Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-22 / 25. szám
12. oldal MAGYAR HÍRADÓ U G A C írek az elcsatolt területekről MAGYAR TÁJAK: B A bugaci pusztára Herman Ottó, a világhirü tudós irányította először a figyelmet. 1895 május 29-én látogatta meg a végeláthatatlan legelőt s a környező bokros, ibückás területeket. A furcsa sajátos szépségeket kínáló táj és a szilaj pásztorkodá3 egyaránt megnyerte tetszését. A nagy élmény felelősségérzetétis felkeltette, észrevette, hogy zsugorodik a puszta, hol itt, hol ott hasítanak le egy szeletet szőlőnek-buzának. A belterjes mezőgazdasági művelés, az istállózó állatenyésztés terjedése, — úgy vélte — halálra ítélte Bugacot. Cikkezett, levelezett a puszta megóvása érdekében, mondván: “Már pedig, ha valamit, az ősfoglalkozások e töredékét meg kell menteni’’. Tanácsát megfogadta a 15 ezer holdas terület birtokosa, Tekintetes Kecskemét Város Tanácsa. A Kecskeméti Állami Levéltárban őrzött Bugacmonostori vendégkönyvben találjuk Kada Eleknek, a városépítőnek, müveit literátus polgái*mesternek kézjegyét.Csók Is-t ván társaságában töltött kinn néhány napot a pusztán. Gyakran és szívesen látogatott Bugacra Bartók Béla, Tóth Aladár, Iványi Grünwald Béla, Zichy István is. Kada, aki néprajzi gyűjtögetései során fedezte fel a pusztát, — elsősorban a tudományos kutatás és a művészek számára —, vasutat is í dott Bugacnak. Ö, aki kojabban a MÁV egyik vezető embere volt vasúthálózattal vette körül Kecskemétet és 1911-12-ben megépítette a madzag-vagyis keskeny-vasntat, Bugac s a birtokló város között. A derengés lehetőségét lopva ezzel a sötét pusztára. Az elmaradottságra egy példát, egy hivatalos korabeli iratokkal bizonyított szomorú tényt: Bizonyos Veresmarti Mihály nevű bugaci juhász 1892- Iben agyonvert egy kerékpárost, mert a felháborító találmányt az ördög praktikájának vélte. Bugacon a természeti táj gazdagsága a legfintosab látványosság. Nagy ámulatot keltenek a látogatókban még ma is puszta melletti borókások és fenyvesek. Madarasi László a pásztorélet nagy tudósa Bugac környékéről Írja: “Érintetlenül találjuk itt a sziksós tavakat, a vizeres laposokat, a tocsogós kelőket, a hargoszöld sömj éneket,a szénás szittyókat, ragyás vaksziseket, a hegyes-völgyes buckákat, a magányos kenyérváró hegyeket. A buckások tetején szelíd nyáriasok rezgetik ezüstszínű leveleiket, a domboldalon bozontos borovicskák csenevészlenek, hitvány séfüsefa-félék társaságában.” Az ősborókást ma természetvédelmi területté nyilvánították. Gazdag a bugaci puszta vadállománya, dámszarvasoktól kezdve őzekig és fácánokig itt sok értékes állat megtalálható. Korszerű fácánkeltető telep is van a közelben. A különleges természeti kincset csak az 1960-as évek elején kezdték ismét felfedezni, s munkálkodni azon, hogy gazdagságához, értékéhez méltó módon ismertessék otthon és külföldön egyaránt. DÓZSA György születésének félévezredes évfordulóját ünnepeljük: A név első előfordulásai: 1300, 1315: Dausa, 1359: Dósa. A keresztnév középkori viselői közül kiemelkedik Dózsa nádor. Debrecen földesura, Károly Róbert bizalmas párthive, és az 1400-as évek elején élt Dózsa Csanádi püspök. A név azután kiavult a használatból, és csak hely- és vezetéknevekben élt tovább. A vezetéknév legismertebb viselője, a székelyföldi Bibédről származó, de a szomszédos faluról később makfalvinak nevezett Dósa — mai helyesírással Dózsa — György, az 1514-i parasztfelkelés vezére. Nemesi renden levő hires vitéz volt, aki röviddel előbb Nándorfehérvárnál kiváló hadi tudásról és bátorságról tett tanúságot, amiért lovaggá avatták. Az események közismertek: Dózsa serege mágnesként vonzott magához a föld népén kisnemeseket, polgárokat, egyetemet végzett diákokat, sőt papokat is. Az ilyenkor előforduló túlzások megrettentették a földesúri osztályt végül Zápclyai János erdélyi vajda Temesvárnál szétverte seregüket, és Dózsa Györgyöt alvezéreivel együtt (köztük Gergely öccsével) kegyetlenül agyonkinoztatta. Dózsa György tüzes vastrónuson, izzó vaskoronával a lején, szörnyű szenvedések között pusztult el. Alakjának megítélésében az 1848-49-i szabadságharc for-Az ősi magyar hosszuszarvu teheneket, a magyar gulyát néhány éve hozták létre a semmiből, a ménest már kisebb nehézségek árán, mert a Kiskunsági Termelőszövetkezet mindig tartott itt lovakat továbbtenyésztésre. Jelenleg az 1200 holdra zsugorodott pusztán egy gulyát és egy ménest talál a látogató. De a három részből álló szabadtéri néprajzi gyűjteményben megnézheti, hogyan nevelték istálló nélkül a 3-4 nagy ménest, a rideg-marhát, miben lakott a csikós, a gulyás és hogyan élt itt egész évben szinte a szabad ég alatt ember, állat. Szippanthat a puszta varázslatából; a ménes vágtájából, a pulik csaholásából, töllelheti az ősi puszta valódi izeit,- növényzetét, csendjét. Hamisitatlanul. dulatot hozott. Újszerű megvilágításba került már Eötvös Jóésef “Magyarország 1514- ben” cimü történeti regényében (1847), Jókai Mór pedig 1857-ben történeti drámát irt róla, amelyben nagy rokonszenvvel, idealizálva rajzolta meg alakját. A személyének megítélésében történt változás is hozhatta magával, hogy a különböző premontrei szerzetekben rendi névként már korán kiadták. Pl. a csornai könyvtáros az 1870-es években Pozsgay Dózsa volt. Ma Budapest egyik főútvonala viseli a nevét, és száz meg száz utca, tér (a környező államokban is), sportegylet, katonai egység termelőszövetkezet stb. Tulajdonképpen keresztnév: a Dávid rövidült Dav formájához a -sa. kicsinyitőképző járult, később Dousa és Dósa lett. Az, hogy nádor és. püspök becéző nevet hordott, csak a mi mai, a hivatalos és a használt név kettősségéhez hozzászokott szemléletünk folyománya (pl. István — Pista), a középkorban természetes volt. A nevet Bőd Péter 1767-i névjegyzékében a Domonkos névből származtatta, bizonyára azért tette a nemrég elhunyt kiváló piarista tanár, Mátray János: “Keresztneveink” cimü könyvében szintén a Domonkos-sal egyenlővé. Meskó Lajos hasznos kis könyvében a Theodosius mellé állítja. Mikesy Sándor Erdély és Bánát Egy hir, amiről a nyugaton tudnak ugyan, de arról, ami mögötte van, már nem, Pár héttel ezelőtt a román és jugoszláv államfők Ceausescu és Tito hitveseik jelenlétében indították be Európa legnagyobb vizierőmüvét a Vaskapunál. A munkálatok több mint hét évig tartottak. A kitüntetett mérnökök, technikusok, búvárok és munkások dicséretét hangoztatták szerte az országban. Azonban arról a töméntelen sok politikai és gazdasági elitéltről, akik a kezdeti, tehát a legveszélyesebb munkálatokat végezték, akiknek sorait megtizedelte a fagy, a jég, a zajló Duna, az éhség és a betegség — nem esett szó. Egyetlen szóval sem emlitik azokat a csak számokkal