Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-18 / 20. szám

14. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, May 18, 1972 Eheti rovatomnak szeret­ném ez taz alcímet adni: Ope­rai Jegyzetek. A Metropoli­tan Operaház nemrégi­ben tartot­ta szók ásos évi előadás-so­rozatát Cleve­­landban (0.) és majd nem minden előa­dáson ott vol- Küxlhy Miklót tarn. Eszem ágában sines “felfedezni” az operákat, er­ről már alaposan lekéstem. Szeretném azonban “felfedez­ni” az operaelőadásokkal kap­csolatos apró, emberi érde­kességeket. íme, tehát: Operai Jegyzetek. Faust. A Public Auditori­um zsúfolásig megtelt, az emberek nyilvánvalóan szíve­sen hallgatnak áriákat arról, hogy minden a világon eladó és megvehető (ámbár ezt úgyis mindenki tudja), szíve­sen hallgatnak áriákat arról, hogy egy öreg ember fiatal szeretne lenni és szívesen hallgatnak zenét és áriát az érzéki szerelemről, akkor is, ha közben badarságokat fe­csegnek a “túlzott szexuali­tásról”. Mellettem fiatal férfi ül egy nagyon csinos, elbájolóan szalmaszőfce leánnyal az olda­lán. A férfi a “szakember” és magyarázza a lánynak az operát. A magyarázat, ma­gyar fordításban, a követke­zőképpen hangzik: — Ez az alak, aki most bejött a dolgozószobába, ez kicsoda, darling? — Ez a pasas az ördög, honey. Ez fogja fiatallá ten­ni a másik alakot, azt az öreg, szakállas fickót. Egy másik jelenetnél, ami­kor Faust berohan Margit házába: — Most ezek mit csinál­nak, drágám? — A fiú ágyba viszi a lányt és ebből a legnagyobb bajok lesznek, mert nincse­nek összeházasodva és a lány terhes lesz. A Walpurgis éjnél: — Most figyeld a dolgot, honey. Az ördög megmutatja a srácnak a poklot. — És hol a lány? — Az már nagy bajban van. Az előadás végén az elbájo­lóan szalmaszőke lány ra­jongva néz a fiúra: — Te olyan okos vagy. Bob! A fiú szerényen mosolyog. * A “Fídelio” előadásán elöl­ről a harmadik sorban ültem, kicsit jobboldalt, egészen kö­zel a zenekar dobosához. Fi­gyeltem a dobost. Középkorú, szemüveges férfi volt, igazi kispolgár. Egészen bizonyo­san nős, 3 gyerek apja, nem iszik alkoholt és nem dohány­zik és lelkiismeretesen fizeti családi házára a jelzálogköl­csönt. A dobos idonkint nyugod­tan ült a helyén, azután, ami­kor rákerült a sor, vadul ütöt­te a dobokat . . . esküszöm, ezekben a percekben szelíd arca kemény lett . . . vad láng lobogott a szemében . . . ezekben a pillanatokban fél­tem tőle. Miért lett ez az ember ép­pen dobos ? Miért nem lett he­gedűs, vagy zongorista ... ? úgy érzem, hogy egyszer majd . . . egy este ... ez az ember megvadul és rávág a dobóikra akkor is, amikor nem kellene . . . vadul, esze­lősen fog dobolni . . . ámok­­futó módjára fog dobolni . . . s azután hazamegy és család­irtást követ el . . . agyonlövi a feleségét és három gyerme­két . . , ettől az embertől min­den kitelik! William Marchall Shakespeare szerepek után az első “fekete” rém­filmben “Blacula”-t alakítja. a biztosító társaságok nyomozói SOKSZÁZ CSALÓT LEPLEZNEK LE EVENKINT A biztositó társaságok mindegyikének van egy kü­lön osztálya, amely a biztosi­tó nyomozók csoportja. (Itt természetesen, a nagy bizto­sitó társaságokról b e s z é­­lünk.) Ezeknek a különlege­sen képzett detektiveknek rendkívül fontos szerepük van: feladatuk az, hogy le­leplezzék azokat, akik vala­milyen csalással pénzt akar­nak kapni a biztositó társa­ságtól. Munkájukkal a bizto­sitó társaságok detektivjei évenkint sokszázezer dollárt, gyakran egy millió dollárt is megtakarítanak, tekintettel arra, hogy évenkint sokszáz biztosítási csalót lepleznek le. Munkájuk nem könnyű, mert a biztosított halálának 'körülményei gyakran nem állapíthatók meg azonnal és nem eléggé világosak. Előfor­dul, hogy az öngyilkosság természetes halálnak tűnik, a gyilkosság pedig balesetnek látszik. Erről beszélgettek nemré­giben a newyorki központtal rendelkező Equitable Life Assurance Society biztosítási nyomozói a riporterekkel. Ez a biztositó társaság évenkint körülbelül félbillió dollárt fizet ki az életbizto­sítások kedvezményezettjei­nek. Az első eset, melyet a nyo­mozók az újságíróknak el­mondottak, az volt, amelyet az Equitable évkönyveiben igy tartanak nyilván: — A Férfi a Garázsban. Az eset egy kis középnyu­gati városban történt: egy férfit, akinek életbiztosítása volt az Equitable Söcietyvel, holtan találtak otthonának