Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-27 / 17. szám
Thursday, April 27, 1972 MAGYAR HTRATV! & oldal A CSEKK Irta: SIPOS LAJOS Selymesen süt a nap az ujszászi határban, az ökörnyál lágyan úszik a levegőben, szelíd tapintattal közvetítve a nyár bucsu-üzenetét. Ugyanilyen tempósan ballag egy kurta kis ember, kutyája hol előtte, hol mögötte futkározik.Az ember néha-néha megmegáll, megigazítja vállán a tarisznyát, s ingujjával letörli arcáról a verítéket, vagyis inkább azt a különös összetételű réteget, ami izzadásból s finomszemcséjű jó tiszatáji porból képződött ábrázatán. Ez utóbbi anyagból nyilván torkára is lerakodhatott valamelyes, mert igen reszelős a hangja, mikor megszólal. Se közel, se távol nem lévén élőlény, szavait nyilván a kutyához intézi: — Nyughass, Lebbencs! Mit esz a fene ebbe’ a kutya melegben. Lebbencs ugyan nem érti szószerint a figyelmeztetést, de a hangból tisztán érzi gazdája hangulatát s tapasztalásból tudja, hogy ilyenkor könnyen kijár egy kis oldalba-rugás. Tehát visszakanyarodik gazdájához, lefekszik elöte s csillogó szeméből szinte kiolvasható, hogy véleménye teljesen megegyezik gazdájáéval, tudniillik, hogy tényleg bolondság ilyen melegben ugrándozni. Nagyobb Jrybmaték kedvéért nyelvét is kilógatja a földig. E pillanatban az ember és kutyája egy vadkörtefa árnyékában tartják pihenőjüket. Meleg van. Igazi nyárvégi kánikula. A dülőut melletti fák levelei meg se mozdulnak. A bokrok levele zizzen csak meg’ néha, jelezve, hogy a cinkék nemzetsége ide húzódott hiisölni s egyik-másik mocorog a sűrűben. A közeli jegenyefa tetején néha csörren egyetkettőt egy szarka, nyilván csak reputációja érdekében, hogy ő mindig és mindent lát. Az ember és kutyája újra nekifohászkodnak az előttük kanyargó dülőutnak. A kutya nevét már tudjuk: Lebbencs. Családfája és külleme bizonytalan, természetét nézve közel áll a pulihoz. Csillogó gombszemei a sürü szőr között csak ritkán láthatók, de ilyenkor sugárzik belőlük az értelem s a gazdája iránti tántoríthatatlan kutyahiiség. Gazdájának neve Olajos Gergő, helyesebben Postás Gergő, kapván a nevet amiatt, hogy ő az ujszászi postahivatal tanyai levélhordója. Kutyája is félig-meddig hivatalos személy, legalább is segédszemélyzeti létszámba sorolható. Ilyen minőségben kisérgeti Gergőt hivatalos járatain, tekintettel arra, hogy a tanyai kutyák éppen olyan izzó gyűlölettel viseltetnek a levélhordók iránt, mint a városi kutyák, mely jelenséget csodálatosképpen eddig egyik kutya-tudós sem analizálta ki... Tehát amikor Gergő egy tanya megközelitésén fáradozik, Lebbencs szerepe az,hogy a tanyából kirohanó ebek egy részével ö vegye fel a harcot. S Lebbencset — ahogy mondják — még a Jóisten is postás-kutyának teremtette. Ezt az ebet ugyanis a Teremtő valóságos velőkig ható éles hanggal ruházta fel. Ez olyan feltűnően kiválik akár száz kutyahang közül is, hogy a megközelitendő tanya népe e hangból rögtön megtudja, hogy a postás közeleg s kellő időben közbe tudnak lépni, nehogy az ártatlan levélhordó nadrág nélkül hagyja el a szinteret. Ez olyan csorbát ütne Gergő hivatali tekintélyén, hogy következményei beláthatatlanok