Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-20 / 16. szám

H. OLDAL Thursday, April 20, 1972 I "démonok tánca" és az ámokfutó, sarlós gyilkos Clarence Otis Smith 43 éves volt és ezenkívül egy jolyan háztartás feje, amely ' a legenyhébb jelzővel illetve ia, különösnek tekinthető. A háztartás és az alábbi történet szereplői, Smithen üdvül: 34 éves, rendkívül csi­nos, vöröshaj u felesége, Georgina, két gyermekük, Smith két mostohagyermeke és Everett T. Richardson, prédikátor. Mr. Richardson a Reverend címet viselte és egyáltalában nem indokolat­lanul: levél utján szentelték egy vallási szekta papjává. Rev. Richardson legalább Cd—35 esztendősnek tűnt, hi­vatalos okmányai azonban ar­ról tanúskodtak, hogy a tör­téntek idején mindössze húsz éves volt. A fent említett személyek együtt laktak egy 15 szobás családi házban, Weimar vá­rosa közelében. Weimar csu­pán 50 mérföldnyi távolságra van Sacramentotói (Calif.), attól északi irányban. Valamikor, a romantiku­sabb. időkben, aranyásók özöryötték el a környéket, né­melyikük kísérlete eredmény­­nyel járt, s gazdagon távo­zott. Smithék 1969-ben költöz­tek az említett házba és Smith később biztosította az esküdteket a bírósági tárgya­lás alkalmával: akkor még a ház teljesen démonmentes yo-lt. A démonok — mondotta Smith — csak később jelent­keztek, a beköltözést követő télen és legelőször a házhoz tartozó fáskamrában ütötték fel tanyájukat. Smith szerint a démonok első tevékenysége az volt, hogy beteggé tették fiát Amikor 1970 tavasza el­következett, Smith felgyúj­totta és hamuvá égette a f ás­ít.aurát, hogy a démonokat elűzze: saját állítása szerint azonban ez a kísérlet mind­össze 40—60 százalékban volt sikeres. Smith szerint a démonok a legagresszivebbek a téli hóna­pokban voltak, nyilvánvalóan a hosszú, sötét, téli esték és éjszakák tették őket nyugta­lanná. A démonok az abla­kon keresztül és a ház egyes itjyílásain, repedésein és ré­­eein “osontak be” a házba. így állott a helyzet a Smith családban, amikor az évben megjelent a szinen Rev. Everett Richard­son. Érdekes módon, a későb­bi vizsgálat sohasem tisztáz­ta, hogy honnan és miképpen került Richardson a Smith­­család házába. Egyetlen dolog bizonyos csak, az, hogy Oregonban született. Ha prédikálni ment, a prédikátor klasszikus tipu­­sa volt: fekete öltöny, maku­látlan fehér ing, magas, papi keménygallér, széleskarimáju fekete kalap. Smith szemétgyűjtő volt a közeli Auburnban és munka­társai igy írták le: — Átlagos ember, aki, ép­pen úgy, mint mindenki más, ivott, cigarettázott és károm­kodott. Amikor azonban Rév. Ri­­chadson a házhoz került, Smith megváltozott, abba­hagyta a káromkodást és szemmelláthatólag “i s t e nes ember” vált belőle. Smith és Richardson a 15 szobás ház felső részét kápol­nává akarta átalakítani, előbb azonban szembe kellett nézniük a démon-problémá­val. Rev. Richardson később kijelentette: ő maga, szemé­lyesen, 34 alkalommal látott démonokat a házban. A ház repedéseit és nyílá­sait ezüstpapirrai betömték, hogy a démonokat távoltart­sák. Ezenkívül, Mrs. Smith állandóan imádkozott és az ezüstpapir és Mrs. Smith imá­ja, többé-kevésbé kordában tartotta a démonokat. Ennek ellenére azonban, az egyik démon mégis “meg­szállta” Smith 15 éves fiát és mostohalányát, Maryt. Rev. Richardson “kiűzte” a démont Maryból és nyomban megkérte a lány kezét. Mary valószínűleg nem fogadta az ajánlatot túlzott lelkesedései, legalábbis erre mutat az a körülmény, hogy inkább meg­szökött hazulról, mintsem fe­leségül menjen a démoniiző prédikátorhoz. Mary ezzel eltűnik a tör­ténetből és semmi dolgunk nincs vele. Ezután valamiképpen elo­­dázódott a kápolna-építési terv, főként azért, mei*t Rév. Richardson és Mrs. Smith gyakran napokig volt távol hazulról: ilyenkor “hittérité­­si körúton” jártak. Egyesek szerint ez a “jám­borság” kissé nyugtalanítot­ta Clarence Otis Smithet. Ekkor történt, hogy'Smith* autója az országúton nekifu­tott egy fának és a kocsiban tartózkodó 8 éves mostohafia, Donald, szörnyethalt. Smith valójában sohasem heverte ki ezt a balesetet idegileg. Nem­­sokkal Donald temetése után, kiutasította a házból Rich ardsont, Georginát és két sa­ját gyermekét is. Ezek mind a négyen egy sacramentoi motelbe költöz­tek, nemsokkal később azon ban elfogyott a pénzük és Ri­chardson vallomása szerint— időnkint titokban visszalopóz tak a házba és különböző tár­gyakat (fűrészt, fűnyíró gé­pet, stb.) elloptak, hogy azo­kat elzálogosíthassák és elad­hassák. Ez volt az az időszak, ami­kor Smith egyre növekvő in­gerültsége uj célpontot talált. Figyelmét nem kerülte el hogy bizonyos tárgyak eltűn­tek a házból és ismerősei előtt hangoztatta: ezeket a tárgya­kat a folyó közelében táboro­zó hippiek lopták el. Smith házától 3 mérföld­távolságban, a Bear folyó partján volt egy nagyobb tá­borozó hely. A történtek ide­jén 17 személy tartózkodott ott: egyikük sem volt hippie. Julius 12-én éjjel 11 óra­­or a táborozó hely egyik sát­rában, a 20 éves Kenneth Garbe és 23 éves felesége, Elizabeth, csendesen kártyá­zott, amikor egy jólmegter­­mett férfi jelent meg a sátor bejáratánál és nevetve mond­ta a következőket: — Remélem, jól érzik ma­gukat? Mielőtt bárki is válaszolha­tott volna, a férfi előrántott égy sarlót és azzal Elizabeth felé sújtott. Garbe megra­gadta a férfi karját, Eliza­beth sikoltozva menekült ki a sátorból. A férfi tízszer súj­tott végig a sarlóval Garben, aki szintén megpróbált kime­nekülni a sátorból: a sarló végigsuhintott hátán .... Garbe összerogyott. Később a kórházban történt kihallga­tása során elmondotta, hogy a különös ismeretlen, miköz­ben a sarlóval eszelősen vag­­dalózott, felváltva nevetett s azután vicsorított és morgott mint egy “megdühödt állat”. A táborozó hely tulajdono­sa, John Simmons, pisztolyá­val együtt kirohant a sátrá­ból és rálőtt az ámokfutóra, azonban célt tévesztett. Az idegen, sarlójával a földre te-Majd, ha már meleg lesz, két kiskutyámmal. Beauty­­val és Sweethearttal, elme­gyünk sétaha-í jó k á z n i. Az Erie tó vize;] piszkos, sőt, a valóság az, hogy olyan mocskos, hogy í e m r é g i ben, Philip herceg, az angol ki- Kuxthy Miklós rálynő férje is megemlékezett róla. A viz olajos és mocskos, mi azonban tarajos, kéklő hullámokat fogunk látni, ami­kor tekintetünket a mocskos vizen nyugtatjuk. Elképzel­jük majd, hogy a hullámok a sziklaparthoz zúdulnak és a viz mélyén habfehér testű tengeri sellők tanyáznak . . . a távolból szirének énekét halljuk majd . . . Beauty és Sweetheart kutya - paradi­csomról fog álmodni, ahol alázatos macskák dorombol­nak ... ... és mindez igaz lesz ... kéklenek majd a tarajos hul­lámok . . . időnkint felbuk­kannak a mélyből a sellők ... csodálatosan zeng majd a tá­volból a szirének csábitó éne­ke ... az Erie tó vize kris­tálytiszta lesz ... és mindez igaz lesz . . . mert minden igaz, amiről azt akarjuk, hogy igaz legyen . . . mert a tisztaság, a kékség és a szi­rének éneke bennünk van . .. csodálkozó szemű kiskutyák­ban és csodálkozó szemű em­berekben . . . í Micsoda éjszaka volt, Uramisten! Jártuk az utcá­kat, időnkint betértünk egy sárba, azután megint az ut­cákat jártuk . . . megint egy sár ... és Emilio beszélt . . . szünet nélkül beszélt. . . nem is értem, hogyan tudott léleg­zetvétel nélkül beszélni ... Emilio arról az országról seszélt, ahol született . . . Olaszországról beszélt. . . dal­­amosan ringatta a szavakat a sötét levegőben . . . úgy be­szélt angolul, mintha olaszul beszélt volna . . . — A Via Appia mindig su­gárzik, ha ráhullik a nap­fény — mondta és széttárta a karját, mintha magához akarná ölelni az emlékeket... széttárta a karját, mintha magához akarná ölelni a Via, Appiát . . . Emilio ezen az éjszakán a múltban élt . . . olasz kisvá­rosban járt, ahol a házak kö ­zé feszitett kötélen kombinék és alsónadrágok száradnak... Emilió ezen az éjszakán visz­­szaidézte a saját fiatalságát . . . lelkesedett ... a rövid angol szavak muzsikálva úsz­tak a levegőben . . . Emilio ezen az éjszakán arra az or­szágra emlékezett, mely már nincs . . . amely felett elzu­­gott a második világháború . . . amely ugyanúgy meg­változott, mint minden aa utóbbi időkben . . . tál ám csak a Via Appia és a ráhul­ló, sugárzó napfény változat­lan ... Emilio emlékezett . . . ne­vetett és hüppögve sirt . . . Micsoda éjszaka volt, Uram­isten ! Az április 26-án kezdődő bírósági tárgyalásig óvadék ellenében sza­badlábra helyezték Clifford Irving svájci születésű, csinos feleségét Edith Irvinget is, mint a Howard Hughes önéletrajz-botrány egyik tevékeny szereplőjét. Hirdessen lapunkban! ritette Simmonst, aki nyom­ban meghalt. A férfi ekkor felkapta Simmons pisztolyát és azzal rohant tovább. Az ámokfutó ezután egy másik táborozó nőt halálra suhintott sarlójával, egy nőt pedig súlyosan megsebesített, majd hatalmas ugrásokkal el­tűnt a fák sűrűjében. Amikor később Nevada megye sheriff je kihallgatta a táborozókat, egyikük, Dolo­res Bell. ast mondotta: — Az ismeretlen férfi olyan eszelős volt, hogy aa egyik fa törzsébe is belesu­hintott sarlójával. A személyleirások körülbe­lül ezt a képet adták: az is­meretlen férfi hozzávetőlege­sen 5 láb 8 inch magasságú, vagy “valamivel magasabb” volt, erős szemüveget viselt és általában izmos embernek tűnt. (folytatjuk * a következő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents