Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
7. oldal Thursday, March 16, 1972 <wá«;tar HiR\nn A CSALÁDI CÍMER írta: CSEJTEY BÉLA Késő este volt. Fagyos szél süvített végig Nürnberg néptelen utcáin. A házak ablakait elzárták a fatáblák és csupán a résen keresztül lehetett látni, hogy belül is van élet. Kivül, csupán az éjféli órákat bemondó alabárdosok léptei dobbantak nagyokat a fagyos utcai kövezeten, a város kapui felől. A Mühle-Gassei házban, belül a fatáblás ablakok mögött egy fiatalember, Dürer Albert hajolt CSEJTEY BÉLA az asztalán levő munkája fölé. Roppant fontos munkában volt. Régóta vágyott arra, hogy megszerkessze az ősi családi címert. A legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolt elhalt apjára, ki messze földről költözött Nürnbergbe és kis gyermekkora óta sokat mesélt neki szülőföldjéről, annak szépségéről. Ilyenkor neki olyan furcsa, értelmetlen dolgokat mondott, amit ő nem tudott a fejébe venni. Például azt is mondta, hogy a neve is más volt, I csak ideérkeztekor fordította át németre, hogy jobban megértsék azt. Itt fölemelte fejét művészi munkájáról és a távolba nézett. Túl a faablakon, túl a Bajor Alpokon át a messzeségbe ... egy országba, mely művész apjának a hazája volt és amelyet ő mindig szeretett volna megismerni... Albert, összehúzott szempilláin át látta a hegyeket és apja lelkes elbeszélései alapján látott egy hármas halmot, az Alföld búzafedte rónaságait és a székelyek faragott kapuit... Ezeket akarja ő most mind összeszedni ezen a zimankós téli éjszakán és lemezbe vésni. Egy címert akart, a régen óhajtott családi címert, amely aranyhidat építene apja és anyja szülőföldje között és sikerülne emlé. két állítania annak a nagy hazafiúi szeretetnek, mely apjában lángolt... Itt lehajtotta karjára fejét és elszunnyadott. A szeretet emlékének szárnyain lelke messze szállt a művészek képzeletbeli és mesés világába. ☆ ☆ ☆ Nehéz volt az életlehetőség abban az időben szegénynek és művésznek egyaránt, hát még ha valaki mindakettő volt egyszerre,.. A Békés megyei Ajtós községből akkor indult világjáró útjára nemes Ajtóssy Albert, a kiváló ötvös-segéd. Mivel a falubéliektől úgy-ahogy eltanulta a német szót, először Hollandiába, majd Németország felé vette útját. Hosszú hónapok és évek fáradságos vándorlásai után (természetesen gyalogosan) elérkezett a nyalka magyar legény Nürnberg városába. Amint ballag a macskaköves utcákon, meglátja az egyik házon a cégtáblát - ezzel á felírással: "Hieronymus Holper, ötvös mester”. Ez kell nekem- gondolta magában és bezörgetett a nehéz fakapun. A mester csak a kémlelőnyílásig jött és ott megkérdezte Albertet, hogy mi járatban van. A gyönge németséggel való beszélgetés után a jószívű mester kaput nyitott neki és műhelyének egyik vackában adott helyet Albertnek. Itt fordította le a nevét Ajtóssyról Dürerre, hogy munkaadó mestere jobban megértse azt... Az évek teltek és a mester gyönyörű szép leányba is fölserdült annyira, hogy Albertünk feleségül kérte Holper Borbálát... A fiatalok a nyolc napig tartó lakodalom után elindultak a nehéz életuton ... Évek múltával ebből a házasságból nyolc gyermek született, akik közül a második az ifjú Albert lett, aki a családi címer elkészítésén fáradozott. Az apa mindig csodálatosan szép dolgokat mesélt feleségének és gyermekeinek arról az országról, ahonnan ő jött, a távoli, szeretett Magyarországról. ☆ ☆ ☆ Dürer Albert most hirtelen felriadt álmodozásá- U bol és> újra hozzáfogott a címer rajzolásához. Eszébe jutott, hogy apja mindig valami széttárt szárnyú sas-madárról beszélt és ő így berajzolta a kitárt szárnyakat, mint védőpajzsot a címer tetejére. Azután berajzolta a hármas halmot, a székely kaput és ezeket feldíszítette gazdag képzeletének tárházából. Mikor elkészült vele, maga elé tette és szemeit összehúzva, kritikus pillantásokkal végigmérte rajzát. Fáradt volt és álmos. Megelégedetten pillantott mégegyszer munkájára, azután egy vastag, csomós gyökérfát lökött az izzó kandalló parazsára és végigdőlt a pamlagon ... Már jó kora reggel lett, mikor a külső havas világ bekacsintott a zsalugáterek résein keresztül és felébresztette művészünket. Gyorsan rendbeszedte magát, újra fölélesztette a tűz parazsát és faragó késeit élesre fente. Azután farágott-faragott, szívvel-lélekkel, amint azt apjától tanulta... A mű gyorsan készült és pár hét leforgása alatt lemezbe vágta a régen óhajtott családi címert. Mikor a fekete festéket elkente palettáján és szaktudással fölmázolta az áhítattal kivágott falemezre, szíve a torkában dobogott. Égetően kiváncsi volt, milyen is lesz ez az első próbanyomás. Lassan simogatta kezeivel a papírost a festékes lemezhez és mikor már eleget dörzsölgette, lassan fölemelte a papírlapot. Kissé kíváncsiskodva néha alá-alá pillantott, hogy a festék mind rátapadt e a falemezről a papírra. Azután földerült arccal fölemelte az első próba nyomatot és odatette apja arcképe alá, melyet még régebben maga festett meg. Mintha csak azt mondta volna: "Ugye Te is így gondoltad el jó Apám, mikor nekem erről olyan sokat meséltél?”