Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-09 / 10. szám
10. oldal MAGYAR HlftAlU* Thursday. March 9, 1972 UTINAPLÓ: SÉTA SAN JÜANBAN I. SAN JUAN, Puerto Rico.— Aggódó szemekkel néztek ránk New Yorkban a barátaink, amikor meghallották, hogy Puerto Ricóba készülünk. Szemrehányó szavakkal mondták: — Elment a józan eszetek? Hát ti nem olvassátok a statisztika adatait? Mjn denki tudja, hogy az utcai merénylők és más bűnözök között milyen nagy százalékban szerepelnek a puerto ricóiak. Megköszöntük a szives figyelmeztetést és azt válaszoltuk, hogy orvosunk azt tanácsolta: ha szabadulni akarunk a mindkettőnket elkapott influenza következményeitől, a makacs köhögéstől, meg a viszatérő láztól, utazzunk el Puerta Ricóba, ahol télen is 75—83 fok között mozog a hőmérséklet. A trópusi kiima sokai gyorsabban és biztosabban gyógyit, mint a MYSTEKLIN pilulák és a meleg tengeri sós levegő belélegzése többet használ, mint megannyi inhalálás. Megfogadtuk orvosunk tanácsát és San Jüanba, Puorto Rico fővárosába repültünk. A hangos híradó már a repülőgépen újságolta: “San Jüanban az időjárás verőfényes napsütés, a hőmérséklet hetvenhét fok.” Amikor repülőgépünk leszállt, megilletődve csodáltuk a fenségesen ragyogó égboltozatot. Egyetlen bárányfelhő se szakította meg az ég kékségét. ... Huszonnégy óra se mult el: a kínzó, fojtogató köhögést és a flu komisz utókövetkezményeit “elfujta a szél.” Felfrissült egészségben sétálgattunk a tengerparton a Royal pálmák és orchideák között. Ó-VÁROS Tiz évvel ezelőtt már jártunk itt. Köröskörül minden ismerős. Úgy határozunk, hogy elsősorban az ó-városba látogatunk el, és felelevenítjük korábbi emlékeinket. Az első meglepetés akkor ér, mikor felszállunk az autóbuszra és megkérdezzük a vezetőtől, hogy mennyi a viteidij? — Tiz cent — feleli. — “Tiz cent?” — ismételjük. Hogyan csinálják ezt? — Egyszerű, — mondja a vezető. — Ez a tiz cent a világ legolcsóbb tarifája és az a magyarázata, hogy minden útvonalon kétféle autóbusz közlekedik. A felét air condition hüti és a viteldíj: 25 cent; a másik fele meleg és 10 centért szállít. A kényelmes, hütött levegőhöz szokott turisták általában a kellemesen hűvös autóbuszt veszik igénybe és igy a drágább költséggel megfizetik a különbözetet a szerényebb itteniek javára. Edith találóan megjegyzi: — Kolumbusz tojása . . . Megérkezünk a végállomásra: PLAZA DE COLON. A téren Kolumbusz Kristóf hatalmas szobra emelkedik. 1493. november 19-én fedezte fel Puerto Ricot. Akkor indiánok laktak a szigeten. Mi nem kívánjuk felfedezni az ó-város nevezetességeit, de elárulom, hogy nekünk van egy úti szisztémánk, amelynek segítségével többet látunk, mint a szokványos turisták. Mi ugyanis sose sodródunk a “SIGHT SEEING’ autóbuszokba, hanem gyalog bandukolunk. Az Ó- várost bemutató irodák például öt dollárért négyórás körutazást hirdetnek. Nem kérünk belőle. Ali egyebeken kívül besétálunk olyan szűk kis utcákba is, ahova a mamut autóbusz képtelen begyömöszölni magát. A túra, a rövidre szabott négy óra alatt csak átrohan a hegy-völgy utcákon és a turista nem érzékeli a szépségeket. Az ó-várost teljes egészében múzeumhoz hasonlítanám. Csaknem minden ház ősi építmény. Nem órák, hanem napok szükségesek a szemlélődésre. Régi igazság, hog3>- a tokaji bort pianisszimo kell szürcsölni, szopogatni: a san juani ó-városban is lassan, áhítattal kell mendegélni. ... Most ünnepük San Juan alapításának 450 esztendős évfordulóját. Nagy idő. Közel félévezred. Csodálatos, hogy ilyen jó állopotban megmaradtak a nagyobbára spanyol stilusu évszázados házak. Csaknem mindegyiken erkélyt látunk. A korlátok kovácsolt vasból készült remekművek. Az oldalakra mesteri kezek ércből öntött apró harangocskákat szereitek fel. Ezek a legcsekélyebb szellő érintésére megkondulnak. Csengő, csábitó hangon csilingelnek és a halk zene megédesíti a levegőt. Mihez hasonlítsam? Az orgona, a cimbalom finomságához ? Vagy talán a hegyi patak csendesen csörgedező csobogásához? Nem tudom. Soha nem olvastam, sehol Irta: dr. Fábián Sándor nem hallottam ezekről a harangocskákról. Nekünk jobban tetszik, mint a salzburgi harangjáték mesterséges, lemezről visszatérő taktusa. Természetes. Ez a harangozás Isten ajándékaként szellők szárnyán szálldogál. A fuvallat erősödésére vagy csendesedésére más és más dallamot közvetít. Örökké változik, mint a kéz legkisebb Dr. FABIAN SÁNDOR mozdulatára újabb és újabb képet mutató kaleidoszkóp. Éjjel és nappal itt kellene rostokolni és kottába rögzíteni az angyalok kórusának a földiek részére küldött üzenetét. Tovább megyünk. Egymást követik a látványosságok: CATHEDRAL, CASA DE CALLEJON, TAPIA THEATER, CITY HALL, CRISTO CHAPPEL stb. stb. Ki győzné felsorolni ? Most restaurálják az 1523-ban épült DOMINICAN CONVE'NZ hatalmas palotáját. A “PARKS AND RECREATION ADMINISTRATION”-! illeti a dicséret, hogy épségben, eredeti szépségben tartja az évszázados emlékműveket. Megemlítem, hogy ennek a fontos intézménynek az élére a kormányzó remek érzékkel asszonyt állított. Mrs. Dora Pasarell, az adminisztrátor nemcsak pénzzel, hanem szívvel intézi az ügyeket. Még arra is gondol, hogy az EL MORRO erőd mögötti óriási mezőségen gyermekjátszóteret létesítsen. Csoportosulást látunk a LA PUNTILLA övezetben. A kíváncsiság oda vonz minket. A rozzant, rokkant HOTEL NÁCIÓNÁL előtt három szegényördög izgatottan panaszolja az előttünk állóknak, hogy a szállodát lerombolják, mert nem műemlék és őket most kilakoltatják, ők az utolsó lakók. Heti másfél dollárt fizettek egy-egy matracért. A várfalak mentén haladunk a világhírű erődítmények felé. A falak oldalán lövészárkok húzódnak. Az első világháborúban mi is ástunk lövészárkokat, de meg kell állapítanom, hogy ezek az évszázadokkal korábbi munkálatok sokkal erősebbek és tökéletesebbek, mint amilyeneket mi vájtunk a földbe. Az erődítmények oldalnyílásain ágyucsövek ásitoznak. A vár legmagasabb pontjaira őrtornyokat helyeztek. Innen pásztázták, lesték a tengert és figyelték, hogy nem közeledik-e ellen. ség? Az egyik bástya tövében gyászruhás asszony zokog. — Innen ugrott le a múlt héten huszesztendős egyetlen lányom a mélységbe, — ismételgeti a szerencsétlen teremtés. Senki se kérdezi: miért ? Talán a harangocskák csilingelősétől ittasodott meg a leányzó szomorú, szerelmes szive és kábulatban követte el végzetes tettét . . . Örök rejtély. A túrákat rendező irodák 45 percet irányoznak elő a várak körüljárására. Mi két délutánt töltöttünk a CRISTOBAL és az EL MORRO erődítményekben. Nem számoltuk meg, hogy hány száz meredek lépcsőn baktattunk le, mig a nevezetes kazamatákhoz érkeztünk. Érdemes volt a fáradtságért. Évszázadok múltán ma persze csak történelmi emlék, milyen bátran védelmezték innen a Caribbeán kulcsát (“KEY OF THE CARIBBEAN”). A várfalak, az erődítmények néma tanúi legendás hősök: indiánok, hollandok, angolok ellen vívott küzdelmének. AZ UJ VÁROS Említettem, hogy tiz évvel ezelőtt már jártunk SAN JUAN-ban. Mostani sétáinkon megállapítjuk, hogy az ó-városban minden változatlan, viszont szembetűnik, hogy az uj-város mennyire megszépült, megfiatalodott. A tengerparton egymás mellett emelkednek a fényűző, modern szállodák, remek társasházak. Az exkluzív CONDADO övezetben újonnan épült pompás paloták és luxus magánvillák sorakoznak. Óriási a fejlődés. San Juan lakossága 1920-ban 120.000 volt. Ez a szám ötven év alatt 890.000-re emelkedett. Hogyan csinálták?! A nők itt nem dobálják a szájukba a születéskorlátozó “pill”-eket, hanem családi alapelvként fogadják el: “DONDE COMEN DOS COMEN TRÉS”, magyarán: “ahol ketten esznek, a harmadik is ehetik.” így aztán a második gyerek után jön a harmadik és a folytatás is következik. San Juan nemcsak népességének gyors szaporodásáról nevezetes, hanem a írói is, hogy a turista forgalma fokozatosan növekszik. Érthető. A kiimája kitűnő. Télen is, nyáron is egyformán kellemes. Soha nem érezhető a nyirkos, gyilkos humidity. Kisebb-nagyobb szél mindig fujdogál és mérsékli a meleget. A gyakori esőzés. következtében a vegetáció buja és gazdag. A tenger vizének hőmérséklete általában 70 fok. Üdítő a fürdés, úszás benne. De nemcsak azt nyújtja a látogatóknak, amit Isten teremtett, hanem minden szórakozási lehetőség is megtalálható: a lóversenytől a játékkaszinóig. Na és? Mi van még? Majd elfelejtettem... A legelső helyre kellett volna iktatnom és ujjongva harsogni : a rum. “PUERTO RICAN RUM!” A fenséges BAKARDI rumból sok millió palackot exportálnak a földkerekség minden tájára. Világmárka. Italok itala. Csillagok csillaga. Itt a helyszínen a new yorki árakhoz viszonyítva potomáron, felénél is olcsóbban kapható. Balga, bolond ember, aki nem hörpinti fenékig a kínálkozó alkalmat. VERSENYFUTÁS Fantasztikus a verseny az egyes államok között a turisták dollárjaiért. Florida “földi paradicsom”-nak hirdeti önmagát; a Bahama szigeteken nem kell fogyasztási adót fizetni: Haiti: virágoskert; Hawaii földjén teremnek a legtüzesebb lányok; Virgin Mans bazárjaiban vámmentesen vásárolhatók a legnemesebb italok, a legkitűnőbb parfümök. És igy tovább. Puerto Rico a nagy tülekedésben, a hajszás versenyben az élen halad. Megérdemli. A napsugár és a mosol y szigete. (Folytatjuk.) TERJESSZE LAPUNKAT!
