Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-16 / 11. szám

1* •''dal MAGYAR HÍRADÓ Thursday. March 16, 1372 RUFFY PÉTER Az 1848-as nagy idők nagy emberei KOSSUTH mos Ez a dombos, hajlatokra kapaszkodó, gyürnö lesfás, kedves zempléni falu — Mo­nok — adta nekünk s a világ­nak Kossuth Lajost. Itt szü­letett 1802. szeptember 19-én, Így hirdeti ezt a szülőház és a monoki Kossuth Muzeum emléktáblája, s az a néhány kossuthi sor, amelyet Kis­­faludi Strobl Zsigmond 1960- iban fölavatott monoki Kos­­«uíh-szobárának talapzatára véstek: “Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tö­vében, ahol a rege szerint Ár­pád a honfoglalás első áldo­másait megüllötte”. Az életrajzok úgy beszélik el, hogy az evangélikus csa­lád újszülött gyermekét — (minthogy szülőhelyén nem volt evangélikus egyházköz­ség — a közeli Tállyára vit­ték, ahol Mayer Mátyás al­­esperes keresztelte meg. Gáli Sándor, a mai tállyai lelkész még őrzi a kis keresztelő fém­edényt. Az életrajzok elbeszé­lését a kutatók vitatják. Zsuf­­fa Tibor tanító, a monoki Kossuth Muzeum gondnoka tanulmányt irt “Amit Kos­­suthról rosszul tudunk” cí­men s ebben a keresztelő Mayer Mátyás egykori káp­lánjára hivatkozik, aki Kos­suth születési dátumának a vitája idején, 1864-ben azt irta a Vasárnapi Újságban, hogy Mayer nem Tállyán, ha­nem Monokon, a szülőházban keresztelte meg.Kossuth La­jost, hiszen nemesi kiváltság volt az is, hogy a nemesi szár­mazású újszülöttet háznál ke­reszteljék. A tállyai pap te­hát átment Monokra. Ezt bi­zonyítaná az egyházi matri­­kula “domo” bejegyzése is (otthon, tehát a kis Kossuthot otthon keresztelték meg), ha ezt a matrikulát 1964-ben már nem láthatta ( csak tu­dott arról), mert a tállyai egyház anyakönyvei 1810-ben, nyolc évvel Kossuth szü­letése után, tűzvész során, megsemmisültek. Ezért hosz­­szu időn át még azt sem tud­ták, mikor, mely napon szü­letett Kossuth Lajos. Ennek a történetét Gáli Sándor tállyai evangélikus pap mondta el nekem néhány esztendeje. Hajász Pál tállyai lelkész 1874-ben levelet irt Turinba, mert ismerni szeret­te volna a dátumot. Kossuth egyebek közt — a levelet én még olvastam Tállyán — igy válaszolt: “Én ugyan bármi nagy em­berre nézve is, annál inkább igénytelen személyemre néz­ve, nem magánjogi, hanem történelmi érdek szempontjá­ból nagyon henye dolognak tartom annak kutatását, hogy ki ,mely napon született, mi­után ez a nyomokat, miket egy vagy más ember tettek­ben, s eszmékben maga után hátrahagyott, sem meg nem örökíti, ha veszendők, sem el nem törölheti, ha maradan­dók , . .” Kossuth azt irta még, hogy “születésem napját nem tu­dom, s hónapja felől sem va­gyok bizonyos”. A Kossuth családban minden születés — more patrio a rézcsatos Eibliába volt föl jegyezve. De “elpusztult ez is viharos éle­tem fergetegeiben”. A levél utolsó sora igy hangzik: “Szü­letésem napja nem lévén tud­va, nem lesz nap, amely em­lékemet felélessze”. A szüle­tés pontos dátumát azóta ki­kutatta a történettudomány. De azt, hogy hol keresztelték meg a kis Kossuthot, Tály­­lyán-e, vagy “domo”, Mono­kon, azt bizonyosan nem tud­juk ma sem. PETŐFI SÁNDOR Azt hittük, róla — az er­délyi sir pontos helyének ki­vételével — mindent tudunk. Az irodalomtörténet az el­telt több mint száz esztendő alatt mindent föltérképezett. S amihez nem a tudós, hanem a művész tolla kell, azt el­mondta rója Hatvány Lajos és Illyés Gyula. Hol élt? Az egész ország­ban szinte. Hol keressük em­lékeit, már-már lába nyomát? A vándorét, aki vándorszí­nész korában Mohácsról Po­zsonyba gyalogolt, s Debre­cenből, rettentő fagyoskodá­sa színhelyéről gyalog hozta