... És a jó apa, mintha csak visszamosolygott volna rá a festményről e szavakkal: "így, így fiam, és ha nyelvben nem is vagy magyar, de lélekben talán sokkal nagyobb vagy, mint aki beszéli a magyar nyelvet”. Dürer Albert szemei megteltek könnyel, mert szüleire emlékezett... Azután megelégedve dörzsölte meg tenyerét és kinézett a havas nürnbergi háztetőkre és azokon keresztül pedig Kelet felé, ahonnan valamikor kedves apja jött. Most büszke volt arra, hogyr az ő ereiben is apja akaraterőtől duzzadó magyar vére is csörgedez, anyja német vére mellett. A művész akkor egy dátumot vésett még a lemezbe: 1527. ÉRDEKES ELMÉLET: A KOPASZODÁSRÓL... “Azok a lányok, akik nem szeretnének olyan emberhez férjhez menni, aki hamar megkopaszodik, jól teszik, ha előzetesen végignézik kiválasztottjuk családi fényképalbumát’’... Ez a kissé furcsa megállapítás olvasható Anthony Smith angol tudós “Testünk titkai” cimü könyvében. Aztán a szerző hozzáteszi: “És tanulmányozza a leányzó a könyvünknek az öröklésről szóló egyik fejezetét. A kopasz apa és nagyapa figyelmeztető jel: utódaikra és igy a férjnek kiszemelt utódra is kopaszság vár.” (Szerencsére a mai lányok nemcsak azt nézik, hogy mi hiányzik a fejről, hanem, hogy mi van a fejben!) A bőrgyógyászok tapasztalata szerint manapság a páciensek több mint a fele a kopaszodás ellen kér kezelést, vagy tanácsot. Az őszinte orvos azonban megmondja: a kopaszodást nem lehet megszüntetni, megállítani, de megfelelő egyéni módszerrel meg lehet fékezni. Ez a felismerés összefüggésben van az angol szerző öröklődéssel kapcsolatos megállapításával. Smith szerint a kopaszságnak ugyan sokféle oka van, de leginkább öröklött tulajdonság. Főleg a férfiak kopaszodnak, a kutatások azonban azt bizonyítják, hogy mégsem kizárólag nemhez kötött ez a hajlam. A kopaszságnak kétféle fő típusa van, amelyek genetikailag különböznek egymástól. Az egyikben a haj ritkulása a 30. életéve előtt kezdődik és a 40. év előtt válik nagymértékűvé. A másikban később kezdődik ez a folyamat és gyorsabban zajlik le. A hajas fejbőrön átlagosan százezer hajszál van. Általában nem képződnek uj szőrtüszők ott. ahol azelőtt nem voltak, semmilyen kezelés befolyására sem. A szőrtüszők működése bizonyos ciklusok szerint történik: előbb aktivak, majd csökken és végül szünetel a tevékenységük. A. szünetelés szakasza három vagy négy hónapig tart, azután a haj újra növekedni kezd. A hajas fejbőrről naponta körülbelül 30—60 szál hűlik ki. de a szőrtüszők, amelyek termelték azokat, nem pusztulnak el. Az angol szerző ismerteti egy honfitársának azt a vizsgálatát is, miszerint a hajszálak naponta 0.33 milliméternyit növekednek. E növekedési illetően nincs különbség a nők és a férfiak között. Körülbelül hatévi növekedés szükséges ahhoz, hogy a lányok haja — és manapság a fiuké is — olyan hosszúra nőjjön, hogy ráülhessenek. Bertalan András FLÓRIÁN TIBOR: Borzongó tájon át Még alszik a fáradt hó a hegyen, jógkoporsóban pihen a patak, a felhőkre a föld fagyot lehel, s a felhő fázó bokrokat takar. Mögöttem ordas biikkök állanak, lent borz lépdel borzongó tájon át, s dermedt fák, rianó sziklafalak riasztnak űzni a tél lábnyomát. Millstone Ridge, Conn. H-u-m-o-r ÉLETMENTÉS — Tegnap majdnem megmentettem egy ember életét. — Mi az, hogy majdnem? — Beleesett a tengerbe, de utánaugrottam és kihúztam. — És azután? — És azután odalépett egy fához és felakasztotta magát. — Miért nem vágtad le a kötélről? — Nem tudtam, mit akar. Azt hittem, talán száradni akasztja fel magát... KERESKEDELMI TÖRTÉNET Bumbumyákné a két eladó lányával betér egy ruhaüzletbe, melynek tulajdonosát régen ismeri. — Mi újság Kovács ur, hogy megy az üzlet? — érdeklődik. — Gyengén, asszonyom. Pont úgy vagyok az árummal, mint kegyed a két szép lányával. — Hogy érti ezt? — Van bizonyos érdeklődés, nézik az árut, egyesek meg is tapogatják, sőt, némelyek még a próbafülkébe is beviszik, de azután kifordulnak az üzletből és nem vásárolnak. AUTÓS TÖRTÉNET Hosszú autósor várakozik a vasúti sorompó előtt. Az őrházból kijön a vasutas és közli: — Uraim, nincs mit tenni, várni kell. Most jelezték, hogy a vonat hatvan percet késik.