lennének... Tehát Gergő és Lebbencs ballagnak. Ez ugyan nem áll teljesen az utóbbira, mert már megint ide-oda szaladgál, teljesen megfeledkezve az elöbbi_ intelmekről s szimatolgatásai során láthatólag mindig találva valami izgalmasat egy kutyaorr számára. Tehát a helyzet nagyjából változatlan, legfeljebb a meleg lett nagyobb és a távolság Gergő és kitűzött célja között kisebb. Ez utóbbi következtében mintha Gerg'ő egy kissé szaporázná lépteit. Ez ugyanis mai kézbesítési járatának utolsó stációja. De nem csak ez ösztökéli, hanem az a körülmény is, hogy a címzett Jójárt János, helyesebben bolgár Jójárt János, tekintettel arra, hogy bolgár kertészettel foglalkozik, de van egy kis szőlőcskéje is. Már pedig, ahol szőlő van, ott bor is van. Gergő pedig erősen reméli, hogy az ut porát ezzel a borral sikerül leöblitenie, talán a szokottnál bővebben is, tekintve, hogy a kézbesítendő levél feladója Jójárték katona-fia. Amig Gergő gondolatai úgy kalandoznak a reménybeli ital körül, mint a szaharai vándoré, az ut kanyarulatában fel is tűnik a Jójárt-tanya, sőt a tanya irányából felhangzik az éktelen kutyaugatás is. Ahogyan Gergő közeledik a tanya felé, úgy közelítenek a kutyák Gergő felé. Lebbencs tigris módjára veti magát a küzdelembe és semmi más kutyáéval össze nem téveszthető hangja most is megteszi a magáét. Jójárt János pillanatok alatt rendet teremt s Gergőnk már teljes hivatalos méltósággal lépi át a mennyeien hűvös pitvar küszöbét. Bár levélhordók általában levelet szoktak hozni, a házigazda székkel kínálja meg vendégét és illően kérdi: — Csak nem levelet hoztál, Gergő? — De bizony azt! — kezdi nyi tógát ni táskáját Gergő. Erre a szóra már bepattan Julis is, az asszony s lelkendezve kérdi: — Osztán kitül, Gergő? — Hát kitül mástól, mint a vitéz urtól,mosolyodik el Gergő s átnyújtja a hivatalos körülményességgel kihámozott levelet. — Julis, hozz fel egy kis bort a pincéből! — hangzik a házigazda szava, mire Gergő titokban nyel egyet. Poharak kerülnek az asztalra s egy kancsó. Csillogásából fokozatosan vészit a ráülepedő párától, biztató Ígéretként tartalmának iiditő hőfokára. — No asszony, olvasd fel a levelet, addig mi megkóstolj juk Gergővel ezt a tavalyit; nem pimpósodott-e meg. Gergö a levélre sanditva megelégedéssel állapítja meg, hogy mind a négy oldalán van irás, csak magában egy kissé gyorsnak véli az asszony olvasási tempóját (minek egy asszonynak ennyi ész?). Node a levelet utána meg is kell beszélni s igy az idő elegendő lesz a kancsó tartalmának elfogyasztására. Ha esetleg nem, hát akkor még meg lehet beszélni az időjárást, el lehet újságolni egy-két hirt is, mely mindig akad Gergőnél garmadával. így is történik : a levél felolvasva s megtárgyalva, a hírek (főleg- az asszony részére) leadva, a kancsó bor elfogyasztva. Bucsuzáskor — szokásához híven — Gergő még megkérdezte, nines-e szükség valamire a faluból. Élesztő, miegymás. Szívesen meghozza, ha legközelebb erre jár. Azt mondja erre Jójárt János: — Köszönjük, Gergő, de Julisnak úgy is be köll menni Szolnokra. A heti pénzt viszi be a takarékba. — Hát mér’ köll ezért bemenni, János? Nem divat ez má\ Ezt most már csekkel