyei Tác községben — akkori nevén Gorsium — a Kr. e. I. században húszezernél több ember élt. A magyarok Duna— Tisza közi bejövetele, a kereszténység felvétele után az első jelentős városok Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém. A tatárjárás után rendelte el IV. Béla király a várak kötelező építését. 1850-ben Magyarországon csak egy százezres \áros volt: az akkor még külön közigazgatása Pesten 110,516-an laktak. Budán ugyanakkor 34,- 893 polgár élt, Óbudán pedig 10,760. (Kevesebben, mint jelenleg Gödöllőn vagy Kőszegen.) A múlt század közepén az ország második városa az 55,437 lakosú Debrecen. A további sorrend: Kecskemétnek 44, Hódmezővásárhelynek 37, Szegednek 36, Miskolcnak 29, Győrnek csupán 18 ezer lakosa volt. VAS ISTVÁN: KÓRHÁZBAN 1 i Reggel van. Élek. Kinézek. Látok. Hideg fény sápadt ég íj Antenna három Á Vastag rudja kilenc Egyenlőtlen ága. Madarak bezzeg •£1i Régen tavaszolnak Ahogy torkukon kifér ők tudják jobban. Fejemet balra Jobbra a párnán Szédül de mozdul Nem ejtetted ki • Mégse kezedből Nem törted össze Vér-őseimtől Kapott koponyámat *• ; 1 Benne felhalmozott Tekervények tőled Táplált tisztaságát * ,i Szét nem ziláltad Forgatom jobbra , ff Forgatom balra Add meg emelni ( Föl újra föl t Rádismerni lényeg Minden alakodban Mindenegy nevedben. Reggel van. Élek. H-U-M-O-R A férj szemrehányóan néz a feleségére: —■ Fiacskám, már csak egyetlen gomb van a kabátomon. — Ez igazán szörnyű. így nem lehet járni! Tépd le!
