Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-13 / 2. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 13, 1972 Orvosi tanács ellenére került szabadlábra és azután kilencszer gyilkolt az őrült ex-legyenc Egyre többen kifogásolják a jogászok közül is, hogy szá­mos esetben felelőtlenül he­lyeznek fegyenceket feltéte­lesen szabadlábra. Az alábbi történet mindennél ékesebb példája egy ilyen esetnek Red Carter Georgia állam Appling megyéjének a she­riff je, hivatala a megye szék­helyén, a 3,200 lakosú Bax­­leyben, van. Történetünk kez­detén, az elmúlt év január 28- án, Red éppen hivatalában volt, amikor rádióüzenetet ka­pott és az üzenet vétele után nyomban autójába ült és a US Highway 1 egyik kis fü­­szerüzletéhez hajtott, amely alig néhány mérföldnyi távol­ságban volt Baxleytól. Amikor Red oraérkezett, egyik helyettese, Joe Light­­sey és egy Joe Overstreet ne­vű kenyérszállitó soffőr már izgatottan várakozott reá. Overstreet elmondotta, hogy éppen kenyeret akart szállí­tani a füszerüzletbe, amely­nek tulajdonosa a 60 éves Mrs. Vivian Miles volt, ami­kor egy magas, sikár, őszü­lőhaj u férfi rohant ki az üz­letből, kezében revolverrel. — A férfi kétszer rámlőtt, azonban mindkét esetben célt tévesztett — mondotta Over­­street. — Ezután idehivtam Lightseyt, aki viszont rádión értesítette magát, sheriff. A kenyérszállitó soffőr azt is elmondotta, hogy a ma­gas, szikár, őszülőhaj u férfi egy kékszinü Ford kocsin me­nekült északi irányban. Mrs. Milest beszállították a kórházba, Carter sheriff meg­­\izsgálta a talajban az autó­nyomokat és úgy találta, hogy az egyik gumi túlságosan lágy lehetett, erre mutattak a nyomok. Red elmélete a következő volt: — A férfi nem északi, ha­nem Georgia déli részéből származik. Tizenegy éves mű­ködésem alatt számos autóst állítottam meg közlekedési ki­hágásért. Az északiak közül egyetlen egynek sem volt lágy az autógumija, ez csak déli szokás és déli hanyagság. — Ez a férfi északi irány­ban menekült ugyan, meg­győződésem azonban, hogy ez csak trükk és az illető később délnek fordult. Joe, kövesd csak a nyomokat és nézd meg, hogy nem fordult-e ez az alak később dél felé. Nemsokkal ezután, Red megtalálta Mrs. Miles férjét, akivel kíméletesen közölte a történteket. Mire Mr. Miles a kórházba ért, felesége már kiszenvedett, anélkül, hogy magához tért volna. Joe, a sheriff megbízottja, úgy találta, hogy a sheriff­­nek igaza volt: a menekülő később csakugyan délre for­dult. A kórházban közben megállapították, hogy Mrs. Miles halálát fejlövés okozta. A probléma ez volt: mi tör­tént a Miles házaspár unoká­jával, aki a gyilkosság ide­jén a füszerüzletben vblt? Red és megbízottai nyomban visszatértek a füszerüzletbe és csakhamar rábukkantak az Z éves kislányra az üzlet mö­götti lakás konyhájában. A kislány sirt és egész tes­tét vér borította. A gyilkos pisztolya agyával összeverte a kislányt. A gyereket nem­sokára kórházba szállították: hónapokig tartott, amig fel­épült. Közben az is kiderült, hogy az utóbbi időben, Georgia ál­lam déli részében, különböző helyeken, három gyilkosságot követtek el. Mindhárom áldo­zat nő volt. Eddig senki sem gondolt arra, hogy a gyilkos esetleg ugyanaz a személy vTolt, ez a lehetőség először Red Carterben ötlött fel. A kékszinü Ford ellen kö­rözőlevelet bocsátottak ki. Nemsokkal később Almából, amely körülbelül 30 mérföld­­nyire fekszik a gyilkosság színhelyétől, jelentés érke­zett: a kékszinü Ford kocsit azon a környéken látták vé­­gigszáguldani. A hajszát másnap is foly­tatták. Közben Carter a kö­vetkezőket mondotta az új­ságíróknak : — Akit keresünk, az a leg­elvetemültebb g o n o sztevök egyike. Valószínűleg ex-fe­­gyenc, aki talán feltételesen került szabadlábra. Ez az em­ber tudja, hogy ha rablás mi­att elfogják, hosszú időre visz­­szakerül a börtönbe. Ezért tehát mindent elkövet, hogy a szemtanút eltüntesse. En­nek az embernek minden mindegy. Két nappal később Red Cár­iért felkereste irodájában Broosk Moses, a Georgia Bu­reau of Investigation egyik nyomozója. Red kifejtette előtte is a gyilkosra vonatko­zó elméletét. Moses szeme felcsillant: — Tudok valakiről, aki a maga leírásának szinte töké­letesen megfelel, sheriff. Ez az ember egy bizonyos időt töltött börtönben fegyveres rablás miatt elitélten és egy idő óta feltételesen szabad­lábon van. — Úgy tudom, hogy vala­hol Swainsboro és Waycross között lóg. Ez pontosan olyan ember, mint amilyet maga leír: ez az ember valóban ké­pes lehet mindent elkövetni. — Adja ide a képét és meg­látjuk, felismerik-e, azok akik találkoztak vele — hangzott Red Carter, sheriff, válasza. Moses visszatért a fénykép­pel. A kérdéses férfi a 39 éves WWilliam Joseph Pierce