garázsában, az autójában. A helyi halottkém természetes ! halálnak minősítette az ese- J tét, ezzel az indokolással: a férfi nyilvánvalóan szivszél­­hüdést kapott, közvetlenül azután, hogy beült autójába. Amennyiben a halál termé­­jszetes ok következménye volt, i az Equitable Societynek 25 j ezer dollárt kellett volna ki­fizetnie a kedvezményezett­nek, vagyis az özvegynek. — Amennyiben öngyilkosság tör­tént, a társaság csupán a már kifizetett prémium öszegét volt köteles kifizetni az öz­vegynek. Az életbiztosítást a férfi nem egészen két esztendővel halála előtt kötötte. Két év után a biztositó társaságnak még öngyilkosság esetén is 25,000 dollárt kellett volna kifizetnie az özvegynek. Az Equitable nyomozója elment a morgueba és. szem­ügyre vette a holttestet. Ar­ra a lehetőségre gondolt, hogy a férfi bezárta a kocsi ablakait, beindította a motort és a kocsi kipufogócsövéből áramló szénmonoxidot belé­legezte és igy követett el ön­­gyilkosságot. Amennyiben ez volt a helyzet, a férfi arcá­nak és egész testének vörös­nek kellett volna lennie. Er­ről azonban nem volt szó, a test és az arc teljesen normá­lis szinü volt, tehát a jelek valóban természetes halálra mutattak. Az Equitable nyomozója azonban ezzel nem elégedett meg és elment a halott fér­fi otthonába, ahol a garázs­ban még ott állott az autó. A detektív beült a kocsiba, azonban semmi különöset nem látott . . . illetőleg, vala­mit mégis észrevett . . . meg­akadt a szeme egy kis alu­minium vödrön, amely a ve­zető ülése alatt volt. A nyo­mozó éppen csak szokásból és a pontosság kedvéért felje­gyezte a. vállalat nevét, me­lyet a vödrön látott és ezu­tán ellátogatott ehhez a vál­lalathoz. Kiderült, hogy a vállalat fagylaltot árul. A nyomozó beszélgetésbe bocsátkozott a vállalat egyik alkalmazott­jával és megemlítette a ha­lott férti nevét. Az alkalma­zott nyomban igy válaszolt: — Hogyne, természetesen, emlékszem rá, nemrégiben adtam el neki egy kis vödör száraz jeget. S ez volt a kérdés megol­dása. A száraz jég nem egyéb, mint sűrített széndi­oxid. A férfi arra használta fel, hogy öngyilkosságot kö­vessen el. A férfinek még az autó motorját sem kellett beindítania. A férfi egyszerűen bezárta a kocsi ablakait és a kis vö­dör száraz jeget az ülés alá tette. A sűrített széndioxid kipárolgása ölte meg és mire halálát felfedezték, a vödör üres volt, a száraz jég, vagy­is a sűrített széndioxid telje­sen elpárolgott és semmi nyomot nem hagyott maga után. A vizsgálat kiderítette, hogy öngyilkosság történt. Kiderült az is, hogy a férfi, aki egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdött, úgy akárt segíteni feleségén, hogy .ön­gyilkosságot követett el, azt a látszatot keltve, mintha természetes halál következett , volna be és igy özvegye fel­vehette volna a 25,000 dol­lárt. Erre természetesén ' nem, került sor, miután az igazság, kiderült. Az Equitable Soci­ety vezetői megjegyezték: — A biztositó társaság történetében ez volt a leg­ügyesebben kitervezett olyan csalási kísérlet, ahol valaki . öngyilkosságot követett, el és a természetes halál látszatát akarta kelteni. , . Mondanunk sem kell, hogy az a nyomozó, aki leleplezte ezt a különben elsőrangúan ki tervezett csalási kísérletet, maga is elsőrangúan műkö­dött és kivételes képességű és kivételes szimatu biztositá­­si nyomozó. Ezek a nyomozók részint különleges kiképzésben része­sülnek, másrészt pedig ren­delkezniük kell valamiféle “hatodik érzékikéi”. Munká­juk — ez az általános véle mény — nehezebb, mint az átlagos magándetektívek munkája. A biztosítási nyomozók munkája hátrányos is, mert munkájukat mindig csak na­pokkal azután kezdhetik el, hogy a rendőrség megkezdte a nyomozást. Gyakran előfor­dul azonban, hogy egy-egy biztosító társaság, egy bekö­vetkezett haláleset után fel­hívja a rendőrséget és közli a nyomozókkal: Á halottnak jelentős ösz­­szegü életbiztosítása volt, a kedvezményezett az özvegy, igy " tehát érdemes alaposan utána nézni a halál körülmé­nyeinek. A helyzet tehát valójában az. hogy a biztositó társasá­gok nem egyszer jelentős módon segítik a rendőrséget, a biztositási nyomozók vi­szont arról panaszkodnak, hogy ők maguk sokkal keve­sebb segítséget kapnak szük­ség esetén az egyes rendőr­ségektől. (folytatjuk a következő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents