Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
6. oldal MAGYAR Hitt AIM) Thursday, April 6, 1972. Jackie és az ő ragaszkodó fényképésze Irta: MÁRER GYÖRGY Ismert panasz, hogy amerikai börtönök túlzsúfoltak. Főok: túlsók a bűnöző és tulkevés a börtön. Az állapotok a börtönökben mostohák. A bün-tultermelés azonban csak az egyik ok. A másik a bíróságok tehetetlensége. Ez olyan méretű, hogy a foglyok jelentékeny százaléka olyan “gyanúsított”, aki már hosszú hónapok óta várja a rács mögött, hogy ügye végre biró elé kerüljön. A bírák egészen egyszerűen nem jutnak hozzá, hogy velük foglalkozzanaik. Hogy ez igy van, ennek bizonyára mélyenfekvő okai vannak. Lehet, hogy az amerikai tárgyalási rendszerben van a hiba, amin változtatni kellene. Például azon, hogy megtörténhessen, aminek most tanúi voltunk New Yorkban. Mindenki tudja, hogy hat hétig folyt a manhattani bíróság előtt egy Galella nevű “szabadonfutó” (free-lance) fényképész pere Jacqueline Qnassis ellen, aki mint tudjuk, nem más, mint Kennedy elnök újra férjhez ment özvegye. Vajon milyen bonyolult ügy lehet, amelynek tárgyalásához szükség volt hat hétre (és ha igy megy, még ki tudja, hányszor hat hétre) ? Valamely szövevényes titkot kell talán kidolgozni? Valamely rejtett igazságot a napvilágra hozni? Dehogyis, kérem! Egyszerűen csak arról volt szó, hogy az említett fényképész beperelte Mrs. Onassist 1,300,000 dollár kártérítésre, mert ez, mint a fényképész állítja, megakadályozta őt hivatása gyakorlásában, elütötte őt keresetétől és ezzel be-A New York Times római irodája úgy értesült, hogy a Vatikán önkéntes lemondásra szeretné rábírni Mindszenty József, jelenleg Bécsben elő kardinálist. A 80-ik életévét nemrégiben betöltött Mindszenty névlegesen és hivatalosan még mindig az esztergomi egyházmegye érseke és mint ilyen, Magyarország hercegprímása. Lemondását a Vatikán — állítólag — a magyar kormánnyal való jóviszony érdekében sürgeti. A Vatikán “ja.vasolta”, hogy minden 75-ik életévét betöltött püspök és érsek vonuljon nyugalomba és ezenkivül, a 80 évesnél idősebb kardinálisok már nem szavazhatnak a pápa-választáson. A Vatikán uj irányelvei alapján tehát Mindszenty lemondása egyáltalában nem tűnik lehetetlennek. A Novosti nevű szovjet hírügynökség nemrégiben hivatalos kormány-nyilatkozatot közölt, amely a következő megállapítást teszi: A szovjet zsidók Izraelbe történő kivándorlása a jövőben a minimumra fog csökkenni, egyszerűen azért, mert a zsidók nem akarják elhagyni a Szovjetuniót. Franciaországban április 23-adikán tartják a népszavazást arra vonatkozóan, hogy a francia nép helyesnek tartja-e az Európai Közös Piac kibővítését a jelenlegi 6 tagországról 10 tagországra. A középhez tartozó ellenzékiek elhatározták, hogy igennel szavaznak, a szocialisták tartózkodni fognak a szavazástól, a kommunisták pedig nemmel fognak szavazni. Hussein király, Jordan uralkodója, habár nem kapott meg mindent, amit kért, nem távozott üres kézzel Washingtonból. Amerika az elkövetkező két év alatt 12-24 F-5 jet repülőgépet ad el Jordánnak. Hivatalos személyiségek nem hajlandók nyilatkozni arravonatkozóan, hogy milyen feltételeket fűzött Amerika a repülőgépek leszállításához. láthatatlan nagy anyagi és erkölcsi kárt okozott neki. Miben állt ez az akadályozás? Ha közeledett hozzá, elmenekült tőle, ha fényképezni akarta, hátatforditott neki, sőt állítólag Jackie azt is megtette volna, hogy a kíséretében levő titkos rendőrt (a volt elnök családjának bizonyos ideig védelem jár) felszólította arra, hogy “célravezetőén” akadályozza meg a fényképész tolakodását. Persze egy fotóriporternek általában nem az a kizárólagos foglalkozása, hogy egyetlen személyt fényképezzen egy életen át, illetve addig, amig az illető személy érdekes és a fényképeivel pénzt lehet keresni. Galella azonban kizárólag Jackiere specializálta magát. Követte őt éjjel-nappal. Kora reggel már ott őrködött a kapujában és máris kattant a gép, amint Jackie kilépett. Elkísérte őt a Central Parkba, ahová a gyermekeivel sétálni, vagy kerékpározni ment. Fényképezte őt az éttermekben, szinházak előcsarnokában, yogázás közben, az egyik hirhedt svéd porno film előadása után a mozi előcsarnokában, repülőgépen, óceánjáró hajón, férjének, Onassisnak saját szigetén. Jackie mindenütt tiltakozott. Gyerekei — mint mondja — rettegnek az erőszakos fényképésztől, szívdobogást kaptak, ha meglátták . . . Mindez azonban mit sem használt. Galella rettenthetetlenül fényképezett, lesből, lerohanással, ahogy a helyzet