Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-27 / 17. szám
8. OLDAL MAGYAR HTFM4Ö Thursday. April 27, 1972 MIAMI BEACH, Forida. - j Pontosan négy évvel ezelőtt j cikksorozatban számoltam be Florida szenzáci ójáról: a “Huszonkile.ncesek Klubja” megalakulásáról és működéséről. Akkor is szökőévet mutatott a naptár, mint most. A tánc- és illemszabályok világ-! kódexének paragrafusai szerint szökőévben a lányok kérhetik meg a férfiak kezét, mint egykoron a bálokon a ‘‘hölgyválasz” alkalmával a dámák szólították táncra a kiválasztott férfiút. . .. Annyi az uj meg uj szenzáció, hogy az izgalmas események torlódásában szűk ségesnek tartom emlékezetbe idézni a négy év előtti históriát. Mindenek előtt felelevenítem, honnan vette a furcsa nevét a “Huszonkilencesek Klubja”? Egyszerű. A tagok zárt számát huszonkilencben állapították meg. A klub tagjai kizárólag agglegények lehetnek. Minimális évi jövedelem 29.000 dollár. A jelmondatuk: “We are not happy, Something is missing, and that “something” is: marriage.” A huszonkilenc bősz agglegény kiállt a nyilvánosság elé és prospektusban meg sajtónyilatkozatban hirdették, hogy szeretnék megtalálni az igazit (“the right girl”). A klub felhívást intézett a hölgyekhez, hogy jelentkezzenek. Az egyetlen feltétel: 25—40 év körüli kor. Az óriási propaganda eredményeként több, mint ötezer levél futott be a klub címére. Egy szenátor elnöklete alatt bizottság alakult azzal a feladattal, hogy a jelentkezők közül kiválassza a szerencsés huszonkilencet. A személyes találkozót az egyik legelőkelőbb szállodában, az EDEN ROC-ban rendezték meg. VISSZAEMLÉKEZÉS Négy esztendő múltán most arról értesülök, hogy az 1968- as találkozóból egyetlen há-LEÁNYVÁSÁR zasság született. Dr. Robert Sinclair feleségül vette dr. Virginia Prendergas kisaszszonyt: “one of the 1968 cinderellas.” Az újkori “hamupipőke” boldogsága nem sokáig tartottéiig egy esztendei házasság után elváltak és dr. Robert Sinclair visszakerült az agglegények státuszába. Most erősen munkálkodik az idei találkozó sikere érdekében. .. .Visszaemlékezem a négy év előtti összejövetelre. Edith és én estélyi ruhába vágtuk magunkat és az Eden Roc “Cotillion” termében szemléltük, élveztük a modern leányvásár zajlását, lefolyását. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték az előcsarnokot. Látni akarták a kiválasztott ladyket és a merész gentlemanokat, amint felvonulnak a szálloda álomszép penthouseába. A hölgyeket Rolls Royce vagy Cadillac repítette a lakásukról a hotelbe. A 29 bachelor már várakozott rájuk. Az estély csak külsőségekben sikerült. Látványos, mutatós mint a tállyai kirakodó vásár. Ámde a mély szivhangok nem bukkantak elő. Némák maradtak. A kezdeti hűvös hangulatot lassan, nagyon lassan élénkítette fel a bizsergető pezsgő, meg a fáradhatatlan muzsikusok páratlan igyekezete. U.IABB TALÁLKOZÓ A most megismételt találkozót a klub szerényebb keretek között rendezte meg.Nem harsonázott a sajtó világszerte, nem fújták a toborzó kürtöt olyan lelkesedéssel, mint 4 évvel ezelőtt. Kizárólag külföldi hölgyeket hívtak meg a követségek és repülőtársaságok utján. így aztán elmaradt az én legszemélyesebb örömem: négy esztendővel eze-Irla: dr. FÁBIÁN SÁNDOR