fel verseit, a Tokajhegyalján kére s z t ű 1, Yörösmartyhoz Pestre? Nincs még egy köl­tőnk, csak ő, a legnagyobb, aki ennyire azonosult volna szülőföldjével, szülőhazájával. A kiskőrösi szülőház a böl­csőt idézi, Kiskunfélegyháza a hattyus házat lebbenti elénk, Aszódon a volt algim­názium épületén emléktábla hirdeti, hogy itt élt valaha Petrovics Sándor aszódi diák. A közeli Penc az aszódi diá­kok kirándulásainak emlékét kelti föl, s még áll a penci ház, ahol az ifjú vendégeskedett. Magzatelhajtó műtét 11 éves kislányokon LONDON — Á Registrar General közölté: Az 1970-es esztendőben Angliában, legá­lisan 3 11 éves kislányon és 20 12 éves kislányon hajtot­tak végre magzatelhajtó mű­tétet. Ugyanebben az évben, az előző esztendőhöz viszonyít­va, jelentős mértékben emel­kedett azoknak a 13 és 14 éves angol lányoknak a szá­ma, akiken legálisan magzat­elhajtó műtétet végeztek. Az 1970-es évben 89 13 éves lányon végeztek mag­zatelhajtó műtétet, ez a szám több mint kétszerese a 13 éves lányokon 1969-ben vég­rehajtott abortuszoknak. Pápán Vörös szabó házában húzódott meg. Dunavecsén múzeumot rendeztek be az épületben, ahol édesapja mé­szárszéke állt. Szalkszentmár­­tor.ban megmaradt az eredeti épület, ahol Petrovics István kocsmája és mészárszéke mű­ködött, s Gödöllőn' emléktáb­la állítja meg az embert a há­zikó előtt, ahol Petőfi egy angol regény átültetésén mun­kálkodott. S sorolhatnánk Borjádot, ahol a Sass-család vendége volt, és Debrecent, a Batthány utca 16-os házat, ahol lakott. Én még láttam a költői Teleki-kastélyt Erdély­ben és megsimogattam a som­fát a kastélyhoz-közel, amely alatt, kőpadon ülve,papírra vetette a Szeptember végén sorait. S benne irodalmunk legszebb sorát, az “Elhull a virág, eliramlik az élet . . .” hat szavát. Azt hittük, a végső nyug­hely kivételével, mindent tu­dunk. Az irodalomtörténet­­irás azonban nem ér, nem ér­esztendőben majdnem 400 14 éves lányon végeztek , mag­zatelhajtó műtétet: éz a szám az előző esztendőben, 1969-ben “mindössze” 27i volt. Sonny Grosso eddig a filmipar rendezői gárdájához tartozott, most a “The French Connection” cimü filmben epizódszerepet ka­pott. hét véget. Meghalt egy isme­retlen — Amerikában Milton Smith-é vált — magyar sza­bómester New Yorkban, s’vég­­rendeletileg a budapesti Pe­tőfi Irodalmi Múzeumnak ado­mányozza az egyik New York-i bank páncélszekrényé­ben őrzött kincsét-vagyonát: Emich Gusztáv és Petőfi 1846-ban kelt eredeti irói­­kiadói szerződését: “Én'Pető­fi Sándor átadom . . .” S az irodalomtörténet bi­zonyítékot keres .’mikor, ki által, hány esztendővel ez­előtt s miként került ki iro­dalmunk egyik legbecsesebb irói szerződése Amerikába ? Bizonyíték még nincs, csak föltevés: lehet, hogy Szám­­wald Gyula, az Emich cég társtulajdonosa vitte volna magával, mikor Világos után külföldre menekült. Petőfi őt örökítette volt meg Egy könyvárus emlékkönyvébe ci­mü versében. Talán a kor egyik legnagyobb Petőfi-em­­lékgyüjtője, a világhírű he­gedűművész, Reményi Ede (1828-1898) vásárolta meg és vitte ki magával Amerikába, azokban az időkben, mikor külföldről azért tért haza Ma­gyarországra, hogy “összehe­gedülje” a tervezett pesti Petőfi szobor költségeit. Hi­szen ő vette meg, ő őrizte Pe­tőfi tárcáját is ,amelyben a költő “legbecsesebb emlékeit”, a Bem tábornokkal való leve­lezését tartotta, ő vitte volna ki a szei’ződést? Vagy egy harmadik? S ki volt a harma­dik ? S föl lehet e deríteni ilyesmit 125 évvei a hires szerződés keletkezése után?! TERJESSZE LAPUNKAT! w»v»%ww»w»ww»ww^*v»*wv Petőfi Sándor Kossuth Lajos S végezetül: az 1970-es

Next

/
Thumbnails
Contents