adódott. A gép szünet nélkül kattogott. Persze csak, ha hagyták. Galella most azt állította, hogy nem mindig hagyták. Ezt sérelmezte és ezért porolt. Mert képeit szinte kizárólagosságot biztosítottak számára, kapkodták az újságok, magazinok, Jackieből lett a legsűrűbben megjelenő “cover girl” és Galellából a legjobban fizetett fotóriporter. Többet kapott, mint a kollégái, akik Vietnamban a harctereken kockáztatják életüket. Amellett szétágazó munkaköre sem volt, mint a kartársainak, egy dologra összpontosíthatta minden figyelmét. Műtermét ott ütötte fel, ahol éppen Jackie tartózkodott. Kora reggel a Fifth Avenue 1040. számú bérpalota mellékkijáratával szemben levő kapualjban, azután a fodrász kirakata előtt, ahol Jackie a bura alatt ült, vagy valamelyik előkelő étteremben, ahogy jött. Ez volt a hivatása és ennek teljesítésében akadályozták őt. Amerikai polgárt nem könnyű akadályozni, mert mindig akad valahol egy 150 éves poros törvénykönyv, amelyikben megbújik valamelyik paragrafusnak valamelyik alappontja, amely védi őt. Esetleg maga az alkotmány, amely valahogy mindig ügyel arra, hogy a polgár jogai sérelmet ne szenvedjenek. Hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlása esetleg a mások jogait sérti, ez nem tartozik Galellára. Hogy célbavett áldozata úgyszólván egyetlen lépést sem tehetett nélküle, hogy annak tiltakozása ellenére is állandóan kellemetlenkedett, hogy még a szabad levegőt is elszívta előle, hogy szinte teljesen megfosztotta attól, hogy magánéletet éljen, ez Galellát hidegen hagyta. Őt csak a pénz érdekelte, a hírnév. Ezért perelt. És úgy kalkulált, hogy ha a pénzt esetleg nem is kapná meg, a hírnevet azt minden bizonnyal. Tegnap még senki sem tudta, ki fiaborja, ma mindenki ismeri őt. A tárgyalóterem naponta zsúfolva volt, még az utca is a törvényszék előtt. Mindenki kiváncsi Jackiere, főleg a nők, akik alaposan megmustrálják a ruháit, hogy holnap ők is ilyet csináltassanak maguknak. A lapok naponta hasábokat Írtak a tárgyalásról, az ügyvédek a közönségnek “játszottak”, hogy ők is híresek legyenek. És a bíróság egyik termében huzamosan “táblás ház” volt, mialatt a Rickers Islandon öten szorongtak egy zárkában. Persze, ez már nem a Galella “businesse”. Őt a saját személyes jogai érdeklik csak, amelyeket állítólag a törvény véd és amelyeket Jackie súlyosan megsértett. Potom 1,300,000 dollár értékben. Ha ez igy megy tovább, megérjük, hogy azok a gentlemenek, akik bombákat helyeznek el a repülőgépeken, egy szép napon majd beperelik Nixon elnököt, mert rendszabályaival a repülőgéprobbantás szabadságában korlátozza őket és egyben megfosztja őket attól is, hogy megkapják a repülőtársaságokra kivetett milliós váltságdíja-SZÉP NEVE VOLT... Szép neve volt öreganyámnak, kit hívtak Nemes Rebekának. Csendes volt, komoly és szelíd. Alig hallottuk lépteit. Járt, mint virág, ha lábra kél, mig meg nem ütötte a szél. Rá gondolok s mintha meleg, lágy szellő simogatna meg, s az emléktől szivem derül: . . . az ágyon egyszál ingben ül, s fél szemmel, meghatva lesem, hogy imádkozik csendesen. Holdfény dereng . . . Ő lebeg és ragyog, mint fehér jelenés, télen is, mikor csontig ér a hideg, ellepi a dér az ablakot, s fülig bújok dunyha alá: ő ott buzog vékony ingben az ágyon ülve, sokáig imába merülve. “Mig imádkozom, azalatt dehogy kímélem magamat! Istennel hogy beszélnék fekve? Tudom, hogy akkor meg is vetne!” Dúlt a-világháború pokla, s apámat hazaimádkozta. Nem görbült hajszála sem, megjött ép-egészségesen. Majd ériem is, mint kisdiákért sok gondja közt naponta ráért imádkozni, igy védett, őrzött, hogy meg ne ronthasson az ördög, rossz útra ne csábítsanak csibészek, szép szemsugarak. Forrás volt kedvemnek, erőmnek, elém terült, mint' puha szőnyeg. Áldom a könyörgéseit, tudom, velük jó útra vitt. S hogy vállamra palást borul, öcsém családja boldogul, hogy átmentünk tűzön, vizen, ezért is történt, igy hiszem. Félig béna lett, szélütött, de főzött, kenyeret sütött, ellátta a sok állatot, de panaszt sose hallatott. Mint egy szent, tisztán élt, soha senkihez nem volt rossz szava, mintha nem húsból, vérből lenne, testej öltött az ima benne. Óh gyarló istenszolga, én! Fehér alakja int felém: csak úgy járhatok jó utón, ha szüntelen imádkozom. Úgy győzöm le test-vér szavát, ha szent érzések hatnak át, igy lesz szavam tett s nem beszéd, s igy ragyoghatok példaként. Bár lelke költözne belém, hogy dolgom jól betölteném! Szép szive volt öreganyámnak, kit hívtak Nemes Rebekának. BÓDÁS JÁNOS Márer György
