Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-27 / 17. szám
Thursday, April 27, 1972 TANÁCS JELIGE — Kedves Miss Homoki, fiatal özvegyasszony vagyok, a férjem két éve hirtelen meghalt. Néhány héttel ezelőtt partyn voltam a barátnőmnél. Ott bemutattak nekem egy férfit, jómegjelenésü, intelligens, diplomás ember. Kellemesen elbeszélgettünk, sok közös témánk volt, nagyon jól szórakoztam a társaságában. Színházról is beszélgettünk és a következő napra meghívott színházba. Olyan udvariasan hívott, hogy elfogadtam és akkor este vacsorázni is voltam vele. Utána még kétszer elvitt színházba és én viszonzásul meghívtam vacsorára. ló hangulatban voltunk, minden jól ment, amíg az asztalnál ültünk. De amikor átültünk a díványra kávézni, egyszerre, váratlanul olyan tolakodóan kezdett viselkedni, hogy megdöbbentem a meglepetéstől, hogyan viselkedhet igy egy müveit ember, mert igazán mondom, hogy a férjem halála óta egyetlen férfi sem érdekelt, ez volt az első, akire úgy gondoltam, hogy illik hozzám és nem számítottam arra, hogy igy viselkedhet. Én természetesen azonnal véget vetettem a vendégségnek és elküldtem őt. Másnap felhívott telefonon és elkezdett mentegetőzni, én azonban letettem a kagylót. Utána megint felhívott, de nem álltam vele szóba. Most levelet kaptam tőle. Arra kér, hogy ne zárkózzak el előle, nagyon fontos mondanivalója van, adjak alkalmai, a találkozásra. Azt irta, megérti, hogy haragszom rá, de akár egy hónapig is vár az üzenetemre, hogy beszélhet-e velem. Mit tanácsol? VÁLASZ — Kétszeri telefonálása és levele bizonyítja, hogy megbánta a viselkedését. A maga leveléből pedig úgy látom, hogy amilyen nagyon fáj a viselkedése, olyan nagy reményeket fűzött ehhez a férfihez. Adjon módot neki a találkozásra. Az a bizonyos, “fontos mondanivaló”, amiről ő irt, meggyőződésem szerint magának is fontos lesz. Általában figyelmébe ajánlom egy pszichológusnő elvét a problémáról. Sok nő nem hajlandó tovább is foglalkozni a férfivel, aki már az ismeretség elején, néhány találkozás után túlságosan hevesen próbál közeledni hozzá. A nő ilyenkor azt hiszi, hogy a férfi csak kalandot, könnyű prédát keres és visszariad tőle. Ez azonban nincs mindig igy. Nem szabad elhamarkodni az Ítéletet. Természetesen helyes, ha a nő nem enged a heves ostromnak, de azért nem kell a férfit rögtön és végleg “dobni”, mert lehet, hogy hevessége ellenére, helytelen kísérlete ellenére komoly házassági szándéka van. ☆ ☆ ☆ LEVELEK — Kedves Erzsébet, kél évig tartó ismeretség után tavaly mentem férjhez. Most itt van Hódmezővásárhelyről egy gyerekkori barátnőm a férjével, ők is fiatal házasok. Egyik nap a két férfi elment egy sportmérkőzésre, ami minket nem érdekelt. Kettesben vol unk és mindenféléről elbeszélgettünk. Sokat meséltünk a házasságunkról és közben elővettem a fiókból a szerelmes leveleket, amelyeket a két év alatt vőlegényemmel egymásnak irtunk, ugyanis és eltettem a leveleket, amiket tőle kaptam, ő is eltette az én leveleimet és az esküvő után ideadta nekem egy szép piros bőrdobozban. A barátnőm kinevetett, hogy szerelmes leveleket tartogatok. Azt mondta, ma már Hódmezővásárhelyen sem Írnak szerelmes levelei és nem is hitte