Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
Thursday, Jan, 13, 1972 MAGYAR HIRaíX? Í5. oldal MADAGASZKÁR MAGYAR KIRÁLYA: Benyovszky Móric különös élete Hős volt vagy kalandor? — volt idő, amikor igy tették fel a kérdést Európa-szerte mindazok, akik hallottak e 18. században élt és híressé vált magyar főur romantikus karrierjéről és tragikus bukásáról. Különböző nyelveken számos regényt, sőt drámát is írtak róla (Kotzebue), és Jókai Mórt annyira érdekelte ez a különös, valóban Jókai-regénybe illő életpálya, hogy ő maga fordította magyarra Benyovszky Móric már 1790-ben angol nyelven és rövidesen német, francia és holland nyelven is megjelent “Emlékiratait”. Kiváló tudósok: Thallóczy Lajos és Marczali Henrik történészek támogatásával keresett választ Benyovszky életének egyes ellentmondásaira. Végülis őszinte csodálattal állapitotta meg, hogy “Benyovszky határozott, komoly, fennkölt jellem volt, akit élete során mindenkor rajongó szabadságszeretetet és a zsarnokság elleni gyűlöletet töltött el..Jókai szerint rokonszenves, bizalomkeltő, szép férfi volt, akiben ... rendkívüli tetterő párosult ritka szellemi adományokkal.'..” Ki volt tulajdonképpen ez a kalandos életű ember, akit nemcsak zseniális szervezőnek, kiváló diplomatának, született hadvezérnek, müveit tudósnak, sőt írónak is tartottak, hanem ugyanakkor fékezhetetlen és nyugtalan, önmagát emésztő fantasztának is... ? Bényovszky Móric Ágoston 1741-ben született a Nyitra megyei Verbón, a mai Szlovákia területén. Kalandos természete nagyon korán megmutatkozott: tizennégy éves korában elszökött katonának. Tűzkeresztségén már 15 éves korában átesett. Amikor egyik lengyel nagybátyja örökösévé tette és elkerült Lengyelországba, ott érte őt a hir, hogy apja meghalt, és sógorai az ő apai örökségére is rátették a kezüket. Miután odahaza meggyőződött arról, hogy kisemmizték az uradalmából, felfegyverzett jobbágyai segítségével — harccal foglalta vissza birtokait. Sógorai boszszuból bevádolták őt a bécsi udvarnál és a lázadás miatt vád alá helyezett ifjút Mária Terézia megfosztotta összes birtokaitól. Még nincsen 17 éves és földönfutóvá vált. Kalandvágya a tengerre csábította és amikor eljutott Ivelet-Indiába, lengyel barátai onnan hivták vissza, hogy vegyen részt a lengyel szabadságharcban. Néhány sikeres csatában nagyon kitüntette magát és már 18 éves korában — tábornokká nevezték ki. Amikor orosz fogságba esett, barátai először kétezer aranyért, másodszor pedig harccal szabadították ki, de amikor harmadszor is fogságba került, már láncra verve szállították Szibériába. Emlékirataiban részletesen leírja a szibériai fogság szenvedéseit, de ugyanakkor tudós alapossággal ismerteti annak a távol-keleti világnak a földrajzi és társadalmi viszonyait, amelyet alkalma volt megismerni. Elkerült Kamcsatkába is, ahol a kormányzónak feltűnt, a jó megjelenésű, müveit fogoly. Leányai nevelőjévé tette Benyovszky t és egyik lánya — az Emlékiratokban nagy gyengédséggel ábrázolt Afanázia — bele is szeretett a daliás fogolyba, sőt szökését is elősegítette. Viszontagságos hajóuton jutott el Japánba, Formózába, Kínába, a Csendes-Óceán számos, akkor még szinte ismeretlen szigetére és leirásai máig értékes dokumentumai annak a korszaknak. Átkelt az Indiai-óceánon is, és partra szállt a francia kézben lévő Isle de France szigetén (most Mauritius), majd néhány napra az akkor független Madagaszkár szigetén. Itt érdeklődéssel állapitotta meg, hogy a kiaknázatlan természeti kincsekben hallatlanul gazdag, hatalmas szigetországban szinte korlátlan gazdasági lehetőségek kínálkoznak. Elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a francia kormány elé Madagaszkár gyarmatosítására. Franciaországi, kezdetben eredményesnek tiinö diplomáciai erőfeszítéseiről emlékirataiban ezeket Írja: “. .. 