Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-18 / 20. szám
Thursday. May 18, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL TAVASZI VASÁRNAP... Irta: IVÁN! ZOLTÁN A New York-i “szegények” százai-ezrei tudják,hogy mily .nagy öröm ilyenkor, tavasz idején — a “bőségesen van mit enni” és “van idő pihenni” hétvégi képletén túl, — egy kis ingyen sétára indulni. Szabad, füves, fás, virágos helyre. Amelyet sem parkolási nehézség, sem benzinpénz nem zavar. Legfeljebb az ilyennel és hasonlóval rendelkezők szánalmas megvetése a gyalogosok iránt. Akik — ezek szerint — nem is lehetnek meghiva valami csodálatos pártira. Ahol régmúlt időkből az emberek újra kiemelve rangmániájukat, sikoltanak ilyenkor egymás fülébe: ki vagyok én? így indulunk el Magdóval, tavaszi sétára, a Central parkba. Mert az idei tavasz lopózkodva jött közénk. Hideg volt. Észre se vettük. A természet azonban nem vár. A hideg ellenére is, ha kis napsugár éri, már rohan. Az élettel. A kivirágzással, s a mögötte lévő szaporodási gondolattal. A “szánalmas megvetés” azonban nem ér most idáig. Szinte felszabadulva nézzük, mennyien vagyunk: senkik!... És mind önfeledten boldogok. A parkban. Úgy, abban a szép tarkaságban, ahogy illik ma, a valóság számbavételével. Fehérek, sárgák, feketék. Mi, em.. berek. És úgy, ahogy a park kivirágzott képe adja. — Nézd, az aranyeső bokrai.,Mily,csodás sárga foltok! — És amott, az az ájultan , lilás-fehér ködfelhő! — Igen, a magnóliafák ... Milyen jó, hogy elkaptuk. A másik hétvégére nyoma sincs . szépségüknek. Önfeledten, boldogan sétálunk. Mert elkaptukl a tavaszt, Mi, házrengetegből, kővilágból kimozdultak.Akiknek eszünkben sincs, hogy gépkocsit, vegyünk, a következő nyárra. Minden ilyen furcsa és felületes előnyt elsodor most az “embernek lenni akarás” jelenje. Az emberé, ki sétálni akar, ki kedves kutyáját futkároztatja itt, ki érzi, hogy eme semmibe nem kerülő ingyen sétában emelkedik maga fölé. Számba véve, egyszerű mértékkel mért szerény életét is családjával, kedvenceivel.Kutyában, macskában, madárban, ugv egy darab igazi “Én'-’-ben. Mi Magdóval, valóban csak ketten vagyunk. Se gyermek, se kutya, se egyéb. De talán magunkhoz mérten, igy van igazán jól. így találunk együtt. Más beállítottságú erőnkkel. Éppen a többi em-Iváni Zoltán bér érdekében. És már azon elmélkedünk, hogy a park mögötti muzeum hieroglifái, lám ide is kinyúlnak... Igen, Magdó nagy értője a mitológiának. Karácsonyra gyönyörű könyvet kaptam tőle. Most is bánom, hogy vaskos terjedelmére, nem tudom minden nap ágyban fekvés közben forgatni. Mert hol vagyok én már attól az igazi olvasótól, aki ezt a műveletet szertartásosan, az asztal mellett végzi. És szinte szent révülettel bökdösi ujjával a betűket, a forgatott lapokat... Emberek önfeledt sétája közben, mi ketten egy oj színfolthoz érkezünk. A virágzó fák jóvoltából. — Nézd, ezt a fényestörzsü rózsaszín kábulatot — mondom Magdónak. — Igen, azt hiszem cseresznye . .. Fiatal ültetés. Egy szem hiba sincs benne. Törzsein, ágain. Olyan, mint egy derékba szabott egészséges falusi menyecske. — Igazad van — vágok szavába. —-■ Különben a cseresznyevirág mindig fehér . .. Mint ama régi budaörsi völgyekben. Menyasszony, a rózsaszínű nyoszolyó lányok, a barackfák között. Egyszóval, a muzeum régiségi csodáin túlesve, a még otthon televíziónkban megcsodált holdrakéta friss élményében, egyszer csak azon találj uy magunkat Magdóval, éppen a Centrál park egyik nevezetességénél, a “Cleopatra tűje” előtt a pádon ülve, hogy milyen furcsa is a világ. Szép és erőt jelentő. Amely ilyen ingyen-sétás szegényeknek is kijár Amerikában. Magdó szól: — félórával ezelőtt még néztük otthon, hogy a holdon sétálók visszakapcsolódnak az anyahajóba... Most pedig, nézz fel, itt a Cleopatra tűje mellett az égre. Ott van, haloványan a félkaréjával ... Igen, a hlod. A romantika, amely régi énemhez illett volna, talán arra ösztökél,hogy most nagy szavakat, képmutató ígéreteket tegyek Magdónak, ott a pádon. Régin ültből, Heltai verseket idézve, hogy a “csillagot lehoznám neki, csak éppen egy árva sósperecre nincs pénzem.” De nem tettem. És Magdó sem ezt várta. Hanem azt a bizonyos másikat. Amelyet ez a tarkaságában és szegénységében is gazdag vasárnap délután hozott. Itt New Yorkban, a Centrál parkban. Hogy boldogok legyünk. Tudással, öntudattal vértezetten. Amely a magát dicsőítő és “Ki vagyok” pártikon • BEDEKKER Baedeker Károly Essenben született 1801-ben.Nyomdász, könyvkiadó és könyvkereskedő volt az apja. A fiú Coblenzben telepedett le, ahol szintén könyvkereskedő és könyvkiadó lett. Itt kezdte meg egy sorozat kiadását, amelynek köteteiben olvasóit a világ különböző tájékaira kalauzolta el. A könyvek különböző nyelveken jelentek meg, és rendkívül pontos tájleirásokat adtak. 1859-ben halt meg, de aránylag rövid élete során megajándékozta a világ minden nyelvét a “bedeker” szóval. • GALLUP-INTÉZET Dr. George Horace Gallup egyetemi tanár, a pszichológia doktora, a világhírű Gallup-intézetet 1935-ben alapította azzal a céllal, hogy a közvéleményt minden aktuális kérdésben megkérdezi, leszavaztatja. Az intézetnek 200 belső és 2000 külső munkatársa van, akik különböző városokban laknak, és a princetoni központ kérdéseire a lakosság minden rétegének egy-egy kiválasztott tagjától ! kémek feleletet. A Gallupszavazás 1,8 százalékos tévedéssel 1944-ben megjósolta Roosewelt második megválasztását, 1956-ban 1,7 százalékkal Eisenhower, 0,9 százalékkal Kennedy és 1968-ban 0,5 százalékkal Nixon megválasztását. • FRANKENSTEIN Ezt a filmekről népszerűvé vált nevet Shelley angol költő emberi öntudatot mérgező ürességében, ismeretlen. Úgy inkább otthonról kijöttek között. — Nézd csak — mondja Magdó könnyedén. A hieroglifákra. Monolit. És többezer mázsás kő! Ráírva: Krisztus előtt 1800-ban, Alexandriában állott. Onnan adta el a khedive, Amerikának. Alig száz éve, a Vanderbilt-ek pénzére... És Rhamzesz faraó és az istenek nevét böngészi. Majd fordítja a szöveget könnyedén. Amikor újra felnézünk, úgy a pádon ülve az égboltra, a Cleopatra tűjén át a féikaréjos holdra, az asztronautákra, a mögöttem sétáló emberek jövőt jelentő akaratából erősödve, megjegyzem csendesen: — Nincs gépkocsim Magdó. De lám, Nálad nem is baj ? — Bizony semmi szükség rá ... Inkább az ingyen sétákra ... Mint amilyen a