Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
10. óldal f MAGYAK Hllí^lK) Thursday, March 30, 1972 Még pedig felháborító módén. Az igazságszolgáltatás nagyon laza ebben az országban. Hiába sürgetik az előrelátók a szigorúbb törvényeket az ostobák ellene szavaznak, nem gondolva arra, hogy ennek következtében egyszer saját maguk lesznek az áldozatok. A közvélemény nyomására egyelőre Kanadában és Amerikában megszüntették a halálbüntetést, mondván, hogy embertelen. De nem embertelen-e, ha valaki szántszándékkal megöl valakit? A halálbüntetés eltörlés óta nem volt ezekben az országokban olyan magas a bűnözési arányszám, mint ma. A kis bűnösök, akiknek nem telik gazdag, befolyásos védőre, nem szabadulnak enyhe büntetéssel. Itt ebben az országban, mely ugyanolyan, mint az amerikai szomszédja, melynek mentalitását teljesen átveszi, olyan példátlan visszaélések fordulnák elő, amely a legmagasabb körökig elér. Voltak botrányok a múltban is. Ott is akadtak az állásukhoz nem méltó emberek. De ha kiderült róluk valami erkölcsbe ütköző dolog, az illető 24 órán belül fel volt függesztve addig, mig nem tisztázta magát, vagy elbocsájtották. Nemrégen megjelent az újságokban egy felháborító eset. Egy ember, akinek a tettét még súlyosabban kell megítélni, mint egy egyszerűbb valakiét,mert jogot végzett, tehát tudatában kellett lennie, hogy mi lesz a tettének a következménye, meggyilkolta és elégetni akarta fiatal, életerős feleségét, 3 kicsi gyermeke anyját. Ez az ember szeretőt tartott és igy akarta eltenni az útból a feleségét. A tettéért életfogytiglani'börtönt kapott. A 14 hónapból, amit leszolgált a büntetéséből, csalárd módon kiszabadult, a börtöni ideje alatt útlevelet tudót magának szerezni, a börtönfelügyelőség engedélyt adott neki egy 50 órás eltávozásra, hogy feleségül vehesse a volt szeretőjét. Az eltávozási kérelmen kívül, szerepel az ügyben a szociális gondozónő és a börtön lelkésze. Mind a ketten támogatták a gyilkos kérelmét. A gondozónő azzal az indokkal, hogy a gyilkosnál, ha nem kapja meg a lehetőséget,hogy megnősülhessen, végzetes lelki összeomlás fog bekövetkezni, mert fél, hogy a három kisgyermek, akiket ő fosztott meg az anyai szeretettől, nem részesül megfelelő gondozásban. Anyát akar nekik adni a volt szeretője személyében, Hajnal Erzsébet akivel viszonya volt a házassága alatt is. A gondozónő, akinek én nem adnék diplomát ebből a szakból, nem gondolt arra, hogy miért nem okozott a modell gyilkosnak lelki összeomlást az, amikor megölte a gyermekei anyját. Másodsorban megemlíti, hogy nagyon különösnek találja, hogy egy 27 éves tanárnő, férjhez akar menni valakihez, aki gyilkosságért életfogytiglanra van Ítélve s akiről feltehető, hogy kapcsolata volt a gyilkosság elkövetésében, mégha akaratlanul is, hiszen a szerelmi viszony fennállott a gyilkos házassága alatt is. A börtönlelkész. Drága jó Istenem, ha ilyen vakok volnának a Te összes helytartóid a földön. Mi lenne belőlünk? Milyennek kell lenni egy lelkipásztornak ? Megértőnek, megbccsátónak, jóságosnak. Ezt elismerem. De hozzájárulni egy feleséggyilkos őrizetlen szabadságához, ennyire jóságosnak nem szabad lenni. Amikor az emberek azon vitatkoznak, hogy bűn megölni egy meg nem született magzatot, az anya rnéhében, akkor abszoluciót adni és támogatni az isteni itélőszéket képviselő papnak, szabad-e ? Az egész világ nevetne az egész eseten, ha nem lenne a dolog tragikus. Mert a gyilkos a börtönbenlevése alatt útlevélhez jutott, s amint megeskütött, azonnal elment nász utazni, ki tudja hová. Az újságok szerint körülbelül 100.000 dollárral, amit szintén a börtönben levésé alatt el tudott adni ingatlanaiból. S most élvezi a szabadságot, ki tudja hol és ha jól sejtem, jót mulat, hogy miként lehet lóvá tenni egy olyan felelősséget, melynek hivatása volna éberen őrködni egy ország tiszta erkölcse felett. Különös a dologban, hogy az útlevél garanciát vállalójának a nevét nem hajlandók a nyilvánossággal közölni. Különös az, hogy eladhatta az ingatlanait anélkül, hogy a börtönfelügyelőség erről tudomást szerzett volna, holott még egy megirt levelet is cenzúráznak, akár kapja, akár Írja az elitéit. S főleg a legkirívóbb, hogy egy életfogy-Ilyenkor, tavaszérkezésre széles e világban, akárhová vet sorsunk, kétszeres a kisértés az emlékezésre. S ebben a dolgok újra átélésére. Lám, igy vagyok most is. Kinyitom az ablakot, amely a 86-os utcai Mozart halira nyílik. S amelynek hátsó kijáratán keresztül, nem egyszer saját lakásomba törtem be. Ha valamiért lefutás közben, szobám asztalán felejtettem kulcsaimat. Még igy is olcsóbb volt a betört ablaktábla, mintha a “Kulcskirály” húsz dollárért kiszáll és kinyitja az ajtóm. De