Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-15 / 24. szám
M. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 15, 1972 AMERIKA ELSŐ NÉGER ELNÖKE AKART LENNI DE GYILKOSSÁGÉRT BÖRTÖNBE KERÜLT Mindenki fényes jövőt jósolt Ben Chaneynek az 1960- as években. E'z akkor volt, amikor nevét még nem ismerte meg az ország és Ben egyszerűen a Mississippiben élő gyerekek egyike volt. Ben előtt nagyszerű példa állott, a bátyja, James, odaadó civil rights dolgozó volt és minden erőszak meggyőződéses ellensége. Egy nap, James Chaneyt, két fehér civil rights dolgozóval együtt, holtan találták •egy farm mesterséges tavában. Meggyilkolták őket. Tizennyolc fehér férfit tartóztattak le. Mississippi állam nem emelt vádat ellenük, a gyilkosság nem volt federális bűncselekmény, igy tehát a vádlottak ügyét egy iederális bíróság tárgyalta, azzal a váddal, hogy összeesküvést szőttek annak érdekében, hogy az áldozatokat megfosszák polgári jogaiktól. Az esküdtszék kizárólagosan fehérekből állott: 7 fehér férfi (mindegyikük a Ku Klux Klan tagja volt) bűnösnek találták és 3—10 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték őket. Ben, aki valóságos hősnek tartotta bátyját és mindenképpen nyomdokaiba akart lépni, ezután tevékeny részt vett a civil rights mozgalomban és é d e s a n y j áva! együtt utazott szerte az országban, hogy pénzt gyűjtsenek a civil rights mozgalom céljaira. Ben koraérett volt: bátyja halála tette azzá. Ennek az alig serdülőkorú kis néger fiúnak fantasztikus szónoki képessége volt. Amikor felnőtt hallgatóság előtt beszélt bátyja meggyilkolásáról és arról, hogy James munkáját folytatni kell és békés eszközökkel kell a négerek polgári jogaiért küzdeni . . . szem nem maradt szárazon. Egy férfi egyszer tréfásan megjegyezte: — Ben, azt hiszem, te leszel Amerika első fekete elnöke. — Természetesen — válaszolta Ben Chaney, a legnagyobb komolysággal és mély-J séges meggyőződéssel. Amerika elnöke leszek, az első néger elnök. S ezután később . . . egy napon, a 19 éves Ben Chaney belépett egy birósági tárgyalóterembe és lehajtott fejje!, komoran hallgatta, amint egy bíró életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte egy olyan bűnért, amely a legélesebb ellentétben állott mindazzal, amiben bátyja, James Chaney, akit meggyilkoltak, hitt. Bent azért ítélték el, mert bűnösnek találták két fehér diáklány kirablásában és meggyilkolásában. A tárgyalás West Palm Beachen — (Fia.) történt. Ben maga nem gyilkolt, azonban jelen volt. Néhány hónappal azelőtt is jelen volt a rablás és a gyilkosság alkalmával. Nagyon nehéz válaszolni arra, hogy egy fiú, Ben Chaney múltjával, intelligenciájával és erkölcsi meggyőződésével — hogyan süllyedhetett eddig? Védőügyvédje azt állítja, hogy az ok: Ben Chaney meg nem felelő emberekkel találkozott a meg nem felelő időpontban. Ben édesanyja különváltan élt férjétől és 1965-ben — a James meggyilkolása utáni évben — New Yorkba költözött, Bennel együtt. Mrs. Chaney azt állította, hogy a mississippii fehérek “zaklatták és fenyegették’’ őt. Ben ösztöndíjat kapott a Waldon Schoolban, amely kiváló magániskola és amelynek egyik diákja valamikor Andrew Goodman volt. Goodman volt az egyik fehér civil rights dolgozó, akit James Chaneyvel együtt meggyilkoltak. Ben jó tanuló volt, különösen a matematikában tűnt ki. És ezenkívül a. kosárlabdában. Ben Chaney gyorsan nőtt, 6 láb magas, izmos fiatalember lett. A világ az iskola falain kivül gyorsan változott. A régi civil rights mozgalmat uj civil rights mozgalmak váltották fel, sokan a civil rights dolgozók közül afrikai nevet adtak önmaguknak, példájukat Ben Chaney is követte és ekkor már igy nevezte magát: Kwame. Ben-Kwame 1969-ben kilépett a Walton Schoolból és ezután aktivan részt vett a Black High School Coalition munkájában. A Coalition bevallott célja az volt, hogy a régi civil rights mozgalmat felszámolja és vizsgálat tárgyává tegye a Fekete Párducok elveit, Mao Tse-t’ung és Malcolm X Írásait. Ben nővére, Julia, később a birósági tárgyaláson, azt vallotta, hogy Ben egyesíteni akarta a négereket, hitt abban, hogy önvédelemből esetleg harcolni kell, nem hitt azonban az erőszakos cselekedetek szükségességében. — Voltak azonban Bennek olyan barátai — tette hozzá Julia — akik a civil rights mozgalom sikere érdekében erőszakos cselekedeteket javasoltak. 1970 április 17-edikén történt, hogy az akkor 17 éves Ben Chaney két néger barátjával együtt autón elindult Dél felé. Ben egyik társa a 15 éves Martin Rutrell volt, a másik pedig a 20 esztendős Linzié Lee Thompson. A rendőrség közlése szerint Thompson az induláskor azzal dicsekedett, hogy megölt egy férfit azért, hogy autóját elrabolhassa. — Sohasem fogják megtalálni a hullát — mondotta állítólag Thompson. Durhamban (N. C.) Thompson és Ruthrell megállított egy station wagont, amelyben két fiatal fehér férfi ült és potyautasként felkéredzkedett a kocsiba. Ben állítólag a Thompson áítal rabolt Buickban követte őket. Thompson és Rutrell hirtelen fegyvert rántott elő, a két fehér férfitől elvette a náluk lévő 65 dollárt, majd kilökte őket a kocsiból. Mikor a két férfi futni kezdett, rájuk lőttek és mindegyiküket könnyebben megsebesítették. A két fehér férfi alighanem annak köszönhette életét, hogy halottnak tettette magát. Ez április 25-ikén történt. Öt nappal később a new-yorki rendőrség körözőlevelet bocsátott ki a lopott Buick ellen, amelynek tulajdonosa “eltűnt”, kormánykerekénél — a jelentés szerint — Thompson ült. A Buick autót elhagyottan találták meg Fort Lauderdale (Fia.) egyik utcáján,: ülésén egy revolvergolyófckál teli töltényövet és a Fekete Párducok és a Fekete Mohamedánok által kiadott röplapokat találtak. Ekkor azonban Thompson és társai már egy köíesöakará-Az ember különböző dolgokra várakozik életében. Gyerekkorunkban csonyra vártunk, később a! nyári szünetre, a m i ko r nem, kell iskolába!! mennünk, azután a többi csókra . . . azután történelmi változások- Kürthy Miklós ra vártunk . . . kisebb és nagyobb események eljövetelére vagy befejezésére várunk. Az ember egészen elmerül ezekben az eseményekben és valamiképpen megfeledkezik arról, hogy — éljen, ügy értem, hogy tudatosan éljen, hogy éberen tudomást vegyen a világról. A jelen pillanatban várunk a junius 20-iki newyorki elnökjelöltségi előválasztásra, jómagam várom a szabadságom idejét . . . közben azonban elmerülök az * eseményekben . . . már nem is gondolkozom, már nem élem az életet tudatosan és éberen. Időpontok között hányódom és a legtöbb, amit tudok tenni, hogy időnkint, villanásszerűen, elmúlt időpontokra emlékszem. A múlt azonban állandóan halványabb. . . mind több arcot felejtek, mind több élmény merül homályba . . . időnüqnt feleszmélek és megpróbálok szenvedni. Megpróbálok szenvedni a múlt sikertelenségei miatt . . . megpróbálom újra szenvedni a régi szenvedéseket . . . szeretném, ha fájna, hogy évtizedekkel ezelőtt Yvonne otthagyott . . . szeretnék visszaemlékezni a szenvedélyes és fájdalmas szavakra, amelyeket Gertruddal váltottunk annakidején Stuttgartban és amelyek után soha többé nem láttuk egymást . . . . . . szeretném, ha mégegyszer fájni tudna valami... szerekém, ha egy fájdalmas emlék könnyeket tudna a szemembe csalni ... de nem sikerül... az évek érzéktelenné tettek a jelent is érzéktelenül élem . . . apró dátumok keretezik az életemet... a new yorki előválasztás . . . a vakáció . . . azután ... mi van azután? Mi lesz azután? Mi lesz a vakáció után? Mi lesz az elnökválasztás után? Semmi sem . . . apró, ostoba dátumok követik maid egymást és én az eseményekbe merülve úszom . . . ellenállás nélkül . . . már nincs anynyi energia bennem, hogy sírni tudjak ... a nevetéshez is túlságosan közömbös vagyok . . . .. . csak egyszer . . . egyetlen egyszer . . mielőtt as évek teljesen elfogynak életemből és mielőtt életem teljesen elfogy az évekből... csak egyszer szeretnék még sirni . . . csak egyszer szeretnék még nevetni . . . csak egyszer szeretném fejemet kiemelni a hullámokból, körülpillantani és tudatosan, éberen látni és élni az életet .. . Óh, Sors, ne engedd, hogy igy haljak meg . . . száraz szemmel és apró, ostoba dátumok között éviekéivé! Ne engedd, hogy igy haljak meg, érzéketlenül . . . kiszáradtan . . . ne engedd, hogy úgy haljak meg, mint egy tapló . . . mielőtt meghalok, még egyszer . . . csak egyetlen egyszer . . . Ember szeretnék lenni . . . érző, éber Ember . . . hiszen valamikor az voltam, mielőtt megőröltek az évek! kért Ford autóban folytatták útjukat. A bűncselekmények gyor3 egymásutánban követték egymást: John J. Bowes, 23 éves fehér biztosítás i ügynök nem sokkal azelőtt áthelyeztette magát Miamiból Fort Lauderdalebe, mert úgy vélte: Fort Lauderdale gyönyörű város, ahol nincs bűnözés. Május 5-ikén Fort Lauderdaleben Thompson és Rutrell kirabolta Bowest, 110 dollárt vett el tőle, majd egyszer hátba lőtte, mégegyszer fejbe lőtte. A rendőrség adatai szerint a lövéseket kizárólagosan Thompson adta le. Hat nappal Bowles meggyilkolása után a Thompson banda Pompano Beachen 200 dollárt rabolt el egy csemegekereskedésböl, majd elrobogott a kölcsönkért Ford autón. A rablás egyik szemtanújának azonban sikerült feljegyeznie a Ford autó rendszámát. A következő bűncselekményre május 14-edikén került sor. (Folytai juk a következő héten) FAR1ÖLJA hirdetőinkéi I