mai is volt. felesége, Mary Wollstonecraft-Shelley (1797—1851) találta ki. A Shelley házaspár és Byron gyakran nyaraltak Svájcban, és esős napokon azzal szórakoztak, hogy kísérteties történeteket meséltek el egymásnak. Mary mindig Frankensteinről mesélt, aki megtanulta azt a titkot, miképpen lehet holt tárgyakat életre lehellni, háziállatok csontjaiból teremtett egy undorító és félelmetes szörnyet, aki nagyobb volt, mint egy ember, sokkal erősebb is, és mindenféle gonosz tettet követett el, sőt, végül magát Frankensteint is megölte. Shelley rábeszélésére a történeteket felesége “Egy modern Prometheus” címmel ki is adta 1818-ban. A film azonban a szörnyet nevezte el Frankensteinnek. • PRIZNIC Priessnitz Vince (1799— 1851). Ha a kisbaba torkát fájlalta, ha a felnőttek szúrást éreztek a tüdejükben, mellükben, priznicet raktak rá még a század első felében is. A priznices kendővel való borogatás, amelyet száraz kendővel fednek le. Feltalálója, Priessnitz Vince osztrák földműves,parasztember volt, aki megfigyelte a hideg viz gyógyító hatását. Eleinte csak a falubelieknek adott hideg viz használatára tanácsot, de hire csakhamar országszerte, sőt, világszerte elterjedt. Priessnitz egész rendszert dolgozott ki a hidegvíz-gyógymódra. ÉRDERES ADALÉKOK: Szavak, nevek származása A TECHNIKA VILÁGÁBÓL ZENÉLŐ GÉPEK A mesébe illő “mechanikai csodák” egyik legrégibb típusa a harangjáték. Kinából a XIII. századbrn hozták a hollandok Európába. Prágában az első 1695-ben szólalt meg a lorettói templom tornyában. Működtetéséhez Amszterdamban 27 két és fél oktáv hangterjede'mü harangot öntettek. A harangjátékokat a rugósszerkezet feltalálása után miniatürizálták, asztali órákba helyezték. A múlt században a fából faragott, úgynevezett schwarzwaldi óra harangjátékét már üvegből konstruálták. !S <: * A verkli — más néven kintorna — bizánci eredetű. A középkor emberei a fogságba került madarakat tanították énekelni madárverklikkel. Az eredeti muzsikagép alapszerkezete tüskés henger volt. A tüskék emelték a forgatásnál a sipok szelepét. A sípokkal ellátott kintorna nyelvét viszont tüske helyett légáramlat, levegő mozgatta. A XIX. század végétől a még modernebb orchestrion tüskés fémhengerét nehezék forgatta. A henger tüskéi “játszottak” a sipok szelepein, lenyomva a fogantyúkat. S a gépezet kis kalapácsokként utánozni tudta a zongora, a xilofon, a dob, a cintányér hangját, zörejét. * * $ Évtizedeken át gyártottak egyszerű, olcsó szögecses zenélő gépeket. E muzsikáló szerkezeteket keretes képekbe, órákba, szekrényekbe, asztali dobozokba, poharakba, kancsókba, fényképalbumokba, pecsétnyomókba, bonbonnierekbe, sétapálcák fogantyúiba szerelték. 1886-ban Paul Lochmann német mester lyukacsos fémkorongot alkalmazott. Az eljátszandó melódiákat a korongon perforálta, a perforált korongokat cserélni lehetett. Ezek a polifonok, szimfoniók a későbbi hanglemezek ősei. HUMOR GYEREKSZÁJ Két elemista kisfiú beszélget: — Hallom, kistestvéred született. Kinek köszönhető a dolog? — A szüleim szerint valami nő orvosnak. Ha jól emlékszem a nevére, dr. Bumburnyáknak hívják. — Érdekes, ö a mi szállítónk is... Hirdessen lapunkban! I
