Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-06 / 14. szám

10. oldal MAGYAR U1R400 Thursday, April 6, 1972 A PÉNZ RABSZOLGÁI As East River partján el­terülő Green Point brooklyni negyedben, a mi házigazdánk jóságáról és szorgalmáról közismert. Ez az egyszerű, xégy elemit végzett ukrán ember egy cent nélkül jött Amerikába. Két keze munká­jával harminc év alatt két há­zat Szerzett. Az egyik, amely­ben én lakom négy emeletes és csak nyolc lakó lakik ben­ne. A másik háza Bronxban van, ez már hatvannégy csa­ládos. Százhúszezer dollár volt az ára. Lefizetett hetven­ezer dollárt s a hátralékos öt­venezer dollárt törlesztgeti, olyan emberfeletti erővel, ahogyan itt Amerikában szo­kás: a pénz igézete Őt is meg­szállta, mint majdnem min­denkit. A törlesztési összeg és a nagy adó miatt, — hogy a házát el ne veszítse — egyik' házában sem tartott házmestert, ő maga végezte ezt a munkát,hozzá még mint újabban kitanult villany sze­relő* ő maga végzett minden javítási munkát. Elképzelhe­tő, hogy a két öreg házban mindig adódott valami javítá­si való munka. Ez a 68 éves, magányos; ember máskép nem tudta megoldani, s igy reggel öt órakor kelt, s utazott a bror.xi házába. Este tizenegy órakor j.ött haza s alvásra — amint nekem mesélte, — alig marad három órája. Mindig mondtam neki: Mr. Zcapek, nem lehet a szerve­zetből rablógazdálkodást csi­nálni, egyszer csúnyán ráfi­zet. Minek az a sok pénz ma­gának ? Az a két ház csak ro­bot és gond. Felelet: — Tiz év alatt le­­törlesztem a bronxi nagy há­zamat és hazamegyek a csa­ládomhoz Ukrajnába. Távo­zásomkor nem adom el a há­­záimat, egyik hűséges roko­nom veszi át a ház vezetését és & Bérlet összegből leszá­mítva a kiadásokat, bank ál­tal minden hónapban elküldi nékem á csekket,és élek, mint Marci' hevesen s úgy gondo­lom, meg is érdemiem. — Ember tervez, Isten véges — mondom neki.' — Én is gondolok erre, de tudja vallásos vagyok. Az ut­cánkban ennek a hires szép nagy görögkatolikus temp­lomnak a főgondnoka vagyok, embertársaimat sem erköl­csében, sem anyagiakban meg nem károsítom. Ezek után ha nem segit meg az Is­ten, azt kell hinnem, hogy sincs Isten ... Ezelőtt egy héttel, este. ki­írta: Ruby Erzsébet lene órakor egy különös alakú kocsi állt a házunk előtt. Fe­ketére lakkozott oldalain nem voltak ablakok. És a kipufogó csöve köhögte magából a széndioxidos sürü fekete füs­töt. Ejnye, — gondoltam ma­gamban — ez rendelet kihá-Ruby Erzsébei gás, nem szabad az álló ko­csinak a motort járatni.Majd­­nem egy óráig szennyezte a levegőt, végre elment. — Hála Istennek, csakhogy elvite az ördög! Néhány perc múlva meg­tudtam, hogy az a kocsi a há­zigazdánk holttestét vitte a temetkezési vállalathoz. Az unokahuga, Stefánia telefo­nált fel, hogy a bácsikája szivszélhüdésben meghalt. A szivéhez kapót s már zuhant is le a földre. — Halálra dolgozta magát, — mendem — és nem ő az egyedüli. — Sokszor kértük, ne hajt­sa magát, a fene ott azt a va­cak pénzt, hiszen ugv sem vi­szi magával a temetőbe, mi­ért öli meg magát miatta? Erős, sürüember volt, duz­zadt az egészségtől, csak az utóbbi időben említette, hogy amikor időváltozás van, nyo­mást érez a szivén, — De én visszanyomok ne­ki s azt mondom: ne okoskodj hé, tiz évig még bírnunk kell az iramot s akkor pihenünk. Most pihennek, kint a te­metőben. Ez az eset mindennapi. A nagy nyüzsgésben azt hiszik, hogy velük ez nem történhet meg, hogy csak úgy egysze­rűen megáll a szivük. * * * Egy fiatal házaspár jött ki Amerikába. Jó állásuk volt otthon, de az Amerikában élő barátaik dicsekedő leveleket írtak, hogy itt egykettőre le­het autót venni, rá két évre házat s olyan munkaalkalom van, hogy lehet válogatni. A házaspár az értelmiségi osz­tályhoz tartozik s mint tér­kép rajzolók azonnal kaptak állást, kezdőfizetés fejenként havi 500 dollár. A havi ezer dollár bevétel nem sokáig tar­tót, mert a fiatalasszonynak kisfia született s igy otthon kell lennie. Az elvesztett 500 dollár majdnem beteggé tette őke s egyre azt hangoztatták, hogy ez az összeg a legszeré­nyebb élemódhoz sem elég. “Ezért kár volt kijönni, mert ezzel az ötszáz dollárral egy, cseppet sem élünk jobban, mint otthon Magyarorszá­gon!” Elhatározták, hogy a gyer­meket napköziotthonba te­szik. Erről lebeszéltük, sok­féle okot hozva fel. Valaki, azt ajánlotta nekik, hogy vállaljanak házmesteri állást, ez is behoz havi ötszáz dollárt, a fizetés mellett még a természetbeni lakással is. — Jaj gyerekek, nem nek­tek való munka ez, — mon­dom nekik s felsoroltam a házmesteri állás hátrányait, főleg lelki alapon nem nekik való, hogy a lakók ide-oda rángassák őket. — De hát egy ügyvéd is az­zal kezdte, hogy házmesteri állást vállalt. — Igen ám, de az ügyvéd­­pék nem volt mellékfoglalko­zása havi 500 dollárral, mint nektek. — Megcsináljuk, nekünk két év múlva házat kell venni. Elvállalták a munkát, húsz lakó van a házban, járulék három szoba, konyha és heti 60 dollár. Úgy, hogy a férfi keresetét, a havi 500 dollárt betették a bankba. Csak fél­évig bírták. Olyanok voltak, mint a nyúzott béka, a fáradt­ságtól vonszolták magukat. Csak a négy emeletet a bejá­rati hallal hetenként kellett felmosni s mikor a férj haza­jött a munkából, minden este 11 óráig javítanivalója volt a lakóknál. Mégis napközi otthonba vi­szik gyönyörű szép 10 hóna­pos kisfiúkat, hogy az asz­­szony házon kívül dolgozva, ő is megkeresse a kezdő 500 dollárt havonta, a férjének már 550 dollárja van. Munkából hazajövet, vacso­rát főz az asszony. Szomba­ton, hétfőn takarit, mos és azt mondja: “Hát nem egé­szen tejfel, amit Amerikáról hazudoznak nekünk, mert ott­hon ezzel a munkával, energi­ával mi fiatalok, ennyit meg­keresünk!” — És az öregek? Mi van az öregekkel ? — Hát az igaz, velük nem sokat törődnek, mert az öre­gek reakciósak és igy hátra­­mozditói a modern rendszer­nek. A félvilágért se monda­nák, “kommunista rendszer­nek”. — Szerintük modern irányzat van s nagyon sokat kell tanulni még a munkás if­jaknak is. Elképzelhető, hogy a középiskolákban mennyi mindent kell tudni és azt meg kell hagyni — mondta az uj­­amerikás asszonyka, hogy az itteni nyolc osztályos High School mélyen alatta áll az otthoni négy polgárinak. Már mindent értek. Amíg gürcölniük kell, hogy igénye­iket kielégítsék* kritizálják Amerikát. De ha majd a sze­rencse hozzájuk szegődik és valami kis vagyonkájuk lesz, akkor aztán ők is Írhatják haza, hogy ebben az áldott or­szágban mindont elérünk, amit akarunk, ha szorgalma­sak vagyunk. Viszont olyan iramban, ahogy nekilódultak a pénzke­resésnek, az ő szivük is mél­tatlankodik, pedig a szív a leghűségesebb része a szerve­zetünknek, de ha visszaélünk az erejével, —radikálisan és gyorsan bosszulja meg ma­gát. KUTYABARÁTOKNAK: KONDÍCIÓ Ha valakinek a kondíciójá­ról beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy “jó kondidé­ban van.” Ezen pedig azt ért­jük, hogy jól táplált, egészsé­ges színe van, teste jól ki­sportolt. A rossz kondicióju emberről pedig azt szoktuk mondani, hogy “rossz bőrben v?.n,” vagyis az arca beesett, sápadt, szemei esetleg kari­kásak stb. A kutyával kapcsolatban — amikor az állat kondíciójáról beszélünk — a “táplált” kife­jezést használjuk. E szerint megkülönböztetünk tultáp­lált, alultáplált, és jól táplált kutyát. A jól táplált kutyával kapcsolatban azonban ezt a kifejezést is használja a szak­­irodalom: “Kiállitási kondíci­óban van.” Tultápláltnak akkor mond­juk a kutyát, ha ránézésre kövérnek tűnik. Az ilyen ku­tya nehézkesen mozog, s mi­vel nagy a hőleadása, száját legtöbbször nyitva hagyja, a levegőt szaporán vészi: liheg. A tultáplált kutya bőre alatt zsírréteg képződött és egyál­talán nem kelti az izmos, ru­ganyos állat benyomását. Az ilyen kutya nyilván keveset mozog, keveset s tartózkodik szabad levegőn, bizonyára ke­vesebb fehérjét (húst), és lé­nyegesen több szénhidrátot (kenyér, tésztafélék, cukor) kap. Az esetek egy részében azonban feltételezhetjük azt, hogy az ilyen tultápláltnak ttinö kutya, valamiféle hor­monzavar megbetegedésben szenved. Ha ilyen tultáplált kutyánk van, tanácsos miha­marabb megmutatni az állat­orvosnak, aki megállapíthat­ja, mi a baja a kutyának. Akár tultáplált a kutyánk, akár hormonzavarai vannak, mindenképpen betegséggel ál­lunk szemben, amit viszont gyógyítani lehet. Alultáplált a kutyánk, ha sovány állat benyomását kel­ti. Az ilyen kutyának a mell­kas és a mar tájékán is lát­szanak a csontjai, a csontok könnyen kitapinthattak, “túl száraznak” tűnnek. Ebben az esetben is vagy a kutya ét­rendjével van a baj vagy pe­dig hormonzavarokkal állunk szemben. Jó vagy kiállitási kondició­ju a kutyánk,ha szőre fényes, élénk mozgású, teste szabá­lyosan izmos, ha bőre feszes, és a fajtaleirást (standard) megközelítő testméreteket mutat. Az ilyen kutya moz­gása ruganyos, reflexei jól működnek, étvágya kitűnő, és naponta igényli a többszöri mozgást a szabadban. A gc.ndos kutyatulajdonos naponta figyelemmel kiséri a kutya emésztését és ha á nor­málistól eltérőnek találja, mindig következtetni tud a kutya egészségi állapotára. Ha a rendellenesség okát megszüntetjük, kutyánk soha nem lesz túl- vagy alultáplált, hanem mindenkor megtartja jó kondícióját. HUMOR VALAMI TÉVEDÉS Meghal a közismerten go­nosz ember. A temetésre né­mi késéssel érkezik két volt ismerőse, s hallják, ámint a pap éppen azt mondja: — Derék, melegszívű em­ber volt, a legjobb családapa, a legjobb, legszeretetremél­­tóbb főnök, szivbéli jóbarát! Ezt hallván a két ismerős sugdolózni kezd. Az egyik igy szól: Menjünk innen, úgy lát­szik, valaki mást temetnek... ❖ ;Js • - . BÍRÓSÁGON Tisztelt biró ur — mond­ja a férj, egy külföldi bíró­ság előtt —, kérem, válasz­­szón el bennünket. A házas­ságunk felborult. — Mi a baj ? — érdeklő­dött a birö. — Nem értjük meg egy­mást. — Mi lenne, ha elölj] meg­próbálnák talán egy tolmács utján? as

Next

/
Thumbnails
Contents