volt. Piercet 1970-ben helyezték feltételesen szabadlábra. Overstreet, a kenyérszálli­tó soffőr, nyomban felismer­te a fényképről. — Ez az ember, aki a fü­­szerüzletből kirohanva két­szer rámlőtt — mondotta ha­tározottan Overstreet. A sheriff megmutatta a fényképet Mrs. Miles 5 éves unokájának is, a kislány azon­ban nem tudta a gyilkost ha­tározottan felismerni a fény­képről. Red azonban megelé­gedett a kenyérszállitó sof­­főr felismerésével: a kislány rettenetese nmeg volt ijedve a gyilkosság alkalmával, hi­szen nagyanyját szemeláttára lőtték le és a gyilkos alaposan összeverte őt magát. A probléma most az volt, hogy miképpen lehet Pierce nyomára bukkanni. Február végén történt, hogy Carter sheriffet értesítették: Swa­insboro közelében letartóztat­tak egy férfit, aki gazolint és autógumit akart lopni egy gáz-állomáson és a letartózta­tott férfi neve William Joseph Pierce. Red nyomban Swainsboro­­ba hajtott és őrizetbe vette Piercet. A kékszinü Ford ko­csit a közelben megtalálták. Pierce először konokul ta­gadott, több órai vallatás után azonban megtört és 4 gyilkos­ságot bevallott: a meggyilkolt személyek: Mrs. Miles, Mrs. Wilcox, Mrs. Thigpen és egy Fletcher nevű férfi. Pierce elvezette a nyomo­zókat Jeff Davis megyében egy helyre, ahol a nyomozók kiásták Mrs. Wilcox hulláját. Kiirthy Miklós: KRÓNIKA Az elmúlt évet végképpen lezártam. Nem akarok hen­cegni, mert a helyzet az, hogy az elmúlt évet mindenképpen le kellett zár­nom, hiszen el­múlt. Nem volt más választá­som, tudomá­sul kellett ven­nem a valósá­got : az 1971- es év elmúlt. M e gpróbál­tam könnyedén legyinteni és megpróbáltam lekicsinylőén lezárni az óévet. — Gombház! — mondtam magam elé és konokul néztem a levegőt. — Gombház! — ismételtem most már táma­dóan — Gombház, azért is gombház, ha leszakad, majd lesz más helyébe, lesznek még más esztendők is! Azután hirtelen elhallgat­tam. Rágyújtottam egy ciga­rettára elvégeztem a szoká­sos köhögést és el kellett is­mernem: nem gombház, ko­rántsem, nem ilyen egészen egyszerű az óévtől való bu­­csuzás. Nem ilyen egyszerű ... óh, Istenem, hány évtől búcsúz­tam már, jó és rossz évektől, nehéz és könnyű esztendők­től . . . hányszor billentem már át az óévből az újévbe . . . nem egészen úgy van a dolog, hogy gombház. Alig emlékezem már a múltra . . . alig emlékezem már arra, amikor minden könnyűnek tiint . . . alig em­lékezem már arra, hogy volt egy idő, amikor még nagyon sok esztendő volt előttem . . . volt egy idő, amikor szinte el sem tudtam képzelni az Ut végét . . . akkor még . . . igen .. . akkor még, valóban gomb­ház volt . . . még sok min­den történhetett volna ve­lem . . . ma már sokkal több esztendő van mögöttem, mint amennyi előttem van ... a múlt halvány és az Ut vége egyre világosabban látható . . . kár volt az elpocsékolt esztendőkért . . . kár volt az éveket elpocsékolni . . . A boncolás megállapította, hogy a 4 gyermekes anyát megfojtották. Pierce nyíltan bevallotta, hogy nem túlságosan hálós és szentimentális ember: Mrs. Wilcoxxal és férjével először akkor találkozott, amikor fe­­gyencként utat épített. Mrs. Wilcox adott neki cigarettát és valami pénzt. Amikor Pierce szabadlábra kerül és újra pénzre volt szük­. . . évtizedek ködén át emlékezem arra az időre, ami­kor még jogosan és indokol­tan búcsúztattam az óévet úgy, hogy “gombház” . . . ... irdatlanul sok év van mögöttem és kevés esztendő van előttem és úgy lezárnom az óévet, hogy nem is akarok emlékezni reá . . . nem is aka­rok emlékezni a múltra . . . tekintetemmel a szűkülő ös­vényt kutatom . . . szükrehu­­zott szemmel vizsgálom a jö­vő gyér ülő éveit. . . ... a kérdés csak az, hogy meg tudok-e bocsátani . . . meg tudok-e bocsátani önma­gámnak azért, mert elpocsé­koltam az éveket . . . meg tu­dok-e bocsátani önmagámnak azért, mert elpocsékoltam az éveket . . . meg tudok-e bo­csátani önmagámnak a múlt­ért . . . meg tudok-e békülni azzal, hogy a jövő már sem­mit sem hoz a számomra? Lesz-e erőm arra, hogy amikor az utolsó pillanat el­következik, hangosan, szilár­dan és megbánás nélkül mondjam: Gombház? Ez a kérdés . . . csak ez . . . Ann Miller, énekes-táncos szí­nésznő, aki nemcsak gyönyö­rű lábairól, hanem arról is hires, hogy Henry Kissinger kíséreté­ben gyakan látható. [erjessze lapunkat sége, egyszerűen meggyilkol­ta Mrs. Wilcoxot. Mrs. Miles ée férje egy Ízben ugyancsak segítettek rajta: Pierce há­lája az volt, hogy kirabolta a íüszerüzletet és meggyilkol­ta Mrs. Milest. A füszeíizlet­­ből egyébként csupán 5 dol­lárt sikerült elvinnie, a többi pénzt Mrs. Wilcox férje nem­sokkal azelőtt vitte a bankba. (Folytatjuk a következő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents