Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-29 / 26. szám
Thursday, June Z9, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL HOMOKI LELKI KLINIKÁJA CSALÓDTAM JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, 21 éves koromban mentem férjhez Magyarországon és nagyon csalódtam, a férjem durva volt hozzám, részegeskedett, nőket tartott, én dolgozni jár.am, elszedte a pénzemet és elkártyázta. Szörnyű volt az életem. 4 év után sikerült elválnom tőle. Még abban az évben newyorki nővérem utján vízumot kaptam, nagynehezen megszereztem az útlevelet is és kijöttem ide. A sors összehozott egy nős emberrel. A 4 évi kínszenvedés után olyan nagyon vágyódtam a szeretetre, hogy rövid ismeretség után jóba lettem vele. Annyi szeretettel vett körül és olyan gyengéd volt hozzám, hogy a vele töltött 3 és fél év gyorsan elszaladt. Fél évvel ezelőtt meghalt a felesége. Még néhányszor együtt voltunk, azután elkezdett elmaradni, ritkábban jött. Egyszer elmúlt tiz nap és nem jött és nem telefonált. Akkor felhívtam az üzletben. Nagyon idegesen beszélt, összevissza és végül egyenesen megmondta, hogy többé nem találkozhatunk, ami volt, az volt, mindennek vége, ne is hívjam őt többször, mert úgysem jön a telefonhoz. Képzelheti, hogyan éreztem magamat. írtam neki levelet, amelyben magyarázatot kértem, de nem is válaszolt rá. Pár nap múlva közös ismerősöktől hallottam, hogy nősülni fog. A társnőjét veszi el, egy özvegyaszszonyt, akinek két háza van, amelyeket a férjétől örökölt. Nem tudom, mit tehetek. Egészen össze vagyok törve, csak sírni tudok. VÁLASZ — Csak sírni tud. Mást nem is tehet. De ezzel nem használ, tehát hagyja abba a sírást. Inkább a probléma gyakorlati megoldásával foglalkozzon. Gondolkozzon higgadtan, józanul. A barátja nős ember volt, magát csak mellékutcának tartotta. Most újra nősülni akar: elveszi a társnőt, persze a társnő üzletrészével és két házával. Ilyen ember szemében ez sokkal több, mint amennyivel maga meg tud birkózni. Könnyen lehet, hogy az esküvő után majd újra jelentkezik magánál, hogy folytassák ott, ahol abbahagyták, most egyelőre azonban zavarja a nősülési szándékát, ami nála ésszerű anyagi számítás, tehát “leépítette” magát. Magának azonban remélem nem lesz kedve mégegyszer belemenni az ilyesmibe. Megértem, hogy ami történt, sebet ejtett magán. Sebet, de nem halálosat. Leveléből számolva körülbelül 28 éves lehet. Nagyon sok ideje van még ahhoz, hogy a seb begyógyuljon és rendes mederbe terelődjön az élete. De akkor aztán úgy irányítsa a forgalmat, hogy mégegyszer ne tekintsék magát mellékutcának. ☆ ☆ ☆ EGY ÖREGASSZONY — Kedves Erzsébet, egy 48 éves öregasszony Írja ezt a levelet önnek és ha érdemesnek tartja, válaszoljon is rá. 5 gyermekünk van, 12 éves fiú, 24, 17, 15 és 10 éves lány. A legnagyobb lányom férjnél van. Az én férjem elég jól keres, de takarékoskodni kell, mert a házban négy gyerek van, akinek a ruhája, iskolája nem olcsó és zsebpénz is kell nekik. Mindent egyedül csinálok, a négy gyerek és mi ketten az összesen hat személy, ennyire takarítok, főzök, mosok. Még szerencse, hogy saját mosógépem van, a vasalás azonban nem könnyű. Reggel gyorsan megcsinálni a reggelit 5 személynek, előkészíteni a löncsöt, amit magukkal visznek, utána takarítás vagy mosás vagy vasalás vagy rendbehozni a fehérneműket, ruhákat, mindig van valami és akkor már hozzákezdhetek a vacsorához. Mire vége a vacsorának és megágyazok, örülök, ha ágyba kerülök. Fáradt vagyok, nincs erőm egy jó könyvet elolvasni, színházban ERZSÉBET nem is tudom, mióta nem voltam. A legnagyobb lányomnak kétéves fia van. A fiatalok minden héten weekendre mennek és akkor én vagyok a babysitter, itt van nálunk a kicsike. Nem azért irom le ezt, hogy sajnáljon, mert én szívesen megteszek mindent a családért és csak azért irok, hogy mit tehet egy asszony akiből ezzel az élettel 48 éves korára hervadt öreg nő lett, még azon is csodálkozom, hogy a férjem néha mégis rámnéz. VÁLASZ — Maga is az a pelikán-tipus, amelyről már nem egyszer Írtam: a pelikán madár önvérével táplálja magzatait. Az ilyen asszony családjában az a jelszó alakul ki, hogy “majd a mama” és ezen az alapon a mama csinál mindent. Mint irja, szívesen megtesz mindent a családjáért. Helyes, de azért mindennek van határa. A 17 és a 15 éves lányok segíthetnének egy kicsit a háztartásban. Ágyazhatnának, a vasalás egyrészét is vállalhatnák. A nagyobbik hetenként egyszer-kétszer elkészíthetné a reggelit és a löncsöt az egész családnak. Sőt, mind a ketten vállalhatnak hetenként pár órára babysittelést, hogy megkeressék vele a zsebpénzüket. Ez nem vesz el annyit időt a tanulástól, hogy abból baj legyen. Más lányok is megteszik. A legnagyobb lánya és a veje pedig ne menjen minden héten weekendezni. Négy weekend helyett elégedjenek meg kettővel, ők is mondjanak le valamiről a gyerekük kedvéért. Egy kicsit kevesebbet a gyerekeknek. Egy kevéskével többet magának. Egy hónapban egyszer elmehet a férjével színházba, vagy egy hónapban egyszer menjenek kettesben vacsorázni valami egyszerűbb, nem drága vendéglőbe, csak mozduljon ki hazulról. Ez még nem megy a jó családanya rovására. Ha hervadtnak, öregnek érzi magát, ezekkel a kis változtatásokkal megpróbálhat visszafiatalodni a 48 évéhez. VÁCI MIHÁLY: Épits tetőt Az alapot mélyre lerakták. Te emeltél rá falakat. Reád dőlne, ha nem folytatnád Eltemet, amit abbahagysz. A ház azé, aki betetőzi. Másra hagynád? — Majd kizavar. Mire építesz: — tiéd az ősi telek, s amit raktál rá — a fal. Tetőt fölé! — ha gerendának magad feszülsz is — magasan. Csak épi Az? — foglald el hazádat, mert gürcölhetsz benn hontalan. Építsd magad, — egymásbaillő, kegyetlenül kiszámított, egymást égre tartó, feszitő gondolatból boltozatot. Építsd magad: — akár a kristály rendeződik tökéletes, belül ható törvényre tisztán: — jövője rég örökletes. Építsd világod: — lenn a mélyben tervezi lombját a gyökér; tudatos rendszere készen, mire győztesen fénybe ér. Építsd magad — mint csont a testben — Észrevétlen: — a szervezet köréd rendeződik —, s te csendben örök jövőd igy szervezed. Csak annyi légy, mint a kés éle. Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj. — A bajban ott leszel a kézben, s ha szegésre kész a kenyér. A DOKTOR (Folytatás a 6-ik oldalról) Először rettenetes félsz fogott el, majd irtózás tos halálfélelem! S röviddel utána éktelen harag! Nem! így nem lehet viselkedni egy beteggel, egy klienssel, egy jó klienssel — ha szabad igy kifejeznem magam. Hát a lakásomra fáj a fogad, te ... te ... Na hiszen! Ehet utána a fene, édes öregem, bizony, úgyse kapod meg! Ha valaki beteg esetleg önök közül, próbálja ki azonnal a receptemet: guruljon mielőbb dühbe. Lehet, hogy önökre másként hat, talán ártani is fog. Engem éktelen haragom mindenesetre tüstént meggyógyított. Nyomban (kitettem az orvosom szűrét az ajtón. Utána kivágtam a gyógyszeremet az ablakon, hogy még utolérhesse a doktoromat. (Esetleg a fejére eshessen.) Ezek után, mint aki jól végezte a dolgát, megújítottam a bérleti szerződésemet a háziurammal. És szentül megfogadtam, hogy soha többé nem állok szóba olyan orvossal, aki a lakásomra pályázik! Végh György A KÍNAI (Folytatás a 8-ik oldalról) A kérdések záporoztak. Milyen volt? Meddig akart ott maradni? Kattogtak a felvevőgépek. Oldalt álltam, egyszer belenéztem a szemébe. Gyulladt, véraláfutásos volt. Bizonyos vagyok, hogy nem a “szenzációért” történt. És ekkor kezdődött el az egyoldalú párbeszédem vele. Mert én nem kérdeztem tőle semmit. — A mutatvány remek! Hogy négy évig tartott? Fogalmazzuk igy; “csak” négy évig tartott, — mig az első oldalra kerültél. Te vagy most mindenhol Amerikában egy napig, néhány óráig a “fejeim”. Több mint ezer lap foglalkozik sorsoddal, teregetig ki életed minden részletét, te szerepelsz a képoldalon. Mennyi tudós, művész, politikus, iró, hadvezér, kötéltáncos, gyorsuszó vár erre, talán egész életén keresztül, mennyit harcol érte, tiz évet, húszat, egy életet, — s nem éri el. Persze négy év sok idő egy templomtoronyban. És azóta mérnök lehettél volna. Lenne állá^sod, lakásod, autód, szeretőd. Talán többen már előre köszönnének neked az utcán, — de ezt a templomtorony nélkül, sohasem érhetted volna el! Vedd tudomásul, hogy ennél nagyobb “reklámot” még az idegen állam diktátora sem kapott. — Jó-jó, — tudom, hogy nem “azért” csináltad. De most már lejöttél a toronyból — élj a valóságban! Mert ez most a te órád, te érzékeny és szomorú kínai. Tanulj ebből. Egyetlen tempó, amit ki kell használnod. Ma, most, azonnal! Holnap már újak jönnek, mások, — elfelejtenek. A napilap egy napig él, azután makulatúra lesz. Persze nemedet kissé rosszul választottad meg. Elhanyagolt vagy és piszkos, Castro-szakállal és veres szemekkel. Jobb lenne, ha illatos lennél, szőke és moziszinésznő, megfelelő domborulatokkal és a dekoltázsnál is merészebb dekoltázszsal. Dehát igy is az első oldalra kerültél, képpel és vastag betűkkel. Ragadd meg ezt a soha vissza, nem térő alkalmat! Hogyan kell az ilyesmit csinálni? Nem tudom. Amit az ember nem tud, azt tanácsolja. De csinálni kell! Ezeket mondtam vagy ilyesfélét gondolatban a kínainak. így biztattam. Lassanként mindenki szállingózni kezdett. Meg kell Írni, a rotációs nem vár. Utolsónak maradtam a kertben, ahol illatoztak a virágok. — Sok sikert, Mr. Cheng-Guan-Lim, búcsúztam — szótlanul. Az ajtónál megálltam és mélyen meghajoltam. Úgy, mint a kínaiak... x