mondom, most a tavaszvarázslat, a tűzfalak között meghagyott faágakon a szökdécselő madarakra, s bennük az otthoni tengelicékre, pintyekre terelve figyelmemet, egyszerre felmelegedem. S nemcsak honvágyas szivem, hanem fülem is, hasonló betegállományba kerül. S már hallja az otthoni gyümölcsösök tavaszi koncertjét. A nap, az újrainduló életszagu föld fény és szagorgiája között, a nagy csendben piciny énekeseink csilingelő, serkentő szavát: “Nyitni kék”, “Csíki sziir”, “Csak igy, csak igy, csak igy” muzsikáit... Csoda-e, ha e bevezető koncertszépségek után, egy régi tavasz kerekedik ki bennem. Éppen az az igen nevezetes, amikor a Mátraalján, a vasúti síneket szintező mérnöki munkálatoknál segédkeztem. Jobb kenyérkereset hiányában. S már látom is Vőneki Feri arcát. Amint hajladozik, s dolgozik, közben bizalmas mosolyával felém néz. Mintha ebben mondaná: elvégre tavasz van, a bíbicek is ezt sirják-kiáltják körülöttünk. Tehát nekünk is jogos lenne, ha az esti bevonuláskor valamitiglanra elitéltet minden őrizet nélkül szabadén engednek. Mire? Becsületszóra? A lapok megírták, hogy a felelős tényezők “államtitokként” kívánják kezelni az ügy részleteit. Nincs ehhez joguk. Azokat az embereket, akiket a társadalom bizalma helyezett ebbe a jólfizető állásba, azoknak maguknak kellene követelni az ügy teljes tisztázását, hogy a közvélemény megtudhassa, hogy ki az, aki nem méltó arra a pozícióra, amit a közösség bizalma helyezett bele. Ki volt az, aki az útlevelet megszerezte ? Irta: IVÁNI ZOLTÁN féle “tavasz-nedűt” mérő falusi házhoz betévednénk, egykét pohárra. A nagy ritkaságrara, amit akkoriban csak feketén lehetett elkapni arra felé. Feri falusi gyerek volt, én Iváni Zoltán városi. A munkálatoknál munkavezető. Én pedig amolyan félretett “értelmetlenség.” Ha ő hagyta el történetesen a műszert, a töltés aljában, még a mérnök is szó nélkül velünk kereste. Ha én, — a mérnök már toporzékolt. Hogy ha még egyszer előfordul, kirúg . . . Ez az átmeneti furcsaság azonban semmiképpen nem zavarta meg a föld erejét, a nap hevét, hogy “magyarok vagyunk” jelszóval, ne találtunk volna örök barátság, jegyében egymásra. Éppen az előrenézés érdekében. Nos, igy volt. így adódott, hogy nappal dolgoztunk,majd a körletbe való bevonulás előtt, egy-két órára el-elcsámborogtunk erre-arra. Micsoda kedvesen ható, elfelejtkezett percek voltak ezek. A “Julis néni adjon még egy fröccsöt” kitöltő kiáltások percei között. Mérnökökről, a tegnapiról, aki buta és félénk, de jó ember, ... a mairól, akinek jól fog a ceruzája a munkaórák elszámolása körül, merész, de amúgy megbízhatatlan ... A keresetről amit e hónapban várhatunk ... A normáról, amit tel-Minden jóérzésü embernek, akinek ebben az ügyben a lelkiismerete tiszta, ki kell állnia. A kendőzések koi’a lejárt. A nyilvánosságnak, akik nyögnek az adóterhek nehézsége alatt, tisztán kell látniuk, hogy mi történik a színfalak mögött. Mi fizetjük az államaparátus minden terhét, nekünk jogunk van tudni mindenről, amit a mi alkalmazottaink cselekednek. Szerintem mindenkit le kell váltani, aki elősegítette ezt az erkölcsi fertőt. Állítsák vissza a halálbüntetést. Mert aki gyilkol, annak nincs helye a társadalomban. jesitgettünk vagy elkacagtunk. De mindezen túl, a pohárkoccingatások közben min denről feledkezve, már csak arról, hogy istenáldotta vidéken, szép országunk hegytől és homoktól szépített tarkaságában, csak megbecsülhetjük magunkat.Ha néha egy üt összeborulhatunk. És végigvonulhattunk egyik állomáshelyről a másikra. A Mátrán. — A múltkori jobb izü volt. Az a fixli vörös, de mégis citromos, rózsás árnyalattal. — Lehet! De gondold meg, az a tojásrántottához volt csak jó ... Ez pedig, figyeld, csupa pergetett méz-olaj. Csak úgy viszi lefelé a torkon, a stanicliből előkerülő porcot, jó ducos kenyérrel. Igen, igy váltottunk szót, igy évődtiink, hétvégi felutazásokról,otthagyott családokról. Egyebekről. Hát lehetett valaki boldogabb ? . .. Arra a bizonyos magasfeszültségű hangulatra azonban amely most ablaknyitáskor a világ másik felén eszembe jutott, különösen emlékszem. Éppen azzal évődtem Ferivel, hogy amikor ő iszik, olyan nyugalommal, ellágyult szeretettel vonja ajkához a pohax-at, hogy még az orra is belehegyesedik. S a szemei kielégülés érzetével édesen összefutnak. — Bizony Isten, olyan vagy mint a régi olaj lenyomatokon a honvéd-huszár. Aki félkézzel a lova kantárját tartja, a másikkal pedig a kulacsot csókolgatja. — Bolond vagy — felelte. De jól esett neki a megjegyzés Mintha jutalmát kapná valakitől azért, hogy a föld gyermeke minden véges bajokat, időleges hiányokat is, (Folytatás a 11-ik oldalon) TAVASZI GURGULA... Valami bűzlik Kanadában Irta: HAJNAL ERZSÉBET