csinálják. — Hogy hogy csekkel, Gergő? Mi az a csekk? — Hát úgy, hogy az ember ráírja a nevét meg a summát, amit be akar tenni, a csekkre és postán feladja. Az urak mind igy csinálják. Sokszor csináltam már nekik. Hiszen majdnem minden nap viszek nekik olyan levelet, amibe’ ilyen csekk van. Néha nyilván többet is kaphatnak,mint amennyi köll, mert sokszor eldobják, mikor a levelet kibontják. Én meg összeszedem, mert sohase tudni, mire jó. Most is van pár darab a táskámba’, ihol e. Még szerencse. — Hát ezt hívják csekknek? Oszt igazán csak rá kell írni a nevemet meg a summát? Biztos vagy Te ebbe’, Gergő? Mert, ha csakugyan igy van, akkor az asszonynak nem kell egy egész napot eltölteni ilyen nagy dologidőben. — Én mondom, János, tiszta időpocséklás lenne. Itt van a csekk, ird rá a nevedet meg a summát, add ide a pénzzel együtt és én reggel elküldöm postán. így is történik. Gergő átveszi a csekket meg a pénzt, íelszedelőzködik és elballag. ISZLAI ZOLTÁN: A kerten át Hová forduljak, asszonyok? Hová forduljak, férfiak? Igaz, hogy napom ellobog’ s maradok üszkös fák alatt? Keserít, ami tönkremegy: régi vágy. könyv, kabát. A haszontalan kásahegy, amit hiába rágtam át. Fejemben vad tülekedés, méret len, kellet len tudás. És nincs ravasz menekülés sem ordibáló kifogás. Az ifjúságom ajtaját most óvatosan becsukom. Elindulok a kerten át. Nem sétányon. Az utón. Hozzátok jövök, asszonyok! Jövök hozzátok, férfiak. Metszőkést, kapát adjatok. Emeli járását a Nap. mét megjelenik a Jójárt-tanyán. Megint levelet hoz. Ai ilyenkor kötelező illő szavak után a levelet átadja a gazdának. A bor is az asztalra kerül s Julis a levelet kibontva szép értelmesen olvassa belőle: Nagyságos Jójárt János Urnák. Uj szász Dobos-dülő 6732/A ^ Szolnok megye Igen Tisztelt Uram! Hálás szívvel nyugtázzuk fennkölt, nemeslelkü adományát Fogadja legőszintébb nagyrabecsülésünk kifejezését Vakok Országos Egyesülete A három csendesen egymásra néz. Világos lesz előttük, hogy a heti kis kereset nem oda ment, ahová akarták, de nem ment rossz helyre. — Csak legalább azt tudnánk, mit jelent az, hogy fennkölt? Tanakodik hangosan János. — Én ammondó vagyok, hogy ez azt jelenti, hogy a pénzt fenn költötték el Pesten, — adja meg a szakszerű választ Postás Gergő, tanyai levélhordó. , MÉRLEG A férj unatkozva hátat fordít, amig a felesége rááll az utcai mérlegre, de hirtelen felfigyel: — Mi ez a hang? Te nyögtél, vagy a mérleg? NAIVITÁS A hírközlésről esik szó a családban. Az optimista kisfiú megszólal: — Papa, ha ma este eljönne a világ vége, akkor ez már holnap reggel benn lenne az újságokban? INTÉZKEDÉS A skót vállalat kereskedelmi utazója táviratot küld a főnöknek: “Hóviharban elakadtam. További utasításokat kérek.” Postafordultával megjön a válasz: “Azonnal kezdje meg nyári szabadságát.” MUNKÁT NYERHET HÁZASPÁR. A férj munkája udvar-tisztitás és ház-karbantartás, a feleségé takarítás és nagyon kevés főzés. Két felnőtt a családban. Havi fizetés 500 dollár és teljesen berendezett külön ház. Referenciákat kivánunk. írjon “Couple” jeligére a szerkesztőségbe, 1736 E. 22 St., Cleveland, Ohio 44114. Három hét múlva Gergő isii U M 0 R