lőtt az ötezer jelentkező között találtam egyet, aki fontosnak tartotta azt az adatot is közölni, hogy a születési helye: “Lugos, Transsylvania.” Az én szivem természetesen élénkebben kalimpált a kedves két szó megpillantása-Dr. FABIAN SÁNDOR kor, viszont a bizottság tagjai nem értékelték, hogy Erdély földjén teremnek a legszebb leányok. Gyarlóságukban talán azt se tudták: hol, merre fekszik a hires, nevezetes “Lugos”? Nem is választották be az Eden Roc-ba meghívandó 29 leányzó közé. Apropos! “Eden Roc!” A mostani találkozó színhelye nem ez a luxus szálloda, hanem dr. Sydney Sacks csónakháza a Flamingó Marine’s Pier-en. Magától értetődik, hogy a maga nemében pompás, gyönyörű építmény, de mégse hasonlítható össze az Eden Roc szemkápráztatóan lenyűgöző, impozáns penthouse-ával További különbség, hogy ott szmokingos pincérek serege állt a vendégek rendelkezésére, akik fehér kesztyűs kézzel szolgálták fel az ételt, italt. Itt csupán 5—6 tagú személyzet szorgoskodott az asztalok körül. A hölgyeket most nem fényes autók szállították a csónakházba és nem helyeztek mindegyiknek a tányérja mellé ajándékként arany karperecét meg virágcsokrot. Nekünk mégis az a meggyőződésünk, hogy az idei ta lálkozó az intimebb körben sokkal gyorsabban melegítette fel a reménykedő nők és a derék agglegények szivét, mint az Eden Roc hideg, rideg légkörében. 1968—1972. A “Huszonkilencesek Klubjáénak a tagjai nemcsak bátor kezdeményezők és gazdagok, hanem okosak is. Rájöttek arra, hogy hiába dobálták számolatlanul a dollárt: a találkozó mérlege silány,sovány eredményt mutatott. A 29 leányzó és 29 agglegény dobveréssel és kürtszóval toborzott együttesének szomorú egyenlege : egyetlen házasság volt. Megállapították, hogy nem megfelelő talajba vetették, szórták a magot. Kikalkulálták, hogy az Eden Roc pazar berendezése kielégitjh éti ugyan a legigényesebb vendég-eket is, de nem alkalmas a “leányvásár” lebonyolitására. Ráeszméltek, hogy egyetlen valódi ibolyacsokor illatosabb vonzóbb, szebben beszél, mint a penthouse plasztikból gyártott orchidea müvirágerdeje. . . . Ilyen megfontolások után került sor dr. Sydney Sacks remek, finom, intim cscnakházára. Az Eden Roc hatalmas zenekara meg a pezsgös palackok szüntelen durrogása megszéditette a vasidegzetüeket is. Itt viszont szerény, háromtagú banda húzta a vonót pianisszimo; “one night of love” ... Aztán amikor a vonó elfáradt, akkor a stereo játszotta a fülbemászó dallamot: :1 will wait for you” ... ... A ringó, himbálózó, édes kábulatba ejtő csónakházban kellemesen érezték magukat a meghívottak és a vendéglátók. Vacsora után egyes párok letelepedtek tetszésük, kedvük szerint a tizenkét szobás épület különböző helyein. Többen üldögéltek a csodálatos, valódi korábból mesteri kézzel művészien megkonstruált kandalló előtt. Régi, meghitt barátokként csevegtek és az édes otthon feledhetetlen emléke melengette a szeretetrevágyó, sivár magányosságban dobogó szivkt. ÁMOR NYILA A négy évvel ezelőtti találkozón a figyelmes rendezőség a hölgyek terítéke mellé az arany karperecén és virágcsokron kivid egy-egy ízléses, krokodilbőrrel bevont noteszt helyezett el, hogy legyen hova bejegyezni, ha netalán valamelyik felajzott agglegény