volna, hogy New Yorkban van ilyen. VÁLASZ — Szerelmes levelet írni, vagy nem Írni: nem földrajzi kérdés, hanem érzés dolga. A “modemek” általában elavultnak tartják New Yorkban is, Hódmezővásárhelyen is. Valljuk WAGYAJMURADÖ meg: sok fiatal azért nem ir szerelmes levelet, mert egyszerűen nincs sok mondanivalója a partnerének. Azonkívül a mai, technikailag fejlett világban, a gyorsított ütemű életben azért is ritka a szerelmes levél, mert a beszélgetéseket telefonon bonyolítják le. A szerelmesek, illetve akik szerelmeseknek tartják magukat, takarékoskodnak az idővel, nem fáradoznak, hogy érzelmeiket papírra vessék, közülök a legtöbbnek az a véleménye, hogy a szerelmes levél írása régimódi dolog és már a múlté. És mégis, amíg csak szerelmes emberek lesznek, az Írott szó nem fogja elveszteni jelentőségét. A levél gyakran közölhet olyan dolgokat, amiket a szerelmesek szóval nem tudnák kimondani. Sok életközösség levélírással kezdődött, sok asszony levelezésen át találta meg a boldogságot. Nem csalódtak a leirt szavakban, a szavak élővé váltak, egyéni életet kaptak és hatásuk sokkal tartósabb ?.«Ual lett, mint az élőszóval elmondott vallomás. Ne törődjön a barátnője véleményével. Örüljön, a szerelmes leveleknek, őrizze meg mindet és később se váljon meg tőlük. Az a piros bőrdoboz sok-sok év múlva több melegséget ad majd, mint egy kályha. Főként a szive melegíti. ☆ ☆ ☆ ÜZENETEK — 1. B. F. A kötelező zenei jogdijak nyilvántartásáról pontos felvilágosítást ezen a cimen kaphat: American Society of Composers, Authors and Publishers (rövidítve ennyi is elég ASCAP) 575 Madison Ave., New York, N. Y. 10022. — 2. Mrs. F.-ó. Összetéveszti a kettőt. II. Lipót belga királynak József nádor lánya volt a felesége. Házasságukból származott Rudolf trónörökös felesége, Stefánia hercegnő, aki Rudolf halála után a hercegi rangra emelt Lónyay Elemér felesége lett. (NAPLÓMBÓL): BUKARESTI NAPOK Irta: FLÓRIÁN TIBOR Egy óra a “Herdan” automata büfében Szőke szinü asztalok. Széksorok. A pénztár vörös ajkú gépezet. Zöldruhás emberi automata, fekete, árnyalt szemekkel. Csörög s visszacsörög kezén a pénz. Félszemmel a kint zörgő villamosokra figyel, vagy fürkész arcokat. Maga a megtestesült unalom. A pénz közömböse. Fehérpártás leányok gyors keze osztogat hét lejes adagot a siető evőknek. Ezek az idő szegényei. Vagy ráérőknek, kiknek a nap unalmasan forgó kerék. Őrlő malom. Ezek a máról-holnapra élő, fonnyadt, kis virágok. Sötétben kinyilók . . . Vagy asszonyoknak, lányoknak. E'zek a kényes inyüek, kiket már csak a tömegétvágy hajt izesebb evésre . . . Vagy olyanoknak, kik itt tartanak pihenő állomást két séta között. A sietök s az unatkozók szemben ülnek. Egymás mellett. A könyökök súrolják egymást. Két kar érintkezik. Fellobbanó pillanat. Átömlő forróság. A magány szomorú jege olvad. Mert ember az ember mellett van. Változó társaságban. . . . Két francia ül melletted az éles tükör alatt. Szemben magyarok. Sietők, fáradt emberek. Testvéreid. Szemeddel simogatod őket . . . Fölkelnek. Jó lenne most velük menni. Megmondani, hogy te is magyar vagy, hogy szeretted őket. De nézd, ezek az angolok, akik helyükre ültek, milyen nyugodtak, elegánsak. Szinte