1772. aug. 8-án megérkeztem Champagneba, ahol a miniszter akkoriban időzött. Szívélyesen fogadott és meghallgatott és . . . szeptember 15-én helyettese, de Boynes ur, tengerészeti államtitkár közölte velem, hogy . . . XV. Lajos őfelségének szándéka van Madagaszkárban telepet alapítani ... és engem biz meg tizenkét száz emberből álló csapat parancsnokságával,..” Az Emlékiratok részletesen ismertetik Benyovszky igen alapos madagaszkári tervezetét. Jóllehet, a tárgyalások során Benyovszky sok mindent aggályosnak tartott, bucsukihallgatásán a miniszter megnyugtatta: “. . . Oka lesz velem elégedettnek lennie . . .” Benyovszky nak azonban nem volt oka az elégedettségre. Az Isle de France-ban uraskodó, régi francia tisztviselők féltékenyen fogadták és igyekeztek elgáncsolni intézkedéseit, ő azonban minden nehézség ellenére megalapitotta Louisburgot, Madagaszkár első telepét, és jóllehet malária és más betegségek megtizedelték katonáit, szervező zsenialitásával egy-két év után kezdte megjavítani a szigetlakosság primitiv életkörülményeit. Utakat építtetett az őserdőkben, mocsarakat csapoltatott le, és főleg annak érdekében tett sikeres erőfeszítéseket, hogy csökkentse az egymással civódó, ellenséges törzsek ellentéteit. A nép kezdte értékelni, hogy rabszolgasors helyett emberi bánásmódban részesül ,s fokozatosan sikerült megnyernie az ellenséges törzsfőnökök bizalmát is. Tekintélyét nagyban növelte egy rohamosan terjedő legenda, hogy ő tulajdonképpen fejedelmi sarjadék, az ősi Ramini-dinasztia ivadéka, egy madagaszkári törzsfőnök elrabolt leányának a fia, akit az istenek visszaküldték hazájába . . . Miután ellentétei a francia hivatalnokokkal elmélyültek, Benyovszky a Kabarban, a törzsfőnökök gyűlésén bejelentette, hogy kívánságukra leveti a francia ruhát és maga is fehér, madagaszkári ruhába öltözik. A féltékeny francia hivatalnokok panaszainak kivizsgálására egy napon bizottság érkezett és futótűzként terjedt el a hir, hogy a franciák a jó fehérembert” le akarják váltani. Hat törzsfőnök közölte vele a nép kívánságát: ragaszkodnak hozzá. Benyovszkyt a francia vizsgálat rehabilitálta, ő mégis bejelentette, lemond a francia megbízásról. Maga mögött érezhette már valamenynyi törzsfőnök támogatását. És ekkor került sor a királyválasztásra. Az Emlékiratokból idézzük: “... Elérkezett 1776. október tizediké. Hálnom ágyulövés ébresztett fel álmomból. Fehérbe öltözve megjelent nálam Raffangur törzsfőnök kíséretében hat másik törzsfőnökkel. Együtt indultunk a síkság felé. Ott egy körbe léptünk, amelyet 30 ezer fegyveres képezett. Elsőként Raffangur szólalt meg: — Áldott legyen a nap, amelyen születtél és áldott az az óra, amikor lábadat e szigetre tetted. A malgagoszok fejedelmei arról értesültek, hogy a francia király másvalakit akar a helyedbe küldeni. Haragszik rád, mert te vonakodtál rabszolgákká tenni bennünket. Ezért most a nép előtt és előtted feltárom születésed titkát és megmondjuk neked, milyen jogaid vannak ez ország népei felett. íme, én Raffangur, akit a Ramini-család egyedüli ivadékának mondanak, ezennel lemondok e szentesített jogról, mert téged tartalak a Raminik egyedüli örökösének ...” Egetverő ujjongás után Mononganon törzsfőnök az összes fejedelmek nevében kihirdette: “Móric Ágostont kikiáltjuk legfőbb főnökünknek. Ampanszakabénünknek.” Ezután — az öszszes jelen volt törzsfőnökkel együtt — leborult az uj király előtt, aki csakhamar 50,000 embert látott maga előtt a földre borulva. Móric Ágoston alkotmányt adott a népének, felvonatta az uj nemzeti lobogót, majd kinevezte főtanácsának tagjait. “Az uj főtanács előtt — olvassuk az emlékiratokban — kifejtettem, mily előnyös volna a nemzet érdekeire nézve, ha kereskedelmi és barátsági szerződést kötnénk a francia királlyal vagy más európai hatalmakkal, mert ezáltal biztosíthatnánk terményeink kivitelét és olyan árucikkek behozatalát, amelyek főleg ifjúságunknak, tudományokra és mesterségekre való oktatásukra szükségesek . . . Kijelentettem, hogy én magam fogok e dolognak utána látni . . . Csupán az öreg Raffangur törzsfőnök fejezte ki rosszallását, mondván, hogy a halálomat keresem ... De szerencsétlenségemre ragaszkodtam az elveimhez ... és 1776. december 11-én hajóra szálltam.” Franciaország persze nem volt hajlandó “szövetségre lépni” az uj Madagaszkárral. Az elkedvetlenedett Benyovszky Magyarországba utazott és ismételt, sikertelen kísérletet tett arra, hogy Mária Teréziát, majd II. Józsefet meggyőzze egy madagaszkári gyarmatosító akció nagy lehetőségeiről. 1785. julius 7-én ért Madagaszkár közelébe. Amikor a bennszülöttek felismerték, lelkesen csatlakoztak hozzá. Amikor azonban Isle de France helyőrsége hadihajót küldött ellene és harcra került a sor, a madagaszkáriak megfutamodtak. Benyovszky halálos sebet kapott és ott halt meg “királysága” kapujában. Különös élet és különös halál. Mégis, Benyovszky Móricot a nagyvonalú, bátor és nagyon tehetséges magyarok között kell számon tartanunk. Sándor Dezső Magyarok a nagyvilágban Tudott dolog, hogy a “Pax Romana” mozgalom a Keresztény Ifjúsági Konferencia Szabadegyetemével ez évben rendezte meg közös kongresszusát a svájci Sionban. Témául az ökumenizmus gondolata szolgált. Határozat született a kongresszus által összefoglalt gondolatok terjesztésére és széleskörű megvitatására. Ezen határozatnak Svájcban a berni plébános tett először ele*get és a “Pax Romana” támogatásával novemberben nagyszámú érdeklődő részvételével dr. Horváth Árpád és Kovács Andor előadói beszédei alapján került az igen népszerű téma megbeszélésre. A találkozón résztvett dr. Pfeiffer Miklós prelátus, a Svájcban élő katolikus magyar lelkészek doyenje is. Az úttörő kezdeményezésért Cserháti Ferenc plébánost illeti elismerés. • Dr. László István burgenlandi megyéspüspök, a magyarok apostoli adminisztrátora látogatást tett a traiskircheni menekült-táborban, hogy megbérmáljon egy sereg menekültet, akiknek a vasfüggöny mögött erre nem volt lehetőségük. A püspököt a tábor papjai, dr. Krizek miniszteri tanácsos és Karl Radek, a tábor vezetője fogadta, körülvéve a reá várakozó hívekkel. A püspök végigjárta a tábort, meglátogatta a kivándorlásra váró családokat, majd misét mondott a menekült-láger szépen feldíszített kápolnájában. “Vegyes nyelvű” szentmise volt, tekintettel a hívekre: az olvasmányok és a szentbeszéd magyar és cseh nyelven, a többi rész latinul hangzott el. A mise után László püspök megbérmált 19 magyar és 8 cseh menekült fiatalt. • A svájci püspöki konferencia az elmúlt év december 5-én hozot határozatában dr. Vecsey Józsefet, az “Életünk” főszerkesztőjét svájci magyar főlelkésszé kinevezte. Bizonyos, hogy a nagytudásu lelkész kellő diplomáciai érzékkel és nélkülözhetetlen határozottsággal fogja az előtte álló feladatokat megoldani. Egyébként jelenleg Mindszenty bíboros hercegprímás mellett a főtitkári teendőket is- ő látja el.