választottjának a fülébe duruzsolná a nevét, pontos címét és telefonszámát. Most nemcsak a karperecek és virágcsokrok hiányoznak, hanem a finom noteszek is. A rendezőség nyilván bízik abban, hogy ez a csekélység a furfangos, találékony Ámort nem zavarja áldásos működésében és remélik, hogy nyila a csónakház exkluzivitásában könnyebben talál célba, mint az Eden Roc tekervényes labirintusában s végeredményként .nagyobb számban fogja összeboronálni a párta alá kívánkozó lányokat és a nősülni óhajtó agglegényeket. .. . Isten áldja a reménykedőket. A viszontlátásra az 1976-os szökőévben. HUMOR MOSZKVAI VICC Egy gyár kulturcsoportja vidám műsort mutat be a klubban. Gyenge a produció, egyre dühösebb a publikum. A ne gyedik szám után elkezdenek fütyülni a nézőtéren. Kijön a. gyár kulturfelelőse a függöny elé és igy szól: — Elvtársak, ha nem hagyják azonnal abba a fütyülést, elölről kezdjük a műsort! BUKARESTI NAPOK (Folytatás a 7-ik oldalról) központi parkba visz, a mesterséges tó partjára. Itt, Cismjgiu ligetében éjféltől hajnalig is — menekülők százait találod. A forróság elől menekülőket és a magány üldözöttjeit. Cismigiu otthont nyújt mindenkinek. Forró homlokod lassan lehűl. Lázas tested pórusai mohón szívják föl a virágok és a fák lehelletét. Ütőered újra normálisan vei-, és álmatlanságtól égő szemeid megpihennek a tó vizén. Megpihennek az egymásra hulló szeretők fáradt ajkán .. . De reggel ne menj a halpiac felé, mert bűze fojtogatni fog és a fedetlenül gőzölgő és szenynyet hordó Dambovica partjai mellett se járj, mert újra mellen ragad és magsával ránt a magány. Mintha lápon járnál, a nap forró tűzben süllyedni kezd lábad alatt az aszfalt, és szemeddel gránitköves utat keresel, ahova kimenekülhetsz a pokolból. Árnyékban is katlanában tart a nyár, és az este sem hoz enyhülést. Éjjel újra álmatlanul vergődsz forró ágyadon, és ma sem tehetsz mást mint tegnap, fölkelsz és a menekülök közé támolyogsz a parti tó partjára. Es igy lesz minden nap és minden éjjel, mig julius tüzet ki nem oltja az eső és az északi szél . . . Tisztára mosta a város arcát az eső s a szél virágillatot hozott. Asszonyi tömjén szállt a járdák fölött. Mély keleti parfüm. Az utcák újra hívni kezdtek, mintha a tavasz játszana ismét veled, egyszerre úgy érzed, hogy ifjúságod soha vissza nem térő alkalma ez a város. Rád hull a színek zuhataga, és csak a mindenhonnan fellobbanó életet látod. A beteljesülésben és az örömben való feloldódást újra és újra jelentkező lehetőségét, mely minden léptednél megragadhat és a magasba ránthat, vagy a feneketlen mélybe, ahonnan nincs többé visszatérés. Az utcák forgó háremében mindennap elbukhatsz és fölemelkedhetsz. Attól függ sorsod, hogy a bulevárdról melyik utcába fordulsz. Vagy talán attól, hogy melyik villamosra szállsz és hol állsz meg. De lehet, hogy egy ismeretlen ház kapuja előtt megszólitsz valakit, és az a kapu kinyílik és örökre becsukódik mögötted. Templomi koncerten is megállhatsz valaki mellett, s ha az ének —egyetlen pillanatra — együtt emel föl vele, s szemében föllobbanni látod lángodat, — együtt léphetsz ki vele az áhitat után, s követheted messzire vezető utjain, mert embert találtál, kinek a kezét éjszaka is megfoghatod.