csukott szájjal beszélnek. Csak kemény álluk mozog kissé. Szemük hideg, mozdulatlan. Nem tükröz semmit. Sem külső mozgást, vagy fényt, sem belső indulatot. Áldott nyugalmuak, az élet egykedvüi. Irigyeld őket. De csak egy pillanatig. Bizonyára örömtelenek. Lám nem is látják a kis román lányt, aki most ült melléjük. Szája illatos kehely, kívánatos és kivánkozó. Ha rádsuhogna ruhája finom selyme, csak pillanatra bár. Ha melléd ülne, .szívnád illatát. így csak nézed, ahogy szemben veled, kissé előrehajolva, csokoládét szürpöl... Nektárt sem szivnak ilyen élvezettel. De már megy is. Talán várja valaki. Valahol, közelben, vagy messze. . . . Ismét egyedül. Keserű, társas magány. Jobb, ha megszólítod ezt a csendes öreget, ki melléd bicegett görnyedt testével. Naplemente a bulevárdokon (Április) Ferde sugarak suhannak végig s eltűnnek a paloták mögött. Az aszfaltból különös, korai forróság sugárzik vissza. Kevés por szállong, éppen csak annyi, hogy tikkasztóvá tegye a levegőt. Itt-ott már megvillannak a lámpák. Fényreklámok hasítanak éket a lassan leszálló szürkeségbe. Villamosok csiholnak villámokat a szinte láthatatlanná váló huzalokból. Az autók irama mintha őrültebbé válna. Mos hirtelen jajgatás. Egy elegáns ur elütve a porban fetreng. De már fölis kelt, porolja magát. Néhány ember kíváncsian megáll, mire ö továbbmegy. Botját egykedvűen forgatja kezében. A fagyialtos csengője belevesz a zajba. A verklisláda fehér egerei tétlenül ülnek. Most nem kiváncsi Írott sorsára senki. A jelen fontosabb. Megindulnak a bulevárd-lovagok. Kalapjukat mélyen szemükre húzták. A tarka zsebkendő élénken libeg felső zsebükben. Szegény diákok jönnek. Sarkúik kopott, ruhájukon tükröznek a reflektorok. De fejükön a büszke, elegáns egyensapka. Urak ők és biztos sikerű csábítók. Suhog a sok könnyű selyem. Meztelen karok villognak, s a mélyen kivágott ruhákból illat árad. Asszonyi tömjén. A fojtó levegőben keveredve megüli a mellet. Zugatja a vért az erekben Lüktetnek a halántékok. Nyúlósan terjeng n vágy. A sötét sarkokról a bulevárdokra fordul, hogy fényben fürödjék. Nyílik és éled az igazi Bukarest, forrón és teljes érzékiséggel. Rányomja különös bélyegét a csendes sétálóra. A komoly öregur szeme nagyon csillog, mikor a körömcipős lábakat nézi. Fellobbanó vágya szivesen keresne kalandot. Általában mindenki hajlandósággal járkál a vérig ható melegben. Kelet kapujánál vagyunk Vágyódás Nyuga ra (1932 julius) Különös feladat élni egy városban, ahol minden nap élesen húsúnkba vág a távolság Nyugattól. Nem kilométerekben, hanem életmódban, magatartásban. Egy-egy olyan vágyódással szeretnék Nyugatra menni, mintha attól félnék, hogy itt örökre elveszíthetem. Sőt köddé párologhat nyugatnak az a része is, amit magamban hordozok. A felvillanó vágyódás lángjánál világosan lár tóm, hogy a Nyugat számomra otthont és Hazát jelent. Itt pedig a folytonos védelemre kényszerítő bizonytalanság vesz körül. Az idegenségnek olyan foka, mely a legperzselőbb napokon éa a katlanforró éjeken is a magány kibírhatatlan hidegével vesz körül. A júliusi éjszaka közepén, álmatlanságtól szédülő fejjel fölkelsz ágyadból. Tántorgó lábad a-. (Folytatás a S-ik oldalon,'