jelölt szerencsétleneket — közöttük ezer számra voltak magyarok — akiknek a Duna lett a temetőjük ... A turistaidény megindulásakor a Securitate is megtette a szükséges intézkedéseket. Kibővíti besúgó hálózatát. Akadnak börtönökből kiszabadultak, akiket még alsórendü, nehéz fizikai munkára sem vesznek fel. Az ilyent vagy a családja tartja el, vagy egész egyszerűen kéregetnie, lopnia kell. Azonban létezik egy rendelet, amely szerint a volt fegyenc egy bizonyos idő múltán kérheti rehabilitálását, ha bebizonyította megjavulását és a rendszer, az állam iránti hűségét. Ha a delikvens csak lopott, sikasztott vagy, esetleg gyilkolt, az eset nem olyan nehéz. De mit csináljon az, aki a rendszer ellen vétkezett? Erre is van lehetőség. Nem is kell messzire mennie. Mindig kéznél van egy jóindulatú securitatés, aki bizalmasan megsúgja, hogy ha az illető, jártában-keltében valamit thall, megtud, ha ismerősöket, vagy turistáknak álcázott kémeket, csempészeket, szabó tőröket segít leleplezni, könnyen juthat kenyérhez .. . * * * A napokban megnyitották Bukarestben az 1972 évi festő és szobrász Biennálét, amelyen több mint 500 alkotással szerepelnek a művészek. Természetesen a Scinteia is megemlékezett e kiemelkedő művészeti eseményről. Cikkében kiemelt 12 művészt, azonban a nevek között egyetlen egy magyar művész neve sem szerepel...! * * * Az életszínvonal Erdélyben, ha szabad mondani, az utóbbi időkben még annak a bizoThursday, June 22, 1972 nyos békának a püspökfalatjánál is lejjebb került. Az árak emelkedtek, a fizetések rendületlenül alacsonyak. Az egész magas pozíciókban ülő pártfunkcionárusokon kívül, senki sem keres annyit, amiből valamennyire is normálisan megélhetne. * * * Jövőre lesz száznyolcvan esztendős a kolozsvári színjátszás. A Kolozsvári Állami Magyar Színház kát érdekes bemutatóval készül az évad első felére. Apáczai Csere János életének egy epizódját eleveníti föl, Páskándi Géza uj drámája, a “Tornyot választok”, ezt követően pedig Major Tamás rendezésében mutatják be Shakespeare Vízkeresztjét. VEGYES HÍREK A Sepsiszentgyörgyi Székely Népi Együttes több napon át baranyai városokban vendégszerepei. * * * Bolyai János estéje címmel Kocsis István fiatal erdélyi iró monodrámáját mutatta be a kecskeméti Katona József Színház studiószinpada. Az egyszemélyes dármát Piróth Gyula adta elő. * * * Rozsnyón és környékén a szép magyar beszéd népszerűsítése céljából, nagysikerű vetélkedőt rendeztek a magyar nyelvű iskolák diákjai számára. Az évente sorra kerülő, hagyományos szavaló és prózamondó verseny az ünnepek előtt ért véget. A pozsonyi Uj Szó tudósítása szerint, a nyelvművelő vetélkedőn a rozsnyói járás valamennyi magyar nyelvű általános és középiskolája részt vett, s minden kategóriában a rozsnyói diákok győztek. * * * Kodály Zoltán halálának ötödik évfordulója tiszteletére a Csemadok kassai szervezete a Thália Színházban emlékestet rendezett. Bednari János karnagy bevezető előadása után Rikk Magdolna gyermekkórusa Kodály-müveket adott elő, majd Kodály Zoltán Írásaiból és Ady Endre verseiből Érsek György, a Thália Szinház művésze idézett fel néhányat. * * * A Burgenlandisches Leben cimü, Kismartonban megjelenő havi folyóirat magyar számot jelentetett meg, amelynek legtöbb cikke a magyar-osztrák kapcsolatokról ad ismertetést. ÉVFORDULÓ: HONNAN ERED A “DÓZSA" NÉV?
